Jel-Kép, 1980 (2. szám)
Gyújtópontban - Angelusz Róbert: A tájékozódás és véleményformálás esélyei
A TÁJÉKOZÓDÁS ESÉLYEI Jóllehet széles körben előfordul egy olyan nézet, hogy a legkülönbözőbb kérdésekben jóformán minden embernek van véleménye, valójában a társadalom igen bonyolult rétegződést mutat a véleményekkel való rendelkezés, a vélemények minősége, informáltsága, stabilitása tekintetében. A kedvezőbb helyzetű társadalmi csoportoktól a kedvezőtlenebbek felé haladva a véleményformálódásban is hátrányok halmozódnak fel. Bizonyos különbségek már akkor is megfigyelhetők, ha számba vesszük, hogy különböző kérdésekben az iskolai végzettségtől függően hogyan alakul a véleménynyilvánítók és a véleménynélküliek aránya. A véleménykérdések túlnyomó többségénél megfigyelhető, hogy az iskolai végzettség emelkedésével növekszik a véleménynyilvánítók és csökken a véleménynélküliek hányada. Egyik kutatásunk során, amelyben 18 különböző gazdasági, illetve politikai kérdésnél vizsgáltuk a véleménynéllküliség alakulását, azt tapasztaltuk, hogy a nyolc osztálynál alacsonyabb végzettségűek 21%-a, a nyolc osztályt végzettek 9%-a, a középiskolai végzettséggel rendelkezők 6%-a, a diplomások 2%-a adott „nem tudom" választ. Külpolitikai kérdéseknél, ahol a speciális közönség rendszerint szűkebb körű, még markánsabbak a különbségek. A végzettségi szinteken 50, 22, 16, illetve 2% a véleménynélküliek aránya.35 A „nem tudom" válaszok arányából azonban csak korlátozott érvényességgel következtethetünk a véleménynélküli, illetve a véleménynyilvánító közönség méreteire. Az így válaszolók ugyanis különböző típusokra bonthatók, akiket eltérő motivációk jellemeznek. A „nyílt véleménynélkülieknek" valóban nincs az adott kérdésről véleményük, és ,azt válaszukban nyíltan kifejezésre juttatják. A „véleményleplezőkre" az jellemző, hogy van véleményük, de valamilyen okból titkolni akarják, és így valódi nézetüket „nem tudom" válasz mögé rejtik. Sajátos esete ennek, amikor különböző iskolázottsági szinteken különbözőképpen ítélik meg egy kérdés kényességét, és az iskolázottabb csoportokban gyakoribb a véleménynélküliek aránya.36 A viharos véleményváltozásokkal jellemezhető periódusokban különösen gyakorivá válik az „elbizonytalanodók" típusa, amely éppen félúton van régi és majdani véleménye között, és átmeneti bizonytalanságát „nem tudom" válasszal fejezi ki.37 Kutatási tapasztalataink alapján különösen fontosnak tűnik „a rejtett véleménynélküliek" típusának az elkülönítése, akiknek valójában nincs véleményük, de kerülni akarják ennek látszatát, és ezért bármelyik felkínált válaszlehetőségre rábólintanak. A rejtett véleménynélküliség mérésére, valamint a véleménynyilvánító közönség árnyaltabb tagolására olyan módszert dolgoztunk ki, amely számításba veszi a vélemények eltérő stabilitását.38 Az előzetesen kialakult, stabil, gyakran a szokásmechanizmusok által különböző mértékben rögzített vélemények és a múlékony, ingadozó, a mindennapi élet szituációiban rögtönzött véleményreakciók közötti az átmenetek sokféle változata fordul elő, és a különböző szilárdságú nézeteknek különböző a súlya, jelentősége a közvélemény formálódása szempontjából. A vélemények stabilitása ,két szempontból is nézhető. Az egyik esetben azt vizsgáljuk, hogy egy adott időpontban a véleményeknek mennyire van kikics 35 Vö.: Angelusz Róbert—Pataki Judit: Külpolitikai kérdések: Közönség és közvélemény. Rádió és Televízió Szemle, 1975. 2—3. sz. Vö.: Angelusz Róbert—Pataki Judit idézett tanulmányával. 37 Lásd Angelusz Róbert—Nagy Lajos Géza—Terestyéni Tamás—Tardos Róbert: Gazdasági közhangulat és közgondolkodás. Rádió és Televízió Szemle, 1976. 2. sz . Egyik első kutatásunkat, amelyben a stabilitás szintjének mérésére törekedtünk, 1973-ban vállalati környezetben végeztük. Lásd: Angelusz Róbert—Csepeli György—Kulcsár László—S. Molnár Edit: Idézett tanulmány. 1974-ben Pataki Judittal és Lovas Annával országos reprezentatív mintákon kezdtünk kutatást, amelynek során a módszert egyszerűbbé és könnyebben kezelhetővé tettük. Az öt válaszlehetőséget tartalmazó skáláról hármas skálára tértünk át. Kutatásaink eredményeiről lásd még Angelusz Róbert—Pataki Judit: A jövedelemkülönbségek alakulása a közvéleményben. Rádió és Televízió Szemle 1975. 4. sz., illetve Angelusz Róbert és Pataki Judit korábban idézett tanulmánya.