Jelenkor, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-11-18 / 92. szám
gye is nagy számot készül e’végre oda szállítani. Némelly levelezők azt írják Paksból, hogy a’ kormány nem szándékozik többé politikai törvényeket hozni a’ kamara elé, hanem csak pusztán igazgatásiakat. Mások ellenben azt hírlik, hogy a’ ministerium által a’ jövő ülésen előterjesztetni szándéklott törvényjavaslatok közt egynek czélja: visszatartani a’ követek eddigi szabadságát a’ szószékben, ’s úgy megkorlátozni azt, valamint a’ sajtóét, hogy tudnillik ne legyen nekik szabad a’ kormány elvét megtámadni ’s ostromlani, Melynben oct. 23án leszakadt egy híd a’ Szajna fölött. Szerencsére semmi ember nem veszett általa el, ellenben ideig óraig megakasztáni’közlekedést mind szárazon mind vizen. A’gőzhajózás a’ Szajnán félbenszakadt miatta, mert az illetett helyen a’ hidomladékok úgy elborították a’ vizet, hogy semmi hajó sem mehet ottan keresztül. Az utasokat ’s holmikat már most egyik hajóböl a’másikba kell általrakosgatni. A’ tulajdonosak abban egyeztek meg, hogy egyik gőzhajó Melun fölött csak Montereauig menend, a’ másik Melun alul Parisig. A’ Courier français szerint a’ törvényszék visszaadatá a’ könyvárosoknak azon könyveket, mellyeket Persil az igazságminister igazságtalanul elvétete törölt. A’National hosszú czikket közöl a’ status-kamatcsökkentés ügyében,mellyben arról vádolja a’ministeri lapokat, hogy e’ csökkentést az oppositio találmányának nevezék , ’s fejetlenségre vezetőnek. „Vannak, úgymond e’lap, kik azt kívánják, hogy a’kincstár, melly tőkejavaira (Bons) száztól , sőt 10 kamatra is kaphat pénzt, adóssága egyik része kamatit száztól néggyel fizesse inkább, mintsem öttel! ’s a’ t. —A’ National továbbá azt veti a’ ministerek szembre, hogy nem igaz, mintha idegenkednék a’ ministerség e kamatcsökkentéstől, mert teljesen el van arra határozva, hanem hasznára kívánja egy úttal fordítani a’ dolgot barátival ’s azokkal, kikkel közlé azt, mint titkot,nyerekedni az ingadozó ’s változékony pénzkereten, ’s így a’szándéklott’s elhatározott csökkentést a’ Journal des Débats díjában tagadja. „ Legkülönösb azonban ? így rekeszti a’ National czikkét, a’ Journal des Débats által a’ tőkepénzeseknek adott ezen bizonyításban az, hogy maga sem hiszen állításából egy szót is, ’s hogy ő is szinte olyan jól tudja, mint mi, hogy megtörténendik e’ csökkentés, mert semmi sem gátolhatja, ’s midőn olly meghittséggel hirdeti az igaztalanságot, ez csak azért történik, hogy valami pénzelést könnyítsen meg, mellyben neki is lenne némi nyeresége. Humann (pénzügyminister) nem csupán egyedül óhajtja, mint valaha Villéle, e’ kamatcsökkentést, a’ pénzváltók is tudnak valamit tervéből; megvizsgálták, ’s helybenhagyták ők azt; de csak kell valami nyereségüknek is lenni a’ dolognál. A’ közönség bizonytalanságát meg kell hosszabítani, ’s időt engedni a’ beavatottaknak, hogy a’ rájok bízott titokból jó hasznot fejhessenek; a’közönséges csarnok-népet büntelen meg kell előbb két három számoláskor húzni; ’s e’ csökkentésnél fogva biztosan kell a’ bukásra ’s emelkedésre számolhatni. ’S e’ becsületes okból magyarázza már most a’ Journal des Débats, hogy „a’kabinetben senkinek sincsen szándéka e’ komoly kérdést előterjeszteni a’ kamaráknak. “ A’s. d. Débats a’majd meg is történendő csökkentéskor, azt fogja hihetőleg ismét mondani, hogy e’ vélemény az ő sajátja volt; ’s ki tudja, nem fogja e azon szerény tisztnek tulajdonítani, ki háborutervét csináljaa’ nemzeti őrség parancsnokának.) Mi részünkről azt állítjuk, hogy a’ s. d.Débats által a’ tőkepénzeseknek adott biztosíték, akárhonnan jó, igaztalanság, habár magától Humann úrtól fel volna is hatalmazva, nyilványitani, hogy a’ ministerium a’ csökkentést a’jövő ülésen javaslatba hozni nem szándékozik. Mi kétség kívül tudjuk, hogy a’ministerség és hívei közt rég kicsinált dolog, mikép e’ javaslatot egy követ, ki pénz váltó, ’s nem az oppositiohoz tartozik, fogja tenni. A’ ministerség ekkor majd úgy fogja magát tettetni, mintha kénytelen volna engedni, ’s ez leend vagy legyen mentsége azok ellenében, kiket megcsalt, vállvonitva mondván: ,,A’ kamara úgy akarta“ valamint most mondja; ,,A’ nemzeti őrség nem akarja, ’s a’ t. A’ párisi csarnokban 72 váltó-tőzsér (agens de change) van, kiknek helyeik a’ kezességi pénzen túl egy millióba kerülnek.( Közönségeseit több tőkepénzes együtt teszen össze pénzt, mellyen a’ tőzsérhely megvásároltatik, ’s e’ pénztől azután száztol hatos kamatot vesznek; a’ kezességi pénzért azonban a’ csarnokbirói hivatalnak (Syndicat) csak száztól hármas kamatot adnak. Egy párisi csarnoktőzsér évenkénti kiadásit tehát igy számolhatni föl: Az egy milliónyi vételárért észt kamat 60,000 ft.—a’ 125,000 frankos kezességi pénztől száztól hármas kamat fejében 3750 fr.; — szállásbér 4 — 12,000 frank, középszám szerint 7500 fr; — Két legény, egy számtartó ’s egy pénztárnok fizetése 9000 fr. — Kocsi, ló és szolgálat legalább 5500 fr.;— A’háztartás, mellynek a’ dolog érdekénél fogva fényesb lábon kell állania, legalább 45.000 fr. Összesen 130750 fr; bizony nem megvetendő jövedelem! ’S minde’ mellett, ámbár a’ csarnok 72 tőzsérje számára évenként majd tiz milliót ad ki, a’ tőzséralkuk legnagyobb része még is nem ezen tőzsérek, hanem a’ meg nem hitelt Marron nevű másod-tőzsérek által köttetnek, ’s hajtatnak végre. Mennyi milliónak,’s hányszor kell e’ csarnokban évenként megfordulnia, hogy e’ tetemes összeség fenmaradjon belőle!