Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-04-10 / 29. szám

10 Nem esnek-e egyébiránt adófizető honosiuknak egy kissé nehezen, ha számos terhel mellé egy újat, habár magában csekélyt, de az által súlyost raknánk, hogy az annyiak fölibe tétetik, — ez más kérdés; ’s mi nyíltan meghalljuk, hogy illy határozás se adózóink állásához, se időnk szelleméhez, se mostani országgyűlésünkhez tán nem igen illenék, — mellynek jó irányzata közt úgy hisszük, semmi fontosb nem lehet, mint legfőkép adózó népünk sorsának könnyítése. Lenne egy más mód is, t. i. hogy kirekesztőleg csak a’ nemesség vigye a’ 2 milliós terhet. Ez — a’ fentartáson kivül, mellynek csekélységét egyenlőn a’ nemesség vinné — szinte nem volna sokkal több, mint 9 rendű coronationale honorárium , ’s igy csak 4—5 esztendei nagyobbacska teher után — mert tán ennyi idő kivántatnék a’ munka tökéletes végbevitelére — minden évben mintegy két coronationalét fizetvén, felállna az építvény ; azon mindenki szabadon járna; — ’s mi nemesek büszke érzéssel mondhatnék : ám ezen Tárgy végbevitelét csak minmagunknak köszönhetjük ; a’ mi által nőne az önbizodalom , nőne nemzetiség , ’s előleg látná ’s használná a’ nép a’ nemesektűl rakott nevezetesb hazai oltárt. Illy tett erősítné alkotmányunk aristokratiai szellemét, ’s visszavarázslaná közénk honunk fiatalsági korát, mikor tán többet szolgált a’ hazának a’ Nemes mint a’ Pór. Azonban ezen módnak is vannak számos, gyöngéd oldalai ; ezek közt azon fallada tán legveszedelmesb, mellynek midőn édes álmai közt vissza ringattatunk nemzetünk tavaszkorára, könnyen elfelejtjük valóságban, milly rendszabások illők jelenkorunkra , midőn nemzeti éltünk nyarát kezdjük élni már. Ugyanis vizsgáljuk csak, mire vezetne ill. határozás. Gondoljunk például valami dunántúli nemest, ki aggkorra jutván többé háztal nem mozdul, ’s kire a’ liberum oblatum (?) határozás következésében 5 egymásutáni esztendőben fizetendő évenkénti 20, 20 pengő forint esnék, valyon nem mondhatna e némi igazsággal illyest “Én házaméul soha nem mozdulok , informálni pőréimben Pestre nem megyek , — mert akár megyek akár nem , azért azokat elvesztem , ha igazam nincs , de bizonyosan meg is nyerem , ha nekem van igazam ; csekély gabonámat Kanizsára , csekély gyapjúmat Sopronyba állítom ’s a’ t. Budapesti hid eképen rám nézve általányosan hasztalan ; és ugyan a’ szabadságnak milly elvei szerint ítéltetném most arra, hogy 100 forint pengőt fizessek egy olly tárgyra, mellynek soha legkisebb hasznát sem veendem ; én ki rósz it miatt a’ legközelebbi vásárra is alig tudok vergődni? ’s a t.55 Valyon mit lehetne illy okoskodásra felelni? Tán ezt “Ingyen akar élni az ur honunk javaival, és semmit sem adni vissza azon köz anyának, kitül mindent bir ? ’s rövid látása csak azt sem képes felfogni, milly erőre növekednék hazánk elmulhatlanul , ’s az által a’ királyszék, ha Buda ’s Pest és honunk Duna szakította részei egybe forradnának , ’s a’ haza szivében minden Szép, Nagy és Dicső versenygve fejlődne ki a’ Nemzetiség gyámistene alatt! ’s a’ 1.55 — Valyon lehetne e illyesnél egyebet válaszolni? mi azt hisszük : nem igen lehetne; ’s ez okból kényteleníttetünk e' második módját a’ hídépítésnek, t. i. annak kirekesztőig csak nemesektüli vitelét, egyenesen kárhoztatnunk. Egyes esetekben a’ lappangó fallada nem szökik szembe, Tekintetes Egyesület; de az annál rutabbul vágik elé, minél több illy hazai tárgyat, mint egy budapesti híd, veszünk tekintetbe. Ugyanis mi erősen hisszük, sőt más nemzetek élő bizonyítása után tökéletesen meg vagyunk győződve arról , hogy egy valósított nevezetes hazai tárgy sok más hasonlót szokott maga után vonni , és egy olly varázslati példa, melly ellenállhatlan ébreszti fel azon nemzet dicsőítő köz szomjat , melly Dunánkat ’s többi folyóinkat regulázni ’s azokat a’ tengerrel összekötni vágyna ; Ludovica útjára vasutat rakna; mocsárinkat szárítná ; egész hazánkat vizsatornákkal kapcsolná össze; minden folyóra hidat vonna; Pestbül kikötőhelyet bűbájolva , hová csak egyetlenegy Tiszábul jövő csatorna-ásás után kikeletkor legolcsóbb ’s legjobb után, mellyel a’ Teremtő megálda , Tokajbul, Aradrul, Zimonybul, Eszékrül, Sziszekről, Bécsbül sőt még Konstantinápolybul is bátran jöhetne a’ most annyira kifejtett gőzhajó ’s a’. — De vagyon mikép vitethetnek mind ezek végbe? Örökön örökké liberum oblatumok által ? ’S mit fogna jó dunántúli vénünk végre mondani , ha minden esztendőben húszszor is kopognának ajtaján illy dolgok miatt “A haza dicsőségéért egy szegedi hídépítésre 20 forintot ; a’ köz anya tiszteletére komádi vízcsatorna fejében 30 forintot ; a’ hon felemeléséül győri vasútra 10 forintot 10; és így vég nélkül — ’Slyesekben , Tekintetes Egyesület, valóban remélljük ‘végnélkül’; — mert noha moralitás mindennek talpköve; azért kifejlett mechanika is valódi áldás, mert csudálatosan visszahat ama’ jóltevő alapra azon szorgalmi és fáratozási szellem által, melly közt annyi polgári erény ’s házi szerencse sarjadoz. ’S hát ha mind ezek fentartási költségét is beszámláljuk, mellyekrűl nem is tevénk említést, vagyon nem fog e öreg urunk végkép azon idomban kedvetlenebb ’s kedvetlenebb lenni, mint a’ mi ilyenben rendeltebbé ’s kiesebbé válni küzd honunk ; ’s nem fog e végkép hihetőleg megszökni, hogy a’ liberum oblatumokat a’ szabad országgal együtt kikerülje? Vagy pedig, Tekintetes Egyesület, hazánkat szolgáló vágyunk, melly minket itt összehozott, tökéletesen ki lesz már elégítve, ha egy hid építését pendítjük meg a’ nélkül, hogy egy úttal hasonló tárgyak végbevittetésére szolgáló ,morális hidat is némileg ne készítsünk el ? ’S vagyon azt gondoljuk : hazánkfiai egy hid felemelte után több századig ismét pihenni fognak, a míg végre megint egy uj tárgyhoz járulandjanak ? Nem, Tekintetes Egyesület, ezen liberum oblatumi systema nem ér semmit férfiasodó korunkra; és ha e’ néhány horoscopi vonat, mellyel hazánknak olly könnyen kifejledhető létét festeni bátorkodánk, sok előtt semmi egyéb mint szappanbuboréku gyermeki ábrándozás, — az egyedül azért van , minthogy sok csak az auctum salis pretium szoros határi közt szokott 's mer mozogni, vagy liberum oblatumokkal ’s honi fundusok megalapításnál áll elő, a’ mik vajmi gyönge hypomodionok mai időkben ; ’s ekép úgy hisszük — kötelességünk pedig legszentebb , mert magunk vállaltuk magunkra ez ügyet — e’ részben nagyobb szolgálatot teszünk hazánknak , mint egy vagy tiz hidépítés is volna; ’s melly abban áll, minden állhatatossággal egy olly systemának végképi elfogadása körül szünetlen fáradnunk, melly a’ természettel egybehangzó, egyszerű, más nemzeteknek mechanikai elsőségit szülé , ’s melly valódi áldást hozna honunkra, hol e’ mostani század szelleme közt : “komoly tárgyak körül fáradni akarni55 azon nagy szerencsénk van , még annyit vihetni végbe ásóval kapával, ’s annyira nagyobbíthatni és szaporíthatni vagyonúnkat; a’ mi ha nem más okból, csak az által is felette hasznos volna, hogy a’ korszellemi pezsgőségnek és tenni ’s cselekedni vágynak nagy részét magára vonná, elemésztené — ’s mi mindnyájan időt nyernénk, mi, ha jóra fordíttatik , a’ lehető legnagyobb kincs. E’ józanabb systema pedig semmi egyéb mint adiák kiadása. Ez által elkerültetik az adózó nyomatása; elkerültetik azon baj, mi módon kelljen az egész országra vetendő terhet, ’s a’ felállítottnak jó karbani tartását a' minden kivétel nélküli lakosok vállaira egyenlőn felosztani a’ nélkül, hogy princípiumokért egymásba ne kapjunk, vagy theoriákban el ne tévedjünk; elkerültetik azon való igaztalanság , hogy valaki atta fizessen , mitül csak legtávolabbi vagy éppen semmi haszna sincs, és viszont; ’s elkerültetik végre mind azon complicatio, hogy többet ne mondjunk, melly illy módon kivetett pénzek behajtása körül a’ siker ellen szokott szegülni; — szóval adták kiadta által mind azon anomáliákéi vannak mellőzve , mellyek a’ mostani felvilágosodott században nem csak minket Magyarokat, de valóban még Törököket is disztelenítnének. Actiákat azonban nem adhatni ki vesztétig fejében ; mert azokon tán némi csekély kivételeken kivül mindenki nyerni akar. A’ mostani Buda ’s Pest közti hajóhíd — melly diametrali calcula 9 hónapig függ a’ vízben — a’ Tekintetes Egyesületnek múlt tavaszkor nyert adatai után bruttó 40,000 forintot hoz pengőben esztendőnként, s éppen akkor tett combinatiói szerint hihetőleg 100,000ret hozna, ha a’ hid egész esztendőn át állna, ’s azon mindenki legkisebb kivétel nélkül is , a’ mostani tariffa szerint fizetne. Már, Tekintetes Társaság, ha valóban 2,000,000 forintba kerülne egy állóhid , mint feltevők, akkor se a* 40 ezer se a’ 100 ezer forint jövedelem nem volna elégséges annak acták általi felemelésére, hanem legalább is kellene 160 ezer pengő forint, ’s úgy 120 ezer kamat fejében száztal hattal, ’s 40 ezer jó karbani tartására. Clark és Telford e conservatiói kérdést illető felesetiknek következésiben , itt azt lehetne gondolni hogy mi felette magasra tettük a hid fő karbani tartás költségit; de itt azt kellene tekintetbe tenni, hogy Angliában a’ hid-vám cseléd, vagy tisztség sokkal csekélyebb számú, ’s e kép iránylag olcsóbb is lehet, mint nálunk; legelőször is, mert módnélkül egyszerű az egész vámfizetési manipulatio , — minthogy mindenki egyenlőn fizet az egész országban , egyedül a’ fejedelmet kivéve , ki ingyen jár ; ’s aztán mert a’ hídnak szemettűli tisztán tartása ott semmi teher, hanem inkább nyereség , — mivel nemcsak szívesen viszik el azt trágyául, hanem érte fizetnek is. Egyébiránt azt hittük, jobb a költségeket inkább magasra, mint igenis kicsinyre tennünk.