Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-07-22 / 58. szám

sőt lételét is koczkáztaták azon egyetlen egy nap, midőn vak szenve­délyei ’s párthívei csalódási által elhagyó magát ragadtatni. Tudják m­eg a’ tévelygők: a’ spanyol nemzet szabadelmű kormányrendszert kíván; ezt birja is, ’s az egész világ ellen megvédendi; a’ spanyol nemzet szereti, imádja a’ halhatlan királynét, kit csak nagylelkű­ségéért ruh­áza föl kormányhatalommal, ’s az ártatlan királyné fej­­delmi székét a’ világ minden hatalmassági ellen védni fogja. A’ kor­mány átlátja a’ lázadók czélzatait, ismeri segédszereiket, ’s mégis tudandja gátolni. A’ pusztítással fenyegetett városok ’s tartományok elvárják a­ lázadókat, hogy őket azon föld porába temethessék, mely­­­­lyet azok megszentségtelenítni bátorkodnak. E­gyesüljenek tehát a’ jó spanyolok, vigyék áldozatul igazságos neheztelésüket a’ haza és szabadság oltárára, seregeljenek az alkotmány zászlója alá, ’s — az alkotmány, szabadság, függetlenség’s törvényszerű királyszék meg lesznek mentve; a’ zsarnokiság, kegyetlenség és bitorlás el­lenben örökre távozand a’ spanyol földrül.“ — A’ Quotidienne és Courrier Française megjegyzéseket ragaszt e’ közlemény után, mely­­lyek ezt balga színben akarják mutatni, ’s a’ királyné és alkotmány­­pártiak tehetségét inkább üres szavakban mint hatékony cselekvés­ben állónak mondják. A­z ernanti katonalázadás komolyabb következményét azon körülmény góllá, hogy a’ carlosiak az alkalmat használni akarván, a’ christinókat megtám­adák, ’s így ezeket önmagok védelmére ’s a’ rendbontás félbenszakasztására kinszeriték. Jauregui azonban, kinek a’ katonaság engedelmeskedik, visszaűzé a’ megrohanókat. — A’ madridi nemzetőrség, mellynek különben szigorú rendtartás vol­na kötelessége, kíméletlenül bánik az olly írókkal, kik nem ínye szerint írnak. Legközelebb megbolozás’ miatt az el Porvenir lap szer­kesztőjét,­­s a’ Castellanoét is hasonlóval fenyegeték. A’ Sierra Morénában egy új rabló főnök támadt, bizonyos Fenasco. Már 50 czimborája van, kikkel a’ Madridba szándékozó pogyászkocsit ’s utasokat fosztogatja. A N G L I A. Az alsóház ülésében julius 6 án kérelmek nyujtattak be a’ bálványozás eltörlésére Indiában, úgy szinte az átalányos szavazás­jog behozására . •z egyik kérelem panaszt tesz, mikép líosz me­gyében egy választó az ellenpárttól az által mellőztetett­el, hogy megrészegitteték; egy másik Lambethből hathatós rendszabályok­hoz nyúlást javasol a’ lordok háza ellen, melly a’ leghasznosabb rendszabályokat is dugába dönti. — Erre lí­ inglis a’ rabszolga­­kereskedést hozó szóba. A’ külső ügyek statustitoknoka figyelmét e’ kereskedésnek főleg .Brazíliában igen nagy kiterjedtére fordító, hol levlu­k évben 103 hajó készíttetők föl e’czélra,­­s egész társaságok űzik ezen ocsmány kereskedést. Palmerston azt válaszold, hogy utób­bi években alkudozások forgottak fen a’ portugáli kormánnyal, mellyek czélja volt, hogy angol hajóknak az (S­panyolországra néz­ve már fenálló) átkutatás-jog, a’ portugáli hajók iránt is megsze­reztessék. Azonban a’szerződés megkötése az 1830 ban bekövetke­zett kabinetváltozás által Portugálban m­eggátoltaték. Egyébiránt a’ portugáli kormány igen rajta van, hogy e’ kereskedésnek véget vessen, ’s e’ czélbűl már súlyos büntetésü törvényeket bocsáta közr­e. Azonban bér­mikép ügyekezik is mind a’portugáli, mind a’ brazíliai kormány e’ kereskedést megszüntetni, ezen törekvések részint ma­gányos érdekek, részint az alsóbb tisztviselők restelkedése által egészen meggátoltatnak, s reményli azonban, hogy Portugáliát is a’ spanyolországi szerződéshez hasonló fog rövid idő múlva köttetni. A­ legnagyobb gonosztetteket azonban nem portugáli, hanem spa­nyol, brazíliai és egyéb rabszolgakereskedők követik el. Nem rég kapott tudósítást, mi­szerint egy rabszolgahajó fedezetén 200 — 300 fekete, mintegy 2 lábnyi magas térbe valt bezsúfolva. Ezen kereskedés elnyomására semmi sem volna olly hathatós, mint olly szerződések, mellyeknél fogva Anglia a’ rabszolga -'hajókat elfog­hatná, ’s elronthatná. Örvendve jelenti, hogy e’ tekintetben Mexi­­coval ’s Nápolylyal is megkezdvék az alkudozások. Thompson ez­redes, ki­előbb kormányzó volt Sierra Leonaban, azon nézetét fe­jezé ki, mikép a’ rabszolgakereskedés megszüntetésére gőzhajókat kellene állomásoztatni Sierra Leone körül, mellyek az afrikai par­tokat folyvást ostromzár alatt tartanák. A’ dolognak az által sza­kadt vége, hogy sir it. Inglis megköszönő Palmerston lord meg­nyugtató fölvilágításit. — Végezetül Rundal kapitány indítványt lön biztosság-kinevezésre, melly a’ tengeri­ tisztek állását megvizs­gálja a’ nyugpénz követelés miatt. Codrington admiral támogató az indítványt, ’s névszerint csudálkozását fejezé ki azon, hogy Wel­lington­ig az ország öt révének kormány­zója lehet, anélkül, hogy a’ tengeri osztályban valaha szolgált volna. — Az indítványt 21 szó­val 19 ellen elfogadók. —A’ protestáns egyesület fölirást bocsá­ta az egyesült ország népéhez, mellyben azt mondja, hogy a’ ki­rályné székfoglalása alkalmával a’ királyszéket olly ministerektől találta körülvéve, kik a’ protestáns vallásnak egyik súlyosabb csa­pást a’ másik után adók, és egyszersmind panaszkodnak, hogy a’ katholikusok bebocsátása a’ parliamentbe nagy ártalom a’ protestan­­tismusra nézve. Ezen utóbbi tekintetben a’ Courier arra emlékez­tet, hogy hiszen tory-ministerium volt az, még pedig Wellington herczegé, melly a’ katholikusok fölszabadítását kivítta. — Julius 7én mind a’ felső mind az alsóház ülést tarta, hogy néhány törvényjavaslat előmozdittaszék. A’ felsőházban többi közt a’ kormányság-törvényjavaslat elfogadtaték. — Erre mind a’ két ház julius 16ig elhalasztá üléseit, minthogy következő napon úgymint jul. 8án, a’ király eltakarítása fogott végbemenni. Minthogy a’ királyi temetés csak julius 8án, este 9 órakor fogott véghez menni, a’ londoni lapok e’ napról természetesen még nem közölhetik annak leírását. Töméntelen embersokaság özönlött már több nap óta Windsor felé, kocsin, lóháton, ’s gyalog , hova julius 8-án délután valamennyi kabinet-minister is kiment, miután Kensington palotában tanácsot tartottak. Julius Okán 16órakor est­ve tétetett át ő felsége IV Vilmos király holtteste a’ „fehér szobá­ból“ a’ W­aterloo-szobába, koporsóban közszemléletre. A’ közönség tolongása a’ következett napon reggeli 1­0 órától fogva délutáni 4 ó­­ráig határtalan valt. A’ Times egyik levelezője következő rajzolat­ját adja e’ látványnak: „Conyngham marquis udvarisága által egy belépti jegyet nyertem a’ kastély status-szobáiba, azon után, melly közönségesen csak a’ nemesség részire szokott fentartatni; — így én az egész ünnepélyt láthatómn, anélkül, hogy a’ tolongásnak ki lettem­ volna téve. Én, más hasonlóan kiváltságoltak i­d. a’ York- és Lancaster-tornyok kapuján bocsáttatám be, melly a’ harangtorony felé vezet; itt a’ kastély lépcsőzetére jöttem, melly a’ fölmenők ’s lejövök számára ketté volt osztva. — Innen jobbra fordultunk, ’s három egymásra következő keskeny lépcsőn, mellyek ezüst falgyertyatartókban viaszgyertyával gyöngén valónak világítva, fe­ketén bevont falak mellett elhaladóak, s fölmenénk a’ hangászkar­­zatra, honnan legelsőben is a’ királyi koporsót, és az azt kör­nyező halotti diszletet pillantok meg. — Menetünkön semmi sem készite el benőinket illy tekintetre. A’ kastély kapujánál három vagy négy yeoman állott az őrségből, szinte annyi jegyszedő úr, (gent­leman ushers), ’s néhány londoni rendőrszolga; a’ folyosókon a’ legmélyebb csend uralkodék, ’s a’ fejdelmi pompa és nagyság min­den jele vagy el vala útból téve, vagy elfödve. Most azonban a’ karzatról nézve következő látvány mutatá magát: egy vörös bíbor m­enyezet (baldachin) czinterpaizsokkal gazdagon kidiszítve emelke­dők egy pompateljes koporsó fölött , mellynek egyedül felső ’s al­só czifrázati valónak láthatók. Egyébb részei bársony szemfödéllel valónak eltakarva, mellyet szinte királyi czimerpaizsok ékesitenek. A’ gyász-leplen két nagy bíborvörös bársony vánkoson nyugvék az egyesült ország birodalmi (imperial) ’s h­annoveri királyi koronája ; az első a’ koporsó felső a’ második alsó részinél. A’ menyezet magas­ságáról Anglia királyi zászlója lobogott le a’ koporsóra. Fölül a’ gyászalkotmányon egy nagy halotti vért (hatchment) ötték szembe.— A’ koporsó mindkét oldalán három drága müvú gyertyatartó emel­kedők iszonyú nagyságú viasz gyertyákkal, mellyek világa teljes ragyogással tünteté ki a’ két officers at arms pompás fegyverruhá­ját, kik mint kőszobrok mozdulatlan állottak a’ koporsó lábánál ’s a’ boldogult fölség négy gentleman - usherje nyalka egyenruháját, kik ketténként állottak a’ koporsó oldalain. A’ halott fejénél egy fekete bársonnyal bevont széken egy lord of the bedchamber ült rangjához illő drága gyászköntösben. Byron lord (a’ költő mellékrokona, ’s pe­­er méltósága örököse) viselte épen e’ komoly tisztséget. Mind a’ két oldalon, de valamivel lejebb, ült két kamrás (grooms of the bed­chamber). Hozzájuk legközelébb állott, a’ koporsó hosszában, há­rom officers­ at-arms , hat zászlót tartva ; legelői az unió és Sz. György zászlóját, ezek mögött Skótzia s­írlandéjit, végre flannove­­ra és Braunschweig zászlójit. Legszékrül mindkét oldalon négy őrségi geoman állott, fátyollal bevont de le nem hajtott kelevézzel. E’ látvány a’szoba közepén vala, mellynek fa­lait fekete díszletek éke­­siték, ’s kétágú ezüst gyertyatartók komor fényt terjesztenek fölöttük. Felülről lenézve e’ különféle alakok, zászlók, ’s heraldikai pompa vegyülete, ’s csoportozata, a’ vakító világ miatt, sokat veszte e­­gész hatásából, de azért a’ benyomás még is mindist nagyszerű volt, ’s azon személyek csönde­s mozdulatlansága, kik e’ gyász üünnepélyt képezni segítők, sajátszerű ellentétet szültek az újság­­vályúsak mozgó sokaságához , kik lassan és hallgatva, de élénk pillantással haladtak el a’ királyi koporsó mellett.“ — A’ közön­ség a’ legpéldásabb üledéket tartá meg, noha a’ bejutás senkitől sem tagadtatok meg. — Minden jövő mély gyászba vala öltözve ; Windsor utezási tömve voltak kocsikkal, a’ házak vendégekkel, ’s a’ magasabban fekvő kastélyhoz vezető út tolongó emberteme­­g­ekkel. — Valamint Windsorban, úgy Londonban, ’s a’ tömérdek külvárosban is valamennyi bolt be volt csukva, és számos magá­nyos ház ablakai bevonva, mint a’ király halálnapján. — A’ Mor­ning Chronicleban nevezetes czikkely jelent meg, melly a’ közös statusjog elveiből indulván ki, bebizonyítja, hogy Cumberland­ig, mint a’ britt korona alattvalója, a’ parliament engedelme nélkül idegen ország királyszékét el nem foglalható ; mert előbb a’ par­liament által alattvalói kötelességei alul kelle feloldoztatnia. Az ifjú királynénál beszélik, mikép első cselekvése volt, hogy érzékeny szánakozó levelet irt Adelaide özvegy királynéhoz, mellyet maga össze is hajlott, e’ czimzetet írván rá: „Ő fölségének a’ királynénak“.­­• Midőn valaki azon észrevételt tette, hogy a’ felírás helytelen, mivel: ő fölsége az „özvegy“ királynénak, kellene annak szólnia, azt felejé: Ő felsége megm­ásult czime nem ismeretlen u­­gyan előttem, de én nem akarok első lenni, ki őt arra emlékez­tessem“. — Anglia csudálásra méltó gyorsasággal keríti körül magát vasút­hálóval. London, Birmingham, Liverpool és Manchester, négy legfontosabb város közt a’ legrövidebb, ’s legkényelmesebb össze­kötés van fölállítva. Londonból Liverpoolba, az ország délkeleti pontjától ésnyugati pontjáig, tizenkét óra alatt juthatni. Vsaléban szép haladás. (Annyi idő alatt mi is eljutunk a’ szomszéd faluig.) 231

Next