Jelenkor, 2015. július-december (58. évfolyam, 7-12. szám)
2015 / 11. szám - Dániel Zsuzsa: Emlékeim - zsidólánynak lenni 1944-ben
Szolnok a negyvenes évek elején mintegy 40 ezres lélekszámú alföldi polgárváros volt, 100 kilométerre Budapesttől. A helyi zsidóság (2590 fő) nagyobbik hányada a neológ közösséghez tartozott, bár voltak ortodox családok is. Utóbbiak közül senkit nem ismertem. Szőrmesapkás, kaftános zsidót is csak Szerencsen láttam gyerekkoromban, amikor apai nagyanyámnál nyaraltam. A szolnoki zsidóság többsége asszimilálódott, számukra az országosnál kedvezőbbek voltak a pályaválasztási lehetőségek is. Idézek a két világháború közötti időből egy erre vonatkozó megállapítást. „A város izraelita vallású polgárai letelepedésük első percétől szabadon fejthetik ki képességeiket és tevékenységüket, a más polgárokkal egyenlő elbánás teremtette helyzetben."12 A neológ zsidók nagy része egzisztenciálisan kielégítő helyzetben volt, és számos jómódú, sőt gazdag család is akadt közöttük. Sok országosan ismertté vált zsidó értelmiségi származott Szolnokról, közöttük Szegő Gábor matematikus, dr. Preisich Kornél kórházi főorvos, Tabák Lajos fotóművész, írók és a szolnoki művésztelep létrehozásában jelentős szerepet játszó és ott alkotó képzőművészek, köztük olyan nagyhírű alkotók, mint Fényes Adolf, Zádor István. Konszolidált, középpolgári körülmények között éltünk. A divatáruüzletben két segéd és időnként egy tanuló dolgozott. Az otthoni segítség egy bennlakó háztartási mindenes és egy gyereklánynak nevezett, iskolázottabb fiatal lány volt, aki csak velünk, a gyerekekkel foglalkozott. Anyu vezette a háztartást, és délelőttönként az üzletben segített apámnak. A könyvek szeretetét otthonról hoztam. Színházba, moziba jártunk. Anyu szeretett zongorázni, mindig nagy áhítattal hallgattam. Az egyetlen tárgy, amelyet 1945 tavaszán az egyébként teljesen üres, kifosztott lakásunkban megtaláltunk, a zongora volt. Úgy látszik, nehéz volt elmozdítani, vagy akik a lakást kipakolták, nemigen zongoráztak A zsidótörvények hatása, az antiszemitizmus térhódítása bizonyos jelekből érzékelhető volt gyerekkoromtól kezdve. Az első személyes emlékem, hogy a MOVE fajvédő egyesület átvette a Tisza-híd melletti tiszai strandot, és attól kezdve kizárólag a Mészáros strandra (sokan zsidó strandnak hívták) járhattunk. A régivel ellentétben az új strand a Tisza-hídról nem volt gyalogosan megközelíthető. A gyerekek számára ez nemcsak hogy nem jelentett lelki megrázkódtatást, de kellemes változást is hozott az életbe. Ettől kezdve állandó motorcsónak szállította a Tiszán mindkét irányban a strandolókat, ami kényelmesebb volt a gyaloglásnál, és gyerekfejjel sokkal izgalmasabbnak is éreztük. Emlékszem, a motorcsónakstégen szinte egyfolytában a „Tavaszi zsongás" című, akkor divatos számot játszották. Az elemi iskola négy osztályát a Zsidó Elemi Iskolában végeztem. Nagyon jó iskola hírében állt, annyira, hogy még a harmincas évek végén is jelentkeztek oda igényes más vallású diákok. Semmi jellegzetesen zsidó szellem nem volt érzékelhető azon kívül, hogy az összes zsidó ünnepet az iskolai keretek között is megünnepeltük. A magyar költészettel ott ismerkedtem meg először, Horváth Gyula tanító bácsi lelkesen olvasta fel nekünk Arany János Toldiját és a Toldi estéjét. (Tanítónk kijelentette, hogy a Toldi szerelme nem igazán érdekes, az a trilógia leggyengébb darabja. Azóta sem ellenőriztem, hogy ez volt-e a mellőzés tényleges oka. Azt hiszem, negyedikes elemista koromban hívták be első ízben apámat zsidó munkaszolgálatra. Ez nagy ijedtséget okozott a családban. Itt kell elmondanom róla, hogy az első világháborúban magas katonai kitüntetéseket kapott. Nagyon büszke volt hősies háborús magatartására, hangsúlyozottan magyarnak tekintette magát, aki történetesen izraelita vallású. Magas háborús kitüntetései miatt az első zsidótörvény bevezetése után „kivételezett 1 Az adatokat Papp Zsolt A szolnoki izraelita hitközség története a kezdettől napjainkig című könyvéből vettem át. (Fotogruppe kiadó Kft., Szolnok, 2005) 2 Szolnok — Fejezetek a város múltjából. Szerkesztette Vidor Győző, kiadta Róth Dezső könyvnyomdája, Szolnok, 1927. In: dr. Csató Dávid: A szolnoki izraelita hitközség. Az 1. lábjegyzetben említett Papp Zsolt-könyv ezt a kiadványt idézi.