Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-05-16 / 39. szám
—De megfelel a’Timesnak a’Morning Chronicle,ha nem olly gorombán is, de élesebben: „A’ toryigazgatás alakultával, úgymond, azt bizonyította be a’ Times olvasójinak, hogy attól semmi sem függ, ki a’ minister, minthogy a’ reformbill kitűzte azon határvonalt, mellyben ezentúl minden minister mozgani kénytelen. Társunk akkor embereit FallstafF szerint válogatá: „Mit gondolok én valamelly ember czombjával, vastagságával, nyakával ’s hasával? Ok adjatok szikárt, de kíméljétek meg a’ nagyokat.“ Mi gyönyörködve meg volt akkor a’ Times elégedve FallstafF ujonczaival — mi ilyenek Knatchbull, Goulburn és Hermes valának! ,,E’legények helyesek,’ vala jelszava. ,,A’ rendszabályokat, nem az embereket,’ mintha a’ reformbill észtehetséget ’s érzelmet mintegy csuda által csak mellékdologgá tett volna. A’ ministerség másultával e’tanok (doctrinák) is megváltoztak. A’ Times most megvetőleg beszél bábokról, ’s fából metszett lényekről; de a’ vezér-ut, melly négy hónap előtt fő dolog vala előtte, most minden erejét elveszté. A’ Times azon panaszkodik most, hogy nincs biztosíték, mellynél fogva csak jó, ’s annál kevésbé, hogy csak a’legjobb, legderekabb férfiak választatnának a’ legfontosb hivatalokra. Azonban derekasságra nem sokat ügyelt a’Times,midőn Goulburn,Knatchbull, Ellenborough, Herries és társai kineveztettek, azt mondá ő akkor: az elég, ha Peelnek, Wellingtonnak és Lyndhurstnak van agyveleje (esze). Most ellenben legalább 24 jó statusférfit kíván. Mit a’TimesBáb-v.Bohójankórul mond, az négy hónap előtt jelesen volt alkalmazható,’s akkor dicső jóslás lehetett volna.Ugy de nem először tartattak bábok férfiaknak, és férfiak báboknak! Tudva van ama’ peer kopott története, ki véletlenül a’fabáb-játékon megjelenvén,csudálkozását jelenté azon, mikép ő e’ kisemberfajt, e’ törpéket soha sem látta még, kik olly ügyesen vitték dolgaikat. S’miután baráti híjában igyekeztek megfoghatóvá tenni előtte, hogy ezen alakok, mellyeket ő emberi lényeknek tart, csak börbül és polyvábul készültek, végre a’ kárpit (függöny) megé vezeték őt, ’s megmutogatván neki a’bábokat katulyájikban, meggyőzők őt a’ valóságról. Néhány esttel később a’ nemes peer a’ Drurylane-játékszinbemegy ’s midőn szomszédja megjegyzé, mi rendkívül tetszenek a’ színészek neki, szemébe kaczagott’s mondá: „Csak fogja Ön tán tudni, hogy azok csak börbül ’s polyvából vannak?“ Látván pedig a’ csudálkozás némelly jeleit, hozzá adá: „Ha kétli Ön, menjen csak a’ kárpit megé, hol őket mindnyájokat katulyáikban lelendi, mert csak vasdróton ránczigált kitömött bábuk azok. Szintigy csalatkozik a’ Times. Minthogy látja, mi rövid óráig játszák a tory-bábok játékjokat 's ismét katulyájokba tétetnek; azt következteti a’jámbor lap, hogy a’ legközelebb jelenést is, mellyet lát, csak hasonló bordáju bábcsapat fogja játszani, mellynek bőrével, polyvájával ’s drótjával (sodrag) olly annyira megismerkedett. Meddig fognak színészink a’ színen maradni,a’közönség tetszésétől függend. A’ titkos kamarai rendszer idővel mindenütt felsült, ’s a’ mostani ministerek annyival több reményt nyernek maradhatásukra, mert látják ’s érzik, mikép minden buzgó munkásságuktól ’s egyértelmű összehatásuktól függ. Szükségképen tudniok is kell, hogy mihelyt a’ közönség elhagyja őket, a’ színigazgató is elbocsátandja őket. Nem csillogó észtehetség egynél kettőnél az, mi leginkább kívántatik, vagy czélra vezethet. Azon kormánynak, melly versenyt halad a’ nyilványos véleménnyel, nem kell ama’ személyes óriási erő , melly az ellenszegülés minden megkisértésire szükséges. Viz ellen evezni több ’s nagyobb erőtetésbe kerül,mint viz mentében siklani le a’ hajóval. Láttuk Peelt, mikép küzde a’ nyugalmasan ömlengő habok ellen, ’s minden erőködése daczára, minden kétségbeesett evezőcsapása mellett is, mikép vetteték mindig messzebb vissza egész az evező letételéig. Ha a’hajó orma hamis irányban áll, akkor a’ legnagyobb erőködés is hasztalan; azonban kezeink elég erősek és ügyesek, ha viz mentében bocsátkozunk. Mit a’ műszerészek elpazarlott erönek neveznek, kormányunkban sok ollyast találunk azon kisebb v. nagyobb ellenszegülés miatt, mellyet a’ nép nagy tömege óhajtásai ellen alkalmazni szükségesnek hittek mindenkor. A’nagy status-műszerben mindig haszontalan súrlódás volt a’nyilványos véleménnyel, mellynek eltávolíttatását erőszerzésnek vehetni. Jó értelmű értelmes férfiak ministersége, kik a’népre támaszkodnak, a’nemzet világos érdekeit vevén irányul, képes lesz nyugalmasan vinni a’ kormányt; ellenkező értelemben csupa Pittekből ’s Peelekből álló kormány sem mozoghatna ’s néhány héti harcz után elsodratnék. Ügyünkre tehát nem szükségesek óriások, mert óriási azon segély, mellyet barátságos vezérlet alatt milliónyi szivek adnak.“ — More O Ferral ur, izlandi katholikus ’s alsóházi tag, még is kineveztetett a’kincs lordjai egyikének. — Az Examiner, radical lap, egyenként előidézi a radicalok fejeit, kik az uj ministereket mindnyájan támogatni fogják,reményét fejezvén ki, hogy a’ministerség is kielégitendi rendszabályival a’ népet. Említi azután azt is, hogy többen a’ radical párt főbbei közül ajánlásokat kaptak az uj kormánytól tisztség vállalás iránt, de azt el nem fogadták. Ezek közül Buhver úrról azt mondja, hogy ő mint az olvasó közönség kedves szerzője, inkább szeret független követ maradni, mint le