Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-04-22 / 32. szám

gyetemnek, ’s mi föltételek alatt történhetik az meg.“ A’ felsőházban mártz. 30án kérdé Broug­ham lord Wellington liget: nem hallott e valamit bizonyos Savage kivégeztetéséről Waterfordban (Izlandban), ki tévedésből más helyett akaszta­tott föl? ,,Figyelmemet,ugymond Brougham lord, e’ szomorú dologra nem csak úgy irányozom, mint bírói karnak, hanem úgy is, mint e’ ház­nak tagja. Azonban közelebb vizsgálat után úgy találtam, hogy e’ tévedés is bármi rettenetes, nem abban áll, mint állíttatik, hogy valaki más­ért végeztetett ki, hanem a’ tévedésnek más alap­ja van, úgymint a’ vádlott személy és név a­­zonsága (identitás) (halljuk!). Ez olly tévedés, mellynek mind Nagybritanniában mind a­ test­vérországban valamennyi törvényszék alá van vetve. Szükséges tehát a’ közönséget fölvilági­­tani arról, hogy a’ tévedés,ha csakugyan meg­történt, az esküttek végzését terheli.“ A’ her­­czeg viszonzá , hogy ő most fölvilágitást nem adhat, hanem kinyomoztatja e’ dolgot ’s a’ há­zat, mihelyt megfejtheti,hitelesen tudósítandja; ’s másnap azt jelenté Wellington­ig, hogy a’ Wa­terfordban történt kivégzésről közelebb tudako­zásokat tett, ’s hitelesen állíthatja, hogy az ott fölakasztott Savage valóban ugyanaz volt, ki a’ kérdésben forgott gyilkosságot 9 év előtt elkö­vette. Brougham lord e’ nyilatkozással megelé­­gültnek mutatkozott. — Nugent lord a’ róniai szi­getek lordbiztosa, kit annyira megtámadtak a’ lapok, Londonba érkezett. —Az izlandi egyház­jövedelem fölötti vitából többek közt J. Holhhou­­se beszédéből következő helyeket közlünk:„Én úgymond, valóban nem tudom,hogy okunk volna helyzetünkkel elégületleneknek lennünk (nagy tetszés), mert elsőben is mi vagyunk, ha nem névre is, tettre bizonyosan a’ kormány (hangos tartós tetszés). Még egy kérdés sem határozta­­tott ellenünket, egy sem, egyetlenegy sem. (Itt Russel néhány jegyzést tön, mire a’szónok be­szédét igy folytató). Igen, valóban ús barátom arra emlékeztet, hogy nem csak e’ házban visz­­szük a’ kormányt, hanem még a’ végrehajtó ha­talom is mi vagyunk; ’s legalább ha nem cse­lekvő, de tagadó szózattal bírunk a’kormány ki­nevezéseire. (A’ szónok Londonderry kinevezte­­tésére czéloz) Ha nem ügyelünk azon csekély körülményre,hogy a’ szószék nem ama’ tulrészén (a’ ministeri padokra mutatva) ülünk, valóban nem foghatom meg, mi miatt panaszkodhatnánk. — A’ levegő itt szabadabb (kaczaj) és sokkal tisztább. — Én politikai életem első 14 éve a­­latt sz­íttam azt, ’s többre becsülöm. — Én nem vagyok hajlandó békában tánczolni; szabadon mondom tehát, hogy én a’ ház e’ részét föl­­jebbre becsülöm. — (Tetszés az ellenző félen, és „Oh!“ a’ ministeri padokon). Még egyszer ismétlem, hogy többre becsülöm, ’s ha az igen tisztes baronet még több napig leend a’túlsó ol­dalon, ő is följebbre fogja becsülni, (tartós tet­szés). Mi teheti tehát mostani helyzetünket ked­vetlenné? Mi visszaléptünk, vagy elbocsáttat­tunk a’ hivatalból minden formaszerinti jelentés vagy ellenünk panasz nélkül, én legalább soha nem hallottam, hogy a’ király vagy az ország panaszkodott volna ellenünk; mi charakterünket nem tagadtuk meg, mi ígéreteket nem tettünk, elveket nem szinlettünk , ’s nyilványos csele­­kedetinket semmikép sem koczkáztattuk , ’s reménytem, hogy midőn visszaléptünk, vagy akarom mondani, elbocsáttattunk, megőrzöttük azt, mi nélkül senki jótékonyan hazájára nem hathat, charakterünket értem. (Zajos tetszés) Megőrzöttük azon jogosságot, (Rechtlichkeit) mellynek semmi statusfersmát sem kellene hi­báznia ’s melly nélkül minden észtehetség, min­den tapasztalás, minden népszerűség hasztalan, sőt káros.“ „Az igen tisztes ur, folytató Hoch­­house, a’ hadfizető (Kriegszahlmeister) ’s mások azt kérdezték, képesek volnánk e, ha a’ mi­­nisteriumot megbuktatnék, mást alkotni helyébe? Én úgy tartom, az nem a’ mi gondunk. (Hangos tetszés és kaczaj). Az igen tisztes urak szem­közt ki fognak menteni, ha mondom, hogy azon körülményeknél fogva, mellyek közt a’ volt kor­mány elbocsáttatott, a’ világ valamennyi embere közül nekik legkevésb joguk van illy kérdésre. Én úgy tartom, több jussal kérdezhetem: mikép hihetik, hogy csak ők volnának képesek a’ mi­­nisterségre, holott egyetlen többséget sem bírnak magoknak e’házban biztosítani? (tetszés) E’ház­ból háromszoros ministerség is kitelnék.“ Ősz. Beob. Russel indítványa fölött Shiel és O’Connell urak beszédeiből következőket közlünk. Shiel ur martz. 31 én szólott és hasonlítást tett Scotia és Iz­land közt az egyházi intézvényekre nézve. Ott is olly egyházat akartak, úgymond, kierőtetni, melly a’ nép érzelmeivel s’ kivánatival ellenzésben álla, mint Izlandban , ’s az ország meg nem nyugott mindaddig, mig a’ néphez illő egyház nem állíttat­ték föl benne. „Ha igazságosak akarnak, úgy­mond, irántunk lenni, mi mértékletesek leszünk , a’ hol van protestáns község, ott legyen jól fize­tett lelkész is, de a’hol nincsen nyáj, ott pásztor se legyen. Csak tegyük föl, ha Scotiában min­den egyházkörben püspök ’s egyházi szónok állítat­nék föl, ’s számára a’ presbytériektől csikartatnék ki adó, ’s ha gazdag henyepüspökségek (Sinecur- Bisthu­mer) hozatnának ott be, ugyan nem inkább mártirságot szenvedne e Scotia, sem illy állapotot kiállana?’S ha e’rendszabály Scotiában utálatosnak, esztelennek tartatik, mikép tarthatni ugyanazt !r­

Next