Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-10-29 / 87. szám

az ellenség nyugtalanitásán mesterkedik. Sevilla hadi állapotba fog helyeztetni. Azt mondják, hogy Gomez birtokában van ugyan a’ Guadalquivir egyik oldalán fekvő külvárosnak, de az elsánczolt hídon átnyomulni nem képes. Alaixról úgy szólva semmit sem tudunk , a’ ministerium azonban Gomezzel szembeszállottnak hiszi őt, reménylvén egyszermind , hogy az általa vívandó ütközet mind Cordova sorsára, mind magára a’ ministeriumra nézve elhatárzó le­­end. Ha Gomezt megverendi, alig ha el nem lesz éltűl zárva a’ hátrálás útja is, mivel minden oldalról ellenség keríti, ’s a’je­lenleg Toledoban álló llodil, kinek főtábora Orgasban van, a’ Manehába menetelt is elzárhatja előle. Toledo tartománybul némelly lázadók Avilába nyomultak ’s itt rettegést és zavart terjesztenek. Vitoriából írják, hogy itt a’ hadi munkálatok mindaddig meg nem kezdetnek, m­ig oda tetemes erő- és pénzbeli segítség nem érkezendik. A’ tisztek nyugtalankodnak, minek következtében Es­­partero egy napi parancs által mind azokat a’ seregiül eltávozásra szólítja föl, kiknek az uj rendszer tetszésökre nincs. Hon Evaristo San­ Miguel vezér f. h. okán egészen váratlanul érkezett Saragon­­sába , ’s minden ottani tisztnek sergeihez való távozást parancsol­ván , minekutána a’ hadszolgálati váltságpénz tőkéjéből 30,000 piastert magához von, Albarracinban hagyott seregéhez tüstint másnap visszaindult. Az ő parancsára nem eresztették be a’ sara­­gossaiak a’ hozzájuk megérkezett új politikai főnököt. Maroto megveretése teljesen bebizonyult. Folyó hónap­okon Alp felé vonulván mintegy 2000re menő seregével, midőn azon tudósítást vette, hogy őt Gurrea a’ következő nap telemás haderővel szándékozik megtámadni, ketté osztá seregét, ’s éjsza­kának idején Pablo de Lille felé vonult. Ortaffa vezért valamen­nyire hátra hagyván, virradatkor a’ puicerdai urbanokat vette ül­dözőbe, kiket, számra mintegy hat százat, el is szélyesztett. Midőn Gurrea őkén reggel Maroto mozgalmait észre­véve , meg­­változtató előbbi rendeléseit. Személyes vezérlete alatt 30(H) fegyverest indított Maroto után , Ayerbe osztálynokot pedig ha­sonló számú sereggel és 3 álgyúval Ortaffa megtámadására küldő. Maroto visszaverte Gurreát, de Ortaffa futásnak indult Ayerbe előtt, ’s az hiába jött már ennek segítségére, sőt ez által önnön vesze­delmét is okozá , mert Gurrea Ayerbevel egyesülvén, a’ harczot megújították, melly most általános jön, ’s reggeli­­től egész délig tartott. Két carloai zászlóalj kezdte meg legelőször a’ fu­tást, kapitányaik Puig-Auriol és Altamires-Orteu által ösztönöz­­tetve. Erre minden oldalról áttörte az ellenség Maroto rendjeit, ’s igy kiki futás által igyekezett életét megtartani. Maroto, örök­tűl jobbadán elhagyatva, vezéri tisztkara ’s csekély számú legény­sége kísértében a’ franczia határszélek felé tartott ’s Okán már franczia földön, Cabanasseban hált, honnan 7kén Hiebe, Okán pedig Perpignanba érkezett. A’ veszteség tetemes volt; 100 gyalog és 80 lovag maradt a’ csatatéren; közöttök Ortaffa vezér fiával együtt harczolva esett el, ’s bennük magva szakadt a’ Ca­­taloniában és Roussillonban dicséretesen ismert báró Ortaffa nemzet­ségidős­ ágának. — Cordovát Gomez csakugyan nem foglalhatá el,ré­szint azért,mivel álgyai hiányzottak,részint mert csak rövid ideig kés­hetett körűlé, attól kellvén ugyanis tartania, hogy a’ több oldal­ról közelitő christinok be ne kerítsék; adót azonban, mint mond­ják, mégis nagy mennyiségben zsarolt a’ néptől, a’ külvárosban, melly hatalmában volt. Hasonlag járt Don Pablo Sanz is aviedoban, hol magát az őrsereg lő­résekkel ellátott kolostorból védelmező, frodil Toledoban szállott főtáborba, őrsei pedig Mórában állnak. A’ kormány nem örvendetes hallgatásban van a’hadi hírekre nézve, m­i az Espanolt kifakadásokra birá. „A’ villalobredoi eset óta, úgy­mond, hallgat a’ kormány a’ pártosok meneteiirül. Ezen hallgatás felbátorítja a’ szabadság barátit és sok kedvetlen hit támasztására nyújt okot ’s alkalmat. Sem azt nem tudni, mi lett a’ középponti seregből, melly minap San-Miguel vezérletére bízatott, sem hogy ez miben munkálkodik; szintolly bizonytalan, hova lettek azon csapatok , mellyek az éjszaki seregtől elszakasztvák , annak erősbitésére volnának fordítandók. Haga a’hadminister által sze­mélyesen vezérlett sergek sem nagy reménynyel látszanak kecseg­tetni. Az éjszaki sereg szinte munkáltan ’s folyvást elmulasztgat minden alkalmat, mellyben a’cataloniai lázadókat elhatárzó csapással illethetné, ’s ezt olly gazdag, olly népes tartományban, hol 4000 főnyi hadsereg ’s még nagyobb számú nemzetőrség van , ’s hol a’ nagyobb városok lakosi önmagok is képesek gondoskodni saját vé­delmükről. E’ tartományban, valamint egyebekben is, hosszúra nyúlik a’ háború, mellynek, a’ fölhasznált segédszerek ’s általa elnyelt áldozatok szerint következtetve, már régen be kellett volna végződni. Az uralkodás hallgat ; ez élénk aggodalmat szül ; nem tudni, mi akadályozza ennyire a’ hadi munkálatokat. Bármi legyen is oka ezen lomhaságnak, végre még is csak meg kellene a’ következésnek az áldozatokkal egyeznie; csak aránylagos s­iker igazolhatandja az áldozat nagyságát. A’ cortesgyülés nem sokára össze jövend : kétségkívül ismét új követelések fognak hozzá in­­téztetni, mielőtt azonban e’ kivánatokat teljesitné, hihetőleg szá­mot kérend az áldozatokért. A’ hadministerség naponkint bocsát­hatna közre jelentményt a’ tábori munkálatokról, a’ nélkül, hogy a’ katonai parancsnokság által megtartatni szükséges titkokat föl­fedezné. Ez a’ nyilványosság bizonyosan kedvező befolyással len­ne a’ közügyre. A’ tudósítási hiányok következete aggodalom. Fölszólítjuk ennélfogva az országlást, fontolja meg, valljon nem volna e jobb nyilványosságot követni az alk­odalm­ak megszünte­tése végett, — mint hallgatás által a’ közönség nyugtalanító ti­­­nődéseit nevelni.a P O R T U G Á L I A. A’ lissaboni hírek csak f. h. 3 énig terjednek, ’s szerintük a’ ministerium és párt fele­li helyzete még mindegyre csak az előb­bi. A’ portugáli pairek ünnepélyes ellenmondást tettek egész Eu­ropa előtt az utolsó lissaboni zendülés miatt, mellyben a’ hadse­regnek egy kis része az alkotmányt egészen fölforgatta ’s az­ ő előjogaikat olly kíméletlenül megsértette. Az ellenmondás sej­t. 18-án költ ’s illy tartalmú: „Senhora! A’ portugáli királyságnak alulirt pairei csodálkozással és sajnálattal olvasók a’ f. h. (sept.) lükén föl­séged által aláirt végzeményt, melly által királyi ma­­gosságod az 1820ki septemberben kihirdetett alkotmányt az or­­szág alaptörvényei gyanánt elismeri. Ezen ország constitutional ra chartáját, mellyet egy portugáli fejdelem, felséged atyja adótt ki, az ország rendei pedig elfogadtak s esküjükkel szintúgy mint fölséged is megerősítettek, mellyet a’ portugáli hadsereg több ízben vitézül és híven utalmazott hitszegő csapatok ellen, — nem volt szabad egy bódulási pillanatban fölforgatni ’s megsem­­­misitni, ’s különösen a’ hadseregnek egyik lázadó része által nem, mert épen ez tartozik mind az általa most kikiáltott alkot­mány, mind pedig egyéb polgári törvények szerint is, a’ legna­gyobb engedelmességgel, ’s épen ez azon testület, mellyel soha sem gyűjthetni össze, hogy a’ végzeményekrűl tanácskozzék ’s azokat önhatalmúlag végrehajtsa. Senhora­­ a’ constitutionally char­ta erejénél fogva, a’ nemzeti képviselőségnek egy része az or­szág pairjeit illeti; joguk van arra, hogy a’ constitutio fölött őr­ködjenek, ’s kamarájok hozzájárulta nélkül semmiféle constitu­­tionális czikkellyel változás ne történhessék. Ez valóban szép és nagy előjog, egyszersmind fontos és nehéz kötelesség, mellynek megvetését vagy elmellőzését az ő becsületük , hitük szentsége ’s az általok tűrt hosszú szenvedésnek emlékezete meg nem bocsáthat­ja.Ezen előjogokra és kötelességekre támaszkodva,kijelentik ezen or­­szág pairjei fölsége, mint a’ nemzet legmagasb felsősége előtt ellen­mondásukat, a’ ministerek által törvénytelenül aláírt végzeményt kár­hoztatva, reménylvén egyszersmind, hogy azon használat által, mellyet fölséged ezen ellenmondásbul vonand, mind Portugália mind egyéb országok nemzete előtt bebizonyitandja, hogy e’ ki­rályság pairjei a’ lázadásokat sem elő nem mozdítják, sem nem helyeslik, ’s hogy becsület és eskü előttük nem üres szavak.­ Következnek az aláírások; szám szerint 28 pairé. — Külön­ben a’ pairek összes száma Portugálban 41, de kik közül ket­tő soha sem foglalta el ülését a’ kamrában, ’s az ellenmondás aláírása egyszersmind pedig a’ királynénak átnyujtása alkalmá­val számosan távol voltak a’ fővárosból. — Ezen ellenmondás kétségkívül mind a’ mellett is hatással leend a’ kormányra, melly még mindegyre nem bir elég szilárdsággal, ’s e’ tekintetből újra meg újra változásokat tesz a’ polgári és katonai hivatalok ’s tisztségek személyei között. A’ lissaboni hírlapok egész soro­zatait közüik az illy féle névjegyzékeknek ; de egyszersmind ha­talmasan emelik föl szavukat a’ királyné idegen tanácsosai ellen, különösen a’ Racional, melly az 1820-i alkotmány ó cser­­ó­it is szenvedélyesen ostorozza.— A’ 31. Herald levelezője szerint pdt. 2kán általányos hivataltisztitól tartatták­ , a’ népszerűség szellemében. A’ nyugalom legkevésbbé sem háborittatott meg. A’ királyné egészséges ugyan, de levertnek látszik, ’s kétséget nem szenved, hogy férjével együtt örömest menekednék hely­zetéből valamelly angol hajón, ’s azután semminek nyilatkoztatná kinszeritett megegyezését az 1820-i alkotmány behozatala ’s elfogadása iránt. — A’ királynénak illy gondolkozása módjáról való meggyőződés mind­­­issabonban mind Oportoban hatás­sal volt a’ polgárok nagyobb számára, úgy hogy azok most magokat szenvedőleg viselik.­­Azon vélemény uralkodik, hogy a’ jelen alkotmány elismerését nem könnyen várhatni Angliától, ’s több angol hajó horgonyoz a’ Tájon, mint látszik csak azért, hogy szükség esetében a’ királynét illőleg ’s kényelmesen el­fogadhassák. 3rós tudósítások azt mondják, hogy az érintett hivataltisztités alkalmával 120 tisztviselő ’s a’ királynénak minden tanácsosa elbocsáttatott. E’ miatt rémülés támadt a’ városban és aggodalom, ugyannyira, hogy magok a’ministerek is bizonytalannak hitték állapotokat. S C H W E I 7. Bertola gróf, mint schweizi lapok hírlik, a’ franczia rend­őrség kezébe esett ’s olly vallomásokat ten, mellyek azzal, mit Bernben vallott, legtorzabb ellentétben állnak. 3 ministeri lapokból az világlik ki, hogy Francziaországban Bertola gróf vallomásit a’ 31ontel Bello herczegnek veskül tulajdonított tett dolgok megczáfolá­­sára szándékozzák használni. Miég Conseil is uj kihallgattatást kért és kinyilatkoztatta , hogy minden korábbi vallomásit, mellyek 3 Con­­tebello­ng személyére nézve talán kellemetlenek , kész vissza­húzni. Mi egy kémnek titkos mesterségét illeti, tehát ő nem a­­karja tagadni, hogy gyakorolta azt, ’s előtte nem kevéssé vissza­tetsző , hogy abban megbotránkoznak.­­ I1 0 SZORSZÁG. A' szentpétervári újság oct. 11 én részletesen leírja az«»a szertartást, melly szerint az orosz őrség Pilistr­a várát a’ török hatalomnak átadta. — Mirza Reid basa K­ustschuk katona - kor­mányzója September­ben érkezett meg fölhatalmazással a’ vár átvételére. A’ tengerészet kapitánya Raptismansky és Kogdamní’ 351

Next