Jelenkor, 1980. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1980-03-01 / 3. szám - Bor Ambrus: Réztányér (elbeszélés)
BOR AMBRUS Réztányér - Menjünk föl Percnyihez - mondja Króhnak Elek, amikor délután ötkor kilépnek az irodaház kapuján. - A bora mindig jó. Króh rábólint. A kapun belül fárasztó volt a nap. Sok nap fárasztó sok embernek sok kapun belül. Eleket sem az érdekli, amit csinál. Sok embert érdekel más, mint ami a dolga. Az ilyen más köznyelvi neve hobbi, a hobbi szociológiai neve kiegészítő tevékenység. Elek hobbija a 19-20. századi képzőművészet, Króhnak nincs hobbija, mind a ketten idestova ötvenévesek. Perényi koros műértő és műgyűjtő. Elek emlegetni szokta, általában a művelt és szükségszerűen kicsit különc intellektuelnek kijáró tisztelettel. Ez a tisztelet csak akkor kétes valamelyest, ha Elek anekdota-szerű részleteket mond el Perényi életéből, pontosabban előéletéből. Ami az anekdotákból és finoman cinikus megjegyzésekből az idők folyamán Króh fejében összeállt, őbenne nem gerjeszt tiszteletet. Perényi igazi úr, mondja Elek. De azt is, hogy néhai apja vendéglős volt Poprádon, Václav Petrmichl, és hogy a vendéglős vagyon már az első háború idején megcsappant, a két háború között pedig elúszott. Megjegyezte még Elek néhányszor, hogy a roppant jó csengésű Perényi név eredete, használatának jogcíme homályos. Perényi nulláról indult negyvenötben, különböző kulturális munkahelyeken töltött be különböző közepes pozíciókat, közepeseket, most nyugdíjas, magányos, tárlatokról írogat lapokba. Hosszú és sötét előszoba, egy sor ormótlan, sötétbarna szekrény, aztán egy nagy szoba, Króhnak meghökkentően nagy, anakronisztikusan nagypolgári könyvtár-szalon-keverék, századvégien zsúfolt, a mennyezeten hosszú láncon üvegcsillár függ, a falak tele képpel, a bútorokon mindenütt tárgyak meg tárgyak, kétfelől két fehér szárnyasajtó, az antik íróasztal négy lába griffláb. Krelt majdnem nyomasztja a kép, egy szürke táskaírógépnek örül meg, amely az íróasztalon áll, meg az asztal sarkára csavarozott modern munkalámpa rugós krómnikkel-gémjének, lángpiros zománcernyőjének. Perényin dumas-i köntös, a lábán papucs. Perényi arcra hatvanöt, mozgásra tíz évvel fürgébb. Szikár, inas. Nem lepődik meg, nem vág se fanyar, se lelkes arcot, amikor két váratlan vendég áll a lakása ajtajában, Elek, akit ismer, és Króh, akit hírből sem. Bemutatkozó keze száraz, kézfogása csak futó érintés. Foglaljanak helyet: odabenn ovális asztal mögött kanapé, kétfelől két fotel, a szoba meglepi-meghökkenti Króht, az asztalról meg a körébe állított bútorokról futólag a szülői háza jut eszébe. Perényi kimegy, egy üveg bort hoz be, három poharat, nem tálcán, csak kézben. Amíg kinn van, Elek azt mondja Króhnak: - Van neki. 15 JELENKOR