Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-06-10 / 46. szám

­­íveiket is rakni, vagy ezek soraiban szolgálatot válalni. Ugyanezt írják Bayonneból is. Bordeaux­ tudósítások szerint megtámadá Irru­baren d. Sebastian seregét Huescanál m­. h. 25-én , s 400 főnyi veszt­ességgel csonkítá annak erejét. A’ carlosi hadnak tehát itt sincs maradása, még azonban nem tudni, merre irányzandja menetelét; addig is, mig útját folytatandja, tanácsosnak vélte magát besán­­czolni. Buerens olly czélból hagyá el Saragossát, hogy Irribaren­­hez csatlakozzék; Oraa vezér pedig Valenciába tért vissza ; szük­ség esetén e’ várost védendő Serrador ellen, ki m. h.lékén an­nak egyik külvárosában pusztításokat tön. A N G L I A. Az alsóházban május 23 án végre szavazásra került reggel három óra felé az egyházi adó ügye, ’s a’ ministeri javaslat annak eltörlesztésére 287 szóval 282 ellen, tehát csak 5. többséggel, elfo­gadtatott. A’ szavazás e’sükerét az ellenzéssel hangos örömkiáltás­sal fogadá. A’ conservativek e’ szavazást teljes diadalnak nézik. — Az alsóház szavazása sükerét az egyházi adó tárgyában a’ ministeri lapok azon körülménynek tulajdonítják , hogy számos reformer kimaradt a’ házból, holott a’ toryk nagy pontossággal megjelentek. A’ 31. Chronicle e’ tekintetben így szól : „Csak 8­4 tag hibázott a’ tegnapi szavazásnál , ’s ezek közül mind össze is vagy hat vala tory. Még a’ vakokat és bénákat is elő parancsol.'­ C. Köss­er. A’ westminsteri hittagadó (Burdeil) és W. W. Wynn, mankójikon jöttek , a’ türelmetlen kisebb számot erősíteni, ’s az il­lőbb nevezett vallisi baronet állapotja ollyan roskadt volt, hogy a’ szónok szobájában ülve maradt, mig a’ csöngetyű­ szavazásra meg nem zendiílt. Illy buzgó volt az ellenzőfél nagy harczi erőt állí­­tani föl, illy lovagikig koczkára veték még a’ drága életet is, csak­­ hogy segítségül legyenek a’ protestáns dissenterek lánczai szoros!) megkötésire ! Más oldalról legalább vagy húsz reformert nevezhe­tünk, kik távol valának, anélkül, hogy szavazatjaikat kicserélték vol­na, noha előbb határozottan a’ kincstári kanczellár indítvány­a mel­lett nyilatkoztak. Például Thompson ezredes, ki előbbi estve nyu­­gottan ’s épségben utazott el Hullba, hogy ott egy ünnepi lako­mán a’ mayor jobbján­ád­jön. Nincs e dissenter Hullban ? Bizonnyal ezen méltó major szint olly örömest hagyta volna jobb karját elvágatni , a’ milly kedvesen látott egy parliamenttagot , egy refor­mer­, oldala mellett lakmározni, mig a’ parliamentben annyi polgártár­sai javáról ’s bajáról vala szó, s­e a’ vitéz ezredes nem egyedül volt a’ henye. E’ közben igazságtalanok volnánk, ha valamennyi hi­ányzott reformert azon egy osztályba tennék . O’ Connell, Morgan ’s más három, fájdalom­­ betegség által gátoltattak. A’ két Bellew kényte­len vala Izlandba utazni, egyik megholt rokonjoknak az utolsó tisz­tességet megadni. De nehéz leszen a’ többinek kimentekezni.“ A’ Standard ellenben azt mondja: „Az egyházadói törvényjavaslat, ’s az ujdon föltalált elv, semmiből pénzt teremteni, örök nyugalom­ba tétettek. A’ ministeri végzés , támogatva a’ hivatal-hatalom min­den befolyása, a’ vohigek szívós nyakassága, (merevültsége) a’dis­­senterek alávaló különködései, a’ radical pápisták és radical hitet­lenek bősz gyülölsége által, az ülés e’nagy ministeri kérdése nem nagyobb többséggel ment keresztül mint 5 szózatéval.“ A’Standard reményét fejezi ki, hogy a’ ministerek é’ törvényjavaslatot el fog­ják hagyni. (tst. Beok.)Szint ezen lap említi mintegy titkosan, hogy Med­bourne lord mindjárt a’ 23án estve tartott kabineti tanács után kiko­­csizott W­indsor kastélyba,’s 24én délutáni egy óráig vissza nem tért. Ugyan oda ment ki 24én reggel Glenelg­­ord is, a’ gyarmatmini­­ster.­­• Az alsóházban május 22 én Maclean azt kérdezte: valljon nem kapott e a’ kormány hivatalos tudósítást arról, hogy a’ barcelo­nai nemzetőrség a’ királynéhoz intézett felírásban a’ brill tengeri katonaság ellen, melly ezen vád szerint a’ spanyol szövetségesek vérét ontotta volna, panaszt tett? C. Wood ur tengerész-kormányi titoknak hangos tetszés-kiáltás közt azt felelé, hogy a’ vád teljesen hamis, azon­ban vonakodott az ezt tárgyazó sürgönyöket előterjeszteni, mivel Ox­ford város tisztes követe, ki e’ kérdést gördítette, az iránt egyenes indítványt nem tett.— Alsó - Canadában a’ J. Russel lord által a’ gyarmat kormánya ’s alkotmánya ügyében az angol parliament javaslotta végzések iszonyú izgást okoztak. A’Montreal Vindicator így ír: „Örömmel jelentjük, hogy e’ gazdag népes kerületben. J. Russell lord gyalázatos végzései általá­­nyos roszalásra találtak. Mindenütt átkozzák azokat, ’s mindenütt áll a­­z on. szilárd rendületlen ellhatárzottság, hogy az ország leszolgáíltatá­­sára minden kísértésnek ellen szegülendnek.“ Kondom lapok jelenték, hogy a’ király roszul kezdé magát érzeni, ’s e’ miatt az utolsó udvarláson is már ülve fogadá a’ tár­saságot; mi miatt félni kezdenek, hogy május 24ikén nem fog Lon­donba jöhetni, melly napon Victoria hgasszony születés napja ünne­peltetik, ’s mellyen a’ király szándékozók az elölülést vinni. Leg­újabb tudósítások szerint azonban a’ király egészségi változása igen csekély volt. A’ radicalok Concourt és Hawes parliamenttagok javaslatára május 24 re nyilván­os lakomát határoztak Lambethben a’ jövendő ko­ronaörökös hgasszony nagykorúságba lépése ünepére. A’ stewardhely elfogadására megkéreték, D. W. Harsey urat. Herdersohn a’ titoknok, levélben következőleg válaszolt: „Uraim, e" tiszteletet kénytelen vagyok elhárítani magamtól, hogy mint steward eljárjak ez alkalommal. M­­­int népszerű intézvények csudálója és szónoka fogalmimmal a’független­ségről meg nem egyeztethetem, hogy egy új támadó királyság bálvá­nyának hódoljak. Ha az ifjú hgasszony csakugyan ollyannak fog mu­­tatkozni, minőnek baráti hiszik,’s a’ nemzet óhajtja, én leghívebb alatt­­valóji közé fogok tartozni; —de elveim nem engedik—neki előre hí­zelegnem. Vagyok ’s a’t. Mrs Graham léghajózásiban sok szerencsétlenséget tapasz­tal. 3 mostani fölrepültekor, mellyen férje, ’s bizonyos Warwick úr kísérte őt, már fölszálláskor megakadtak, de még gonoszabb volt a’ bejutás; kemény szél lesujtó léghajóját egy függő hid lánczaihoz, mégpedig olly erőszakkal, hogy a’ túj jót ’s léggolyót összetartó kö­telek ketteje elszakadt. Graham ur nőstül mintegy'­ 40—45 lábnyi magasságról lezuhant, de szerencsére egy megdőlt füvet borított ha­lomra, mi a’ bukás erejét gyöngité, ’s életüket megmenté. Mind a’ kettőt eszméletlenül a’ legközelebb vendégfogadóba vitték, hol Steele úr vállald őket orvosi gondjai alá, azt nyilványilván, hogy semmi veszélyes sérelmük nem történt. Mi Warwick urat­ illeti , ő szerencsére annyi lélekéberséggel birt, hogy a’ kik kötélhez kapaszko­dom, melly­ a’ hajót a’ jéggolyóval még összetartó, ’s így minden baj és sérelem nélkül földre jutott. Legutolsó tudósításoknál fogva Grahamék utólsó buktokból ’s ijedelmükből tűrhetőleg felüdülve is­mét visszatértek Londonba. — F K­ A X C Z 1 A 0 11 S Z Á G. A’ követházban május 27 én Gouin indítványa következőkép fo­gadtatott el a’ czukor-gyártás megadóztatására: „ A’ házi ezukor a prosik­­nak bevétele, a’ gyármünek magán a’ gyártás helyén leendő megadóz­tatása által fog történni. A’ közigazgatási rendelet alakjában kibocsá­tott királyi végzemény határozandja meg közelebb ez adószedés módját. A’ mostani törvény, és az annak véghezhajtására kiadott rendeletek megszegései, az ISIGapril 28ki törvény 129ikczikkében szabott bír­sággal fognak bűntetteim ’s a’ rendelések mindenkor a’ jövő ülésben megvizsgálás után törvényekké fognak alakíttatni. Beaumont angol, egyike az áprilisi elítélteknek, a’ kegyel­met nem akarván elfogadni , kivitetett Francziaországból ’s most egy angol radical lapban pattogva, ellenmond azon gondolatnak, mint­ha ő önkényteg fogadta volna el a’ kegyelmet. — A’ Courrier de la Moselle szerint a’ melzi nemzetőrség pat­­tantyússága vonakodott Ilona hgasszony elfogadására kiállani, mi­vel nem engedek meg, hogy ő magosságának felírást nyújthasson, melly­­ben azon óhajtást szándékozott kifejezni, hogy a­ közbocsánatnak na­gyobb kiterjedés adassék. A’ National e’ vonakodás ellen igen kikel. A’ Morgenblattban egy levél Parisból következőleg értekezik Orleans hg egybekeléséről: „Az utóbbi két században három német hgasszony ült Francziaország királyszékén , a’­­diket e’ napokban várják, ’s mig kárpitos, aranyozó, tüzjátékos itt , Fontainebleauban , Versaillesban’s mindenütt seregesen’s tüzesen dolgozik, a’ politikai időjóslók a’ történeti százéves kalendáriumot forgatják, ’s hol vala­mi nap vérvörösen van benne följegyezve, abból az uj menyasszony uta­zására jóslatokat varázsolgatnak. És valóban sokat jelentő emlékezések csatlakoznak e’három hgasszony nevéhez; menyasszonyi utjokat min­denkor kis idő múlva leghevesb ziva­­rok követék, épen olly zivatarok,mi­nek a’ legújabb idő járását’s a’ t. Régente nem igen sokat okoskodtak arról, mikép lehessen az aranyat az egész naptömegből fellegekbe gyűjteni, ’s termékenyítő eső gyanánt majd itt, majd ott lehullatni; most az illy ünnepet ugyan azon tekintet parancsolja , melly táncz­­vigalmakat , hangversenyeket , s lotteriákat intéz a’ szegények számára, így Paris az orleansi ág házassága ünneplésére határozott mennyiség nagy részét jótékony czélokra szándékozik fordítani; u. m. a’ mint említők 38 ezer frankot jótékony intézetekre; 12 ezret szegény gyermekek ruházására a’ kisdedóvó intézetekben, 30 ez­ret buzdításul az elemi iskolákra, 60 ezret a’ kézművek segéd­­egyesületei közt felosztásra ’s a’ t. X É M E T 0 K­ S Z Á G. ^ Main máj. 25én. Mecklenburg Ilona hgasszony szelíd nép­szerűsége , mellyel minden hozzá közelitők iránt viseltetek , még mindig kedvelt tárgya itt a’ közbeszédnek. A’ nyilt ebédterem kö­rüli tolongás rendkívül nagy volt. Bizonyos­­ kisasszony, ki korábbi időkben ismerőse volt a’ négicsaládnak, jelentvén hogy szeretné a’ hgasszonyt , Németországból távozta előtt még egyszer látni , a­­zonnal kihallgatást nyert, ’s hosszas nyájas beszélgetés után igen becses emlékkel bocsátá őt el Ilona hgasszony. Egyébiránt a’ rgi ara (menyasszony) igen jól beszéli a’franczia nyelvet, ’s minden fi­nom fordulatit tökéletesen fejezi ki ; lelki miveltsége pedig olly je­les, hogy elmés’s nyájas hizelgésivel mindenkit elbájolt, főleg, midőn Fuldában Broglie lig­elébe vezeté követség­ társait, ’s Frankfurt, Darm­stadt’s Mainz diplomatájit. A’ hgassz. őszintén megvallá, hogy kö­tendő házassága épen nem­ politikai, hanem valódi szívcserén alapul, ’s igen óhajtja czélja minél előbbi elérését. Mély ’s örvendetes hatású volt reá a’ francziák királynéjának levele, mellyel útközben kapott. Az irat olly tiszta ’s egyszerű kifejezésűt lehelé a’ gyöngéd anyai szeretetnek, hogy a’ hgassz. meghatott szive vágyton óhajtja az uj szerető anyát. Egyszersmind igen szép drágaságokat is külde mé­nyének a’ királyné, útközben kiosztásul, ’s ez által is megmutató, hogy anyai kegyeit már előre szándéka teljes gyakorlatba hozni. Az úti költségeket azonban Francziaország határáig a’ hgasszony fizeti, hol, egy komornál kivevén, többi kíséretét, ruháival együtt vissza­­küldendi. Alzeybe mentekor a’ lovak egy földmivest megsértenek, a’ hgasszony tüstint 20 lajos aranynyal vigasztalá meg őt, anyja pedig meglátogatá ’s újólag ajándékot nyujta neki. T 0 R () K O RSZÁ­G. Az Alig. hrg igy ír a’ török ügyekről: „ Májas­zki, Athé­néből jött levelek, tetemes nyugtalanságokról beszélnek, mellyek 183

Next