Jel-Kép, 1987 (4. szám)
MÚLTUNK - Ritter Aladár: A pesti riporterkirály
A PESTI RIPORTERKIRÁLY 137 meggyűlésre kísérte el a kőnyomatos tudósítója a tanácskormány vezetőjét, a nagyszerű szónokot. A leleplező újságíró Az újságírás legveszedelmesebb évében, 1921-ben került Falus Ferenc Az Est szerkesztőségébe. Ostenburg, Prónay és társai, Horthy pribékjei, a különítményes bandák garázdálkodnak még mindig. A szerkesztőségekbe gumibottal, revolverrel járnak „helyreigazítani". „Akkor — a fehérterror kezdetén — a toll tisztaságához, a becsülethez, az írás merészségéhez nemcsak ész és stílus, de bátorság, sőt vakmerőség is kellett." Ezt vállalta a fiatal riporter. Egon Erwin Kischt, a száguldó riportert tartják a nyomozó, leleplező hírlapírók mesterének. A magyar újságírók sorában is szép számmal találunk a politikai, társadalmi és gazdasági élet visszásságát leleplező, kinyomozó bátor kollégákat. Kéri Pál, Fényes László, Tarján Vilmos, Lázár Miklós és még számos más purifikáló újságíró nevét sorolhatnánk fel. Falus is hozzájuk tartozott. Kinyomozta, megírta azokat az ügyeket, amelyeket el akartak hallgatni, el akartak titkolni. — Miklós Andor, Az Est főszerkesztője helyet adott lapjában minden közérdekű leleplezésnek — emlékezett később vissza Falus. — Sok hibája és megalkuvása mellett mégis megfelelő helyet érdemel hírlapírásunk történetében, főleg a világszínvonalú bulvárlap megteremtéséért. Ő arra tanított, hogy az újságíró nem közvádló, nem gyanúsítgató, hanem az események becsületes krónikása. A „kémnő" és az ex-miniszter Sok vihart kavartak az (f. f.), az F. F., a (falus) és a Falus Ferenc aláírású cikkek. 1921-ben jelent meg az „Ivánkovics Györgyné szomorú regénye Nagykanizsán és halála Budapesten" című riportja. Mi történt? Névtelen feljelentés érkezett Ivánkovicsné ellen. Azzal vádolták, hogy kém, aki Bukarestből érkezett, és hadititkokat árult el. Rövid nyomozás után a katonai ügyészség elejtette a vádat. A fiatalasszonyt a toloncházba szállították. Az ártatlan nőt heteken át tartották bezárva. Ivánkovicsné végső elkeseredésében öngyilkos lett. Az udvaron talált meszet feloldotta, és apró üvegcserepeket rakott abba. Szörnyű szenvedések után halt meg néhány nap múlva. A riporter azzal vádolja meg a hatóságokat, hogy halálba hajszolták a fiatalasszonyt. Ki a felelős? — tette fel a kérdést. A belügyminiszter azzal válaszolt, hogy betiltotta Az Est utcai árusítását, mert „a cikk alkalmas arra, hogy a joghatóságokról hamis képet adjon". Ugyancsak nagy feltűnést keltett (f. f.) egy másik riportja. Dr. Benárd Ágoston volt népjóléti miniszter a Munkásbiztosító rendelőjének vezető főorvosa lett. Eléje került a beteg Husák János vasesztergályos. Bokaízületi tuberkolózisból keletkezett tályog kínozta. A beteg kezében az aznapi Az Est volt. A kegyelmes főorvos különös gyógymódot talált ki. Elkérte Az Estet, és vatta helyett abba csavarta Husák lábát, majd begipszelte. A beteg nagy fájdalmakról panaszkodott, mégis csak két hét múlva vették le a gipszkötést. Azonnal tőből amputálni kellett a vasesztergályos bokáját. Az Estben megjelent az orvosi rémtörténet, amelyet Falus nyomozott ki. Az ex-miniszter rágalmazás címén beperelte a hírlapírót. A bíróság nem látta kellőképpen bizonyítottnak a cikkben foglaltakat, és három hónapi börtönbüntetéssel sújtotta Falus Ferencet, aki később le is ülte a büntetést. Persze, a börtönben is sok riportja született. Feltűnést keltett az a cikke, amely az 1921. évi pénzlebélyegzés során elkövetett csalásokat leplezte le. Egy vállalat 665 hamis lebélyegzésű ezrest akart beváltani, amelyet állítólag Eckhardt Tibor miniszteri osztálytanácsostól kapott, Eckhardt nevével, aki a szegedi ellenforradalmár kormány egykori sajtófőnöke volt, még sokszor találkozunk. Nem örvendtek a szabad királyválasztók és arisztokraták annak a riportnak, amely szerint Albrecht főherceg udvartartása részére háromszáz lakásöltözéket rendelt. Egy-egy ilyen livré egymillió-hatszázezer, a díszöltöny pedig négymillió koronába került.