Jelenkor, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1960-02-01 / 1. szám - FIATALOK - Kemény Erzsébet: Látogatás (vers)
78 PILLANATKÉPEK A fentieket summázva tehát a földterületnek több, mint felén basaparasztok, úri középbirtokosok és a gr. Győry (később gr. Hunyady) uradalom gazdálkodott. A Kis-Perkátának nevezett, régebben önálló községként működő határrészen dr. Paukovits György 800 holdja terült el. További 800 holdon a Háy család és egy Grünwald nevű bérlő osztozott. A földbirtokok nagy részét, 2—6 km-re lévő pusztákról irányították. Ezek később egytől-egyig termelőszövetkezeti központokká lettek. Épp úgy, mint az egyetlen faluközelben tanyát vert birtok gazdáinak, a Gecseg-testvéreknek otthona is. Kerek 9 000 kh.-on tehát nagy- és középbirtokosok agzdálkodtak. A határ igen jelentős része ezeken kívül még 80 basaparaszt család kezében volt. A gazdagság fogalma elsősorban ezekre a rétegekre értendő. Az elmúlt időket valószínűtlenül rózsás színekben festők visszaemlékezéseiről mindig kiderül, hogy elsősorban a valóban (de a falu összlakosságához viszonyítottan legfeljebb csak 20%-t jelentő) jómódúak gazdagsága él a közemlékezetben. Ezt érdekes lelki általánosítással sokan még a maguk, gyakran cseppet sem könnyű, életére is rábízzák, — legalább is emlékezéseik során. A grófot, akinek Somogyban is volt 20 000 kh. körüli birtoka, az idősebbek ma is úgy emlegetik a faluban, mint a „jó” ember megtestesítőjét. Nehezen kideríthető okból legtöbben hozzáteszik ehhez, hogy „agglegény volt”. Csak a kritikusabb szelleműek egészítik ki ezt a jellemzést azzal, hogy „volt neki miből, hát lehetett jó!” Az bizonyos, hogy okleveles gazda volt, aki aránylag gyorsan helyrehozta a Győriektől rámaradt, eladósodott, viharvert gazdaságot. Termelési eredmények terén azonban a közepes méretű birtokok viszonylag mégis többet produkáltak. Itt a tulajdonos személyes közreműködése is közvetlenebb volt, mint az uradalomban. Jó és rossz értelemben egyaránt. Grünwald úr például éjt-nappallá téve, szakadatlanul lótott-futott, izzadt, gátlás nélkül káromkodott, szükség esetén embereivel együtt vedelte a pálinkát a grófi uradalomnál hússzorta kisebb birtokán, de ugyanakkor, a régi viszonyokhoz mérten, meglehetősen jól fizette cselédeit. Még azt a csodát is megvalósította, hogy exportképes bort szüretelt a közismerten lőrét termő perkátai dombokról. Grünwald úr vitathatatlanul jó gazda volt, akiről számos esztendővel később, e sorok írójának jelenlétében mondták egy termelőszövetkezeti közgyűlésen: „Ha élne, jó lenne megfogadni agronómusnak!” A „jó gazda” két szóból összetevődő rangja sokkal értékesebb a falusi ember szemében, mint azt a történelminek nevezett osztályok tagjai, a születési előjogokkal kérkedők valaha is hitték. Grünwald urat, akit Auschwitzban pusztított el a szadista német halálgépezet és aki voltaképpen „jövevény” volt a faluban, lényegesen jobban megbecsülték, mint a „törzsökös nemes” Háy családot. A Háy-tanyát egyetlen meredek domb választotta el csupán a Grünwald bérlettől. Ez a domb azonban egy másik világ határvonala volt. A földszintes Háy-kúria anglomán urai féktelen, dorbézoló életet éltek. Nem kellett különösebb közgazdasági előképzettség annak megsejtéséhez, hogy 400 hold, még a legjobb fejér megyei földekből is, kevés életmódjuk költségeinek fedezésére. Ha egy értékes szellejük nem lett volna a távoli Tokajban, a Háy-tanyán már jóval előbb megperdült volna a végítéletet hirdető dob, amelyet később és végérvényesen csak a felszabadulás szólaltatott meg. A felszabadulás után a falu nem volt kegyetlen egykori uraival. Mindmáig Perkátán lakik az egyik Háy és dr. Paukovits. Dr. Paukovits szikár, hófehér hajú, nyírott bajuszú öreg úr, akinek egyenes tartása a kiszolgált katonatisztről, szüntelenül barátságos, mosolyra kész udvariassága a tapasztalt jogász