Jel-Kép, 1987 (4. szám)

MÚLTUNK - Ritter Aladár: A pesti riporterkirály

A PESTI RIPORTERKIRÁLY 137 meggyűlésre kísérte el a kőnyomatos tudósí­tója a tanácskormány vezetőjét, a nagyszerű szónokot. A leleplező újságíró Az újságírás legveszedelmesebb évében, 1921-ben került Falus Ferenc Az Est szer­kesztőségébe. Ostenburg, Prónay és társai, Horthy pribékjei, a különítményes bandák garázdálkodnak még mindig. A szerkesztő­ségekbe gumibottal, revolverrel járnak „helyreigazítani". „Akkor — a fehérterror kezdetén — a toll tisztaságához, a becsület­hez, az írás merészségéhez nemcsak ész és stílus, de bátorság, sőt vakmerőség is kel­lett." Ezt vállalta a fiatal riporter. Egon Erwin Kischt, a száguldó riportert tartják a nyomozó, leleplező hírlapírók mes­terének. A magyar újságírók sorában is szép számmal találunk a politikai, társadalmi és gazdasági élet visszásságát leleplező, kinyo­mozó bátor kollégákat. Kéri Pál, Fényes László, Tarján Vilmos, Lázár Miklós és még számos más purifikáló újságíró nevét sorol­hatnánk fel. Falus is hozzájuk tartozott. Ki­nyomozta, megírta azokat az ügyeket, ame­lyeket el akartak hallgatni, el akartak titkol­ni. — Miklós Andor, Az Est főszerkesztője helyet adott lapjában minden közérdekű le­leplezésnek — emlékezett később vissza Fa­lus. —­ Sok hibája és megalkuvása mellett mégis megfelelő helyet érdemel hírlapírá­sunk történetében, főleg a világszínvonalú bulvárlap megteremtéséért. Ő arra tanított, hogy az újságíró nem közvádló, nem gyanú­sítgató, hanem az események becsületes kró­nikása. A „kémnő" és az ex-miniszter Sok vihart kavartak az (f. f.), az F. F., a (falus) és a Falus Ferenc aláírású cikkek. 1921-ben jelent meg az „Ivánkovics György­né szomorú regénye Nagykanizsán és halála Budapesten" című riportja. Mi történt? Névtelen feljelentés érkezett Ivánkovicsné ellen. Azzal vádolták, hogy kém, aki Buka­restből érkezett, és hadititkokat árult el. Rö­vid nyomozás után a katonai ügyészség elej­tette a vádat. A fiatalasszonyt a toloncházba szállították. Az ártatlan nőt heteken át tar­tották bezárva. Ivánkovicsné végső elkesere­désében öngyilkos lett. Az udvaron talált meszet feloldotta, és apró üvegcserepeket rakott abba. Szörnyű szenvedések után halt meg néhány nap múlva. A riporter azzal vádolja meg a hatóságokat, hogy halálba hajszolták a fiatalasszonyt. Ki a felelős? — tette fel a kérdést. A belügyminiszter azzal válaszolt, hogy betiltotta Az Est utcai árusí­tását, mert „a cikk alkalmas arra, hogy a joghatóságokról hamis képet adjon". Ugyancsak nagy feltűnést keltett (f. f.) egy másik riportja. Dr. Benárd Ágoston volt népjóléti miniszter a Munkásbiztosító ren­delőjének vezető főorvosa lett. Eléje került a beteg Husák János vasesztergályos. Boka­ízületi tuberkolózisból keletkezett tályog kí­nozta. A beteg kezében az aznapi Az Est volt. A kegyelmes főorvos különös gyógy­módot talált ki. Elkérte Az Estet, és vatta helyett abba csavarta Husák lábát, majd begipszelte. A beteg nagy fájdalmakról pa­naszkodott, mégis csak két hét múlva vették le a gipszkötést. Azonnal tőből amputálni kellett a vasesztergályos bokáját. Az Estben megjelent az orvosi rémtörténet, amelyet Falus nyomozott ki. Az ex-miniszter rágal­mazás címén beperelte a hírlapírót. A bíró­ság nem látta kellőképpen bizonyítottnak a cikkben foglaltakat, és három hónapi bör­tönbüntetéssel sújtotta Falus Ferencet, aki később le is ülte a büntetést. Persze, a bör­tönben is sok riportja született. Feltűnést keltett az a cikke, amely az 1921. évi pénzlebélyegzés során elkövetett csalásokat leplezte le. Egy vállalat 665 hamis lebélyegzésű ezrest akart beváltani, amelyet állítólag Eckhardt Tibor miniszteri osztály­tanácsostól kapott, Eckhardt nevével, aki a szegedi ellenforradalmár kormány egykori sajtófőnöke volt, még sokszor találkozunk. Nem örvendtek a szabad királyválasztók és arisztokraták annak a riportnak, amely szerint Albrecht főherceg udvartartása ré­szére háromszáz lakásöltözéket rendelt. Egy-egy ilyen livré egymillió-hatszázezer, a díszöltöny pedig négymillió koronába ke­rült.

Next