Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-09-28 / 78. szám

^­. szám. 1836. JELENKOR. Pest, szerda September 28. Foglalat : Magyarorsz­a­g (csillagkeres­­tes dámák; torontáli és varasdi tisztválasztás; körmdezi kőedénygyár; Sidó József halála). Spanyolország (fold és nép-viszony ismertetés; Madrid átlapolja; elégü­letlenség az uj ministeriummal; hadi hírek; elegy). Francziaország (m­inisteriumi tagok; az ír segédsereg 6 osztálya szétbomlik). Anglia (Stanley lord egész tor­-; ltedford herczeg szobra boszuáldozat; isturiz Londonban; a themze-tunnel; elegy). Olaszor­szág (Cassola új felfüdüzése a’ gázvilágitásnál; Nápolyban a’ cholera dúl). Németország. Schweiz. Oroszország (Miklós czár tűrdül s vállpereczit töti, moszkvai óriás harang. Amerika (mexicói határfoglalás; Ujgork díszesen épű­l). Gabonaár. Pénzkelet. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG. Ő felsége az özvegy császárné és királyné, mint a’ csil­lagkeresztes rend legfőbb védasszonya, i. e. sept. lékén a’ csil­lagkeresztes dámák sorába következő honunkbeli főrendü asszony­ságokat is méltóztatott iktatni: Batthyány Ágnest szül. Batthyány grnét; Batthyány Mária Agláját szül. Batthyány grnét; Berchtold Cziczellét szül. Lodron grnét; Bornemisza Antóniát szül. Jósika grnét; Tolnai Festetics Johannát szül. Ivott bárónét; Forgács M. Anna Jozefát szül Lipthayt; Horváth Jozefinát szül. Jósika bárónét; Kulner Jozefát szül. Orszieh grnét; Mikes Rozáliát szül. Bornemi­sza bárónét; Montbel Mária Annát szül. Zsigray grófnét; Nádasdy Júliát szül. Forray bárónét; özvegy Niczky M. Annát szül. Schmi­­degg grnét; Paar Paulinát szül. Andrásy grnét; Reviczky Szidó­nia Francziska Oogotát szül. Szuvilanskát; Sándor Leontinát szül. Metternich hgasszt; Saint-Marsan Maria Borbálát szül. Zsigray grnét; Sermage Rozáliát szül. Csáky grnét; Sermage Reginát szül. Orszieh grnét; Sermage Amáliát szül. Sermage grnét; Vécsey Julia grnét, Marianna cs. kir. főhgnének udvari dámáját, és Wenkheim Máriát szül. Niczky grófnét. Nagy - Becskerek, September 22kén. A’ torontáli tisztválasz­­tószék’ tartása közeledvén, September fekán egy csinos kis bandé­rium kiséré­ be a’ megyei helytartót Hertelendy Ignáczot Nagybecske­­rekre. — 20kán és 21kén a’ tisztválasztás meg is történt következő renddel : első alispánná lett boldai Gyertyánffy Dávid , felkiáltás­sal ; második : beodrai Karácsonyi László; fizetéses táblabírák : dezseri Cicatricis József, bátfai Trifunácz Sándor; főjegyző: nagy­­magyari Nagy János; első aljegyző: főjegyzői czim­mel, beodrai Ka­rácsonyi Antal, 2dik: ivándai Karácson Antal; tiszt, aljegyző pádéi Díván Konstantin, Oexel Móricz, Oexel József, kupai Rácz József, rudnai Nikolics Péter, rákóczi Parcsetics Hugó, Szőllősy György (a’ jegyzői hivatal is candidatio alá vétetvén); levéltárnok: debreczeni Bá­rány Ágoston; főadószedő: bobdai Gyertyánffy János; al: Pálffy Sán­dor, Szőllősy Lajos; főügyész: bátfai Trifunácz János; al: nagyrákói Féja Lajos főügyészi czimmel; tiszt: Demko Belánszki Vincze; főor­vos: Rajzinger Ignácz, és Bodor Károly; mérnökök: lső Szathmáry Sámuel, 2ik Tóth János; tiszt, mérnökök: Mássa József, ’s Mayvald Lajos; selyemtény. ügy: Pilly Ferencz; kiadó: Gesztessy Sándor; ír­nokok: Botka Ferencz, egyszersmind tiszt, eskütt ’s pörtárnok: Kraft János, Dondon Márton, csikvacsárcsi Fodor Antal, Smederevácz Zsig­­mond; dijnokok: Dély Konstantin, és Pről Ferdinand; várnagy: kos­­tyánfalvi Kostyán János egyszersmind tiszt, eskütt; palotás: felső­őri Nagy Imre. — Főszolgabirák: rákóczi Parcsetics György, Sztankovics Sándor, mankóbüki Fodor Károly, Oexel János; tisztes, főszolgabiró: ivándai ifj. Karácson István; alszolgabirák: Koczó Pál főbírói czím­mel; Sztojanovics Mihály, ittebei Kiss Miklós, némethi Damaszkin István; esküstek: Rózsa Demeter, tiszt, szolgabiró; Szabó Sándor tiszt, szolgabiró, szamosujvár-némethi Dániel Tivadar, Keresztury János, Duka Károly; szamosujvár-némethi Dániel Kristóf, Filkovics Boldizsár, Mattanovics Lajos, Gombos György, tarnai Buecz János, Miokovics n. n.; termesztményi biztosak: Kún László, Ladányi Boldi­zsár, Lőrinczy István, Kosztolányi János, Györgyfy József; csend­biztosak: Wekerle Ignácz, Gombócz István, Stephanovics Pál, alsólu­­kaveczi Mixich János; seborvosok: Hartvig József, Strosz Károly, Schwimmer Móricz, Ruttner István; tiszteletbeli: Th­urn Gothárd. Nagybecskerek folyvást épül. Cserépfödelek váltják­ föl a’ kön­nyen gyűlő ’s itt már drágulni is kezdő nádat. Egy héttől fogva ut­­ezafölírásokkal is kezd díszleni magyar ’s német nyelven. Az epemirigy 1881ben vette ki itt adóját, ’s az idén csak ritkán mutatkoztak esetek. De a’ megye más helyein dühösen pusztíta. Esőnk itt nincs. Szüleink par­lagok; a’ dohány is csak reményt hiúsíta. Varasdon f. h. 12-én Erdődy János gr. főispáni helytartó ur elnöksége alatt tartatott Varasd megyei tisztujitás hivatalaikban ré­szint megerősítő, részint újólag választó e’ következőket: első alis­pánná Schwagell Fridi I. Balázs; másod alispánná Modich Albert; fé­­szbirókká, az alsó mezei járásban: Vinkovich János; a’ felső m. j. Bu­san Sámuel; az al. zagori jár. Chegell János, a’ f. zagori jár. Orsich Ágoston gróf; ugyan a’ nevezett járásokban al. sz. bírókká: Galyusi Zsigmond, Mattachich Sándor, Gressich János és Rukavina Alfréd; esküttekké: Bunich Imre és Plantak Lajos, Mattachich Tamás és Pásztory Károly; Gressich János és Jagussich Sándor, végre Radi­­chevich Miksa és Osegovich Gusztáv; főjegyzővé Osegovich Metell; aljegy. Keresztury Eduárd; lajstromzóvá Bellossevich József; fő adó­szed. Szinkovich József, al­ad. sz. Horváth Zeno és Jellachich János István; számv. Mattachich Aloiz; fő ügyvéddé Schimunchich Sándor; alügyvéddé: Halper Miklós; megyei mérnökké Bashlin Ferencz; drá­­vai felügyelővé Kovachevich Károly u.a. Az előbbi megyei orvosok, seb­orvosok és selymészeti fölügyelők megerősittettek. A’ Körmöczi kőedény - gyár ügyében, 1816 ikban sza­bad kir. Körmöcz bányavárosban állíttatott föl egy kőedény-gyár, melly a’ helybeli fehér agyagból erős, szép, egyszersmind tartós e­­dényt készítvén, azt a’ Haza nevezetesb városiban a’ gyár’ megbízotti által áruitatja ’s a’ több részről kijelentett kívánat, mint szinte napon­kint növekedő kelés utján, rövid időszak alatt országos kereskedési közösülésbe hozandja. Ezen gyár, tulajdona egy 128 részvényből álló egyesületnek, mellynek tagjai a’ nevezett kir. bányaváros polgárai. A’ város maga 20 részvényt bírván a’ gyár­igazgatás minden ágaiba czél­­szerű ’s jelenleg igen hasznos befolyást gyakorol. A’ társaság azon­ban sok áldozati után pénzbeli erejét,mint minden de főkép gyári vál­lalat’ egyedüli rugóját, ’s nagyobbra terjedésének nélkülözhetlen esz­közét növelni szándékozván, a’ gyár - nagyobbitás’s hazánkban az illy nemű intézet virágzásba hozatala tekintetéből is arra határozta magát, hogy a’ részvények számát két annyira szaporítsa ’s egy egészet 100, felet pedig 50 pengő forintra szabván, folyó esztendő’ végéig ez ügy és vállalat-gyámolitásra mindenkit országszerte felszólítson. Ezen gyár hasznos előmenetelét, ’s kétség kivű­l a’ tőkepénznek megfelelő nye­reséget egyedül ’s csalhatatlanul az láthatja által, kielőtt a’ helybeli szerfölött kedvező körülmények, m­ellyek ezen gyár­­ megalapításra ’s kellő művészi fokiglan vihetőségére mintegy teremtettek, ismeretesek, mellyeket azonban kimeritőleg lerajzolni majd lehetetlen, mivel a’ hely­beli és szomszéd faluban nyitott bányákban található, fogyhatatlan men­nyiségű fehér agyag jelessége, a’ fának kivánhatólag igen csekély ára, a’ munkabérnek nagy olcsósága ’s a’ legtisztább víznek bő, ’s minden időben csökkenetlen mennyisége, mellyeket mint illy gyár lényeges föltéteit ’s gazdagsági elem­­ forrásit szemügyre venni mellőzhetetlen kötelesség, ezen edénygyárt, czélszerű, értelmes intézkedéssel’s gon­dos tiszta szám és rendvitellel olly karba helyezhetik, hogy bármilly külföldi edénygyárral mérkőzhetvén, nem csak a’ versenyt ’s concur­­rentiát kiállhatja, de idővel a’ kor ’s művészet kivánatival testvér nyo­mon haladva,még azokat felül is haladhatja. — A’ gyár mindenkinek ren­delése, ’s óhajtása szerint készít mindennemű edényt magyar ’s egyéb felírásokkal és ezimekkel, mellyeket Körmöczre vagy a’ város’ Taná­csához , vagy közvetlenül a’ gyár­ igazgatáshoz küldhetni, ha t. i. e’ fel­írások illendők ’s nem erkölcsiség-sértők. Minden kezdet nehéz, de tartós erővel, csüggedetlen iparral ’s főkép egyesített akarattal kicsiny­­bül nagyot alakíthatni. Ennélfogva felszólítja a’ társaság, minden hasz­nosszép és jónak, de leginkább a’nemzeti szorgalomnak barátit, hogy ezen eddig is nagy haszonnal dolgozó ’s jövendőre a’józan számítással várt nyereséget is felülmúló gyár előmozdításához járulni, ’s eddigi részvényesivel kezet fogván, ez alaposan sokat ígérő intézetet, mint nemzeti törekvés szüleményét ápolni, ’s a’ köz óhajtásnak megfelelő fok­ra emelni buzogjanak. Bakonybélből, Sept. 20-án: A’ cholera’ idei pusztításit hallván a’ szomszéd helységekben, a’ bakonybéli gondos lelkész, Va­­szari Egyed, gyógyszereket kívánt megyei orvos Cseresnyés S. urtól­­ki illyeneket rendelt is a’ nyavalya’ jelengetési különféleségéhez ké­­pest, leírván a’ módot is, mellyel azokat adni kell. Ez ideig ötvenen fölül voltak cholerásbetegink itt és Somhegyen a’nélkül, hogy csak egy is meghalt volna. E’ szerencsét először ugyan az orvosi szerek’ jóságá­nak, majd a’ lelkész példás fáradozásinak ’s ügyességének, ki a’ be­tegtől nem mozdul, mig veszélyen kívül lenni nem látja; végre a’ nép bizodalmának ’s engedelmességének köszönhetni. Ennyit vigaszta­lásul és bizalom-gerjesztésül a’ sinylődő emberiségnek. Sidó József számos nemzetség ügyigazgatója és 1.1. ns megye táblabirája ideglázban élete 73 évében Pesten f. hónap 23- kán,oda,hol semmi perpatvar nincs többé, az örökigazság bírája e­­libe, költözött. Magtalanul hamvadó tetemeit a’ pesti sz. Ferencz­­rendi sírbolt pihenteti. SPANYOLORSZÁG A’ I. des Débats f. h. ükéről igen érdekes czikket kö­zöl Spanyolországról, mellynek velejét adnunk olly pillanatban, midőn Spanyolország az egész világ szemeit magára vonta, ’s mindenfelül egymással ellenkező ítéleteket hallani, nem lesz érdek­telen. „Spanyolország — igy szól az érintettük emlékirat — sem­mi más országhoz nem hasonlít. Népét nem ítélhetni meg Euró­pa más népeihez képest, mert a’ többi Európa, ezentúl kizárólag kereskedővé lenni s az állati kényelmen kívül semmi egyéb szen­vedéllyel nem bírni látszik; ennyire még a’ félszigeten nem ju­tának. Az emberek még ott erőteljben vannak. Általányosabban nyíltak, és szavuk emberei, más oldalról azonban büszkék, da­­czosak, ’s egész a’ vadságig kegyetlenek. Tudatlanságuk, vala­mint restségük közmondássá jön; az igaz, hogy sok literariai ap­­­rósággal nem törődnek , mellyekbe a’ mi mesterkélt (ezt franczia írja) korunk igen nagy fontosságot helyeztet; de az alapismereti oktatásban bizonnyal szilárd lábon állanak, ’s bizonyára több sze­mélyt találni a’ Pyrénéken túl mint innét a’ legalsóbb nép­osz­tályból, kik hazájok történeteiben nyomásismeretekkel birnak. A’ rest­ségre nézve hasonlag tévedésben vagyunk irántok; a’ spanyolt eddig nagyon is­ némelly középponti helyekről itélék meg, hol semmi szorga­lom sem létez, ’s hol a’ henyeség a klastromok által úgy szólván or­­ganisálva (rétegesitve) volt; de mellyik nép józanabb, műszor­­galmasb s munkásb Európában, mint Catalonia, Biscaya, Galicia és Andalusia tengermelléki népe? A’ francziák jól emlékezhetnek még azon ámulatra, melly őket e’ század elején elfogá, midőn Spanyolországot átutaztukban ez ország több tartományinak mű­­veltségi és műipari állapotját megpillanták. Ha nem voltak vakok,

Next