Izraelita Tanügyi Értesítő, 1920 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1920-01-01 / 1. szám
— 3 — Titkári jelentés 1919. április—november hónapokról. , Egyesületi életünknek a lefolyt 8 hónapi története a magyar zsidó tamlóság legszomorúbb korszakát tárja elénk, mely sajnos egybeesik egyúttal hazánk és a magyar zsidóság leggyászosabb emlékeivel. Mindnyájunk előtt, ismeretesek a letűnt kor borzalmjai, amidőn oly uralom kapott lábra hazánkban, mely nemcsak az évek hosszú során át a véres verejtékkel szerzett, javainktól fosztott meg és legázolta a magyar zsidó tanítóságnak egy fél évszázadon át gondosan művelt kulturvetéseit is, hanem a magyar nemzeti állami és társadalmi életének alapjait támadta meg és mérhetlen pusztulást okozott anyagi és erkölcsi javainkban. Bánatos szívvel gondolunk a nagy veszteségekre, melyet a kommunizmus szerencsétlen uralma a nemzeti nevelésre, a zsidó iskolákra és a zsidó tanítóság legnagyobb részének lelki életére gyakorolt. Megrendülve kesergünk e gyászos emlékű kor szenvedései felén , siratjuk annak szerencsétlen, ártatlan áldozatait. Egyesületünk a lefolyt hónapokban alig fejthetett ki valamelyes tevékenységet. Az április 3 [UNK] án tartott utolsó választmányi ülésünk, mely a proletárdiktatúra elején mintegy megérezte a ránk szakadt hajok egész sorozatát,. az egyesület vezetését egy 3 tagú direktóriumra bízta, mely bár állandóan érintkezett egymással, az akkor fennálló rendeletek folytán egyáltalában nem intézkedhetett oly irányban, hogy tagjainkra bármely irányító hatást gyakorolhatott volna. Április hó 28-án a tanácsköztársaság lapunk megjelenését a többi felekezeti irányú lapokkal egyidejűleg betiltotta. Még az sem állott módunkban, hogy valamely más módon érintkezhessünk tagtársainkkal. Május els 6 napjaiban megjelent egyesületünk titkári hivatalában a tanácsköztársaság által kiküldött vallásügyi likuidáló bizottság és összes ingó és ingatlan vagyonunkat zár alá vette, arról leltárt vett fel, pénzkészletünket és értékpapírjainkról szóló letéti jegyeket átvette és az állampénztárba beszolgáltatta. Egyes értékesebb felszerelési tárgyakat csak a legerélyesebb ellentállás után hagyta meg a titkári hivatalban. Ugyancsak lefoglalta a vallásügyi likuidáló bizottság keszthelyi Üdülőházunkat is, annak teljes felszerelésével együtt. E célból leutazott Keszthelyre, leltárt vett fel és azt az ottani direktóriumnak adta át. Már megelőzőleg a keszthelyi direktórium az Üdülőházban vörös őrséget helyezett el, mely az épületet használatba vette. Egyesületünk vezetősége a maga részéről mindent elkövetett, hogy a Ház a nyári üdülésre alkalmas hónapokban a tanítók üdülésére legyen felhasználható. E végből kérvénnyel fordult ügy a közoktatásügyi, valamint a közegészségügyi népbiztossághoz, mindenütt személyesen is eljárt, kérve, hogy egyesületünk intézkedési jogának fenntartásával engedtessék meg, hogy a tanítók valláskülönbség nélkül ott elhelyezhetők legyenek. Minden fáradozásunk eredménytelen maradt. Egyesületünknek e szép intézménye teljesen kiesett kezünkből, ott továbbra is a keszthelyi vörösőrség tartózkodott, mely nem kímélte sem az épületet, sem a berendezési tárgyakat. A kommunizmus letörése után megdöbbenéssel értesültünk, hogy a Ház felszerelési és berendezési tárgyainak jelentékeny részét ismeretlen tettesek elhurcolták és eltulajdonították. • A kár megállapítása és a vétkesek kinyomozása végett az elnökség felkérte az egyesület titkárát, hogy személyesen győződjék meg a kár nagyságáról és kövessen el mindent az eltulajdonított tárgyak visszaszerzése • érdekében. A titkár e végből leutazott Keszthelyre, ahol nagy szomorúan álla kí , rótta meg az eredeti leltár alapján a hiányzó dolgoknak nagy mennyiségét, intézkedett az ottani csendőrparancsnokságnál a nyomozás megindítása iránt , és sikerült még ottléte alatt egynémely értékes bútordarabot visszaszerezni.