Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-16 / 39. szám
307 János Urnak szerfelett számos seregletű ’s jeles rendű gyülekezettől megtisztelt eltakaríttatásakor, a’ boldogulnak tetemeit váltakozva egész megáldatások helyéig magyar gyászban öltözten önszántokból és szinte versenygő készséggel halotti kocsi helyett ön vállaikon vivék ’s egész a’ váczisorompó melletti temetőbe, hol t. i. korán dicsőült Kisfaludy Károly sírja mellett választatott nyughelyük, elkisérék. Mindazáltal még méltóbb dicséret várja őket, ha keletkező szándék-czéljokat valósítják, mellynél fogva egyik osztály sírkövet készül állítani önkényes gyűjteményből a’ felejthetlen oktatónak, másik pedig rézben óhajtja megörökíteni képét hála és szereteti tanújelül, ’s igazok van , mert Wargha Istvánként : Szép fény futott le a’ magyar Egyetem Derült egéről, sok, sok idő foly et. Míg könnyezendő veszteségünk’ Egy kegyes óra kipótolandja. AUSZTRIA. A’ cs. kir. hadi seregnél következő változások történtek: báró Bakonyi Imre tábornagyi helytartó ’s osztályos Bécsben , várkormányzó jön Komáromban; ezredesekké: Jüttner Antal, Grimmer Ignácz, ’s báró Rottern Ferencz; ezredes helytartókká: Sonntag Ferencz, báró Zách Károly, Petresz Elek, Sonnemanns Konrád , Kriegelstein Herman, ’s Mozer János; őrnagyokká : Dietrich József, Stransky József, Katona Márton, Castelliz József, Storch Fridrik, báró Fronmüller János, Ullrich Ferencz , Csemiczky Imre , báró Mac-Neven, O'Kelly Vilmos és Woronicky József. Nyugpénzt lábra tétettek: báró Pflüger Filep tábornagyi helytartó, Lingauer József ezredes, Markovics Ferencz, és Stephanie Károly kapitányok őrnagyi czímmel. Külrendeket és azt viselhető engedelmet kaptak: gróf Radeczky József lovassági ’s lombardvelenczei kormányzó generál ’s a’ 1. szent Móricz és Lázár sardiniai rend nagy keresztjét; Német István ezredes ’s Martini Antal ezredes helytartó ugyan azon rend közép keresztét; Fürstenberg Fridrik landgraf ’s Jordis Ferencz ezredes helytartók pedig ’s Máriássy Károly őrnagy szintazon rendi kis keresztét. ANGLIA. Közli a’ Courier a’ londoni conferentia 57dik protocollumát, melly a’ külső ügyek hivatalában april Ildikán íratott alá ’s így következik: „Jelen: Ausztria, Francziaország, Nagybritannia, Porosz- és Oroszország meghatalmazotti. A’conferentiát az ausztriai és porosz meghatalmazottak nyilatkozása nyitja meg, kik az 56dik protocollum tartalmára nézve jelentik , hogy udvaraiktól azon végparancsot megkapák, mellyről az említett protocollumban szó vala. Minthogy e’ parancsolat őket felhatalmazá az 1831 november 15-i szerződés megerősítését a’ belga meghatalmazottal kicserélni , készségűket jelentik ezen kicserélés végbevitelére. — Oroszország meghatalmazotti jelentik, hogy udvarok végparancsa ugyan e’ tárgy iránt még meg nem érkezett, de ők naponként várják. Erre Ausztria és Poroszország meghatalmazotti azon kívánságokat fejezik ki, engedtessék még néhány napi halasztás az orosz felhatalmazottak most kimondott várakozások következésében a’ végett, hogy a’ londoni conferentiában képviselőt tartó mindenik udvar ugyan egy időben és sorban léphessen fel az érdeklett novlaki szerződésre nézve. — Francziaország ’s Nagybritannia meghatalmazotti élénk megelégülésöket fejezik ki az ausztriai és porosz meghatalmazottak azon nyilatkozásán, hogy a’ szerződés megerősítési cseréjét érdeklő felhatalmazás kezökhöz megérkezett. Francziaország ’s Nagybritannia képviselőji méltatják ’s részt vesznek azon szempontokban, mellyek Ausztria és Poroszország meghatalmazott stabeli óhajtások kifejezésére bírák , hogy a’ ratifícatiok kicseréltetést az orosz meghatalmazottól naponként várt utasítások megérkezéséig halasztassanak el.’