Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-07-30 / 61. szám

vényjavaslat mellett szól. A’ vita folytában azon határozásról lévén szó, miilyen hatalommal legyenek a’felügyelő biztosak fölruházva, szinte Ellenborough lord azt javasolja, hogy e’ biztosokat ne a behmnister nevezze ki, mikép azt a' törvényjavaslat véli , hanem a’ korona. Ezen indítvány ellenzés nélkül azonnal elfogadtatott. — A’ londoni udvari lap J. Colbornes kineveztetését hirdeti a’ kir. seregek főparancsnokául Canadában, altábornoki ranggal. E’ kinevezésből, és Francis Head felső-canadai kormányzó határozott fellépéséből azt következtetik, hogy a’ kormány eddigi engesztelő politikájától eláll, ’s határzottabb rendszabályokhoz szándékozik a’ canadai franczia vagy demokrata párt ellen nyúlni. A’ lordok indítványa ellen az izlandi hatósági törvényjavaslathoz az alsóházban eddig 407 kérelem jött be , mindössze 334,521 aláírással, mellyek mellett a’ testületek ’s gyűlések elnökei által aláírt kérelmek nem szoktak számíttatni. O O Connellt juhisra lakomára bízták meg a’ rochesteri, ehatami és stroodi reformerek, mellyekben T. Bentley ur fog elnökösködni. O'Connell a’ meghívást elfogadta. — A’ liverpooli reform egyesület, az O'Connell részére Angliában megnyitott aláírásra 1000 font sterlinget küldött. Emlékezni fognak még Olvasóink, hogy a’ franczia áprilisi vádlottak közt, kiket a’ pairszék elitélt, bizonyos fiatal angol is találkozott, neve Arthur James Beaumont, ki a többi elitélt között még most is franczia börtönben ül. Beaumont ekkor több vádlott társéval O’Connell úrhoz folyamodott, vállalná el védelmöket a’ pairszék előtt. O’Connell akkor azt válaszolá, hogy e’ tisztes megbízást örömmel teljesítné, ha franczia nyelven képes volna nyilványos előadásra, de egyszersmind britt alattvalónak e’ törvénybe idézetét törvénytelennek állttá, ’s leveléhez még némi, a' franczia kormány irnt nem igen hízelgő megjegyzéseket toldott. Julius 1 Bán már most a' korona- és horgony fogadóban Londonban számos gyűlés járta ott, mellyben Beaumont esete forgott fen, ’s tanácskozás tartalék, mi lépéseket lehetne tenni szabadsága kieszközlésére. Több szabadelmü parliamenttag részt ven a’ gyűlésben, hol Connell volt a', elnök. A’ gyűlés czélját beszédben adá elő, melly köztetszést nyert. „Ez ugyan, mondá többek közt, csak egyes ember esete, de meg kell emlékeznünk, hogy a’ nemzet egyesek halmozása v. gyülekezete, és soha valamelly nemzet nem őrzötte szabadságát meg, ha legcsekélyebb tagjának ügyét óva, védve és segítve föl nem fogta. (Tetszés) Beaumont britt szülőktől származott Amerikában, és szintollyan britt alattvaló, mint mi, s méltó a’ világ első országa védelmére. “ A’ szónok felhozá azután, hogy apai kamarának épen nem volt joga elitélni Beaumont urat, ’s hogy az angol követ tartozott volna őt visszakivánni. Itt Connell Churchill esetére emlékeztet. „Derék követünk , úgymond, Konstantinápolyban nem bocsátkozott vitatkozásba a török törvényről, hanem azzal fenyegetőzött, hogy ha azon tisztviselő, ki britt alattvalóval olly méltatlan kegyetlenséggel bánt, el nem bocsáttatik, Anglia olly országkövetet küldene, ki ha nem törökül is de bizonyosan érthetőleg angolul fog velök szólani. (Tetszés) Mi volt a’ következés? Churchill azonnal szabadságba tétetett, Beaumont pedig még most is börtönben senyved. Francziaország ugyan hatalmas Törökországnál, de félt e Anglia valaha Francziaországtól? (Harsogó tetszés). Ha franczia polgárt Angliában olly gyermekes, hitvány és be nem bizonyított vádakra bebörtönöznének, bizonyosan minden britt szív felbosszankodnék, míg az idegen, szenvedett jogtalanságáért elégtételt kapna.“ (Harsogó tetszés) Lajos Fülöpöt is illette néhány kemény szóval, kit esküszegőnek s hálátlannak nyilatkoztatott azon elvek ’s férfiak iránt, mellyek, ’s kik őt királyszékre emelék. Beszédét O’Connell a’ gyűlés azon felszólításával rekeszté, emeljék föl szózatokat, és sürgessék, hogy a hol angol áll, azon hely egyszersmind a’ szabadságnak legyen szentelve. (Dörgő tetszés). Ezután felolvastattak az egyes végzések, mellyek szerint megkéretik a’ britt kormány, vesse magát közbe a’ törvénytelenül bebörtönzött britt részére. — A’ Journal des Débats e' gyűlés s végzet ellen úgy mint a’ benne uralkodott hang ellen, kígyót békát kiáltoz; a’londoni levelezők ellenben megjegyzik, hogy az angol nemzet szabadelmű képviselőjének ezen lépése a’ mostani időpontban, midőn az angol-franczia szövetség ’s barátság Spanyolország miatt némileg megbontakozott, fontos következést húzhat maga után. — Ezen gyűlésben Thompson ezredes parliamenttag szólal Connell után, hogy azon végzést támogassa, mellynél fogva megkéretik a’ britt kormány, Beaumont ért teendő közbe járulásért a’ franczia kormánynál. — Bizonyos Iloare nevű kézműves pedig hosszú mérges beszédben még magát az orgyilkolást is pártolta, mi soknál harsány tetszést nyert a’ gyűlésben; de O'Connell fölkelt ellene, s megjegyzé, hogy bár úgy utálja Lajos Fülöpöt, mikép angol őt utálni csak képes, azért még is olly beszédet, mellyben az orgyilkolás ajánltatik, mint előlüle, nem hallgathat. — Erre nagy zaj támadt. Némellyek O’Connellnek, mások Hoarenak kiáltoztak tetszést. A’ ministeri lapok közül mind a’ Chronicle, mind a’ Courier roszalják azon hangot, mellyen a’ gyűlésben némellyek 's névszerint O’Connell a’ francziák királyáról szólott, de azt is megvallják, hogy Beaumont nem helyesen tartatik fogva, ’s Francziaország saját elve ellen cselekvők, mert saját polgárit idegen kormányok által nem igen engedi hasonlóan elitéltetni, mit Miguel idejében mutatott meg, — mert elégtételt kívánt a’ megbüntetett franczia polgárért. ■— Őst. Beob. A’ londoni hatóság orvosai hivatalos jelentést bocsátottak ki a’ főváros egészségi állapotjáról, melly e’ tekintetben minden elterjedt hirt ’s aggodalmat megszüntet. — Angliában az idén a’ búza nem jól fizet, valamivel jobban az árpa; ellenben bő aratás igér a’ zab. — Nyugoti Angliában a’ zivataros időjárás sok kárt okozott. — FRANCZIAORSZÁG. Juh idén a’ király Apponyi gróf kezeiből vette át az ausztriai császár örvendő levelét élte megtartásáért a’ gyilkos merény alkalmával. Hasonló szerencse-kivánó levelek már több fölségtől is érkeztek. — A’ kormány e’ napokban egy számát foglalta le a’ Nationalnak, s két czikkre hivatkozott bennök. Minthogy a’ lapokat csak vagy postán, vagy az újság-hivatalokban foglalhatni le, nem pedig egyszersmind az olvasó kabinetekben, vagy kávéházakban, ’s még kevésbé magányos szállásokon, egész Paris tudomására jutottak e’ czikkelyek. Ezek egyike szintúgy irta le Alibaud utolsó óráit, mint a’ többi párisi lap; a’ másik pedig azt jegyzi meg, hogy Thiers a’ mostani ministerelnök, franczia zendülési történeteiben szintúgy ítélt Caesarról és Brutusról, mint Alibaud szólott vala, ’s felidézé aa író (Thiers) szavait. E’ szám még egyedik rövid czikkelyt is foglal magában, melly a’ királynak azon bizonyítására ezélez, mellynél fogva Fieschinek megkegyelmezhetett volna,ha idegen vér nem folyt volna. A’ 2dik’s e’ Edik czikkely eléggé megmagyarázza a lefoglalásokat, törvényesíti e azonban egyszersmind az illető törvényszékek ítélhetik meg. A’ La France legitimista lap is lefoglaltatott, mert a’ National ezen czikkeit fölvette. A’ Gazette des Tribunaux szerint Alibaud vég perczeiben egészen megtért, ’s megszánta bánta vétkét, mellyet állítása szerint csak bősz képzelgés ’s ábrándozásban követett el Hogy Alibaud a’ vérpadon előbbi charakteréhez híven nyilatkozott, azt nem meggyőződésből tette, hanem a’ rövid perezre visszatért ábrándozásból. E’ hirlap szerint Alibaud még arra sem emlékezett, ha olvasta vagy rögtön mondotta el beszédét a’ pairszék előtt; hanem csak arra, hogy tartott beszédet; még kevésbé tudta pedig, mi tárgyról tartotta azt. Szóval a’ hirlapiró még azt is bizonyítja, hogy Alibaudt nem csak előbb, de még a’ börtönben is gyakran elragadta ábrándozása ’s igy vétkes tettét is hihetőleg illy mámorvagy magasztaltságban követte el ’s a t. Havre és Ilonén közt a’ gyorskocsi vezetőji ’s postakocsisok és egy csoport teherszállító kocsis közt nem rég czivódás fordult elő a kitérés miatt, mi csakhamar verekedéssé fajult. Ezalatt a’ gyorskocsi födelén egy utazó nyugton nézdeté a’ dolgot egy ideig, mig látá, hogy a’ postakocsisokat legyőzik. Ekkor egy nagy ugrással a’ szivakodók közé szökkent s a’ teherszállítókat olly irgalmatlanul pofozta jobbra balra, hogy mindnyájan szemszájtárva csudálkoztak rajta, s midőn közelebb megnézték a’ hatalmas döngetőt, az az „erős Hercules“ volt, ki mesterségét másutt pénzért mutogatja, itt pedig a’ teherszállítóknak ingyen tette azt meg.— Lyonban azon hir járt, hogy Toulonban és Marseilleben kiütött a’ görcsjárvány, és mindjárt első napon 54 zsákmányt ragadott el Azonban mindeddig nem hiteles az állítás. SPANYOLORSZÁG. A’ sváb Merkur következő irományt közöl a’ spanyol határokról juhokárol: „Cataloniában az ellenségeskedés egyes viadalokkal elégszik meg. A’ föld talán sehol sem olly alkalmas kis csatákra, mint itt; l)az igen számos nagyobb és kisebb folyók miatt, mellyek gyakran megáradnak’s hid ritkán van vonva felettük; 2) az alulról meredek hegyek miatt, mellyek nem képeznek folytonos hegységet, hanem jobbadán egyes kikeritett csúcsokká és számos, gyakran igen elrejtett, völgységgé változnak. Hol a’ hegy erdőtlen, ott tömérdek az ember nagyságú bokor, mellyek derekas lappangóhelyül szolgálnak. Mivel minden épület ’s kerités körül van, ezek erős véd és támaszpontokul szolgálnak, mi annál fontosb , mivel a’ falukon kivil még számos major ’s magányos kerités fekszik, mellyek az ellenséget lépéséül lépésre visszatartóztatják. A’ mezei gazdaság nem áll itt rész lábon, mivel a’ nép nagyobb része nincs fegyver alatt, hanem otthon tartózkodik,’s mivel e tartományban a’ mezei gazdaságot nagyobb részint asszonyok viszik véghez. A’ pénz szűke előbb vethetne a háborúnak véget, de úgy látszik , hogy mostanig a’ külföldi forrás még nem apadt ki. A’ „Sentinelle des Pyrenees,“ melly sokán reggel érkezett Parisba, még nem emlékezik Fuenterrabia megtámadt ásásáról az angol-spanyolok által. Az eddigi tudósítások szerint egész este 6 óráig tartott az ütközet. Ez iránt st. sebastiani levél juhléről (a’ Journal du Commerceben) igy fejezi be sorait: Nem kételkedhetünk, hogy ezen levél megérkeztekor az angol spanyolok Fuenterrabia városát vagy legalább annak romjait már elfoglalták. — Evans gén, valamelly cselről gondolkodik; mert ha igy megy a’ dolog, tehát mielőtt tizennégy nap elmúlik, serge föloszland, annyira meggyengült, emberei hazatakarodta ’s elszökte által. De mit jelentsen illy lárma egy csekély hely bevételéért? Evans jobban tenné, ha az ország belsőjébe vonulván, Tolosa felé nyomulna ’s ott a’ fő országutat megszabadítaná. Azonban félhetni, hogy annyira ereszkedni nem merészlend, mig Cordova táborában csak életsziklácska látszik is. Iikén reggel Bayonneban, mint a’ Journal du Commerce említi, azon hir szárnyalt, hogy a’ Garcia vezérlete alatti carlositák Linzoainban a’ megerősített laktanyát elfoglalták volna, ’s a’ 100 peseteroból álló őrséget, az idegen seregbeli két osztállyal, mellyek segítségükre siettek, fogollyá tevék. Egy álgyu is jutott a’ carlositák kezeibe; de a’ tudósítás valamennyire gyanús forrásból ered. Villareal főhadiszállásaban Salinasban volt.