Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-10-14 / 82. szám

Ahmet Ferik hasát, Szegeden keresztül tett útjában e’ város lakosi kitűnő fénnyel fogadák. Felsőbb helyről előre jött értesítés következtében részint hogy az illy jeles kü­ldetésü ’s olly mes­sze utat tett férfi illően tiszteltessék meg, ré­szint, hogy megmutassák a’ szegediek, meny­nyire vonzódik a’ magyar békés szomszédjá­hoz, Kiss Jósef főbíró úr vezérlete alatt na­gyobb küldöttség rendeltetett Szatymazon ő excját elfogadandó ’s üdvözlendő. — Ide megérkez­tekor előbb is hazai nyelven köszöntetett; ’s mivel a’ nyelvet se maga se tolmácsa nem értet­ték, német nyelven adaték elő a’ köszöntés tar­talma, mellyre ő excra égre emelt kezekkel ál­dást kért a’ magyar nemzetre, egyszersmind ki­jelenté, mennyire fájlalja, hogy a’ küldöttség érette olly nagy alkalmatlanságot szerze magá­nak az elibe tett utazással; de még inkább saj­nálta, hogy e’ rokon nyelvet nem ismervén ér­zését ki nem jelentheti, ’s ez neki annyival saj­­nosabb, mivel tudja, hogy a’magyar egyszármaza­­tu a’ törökkel. Szatymazról mintegy 24 szegedi polgárnak (kik buzavirágszinü nadrágot, dol­mányt ’s mentét ezüst gombokkal és lánczokkal, fejeken pedig kucsmát viseltek) előlovagolta mellett léptetett be a’ menet Szegedre. Az utczák pezs­genek sokaságtól, mellyet a’ritka vendég látha­tása csődite leginkább ki. 5 óra volt épen (Oc­tober idején) délután, midőn a’ követ a’ „fe­kete sas“ fogadóba hajtatott. A’ küldöttség még egyszer tevén üdvözletet a’ követ ur által nyá­jas kifejezésekkel bocsáttatott el. Később a’ han­­gászat-pártoló egyesület 18 tagra menő forma­ruhás hangászkarát a’ követ szállása elibe állít­tatván, kellemes darabokkal mulattatá ő excját, kire nézve különösen meglepő vala, hogy a’ han­gászok Tirnauer György által fúvó hangszerek­re is alkalmazva egész török muzsikával játszot­ták a’ szultán kedvencz nótáját, mellyben ő excja a’ nemzetiséget megismervén, azt nem csak is­mételteté, hanem meg is dicséré előadóit. Másnap reggeli 7 órakor tovább folytatta útját. Honn. Arad oct.­tikán. Hangintézetünk törekszik halkan czélja felé, jelét adván folyvásti fogla­latossága majd próbatétekben , majd hangverse­nyekben. Az intézeti rendes oktatók, névszerint: Zenker Ferencz ur, ki a’ prágai conservatori­­umtól mint annak egykori tanítványa ’s neveltje, igazgatói a­ánlat mellett hozatoa­ ide, a’ klavirt úgy a’ hangászati theoria- ’s harmonia-tudományt mintegy játékilag ajánlkozó módszerénél fogva; Wessely János az egész maga felajánlásával a’ hegedűt, éneklést, klarinétot, és fuvolyát ; Ko­­vatsek György ur pedig komoly, mélyen beható munkálkodással a­ violoncelt és guitárt, alapo­san tanítják, ’s 50 ’s néhány számú tanítvá­nyaik’ szép haladásának e’ művészeti ágazatok­­ban kedves tanúbizonyságul szolgáit közelebb múlt aug. napjaiban tartott nyilványos próbatétel, mel­lyen jelen volt részvényesek ’s számos más hall­gató vendégek megelégüléssel tértek vissza övé­ik- és szellem-rokonaiknak e’ közhasznú intézet’ ennyire menyén érzett örömüket kijelentendők. Tanúságul szolgál továbbá a’ most mult sept. ikén , többek’föl­dtában tartott hangverseny, melly­ben kitünőleg Wessely János ur a’ mesterileg játszotta hegedűvel, úgy Novatsek György ur, ritka ügyességgel hangoztatott violoncel jével, a’ tanítványok pedig oktatójik’ szorgoskodását ma­gasztalta énekpróbáikkal a’ jelen volt szülőket ’s más műkedvelőket egész örömérzésre gerjesz­tők, reménnyel töltve a’ részvényes társaságot is, hogy e’ közérdemü, még zsengedő intézet, czél­­szerűségénél fogva, nem csak Arad város ’s a’ közötti vidékekben, a’ honnani gyermekek már is részesülnek benne, hanem az ennek díszéből osztozó egész hazánkban is bővebb gyámolitá­­sokra ’s fenmaradását örökítendő számos­ ala­pítványokra találand. — AUSZTRIA. Prágai hir szerint October Mikén, midőn ő Föls, a’ császár ’s császárné még ebédnél ült, egészen váratlanul ’s legszorosb incog­­nitóban az orosz czár és czárné ő Fölségök érkeztek a­ kir. lakvárba, hol a’ föls. háziúrtól ’s asszonytol legszívesebben fogadtattak. Estve ő Föls. a’ két czászár, legmagasb hitveseikkel, számos uraság ’s ragyogó udvari nép kíséretében , tizen­két hatlovas kocsiban, a’ tereken és utczákon tolongó számtalan sokaság örömkiáltozási közt az ünnepélyes kivilágítást szemlélték­ meg, mellyet Prága lakosi ö Fölségeik tiszteletére rendeltek. Azonban egy futó zivatar sokat ártott a’ díszes ünnep’ óhajtott sükerülésének.­­ Fölségeik est­­ve nyolczadfélkor kezdék ünnepi fáradalmokat, ’s csak 9-re tértek vissza a’ kir. várba, mozsár-du­­rogás ’s tisztelkedés százféle nemei közt ; hol az egész fényes kiséret 0 Föls. az ausztriai császár­nál vacsoráit. —­u­t 0 Fölsége az orosz czár oct. 9én délutáni egy és két óra közt egészen váratlanul Prágá­ból Pécsben teremvén, a’ cs. orosz követségi pa­lotában szállott­ meg, honnét a’ követ ur kocsi­ján késedelem nélkül Schönbrunnba ment a’ föle­séges özvegy császárné látogatására,kit ott vélet­lenül meglepni szándékozott. Alig terjedt­ el ér­­keztének hire Bécs lakosi közt, csak egy érzés kezde ébredni minden kebelben , t. i. mély ille­­tödési érzelem azon gyöngéd figyelem miatt, mi­nél fogvást a’ czár elhunyt barátja emlékét tisz­telve, eziránti fájdalmát a’ bús özveggyel meg­osztani kívánta. — Schönbrunnban ő fölségével

Next