Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-06-10 / 46. szám

sorsú, Erdélyben a’ kolozsvári ev. ref. collegi­­umban hittudományt tanuló ifjúnak számára aján­­lá. Említenünk illő egy úttal ezen buzgó pászto­runk érdemei közt azt is, hogy miután hivata­lának könnyítésére a’ ns. magyarországi főtiszt, su­­perintendens úrtól egy segédet (káplánt) nyert ’s azt tulajdonából leendő fizetés mellett maga helyé­be megelégülésünkre rendelte, ’s ezenkívül is­­kolatanitót ’s orgonistát állított, újabb elszánt­sággal törekszik, hogy azon, Angliában, Po­roszországban, több külföldi helyen sőt kicsiny részben Magyaroszágon is gyűjtött tőkepénzt, (mellynek nagyobb része a’ bukaresti porosz consul báró Sakellano ur bankjában , más ré­sze a’ porosz kir. egyházi ministerségnél Ber­linben, egy része pedig egyházi elöljáróságunk­nál vigyázat és kamat alatt vagynak,) szives óhajtásunkra többre nevelhesse, ’s hogy Oláh­országban és Moldovában lassanként több ma­gyar gyülekezetet is állíthasson. Szándékja e’ vég­re a’ munkás nemzeti vándornak, mihelyt ideje engedendi, Moldovában és Besszarábiában is, ide szakadt magyar véreinket(kiknek szántásokkal többre mehet, mint az oláhországiaknak), nem­zeti érzéssel fölkeresni, azok eredetét és álla­potát (mellyekröl a’ történetek homályban em­lékeznek) világosan előadni, ’s minden lehető módot elkövetni, mi által a’ nemzetiség föntar­­tására, ’s magyar nyelvünknek külföldön is le­hető gyarapodására részint egyházakat, részint tanitó-intézeteket állíthasson. — Oláhországban már is példás sikerét tapasztald illyetén buzgó szorgalmának, midőn Kimpinán egy nemeslelkü bogért, kinek udvarában a’ nevezett gyászbeszédet tartá, az azon mezővárosi és mellék-vidéki magya­roknak építendő egyházra, 3.000 török piasz­­ter-ajánlatra volt szerencsés bírni. Nem is min­den idő látott olly férfit, ki hivatásának annyira megfelelni törekednék, mint ezen annyiszor em­lített apostolkodó Lütkey ur, kinek a’ fenforgó tárgybeli buzgósága, ügyessége, hivatali ’s er­kölcsi szeplőtelensége olly kitűnő , hogy az el­len csak részrehajlónak lehetne kifogása; kit azért virágzóban levő gyülekezetünk, mint egyébiránt is Oláhországban állandón megtelepült, ezenkívül birtokot szerzett ’s a’ fő kormányszéktől (divántól), is fizetésre méltatott polgárt és lelkipásztort, kebe­lünkben haláláig megtartanunk lélekismeretünk parancsolja. Költ Bukaresten május 1. 1835. az oláhországi magyar egyházi elöljáróság által. Ki­adta Vásárhellyi N. M. Károly főtisztkari orvos dr. és fő curator. — Bereczk Károly ak­urator. Hubán­yi József ur, fáradhatlan hazánkfija ismét két uj munkácskával ajándékozta meg hazánk erdészeit. Az első czim­e magyarul im­er: „Sok ma­gyar erdő rész állapotának legjelebb okai, helyreho­zás! javaslattal“ I. füzet. (Die vorzüglichsten Ursachen des schlechten Zustandes von vielen ungarischen Form­ten, nebst Vorschlägen zur Abhülfe.) A’ 2diké: ,,Az erdőszabályozás fontossága ’s lényege.“ (Uber die Wichtigkeit und das Wesen der Forstregulirung.) Le­gyen szabad Olvasóinkat általjában, de különösen erdőbirtokosinkat Hubényi ur többi munkája közt e’ két legujabbra következőkben figyelmesekké tennünk. Az első munkának eddig 1. füzete jelent m­eg, melly az: „Úrbéri faeszásról“ szól, ’s annak befo­lyását rajzolja az erdőművelésre. E’ füzetke a’ hazai er­dők fentartásából származó közjónak van szentelve, ’s az úrbéri faeszás külön fajait ’s módjait írja le a’ haza külön részeiben, előadja annak kárait, ’g javaslatot tesz a’ javításra. — Egyszersmind utasítást foglal ma­gában ennek szabályozására minden ezzel összefér­hető erdőgazdasági tekintetben. — Minthogy e’tárgy­ban, melly annyi fontosságú a’ közjóra nézve, ért­jük az úrbéri faeszást józan erdészeti szempontok szerint, világítás hi­ányában voltunk , úgy hisszük, e’ munkácska hazánk erdészei előtt mint maga nemében első, köz kedvességet nyerend. Nem kevésbé ajánlhat­juk azt minden erdőbirtokosunknak, ’s olly meghatal­mazott ügyviselőknek, kik az erdészet körül foglal­koznak. — Hubényi úrra ez úttal csak a’ miatt tesszük az olvasó és gondolkodó közönséget figyelmessé, hogy az erdők nem csak annyiban fontosak és hasznosak, a’ mennyiben a’ mellőzhetlen faszükség-pótlási esz­közük, ’s igy az élet első szükségei közé tartoznak, hanem azért is köz figyelemre méltók, mert fő be­folyással bírnak a’ kedvező és term­észet-szerű ég­hajlati állapot fentartására , és föld termékenysé­gére, melly befolyásra nemügyelés, az erdőpusz­­titással, ’s a’ hegyek elerdőtlenülésével együtt, va­lamint általjában az erdőkkel roszul bánás , már számtalan ’s igen káros következéseket hozott azon országokra, mellyekben elhatalmazott. A’ 2 dik mun­­kácskában a’ szerző az erdő-szabályozás fontosságát ’s czélját igyekezik röviden megmutatni. Alkalmat erre némelly helytelenül létesített, dudába dőlt v. tönk­re jutott erdőgazdaságban talált, ’s különösen azon tapasztalásban, hogy e’ fő­ érdekű tárgyról gyakran még azoknak sincsen illő fogalmuk , kiket a’ dolog leginkább érdeklene, úgymint az erdős­­személységnek.. E’ fölött könnyű vázlatban magát az erdőszabályozás módját is előadja, azon okok közelebb érintésivel, miért némelly erdőszabályozás a’ várt sükernek meg nem felel, ’s utasítást, is nyújt arra, mikép lehetne nálunk magyaroknál az erdőszabályoz­ást a’ külön viszonyokra is tekintve , leghelyesebben elintézni. Kitetszik továbbá e’ munkácskából , millyennek kell a’ jól elrendelt erdőgazdaságnak lennie , ha czélt akarunk vele érni, azaz: ha az erdők leghelyesb használása mellett azokból a’ lehetségig legnagyobb hasznot, legbiztosabban akarjuk húzni. Mind a’ két munkát megszerezhetni Hartleben K. A. könyváros urnál Pesten. Ez úttal, midőn az erdész-közönséget tettleges pártfogásra szólítjuk fel Hubényi ur iránt, ki a’ magyar hazának sok áldozattal szerzett tudományá­val’« tapasztalással kedveskedik ; nem titkolhatjuk óhaj­tásunkat, bár e’ munkácskák, ha már eredetiben nam, legalább fordításban gazdagítanák a’ magyar litera­­tura tudományos ágait! —

Next