Jávorszky Béla Szilárd: A magyar jazz története (Budapest, 2014)
Korunkban a jazz a nyugati zenekultúra legjelentősebb improvizációs előadási gyakorlata. Önálló műfaj, amely jól felismerhető különböző stílusairól, jellegzetes dallam-, harmóniai és ritmikai fordulatairól. Méltán sorolhatjuk az improvizációs magaskultúrák közé, mivel a rögtönzés nem szabad fantáziáláson, hanem meghatározott rendezőelveken, belső kötöttségeken alapul. Nyitottsága, improvizatív jellege következtében gyorsan változik, fejlődik: alig több mint száz év alatt az afroamerikai folklórból kibontakozó, populáris zenéből pódiumrangú művészetté vált, miközben sokféle szintézisformát alakított ki klasszikus és kortárs komolyzenével, valamint különböző népzenékkel. Jávorszky Béla Szilárd alaposan és igen részletesen mutatja be a jazz hazai történetének mozgalmas és zökkenőktől sem mentes fejlődési folyamatát. Beszámol a műfaj fontos helyszíneiről: klubokról, koncertekről, fesztiválokról, továbbá hanglemezekről, könyvekről és egyéb kiadványokról, a jazzoktatás hazai kialakulásáról és elterjedéséről, a magyar jazzkutatás helyzetéről, mindenekelőtt pedig jelentősebb együtteseinkről és muzsikusainkról, többeknek nyilatkozatait és rövid életrajzát is közölve. A szerző rövidebben a jazz nemzetközi történetével is foglalkozik, így az olvasó összehasonlítási lehetőséget kap a külföldi és hazai történések között. Mint életünk más területein, a jazz világában is kialakultak feszültségek, ellentétek különböző csoportosulások, gyakran eltérő stílusok elkötelezettjei között. Ezekről is szól a szerző, de általában igyekszik tárgyilagosan bemutatni a felfogásbeli vagy egyéb különbségeket. A könyv tanulságos olvasmányt jelenthet a műfaj híveinek és mindazoknak, akik egy amerikai eredetű, világszerte elterjedt, különleges művészet hazai sorsa iránt érdeklődnek. Gonda János A borítókép 123RF-fotó felhasználásával készült. Tervezte: Vígh Zoltánná