Jelenkor, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-22 / 85. szám
678 „Én a’ királynak ismételve ajánlani szolgálatomat, hogy Napoleon császár hamvadó maradványai átszállítását eszközöljem sz. Hónából Francziaországba. ’S ámbár Francziaországot elhagyni készülök, még is folyvást ajánlom erre szolgálatomat. Távollétem daczára is mindig kész leszek a’ parancsot, melly annak teljesítésére bizand meg, elfogadni. Erre szorosan kötelezem magamat, ’s midőn így cselekszem, csupán a’hála’ tisztét teljesítem. Éltem legszerencsésb napja fogna lenni az, mellyen Napoleon császár emlékezetének a’ kódolás ezen uj tanújelét adhatnám.“ ’s a’ J. Bertrand generálhoz pedig ezt: „Marsal úr! készülőben lévén idehagyni Francziaországot, hogy Vjorleansba menjek , tudósítani akarom Kegyedet elutazásom okáról. A’ császár utolsó akaratjánál fogva mind sorsomat, mind vagyonomat biztosítá. Akadályok, mellyeket elő nem láthata, léptek jóakaró szándékai teljesülte útjába. Jogaim ’s követléseim félre ismertettek, ’s kénytelen vagyok a’ törvényszékekhez folyamodni. Igen is kínos lenne rám nézve e’ pörlekedésen lennem jelen; fájdalommal távozom tehát Francziaországból, de azon bizodalommal, hogy Kegyed javalni fogja okaimat, mellyek e’ határozásra birtanak.Reménylem folytatni fogja Kegyed igazságoslétét az iránt, ki szerencsés vala Kegyeddel a’ száműzésben találkozni össze, ’s kinek azon szomorú tisztelet juta részül, hogy a’ századok legnagyobb férfija hosszas halálos küzdésin legyen jelen, ’s szemeit fogja be. Vagyok ’s a’ t. Antomarchi.“ Armand Carrel a’ National főszerkesztője, ki utolsó elitéltetése után Angliában volt, Párisba visszatértét Gisquet főrendőrtisztnek következő írásban adá hírül: „Fő rendőr-ispán ur! (Préfect) Nyilványosan kell Önt, úgy hiszem tudósítanom, hogy több nap óta Párisban vagyok ismét, ’s hogy bármit mondjanak némelly ministeri lapok, semmikép sem szándékom azon kötelességfeledte határozat végrehajtása alól kibúni, mellyet a’ cassatioszék távollétem alatt helybenhagya. Mit minden más időben tiszteletből a’ törvény és biráji iránt fogna tenni az ember, itt azt enmagam iránt teszem tiszteletből. Charakteremnek tartozom vele, hogy vissza ne lépjek azon jog-megtagadás következéseitől , mellyeknek tudva tevém ki magamat, midőn jogom birájiban ellenségimre, vagy a mi még roszabb, ellenségim szolgájira ismerék. Annálfogva mihelyt tetszeni fog Önnek, alávetendem magam azon börtönnek, melly csak biráimat becstelenítheti meg, minthogy valamennyi, fönálló törvények megszegtével rovatott rám.E’nyilatkozatból láthatja Táraságod, hogy igazgatása ügyvivőji ki nem tüntethetik azáltal magokat, hogy engem mint szökevényt vagy bujdosót fogjanak e. Ha tehát megtörténnék, hogy Ön azon kormányra nézve, mellynek szolgál, talán dicsőbbnek hinné engem gyalázattal és zajjal vitetni lakombul el a’ helyett, hogy nekem a’ napot és helyet kijelelné, hol Önnek tetszeni fog, hogy fogoly gyanánt álljak elé, azon esetben a’ közönség már előrefogná tudni, hogy e’ baromi viselet irántam szükségtelen volt. ’S ha azon szokássá vált erőszakosságok következésiben, mellyek Párisban olly intézvényt méltatlanítanak el, millyet Londonban imént látok mindenkire nézve hasznosnak, ’s mindenektől tisztelteim, — én azon gúnyoló bánást tapasztalnám, melly velem számos rokon-véleményű férfiat éré, kik most bosszút lihegnek, úgy már most be volna ez által bizonyítva, hogy tőlem semmi ellenszegülést nem kelle ’s lehete várni, ’h a’ rendőrség csak arra kapott parancsot, hogy ne csak elfogjon, hanem meg is gyalázzon. Nem akarom mondani, hogy illy parancsok Öntül jöhetnek, de bárkitől is jöjjenek, már végrehajtattak mások ellen, ’s én nem hiszem, hogy több tekintetet ’s kedvezést érdemlettem volna, mint bárki azon férfiak közül, kik a’ kormány ellenséginek tartatnak.“ — A’ National erre igy folytatja másnap: „Egy tisztviselő meghozta Gisquet ur válaszát Carrel barátunkhoz. Egy biztos, két rendügy vivő kíséretében jőve ma (ikén) hivatalunkba, ’s lefoglald mai számunkat, vagy is inkább Carrel ur levelét.“ — Estve 11 órakor: Egy rendőrtiszt jőve imént hivatalunkba, hogy Carrel urat elfogja. De mivel nem szokás illy elfogatásokat éjjel végrehajtani, Carrel ur baráti azt nyilványtják nevében, hogy másnap 10 órakor a’ csendbiztos parancsára előálland. Carrel ur napestig a’ kitűzött helyen vala, de nem hitte, hogy egész éjjel várnia kellett azon parancsra, mellyet, úgy tetszik, Fontainbleauból hozzanak.“ — Carrel elfogatására megjegyzi egy párisi levelező: „Carrel ur bebörtönöztetése elszomorít. Thiers ur nagy statusférfinak tartja magát, ’s még sem képes a’ dolgot annyira vinni, hogy egykori legbensőbb barátját megnyerje a’ kormány részére. — Az Alig. Ztung a’ párisi rendőrségről igy elmélkedik: „Kik a’ robespierre-ismust szavalták, azok Francziaországot már egyszer szerencsétlenné tették ; de azért ója magát a’ kormány ’s nagyon sokat ne bízzék a’ rendőrségben. Általjában a’ kormánynak, hogy a’ pártok közt megerősödjék, csak egy politikát kellene követni t. i. tántorulhatatlan igazságot. Éhez, a’ nemzet valamennyi méltóságai részérül, erkölcsi szigorúság ’s a’ nyilványos viselet hiedelme kivágatnék még, ’s éles ellenőrség a’ tisztviselőkre nézve. — Egy levelező igy festi a’ spanyol mostani közéletet: „Míg Navarrában vadon él a’ két harcolópárt, Madridban sybaritismus tobzódik