Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-04-10 / 29. szám

11 ’S váljon ezen 160 ezer pengő forint jövedelmet mikép lehetne kiállítni ? Az által, hogy a’ mostani tarifta az eddigi fizetőkre nézve ne­gyszerre emeltessék többre ? Tán igen, — noha illy felette nagyobbult súly mind embert, mind portékát, mind barmot tán más útra, vagy Vácinak vágj’ Földvárnak ’s a’ t. kínszeríb­e. De ha ez nem történnék is, u­­gyan lehetne ő annál igaztalanabbat ’s ekép éretlenebbet cselekedni, mint ezen úgy is csak halálos lassúsággal mozgó keres­kedésünk lábaira egy új suly­t akasztni ; ’s a’ mi több, adózóinkat uj teherrel illjz felettébb rakni meg? Kevesebbe pedig 2 millió pengő forintnál egy­ czélirányos és fő­városunkhoz illő hid bizonyára nem igen fog telni. Miből az következik, hogy vagy nem lehet hidunk, mert az arra szükséges pénz kiállítása homlokkal áll szemközt alkotmányunkkal, vagy­ pedig hogy m­indnyájunknak egyiránt vámot fizetnünk kell. A’ mi vámfizetés­­ tekintetben a’ lehetetlenséget ’s alkotmányunkkal­ összeütközést illeti, bátran mondjuk, íté­letünk szerint, semmi egyéb mint alkotmányunk valódi lelkének félreértése; mert ha annak sarkalatos alapjai valóban úgy annyira kirekesztenének minden legkisebb tökéletesülhetést , hogy a szabad határozás következésiben sem lehessen csak fővá­­rosiak összeköttetésére is egy állóhidat építni ac­iákra,­­ hanem annak végbevitelére vagyz népünkre kelljen idomtalan terhet róni, vágjz a’ liberum oblatum következésében száz nemes legyen köteles fizetni, hogy egy kettő vámot ne fizessen, ’s vigyázzunk—“sok fizessen minden haszon nélkül odahaza, hogy kevés ne fizessen minden haszonnal a' hídon33, a’ mi valósággal álszabadság labirinthjába bonyolít, — ha ennek constitutiónk fentartása végett igaz kellene történni ’s nem máskép,—melly előitéleti okból valóságban nem is vitetik nálunk végbe semmi nagyobb , mert — mint tán eléggé kivilág­lik előadásunkbul — a’ két első mód által, nevezetesb tárgyat végbevinni ’s fentartani nem lehet, — a’ mit hollunk szo­morú valósággal be is bizonyít, mert benne egy nevezetes­ köz munka sem létez, ’s tőle el is van tiltva, —’s csak min­magunk által eltiltva;-----------ha mind ezt valósággal alkotmányunk parancsolná, akkor valóban nem állhatott volna fel olljz sokáig; vagya ha egy­ véletlen­ben tartotta volna is azt eddig csudakép, annak a’ mostani világban tüstént magában kellene elenyészni, a’ mitül mi, Tekintetes Egyesület, egyébiránt égy­ cseppet sem tartunk, mert annak józan philoso­­phiai szellemével igen egyeztethetőnek hisszük, részvények után legdicsőbb nemzeti monumentumok felemelhetését ! — Nincs alkotmányunkban hiba, — hanem annak eljutatása tartja el részben honosinkat bilincsezve. Ugyanis szeretnék tudni, mikép ellenkeznék alkotmányunk lelkével, ha országgyűlésünkön szabad akarattal, szabad egyetértéssel, szóval: legteljesb szabadsággal egy kivételi törvényt hoznánk, mellynek az lenne foglalatja, hogy a’ Pest ’s Buda-közti állóhidon bizonyos ideig minden nemes és nemtelen, különség nélkül, egy­ az országgyűlés által kidolgozott vámjegyzék szerint vámot fizessen. Egy illy ideális tariffáról később értekezendü­nk. Kérdjük mikép rontanék meg illyz törvény­ által szabadságunkat? ’S váljon szabad alkotmánya volna e az , ’s annak lehetne é azt nevezni, ’s érdemlene é egy ollyas legkisebb védelmet is, hol illyest tenni nem volna szabad? S válj­on szentnek tarthatna e a’ Magyar v Ily törvénykönyvet, mellyben az volna írva “Neked soha nem szabad ad­iák által hidat építői, Dunát regulázni ’s a’ t, azaz neked szabadságod fentartása végett soha nem szabad józan útón, hazád hátra­­maradásibul kiszabadulnod; ’s a’ mi több , neked ezen törvényt, melly a téged legnagyobb károdra nemzeti dolgok vámfi­zetés­ általi előmozdításábul kirekeszt, soha sem szabad javítnod.33 De itt, mint mindenütt, józan distinctio hija keveri a’ sokaszot tekervénybe. ’S ugyan is ha az országlás ré­szérül építtetnék hid, mellyrül törvényt nem hozatott, ’s annak vámja , főt,bár mill­z alacsonyz is, de önkényesen határoz­­tatott volna el , már ott tökéletesen helybenhagyjuk a' tőletartást ; mert mi is inkább hid nélkül óhajtanánk ezentúl is ladikozni, bármilly keserves mulatság legyen is az, kivált téli időben, mint más építette hídon fizetni; mivel tagadhatlan, hogy­ még jég is jobb mint más rakta-suly viselése, habár ez magában csekély is; hanem valamint önkény szabta azt kön­nyűre, ugye tűrhetetlen terhűre, is szabhatja azt ismét önkény, — ’s ekép jobb a’ ‘Semmi.’ Hanem ha min magunk határoz­zuk el a’ terhet, ’s az országgyűlés jövendőre nézve rendítlenül kijegy­zi a’várni tariffát , akkor váljon milly' vészéi­z lap­panghat­ott? Nemcsak hogy nincs vészéi­z illy országgyűlési elhatározások következésiben, mellyek a’ bel jobblét sikerét czélozzák csak , sőt illy hazai végzések ’s törvények , mellyek egysulyuan ’s csak bizonyos időre rakják meg a’ honosiak vállait, a’ szabadság legszebb diadalmai, és egy nemzet valódi életerejét bizonyítják. Egysulyuan osztják el a’ terhet mindenkinek vállalta — a’ mi conditio sine qua non — egy­ máskép bizonyosan helyt foglaló dilemmának elkerülésére, mellynek egy oldala az, hogy vagy minden nagyobb tárgy eszközlése keserűn nyomja, sőt meg is rontja azokat, kik alatta állnak, vagy minden nevezetesb munkátul—mellyet nemcsak szójárásképen de valósággal is ‘Nemzetinek­ lehetne nevezni — egyenesen mint ollyas valamitől visszavonulni kell, a­ mi megronthatná a’ szabadságot; mert az okból független­ségünknek eddigi gyakorta fonák keresése közt nem is igen dicsekedhetünk mi Magyarok mással, mint valóságos fecske­fészek monumentumokkal. Ha ellenben mindenki egyenlőn veti vállait azon tárgyak alá, melly­eket a’ Nemzet óhajt lábra állítni, akkor sehol sem támad seb, ’s nincs olly óriási munka, mellybe kapni ’s mellyet végbevenni ne lehetne; ’s az illyeseket elhatárzó törvények — minthogy nemzeti jóllét ’s dicsőség egy­edűli czélok — egy becsületes hazafinak sem lehet­nek terhesek, kivált akkor, ha csak bizonyos időre rakják meg a­ honosiak vállait ; azaz ha úgy van szerkezve a’ várni dolog, hogy bizonyos esztendők lefolyta után az tökéletesen megszűnjék. Már, Tekintetes Egyesület, ha nyereséget nem ígér adhta , nem kél el; ha pedig budapesti hídon tovább is egyedül csak azok fognak fizetni, kiket eddig vámoltak, nemcsak nyereség nem, de kár támad a’ részvényesekre nézve, mert hihető , hogy­ egy derék állóhíd 2 millió forint pengőbe kerül; és im itt vagyunk a’ fentebb említett szomorú dilem­mában , t. i. hogy 7 vagy 4 sőt öször is nagy­obbítnunk kell azok terhét , kik eddig vámoltattak , vagy derék állóhidunk apodictice nem épülhet, — ’s mi álszabadsági theoriáink közt küzdhetünk jéggel zajjal ezentúl is, ’s télen kocsin menvén , háttal előre kényteleníttetünk magunkat kompokra vonatni,—a’ mi a’szabadságnak valóban nem legrosszabb carricaturája ül Azon szép remény, mellynél fogva sok azt hiszi ,még is elkelnek az actiák, ha csak 2, 3 percentet hoznak is­ , semmi egyéb mint gyönge velejü ábrándozás, mellye a’ mostani számláló világban nem igen közönséges, ’s melly­, a’ mi több, azon átkozott számok által, mellyeknek ellent nem mondhatni, tüstént semmivé válik. Ugyanis, ha 2 millió pengő forintba kerül egy hid, ’s annak rendben tartása , mint érintők, évenkénti 40 ezer forintot kíván, ’s a’ vámfizetési dolog mai lábon hagyatik , akkor a’ két millió kamatjának fizetésére nem marad több, mint azon jövedelem, melly ama’ téli három hónapban kerekednék ki, mellyz most számlálva nincs, minthogy­ a’ hajóhíd télen vizen kívül van. E’ jövedel­met pedig legfeljebb ha 20 ezerre tehetjük, a’ mibűl mindent megczáfolólag az világlik ki, hogy­ a’ részvényesek nem­csak 2 vagya 3 percentet sem nyernének pénzeik után, de szinte egyet sem, ’s nóta bene olly pénzeiktől, melly­eket soha vissza nem kapnának, minthogy’ amortisatióra égy7 garast sem tettünk ki. — Már illyféle speculatiókra 2 millió pengő fo­rintot találnánk e, — valóban nem hisszük, mert az szinte semmi egyéb nem volna, mint ajándék, — illy nagyz sommá­kat pedig senki, ’s kivált mi pénzeden Magyarok , csak azért sem ajándékozhatunk semmire is , mert még más annyiakra is van legsürgetőbb szükségünk. “Actiákra, actiákra építsünk hidat33 mint sok beszél, nem a’dolog sarkköve, a’mi a’most mondottakból világos, de annak veleje az ,hogy mi Nemesek is fizessünk ’s a’ 1.33 “Olcsóbban kellene tehát építői derék hidat33 — im ezt kívánnák következőleg sokan, a’ miben nemcsak mi vagyunnk tökéletesen egyohajtásuak , hanem a’ szövetséges Amerikaiak és Angolok is, kik egyébiránt a' tökéletesen jót 's mellette olcsót is hidak dolgában még nem tudták combinálni ’s létesítői eddigien. Már mi csekély tehetségünk közt sze­rencsésbek leszünk-é e’ nagy desideratum feltalálhatásában mint ők , kik ezernyi tapasztalás után sok száz hidat építettek már, mellyek állnak, ’s jól állnak , — azt nem mondhatjuk; de ítéletünk szerint sokkal józanabbul cselekednénk, ha egy bizonyosan felépítendő hidra 2 millió forintot szánnánk, mint teendő próbákra majd többet majd kevesebbet költenénk,­­ minthogy minden kétségen kívül felállítandó hidunknak bizonyos, habár drága hasznát csak vennék, próbáink közben pedig hihetőleg hidunk nem támadna ’s csak időnk ’s pénzünk veszne. Az egész dolog itt tehát ezen kérdésre szoríttathatik , hogy valyon az eddigi Buda ’s Pest­ közti egybekötéssel megelégszik e a’ haza vágya nem? Mert ha meg van vele elégedve, akkor a’ mai hid terhének viselése is tán helyes , ’s nagy­ anomalia nélkül minden megmaradhat a’ régiben ; ha ellenben a’ két városnak mai egybekötésével a’ haza meg nem elégszik, akkor a’ sulyosbult hidtehernek viselésére több váll szükséges, mint ma áll alatta. E’ kettő közt legnagyobb ellenmondás és anomalia nélkül nincs harmadik.—Több vállat pedig hol keresünk egyebütt mint hazánkban? El kell ezen okból fogadnunk azon igazsági princípiumot, hogy a szabad határozás okozta nagyobb és uj kelle­­mekért, nagyobb és uj terheket vennünk magyar nemesi vállainkra nemcsak nem ellenkezik alkotmányunk valódi lelkével, hanem azt kifejtvén , az igazi szabadságnak legmélyebb talpköve.

Next