Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-05-04 / 36. szám
ellen, holy országunk minden institultoi a’ keresztyén hiten nyugosznak, de hiszem mindenki tudja, hogy ezt most nem úgy értjük mint az előtt. Ez most nem tesz egyebet, mint hogy a’ nemzet többsége a’ keresztyén hitet vallja és nem fogja megengedni , hogy valaki ennek tanulmányit meghamisítsa, vagy morálbeli principiumit lábbal tapodja. Azt is mondják, hogy a’ zsidók bebocsáttatása után a’ parliament megszűnnék keresztyén lenni. De hát egészen keresztyén e most a’ parliament ’s a’ nemzet? nincs e már most is egy kisebb szám a’ népben, melly nem a’ keresztyén hitet vallja ’s még is képviselője van e’ házban? Vagy lehet e ezért a’ házat nem-keresztyénnek nevezni ? Emlékeztetem az illy ellenvetést tevő tagokat, hogy a’ keresztyénségnek legfőbb ’s legsajátabb szabálya a’ türedelem ’s a’ felebaráti szeretet. (Taps.) Végre azt hozzák fel, hogy a’ zsidók nem képesek a’ polgárisodásra, hogy ők szünetlenül ’s akármelly statusban egy saját patriotismusszal foglalatoskodnak, mellynek nem azon ország a’ tárgya, mellyben laknak, hanem egy más, napkeleti, hova még idővel eljutni reménylenek. De ha ez úgy van, ’s ha ezért a zsidók polgári kötelességekre valóban nem képesek, miért nem űzzük el őket az országból ? Megengedni nekik a’ maradást, de kizárni őket a’ polgár jósaiból, a’ legroszabb practica logica. Azonban hiszem a’ zsidóknak ön szent könyveik parancsolják, az azon status iránti hivség’s engedelmességet, mellyben laknak, ezt ők több ízben ünnepélyesen kinyilatkoztatták ’s magokat valóban minden statusban, hol eddig védelmet találtak ’s jusokat nyertek , a’ legjobb polgároknak mutaták; igy például, hány katona különbözteté meg magát közülök legközelebb Antwerp ostromakor (az antwerpi fellegvárban, jelesül a’ szent lőrinczi lanelteben mint halljuk, hollandi részről sok zsidó katona volt) ’s a’ t. Reményiem itt az ideje, hogy Anglia a’ türelmetlenség vádját lerázza és zsidó alattvalóiban a’ szülőföldjök iránti hála és szeretet érzéseit fölébressze. (Nagy tetszés). Grant ur után az egy Inglis szólott az indítvány ellen régi tory-protestans szellemben,a’ többi közt azt kérdé: mikép biráskodhatik zsidó, p. v. olly fenyító pörben, mellyben a’ vétség üdvözítőnk elleni szitok v. blasphaemia? — mintha az imputatio vagy törvényalkalmazás a’ biró individualitásától függene!) Az indítvány mellett pedig Macauley, Hume és O’Connell urak, mire azt a’ ház köz felkiáltással ’s minden szószedés nélkül elfogadó. (A’ biztossági tudósítás e’ tárgyról más nap olvastatott fel, ’s a’ resolutio mint bili hozatott be). Utóbb O’Connell ur előhozó ismét Kilkenny állapotját, ’s az illető irományokat előterjesztetni kívánta, mivel úgy mond, Kilkenny grófságban voltak csakugyan zavarok, de magában a’ városban nem. Holhouse ur (izlandi statustitoknak) azt felelé, hogy a’ megyét nem lehetett volna leesendesíteni, ha a’város, melly annak épen közepette fekszik ’s a’ zavargókat felfogadható, szinte csendbill alá nem vettetett volna.O’Connell indítványa 115 szóval 28 ellen elmellőztetett. — A’ más napi, u. m. april 18iki ülésben kifejté lord Althorp azon módosításokat, mellyeket a’ kormány az eddigi egyházi tizedrendszeren tenni szándékozik. Előre bocsátó a’ lord, hogy az angol egyház összes jövedelmei, mellyeket sokan 9 millió font sterlingre tesznek, nem mennek többre negyedfél milliónál, ’s igy a’ papi közép jövedelem csak 300 fontot tesz, a’ mi úgy mond a’ lord épen nem sok. Az ajánlandó tizedmódositás abban áll, hogy az eddigi változékony tized helyébe állandó gabona tartozás hozatik be, mellynek mennyisége iránt az illető feleknek, a’ papnak t. i. és községbelieknek, 12 hónap alatt kölcsönösen meg kell egyezniök. Ha magok nem egyezhetnek meg (mit a’ papok résziről lord Althorp erősen gyanít), a’ tartozó jelenti szándékát a’ papnak, mire a’ püspök a’ tartozóval értekezőleg biztos embereket fog kinevezni, kik az ő tizedváltságát, a’ szerint a’ mit az utóbbi hét esztendőben fizetett, meg fogják állapítani, ’s ha ebben magok a’ biztosak sem egyezhetnek meg, a’ legidősb békebiró dönti el a’ dolgot. A’ pap felveheti a’ maga, igy megállapított járandóságát gabonában (in natura) vagy pénzben, de ha in* natura kívánja, a’ tartozó tetszése szerint választ gabonanemet. — E’ javaslatokat a’ ház többsége kedvezéssel fogadja ’s enge—