Jelenkor, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-12-11 / 99. szám

kán várták , midőn d. Pedro a’ status-taná­csot személyesen megnyitá, de ekkor a’ ta­gok meghiteltetésén kívül egyéb nem tör­tént. Mennyire elégületlen a’ nép a’ mostani ministeriummal, eléggé bizonyítja egy aján­dék , melly a’ napokban Carvalho urnak mint első ministernek egy névtelentől küldetett, 's melly nem­ volt egyéb egy kosárka enyv­­nél illy mellék-irománnyal: „Mivel Excod az egész régi igazgatás-rendszert fölforga­­tá, egy újabbnak alkotására pedig tehetlen­­ségét teljesen kimutatá, igen tanácsos lesz megpróbálni ez enyvecskét, ha talán össze­foghatná ismét a’ régi rendszer eltöredezett részeit, semmi ha­mingyárt foltozott lesz is, legalább többet fog érni a’ mostani sem­minél.“ Freire a’hadminister kénytelen egy­szersmind a’ külügyi hivatalt is viselni. E’ napokig a’ seregek mind két részről meg­­­ maradtak előbbi állásaikban , kivévén egyol­dalas kicsapást, mellyet Pedro seregei né­­melly, Santarem körüli malmoknak, hon­nan az ellenség élelmét hozta, szétdulásá­­ra intéztének, melly alkalommal a’ malmok védelmén volt migueliták számban mintegy 1200an tökéletesen megverettek és széllyel­­üzettek. Maga az ellenségi hadtest folyvást a’ városban (Santaremben) tartózkodott, ’s nem is látszott remény azt onnét egy hamar kiűzhetni; azonban az ostrom­vonalak az ostromlók résziről jóval megerősítve vala­mivel előbbre tétettek ’s a’ táborszemek e­­gész az assecai hídig terjedeznek. Mind két rész újabb és rendkívüli eszközökhöz kezd nyúlni, hogy hadierejét nevelhesse, mig d. Miguel a’ tartományokat általányos fegyver­­fogásra szólítja föl, az alatt Lissabonban a’ Chronica egy decretumát közli d. Pedronak, mellyben a’ főváros és vidéke minden nőte­­len polgárja önkénytesen a’ sereghez pa­rancsoltatig, ha különben erőszak utján ’s a’ rendes katona­ szolgálati időre oda hajtat­ni nem kíván, másként egyedül a’ háború bevégeztéig szolgálandó. Érkeznek ugyan Pedrohoz az ellenféltől majd mindennap szö­kevények , de csak kullongva valamint eze­lőtt, a’ Pallast-Bulletin (hírlap) név.­lölki száma illyesek közül egy őrnagy, két ka­pitány, két hadnagy és egy zászlótartónak közli neveit. Nagy megütközést okozott a’ fővárosban, minap egy franczia generálnak öngyilkolása; neve Fromont, ki Porto előtt Solignac alatt jó ideig a’pattantyusságot ve­zérlé ’s több ütközetben igen nevesen tün­teté ki magát, később pedig Lissabon bevé­tele után hazájába szabadságra kéredzke­­dett, ’s onnét e’ napokban visszaérkezve, minthogy előbbi hivatalát vissza nem nyeré, ritkán magát agyonlövő. Élemedett vitéz volt ugyan (66 esztendős), de jó katona ’s alattvalóji előtt igen kedves, mindnyájan, kik közelebbről ismerék, megkönnyezék ’s temetésén a’ városnak legalább i de jelen volt. Stubbs general helyébe portoi kormány­zóul csakugyan Bernardo de La neveztetett OROSZORSZÁG. Odessa, nov.­leikán. Egy tiszt érke­zett ide a’ császári főtiszti kartól a’ kor­mánynak azon parancsával, hogy az admi­­raiság a’ sebastopoli kikötőben több és nagy hadi hajót tüstént készíttessen fel. Főkor­­mányzónk hivatalos szemléleti útra készül ’s kivált a’ sebastopoli kikötőt szándéka meglátogatni. Általában nagy munkásság ta­­pasztaltatik a’ fekete tenger - melléki hajó­hadi fegyvertárakban, a’ mi nálunk fontos okok nélkül nem szokott megtörténni, mi­vel a’ kormány gondosan kiméri a’ pénztárt, mellynek a’ hadi készületek nincsenek javá­­ra, úgy hallik, general Witt, most varsói kormányzó, a’ déli hadnál fog vezérséget kapni. Konstantinápolyból nem jöttek semmi aggasztó hírek, ’s annál feltűnőbbek az it­teni tengerhadi készületek. — Egyébiránt kereskedésünk a’török fővárossal most igen eleven; a’ mi termékink ott jól kelnek el. Néhány marseillei (franczia) házzal concur­­rentiába jöttünk a’ porta számára kívánt szál­lítások (Lieferung) iránt; de szerencsére azokat mi nyertük el. A’ portának igen sok hadiszerre van szüksége ’s ezeket szint­­élig jól és olcsóbban kapja tőlünk mint Fran­­cziaországtól. Az utóbbi török-aegyptusi há­ború nekünk igen kedvező volt; a porta a’ mi gyárműveinket ismerni ’s becsülni tanul­ta, most a’ hol csak lehet mi tőlünk vesz, s mindent kész­pénzzel fizet, kereskedőink ’s a nagyobb földbirtokosink ez által sokat nyernek ’s mi nem köszönhetjük eléggé kor­mányunknak azt, hogy a’ körülményeket (a porta minapi szorultságát t. i.) ügyesen hasz­nálván, halomra gyűlt természeti és szorgal­

Next