Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-10-07 / 80. szám
a’ 150 lóval kiszáguldott Cardon ezredest kardcsapás nélkül foglyul éjte az ellenség. Hallván ezt a’királyné, boszusan kiálta föl: Mivel 250 tábornok henyén üldögél, midőn az ellenséget üldözni kellene, adjatok nekem lovat ’s magam vezérrendem tüzbe lovasságomat ír __ E’ hősi lelkesület nem talált viszhangra a'' ministereknél, kik kérék a’ királynét, ne tegye ki magát süket reménye nélkül bizonyos veszélynek. — A’ M. Pest szemtelen csalárdságnak bélyegzi némellyek azon ámítását, melly által a’ spanyol papírok szerencsétlen birtokosival el akarják azt hitetni, hogy d. Carlos annak idejében valamennyi státusadósságot elismerni szándékozik. „Mi igen hiteles adatoknál fogva mondhatjuk, szól az érintett lap, miszerint Carlos soha sem fogja elismerni azon adósságokat, mellyeket az előbbi cortes kötni jónak talált azon idő alatt, mig ő száműzetve volt hazájából, s eziránti szándékát nyilván kimondá, midőn Toreno az alkotványos kötelezvényeket az adóssághoz csattá. Vagy talán dona Maria elismerte trónra lépte után d. Miguel adósságit ? Egyébként pedig Spanyolországot annyira tönkre tévé a’ hosszas polgárháború , hogy az legalább fél századig semmi kötelezését nem fogja teljesíthetni, akár christinai, akár carlosi kormány maradjon győztes“ — Santanderben, sept. lelki levelek szerint, a’kormánytól független junta állott össze a’ tartomány védelmére. A’ bayonnei Phare sept. 1óról következő levelet közöl Madridból: „Mondják, hogy Espartero tegnap Carabanchel felé indult osztályával, az ellenséggel szembe szállandó. Valóban el is indultak sergei, de néhány pillárdat múlva ismét visszatértek laktanyáikba. Tegnap déltől estig együttült a’ haditanács, végzéskrül azonban még semmi sem jőve köztudomásra. A’ trónkövetelő folyvást előbbi álláspontját tartja elfoglalva a’ Tajo partjain, ’s ma reggel érkezett hir szerint, most Argandahoz közelit. Tervei nem tudvák ugyan , de hihetőleg a’ castiliai pártoskodás mozgalmit szándékozik bevárni, azokkal egyhangúlag munkálhatás végett. — Oraa osztálya arragoni országúton megérkezik a’ főváros védelmére, mellyhez Mendez Vigo csapati is közelitnek Lorenzo tábornok parancsi alatt, ’s Galapagarban tanyáznak 4 kelnyire Madridtól, minek következtében most már közönséges a’ haderő öszpontosulása, —’s a’ háború színhelye a’ főváros környéke fog lenni. Espattero e’ pillanatban készűl csapatihoz indulni, ’s több birnök siete sürgönyökkel Oraa és San Lorenzo tábornokokhoz. Nem tudni, előnyomulásra visznek e parancsot, vagy csak tudósítást az ellenség közeledtérül; ez utóbbi azonban minden esetre valóbb szinű. A’trónkövetelő még nem raktá meg Aranjuezt, mint hire járt; Albuin tábornok ’s Mancha főparancsnoka folyvást 600 lóval tanyáz e’ királyi székhelyen, ’s figyelemmel kiséri az ellenség mozdulatit.“ —■ A’ franczia követ Madridbul sept. 18ról ezt írja: „Espartero Madridba érkezte után a’ carlosiak Mondejar ’s Cuadalaxara felé hátrálván, az Alcala ’s emlitett utóbbi város közt állomásozott christinai sereg nyomban követé őket. A’ trónkövetelő hihetőleg Siguenza felé szándékozik nyomulni, ’s Zariateguy csapatival egyesülni. A’ főváros nyugodt. Oran tábornokot minden pillanatban várjuk.“ Vitoriai levél szerint sept. 18ról, a’christinai sergek, miután a’ carlosiak világosan kimutaták szándékjokat, minden közösülés-elzárásra Madrid ’s a’ tartományok közt, e’ tervet gállólag, állomásikat elhagyák, ’s Zariateguy csapatit Colmenarnál, d. Tarlóséit pedig Mondejarnál megtámodák. E’ kettős megtámadás sükerét Vitoriában a’ levél elindultakor még nem tudák. Ugyanezen levél szerint Orna’s Buerens harczosi sept. 15-én este Espartero sergeivel egyesülvén, azonnal Arganda ’s Estremadura felé indultak. — Ha bayonnei sept. 22iki leveleknek hitelt adhatni, úgy Valladolid, Leon, Oviedo ’s Burgos is Pamplona és Santander példáit követve, szinte független juntákat létesítenek. Elisondoi levelek szerint sept. 18ról, Pamplonából 2 500 főnyi gyalogság és 180 lovas indult ki Guembe felé, az ott foglyoskodó christinai harczosokat megszabadítandó szándékkal. Az elherrni magasokon azonban néhány carlosi csapattal találkozván, azok túl egész Pamplonáig űzetének, ’s csak több fogoly ’s fegyver hátrahagyta után tudának ismét falak közé jutni. — A’ Courier szerint azon hírekből, mellyek a’ septidiki Andouin melletti csatárul szárnyalnak, kiviláglik, miszerint O’Donnell harczosi igen gyalázatosan viselék magukat a’ csatamezőn; mielőtt lövés történt, már futásnak eredtek ’s csak Hernani mellett állapodának meg. A’ britt sergek tehát egészen magukra lévén hagyatva, könnyen martalékul estek a’ nagy számú ’s feltünő bátorságu carlosi sergek csapásinak. „Az angolok, így szól folytatólag az említett lap, annyira felbőszültek frigyeseik, gyalázatos pulyaságán, hogy reájok rohanván, közülök számost fölkonczolának, miután helytállásra semmikép nem birhaták őket. Clarke alezredes, ki Andoain védelmével foglalatoskodik, az őrség nagy részével foglyul esett, mivel teljességgel lehetlen volt kiszabadítására összegyűjteni a’ futó spanyolokat. Howe őrnagy legalább a’pattantyutárt törekvék megmenteni, midőn a’ spanyolokat futni látta, de mindenigyekezete mellett is ellenség kezébe került a’ nagy mennyiségű lőszer ’s egyéb tűzkészület. Az alkotmány ügye összesen főtisztet veszíte.“ •— Bordeaux sept. 25én: Madridi legújabb hir szerint (sept. 20ról), az ellenség, elhagyván Guadalajarat, Mondejar, Espartero pedig Alcala felé fordult. Ez utóbbi, sept. lilén Anchuelo mellett megtámadd a’ trónkövetelő utócsapatját ’s egészen elszélyeszté. Az ellenség ez alkalomkor igen súlyos csapást szenvedő ’s egész Aranzuequeig üzeték a’ győztes alkotmányosoktul; honnan, folyvást űzetve a’ királyné lovasságától, Renéra felé folytatá hátrálását. 201kán este hir szárnyalt Madridban, melly szerint nevezetes csata ment véghez a’ királynéra nézve igen kedvező sükerrel; részletei azonban még nem tudvák.ANGLIA. A’ Gazette már hivatalosan jelenti, hogy a’ parliament f. é. nov. 15én nyitandja meg üléseit. —Sebastian tábornok, a’ franczia követ, sept. 22én reggel kiséretesül ismét Londonba érkezék. — A’ Courierban megjelent magányos québeci levelek szerint, aug. 20ról. Gosford az alsó - canadai gyülésházat, melly azon hó 1án ült össze, ismét eloszlató, mivel a’végrehajtó kormány lehellennek találta, bármelly országos munkát jó sükerrel végeztetni vele. Aug. 27én az uj - braunschweigi gyűlésházat is eloszlató A’ Revue Franchise sept. 15iki száma illy czimli értekezést közöl: „A’ pártok jelen állapotjárul Angliában,’ mellynek szerzője, hir szerint, az ismeretes követ Duvergier de lauranne. Szerinte hat külön pártra oszlik a’ mostani alsóház és ország, ’s ezek : túlzó toryk , mérsékleti toryk, whigek , mérséklett radicalok, túlzó radicalok ’s az izlandiak. A’ két első felekezet hét év óta a’conservativ pártot képezi, ’s a’ négy utóbbi, mellyek a’ második Melbourne féle ministerium óta egy czélra törekszenek , a’ reformpártot személyesíti. Ez osztályzat után a’ hat felekezet beljegyeit rostálgatja a’ szerző, ’s a’ három utóbbiról igy kezdi okoskodásit: „Mindenki tudja, úgymond, hogy az angol alkotmány aristokratiai alapon nyugszik, ’s ezért ostromolja azt egész terjedelmében a’ radical párt. Évenkénti titkos szavazás által minden polgár odajárultával alakítandó alsóház, minden díjtalan hivatal eltörlesztése, ’s a’ bírák’s esküitek hivatalaira fizetéses, mndenkor elbocsátható férfiak állítása; egyenlőségelvén alapuló törvénykönyv szerkezete kényuraság minden nyoma nélkül; minden kereskedési tilalom’s utalom eltörlesztése; az angol egyház megsemmittetése ’s jószágai eladatása a’ status javára; a’ tizednek birtokiadóvá változtatása; azon rendelet, hogy minden egyházi felekezet maga fizesse papját ’s tanítóit; és az elsőszülöttségi jog ’s helyettesítés megszüntetése, —• ez a’ radicalok tervrajza. Némellyek ehez még a’ felsőház fölbontatását csatolják ; legtöbben azonban megelégesznek a’ pairmáltósági örökűlhetés eltörlesztésivel is. A’ túlzó ’s mérsékelt radicalok csupán abban különböznek egymástól, hogy azok rögtön egyszerre, ezek pedig lassanként akarják életbe léptetni elveiket. A’ radicalokhoz számitják a’ nemtory izlandiakat is, kik „O’Connell farka“ név alatt ismeretesek. Ezek t. i. egészen O’Connellt tüzéki ki magoknak példaképül, ki hazaszeretetbül még tory is tudna lenni, ha szenvedő honján az által segíthetne. —Többször szigorún ítéltünk róla; de meg kell vallanunk: bámuljuk e’ férfinak rendkívüli szilárdságát, mellyel egy elnyomatott népért olly bajnokilag harczol. — A’ whigek máskép gondolkoznak ; ők tudják, miszerint Ő - Anglia alkotmánya hemzseg ferdeségektül, mellyeket fokonként javítni szükség; de egészen rosznak még sem állítják ; az elsőszülöttségi jogot ’s helyettesítést számithatlan hasznúnak hiszik, nem csak egyes családokra, hanem az egész haza hatalmára és gazdagságára nézve; a’ közönséges választásjog, évenkénti parliamentayitás, felsőházjavitás ’s a’ fenálló egyház megdöntetése pedig csupa ábrándképek szemeik előtt. Épen igy gondolkoznak a’ túlzó ’s mérsékelt toryk is, csakhogy az előbiek még tovább mennek, ’s minden újítást annyira gyűlölnek, hogy még azon időt is visszaohajtják, mellyben minden angol család saját lakában gyártá mind azt, mire az életben szüksége volt. Leginkább pedig vad türelmetlenség bélyegzi a’ túlzó torykat elannyira, hogy elveszettnek gondolták azon napon Ó - Angliát, mellyen a’ katholicusok ülést nyertek az alsóházban. A’ mérsékelt torypárt, mellyhez nyilván csatlakozék Wellington hy ’s R. Reel, szinte nem barátja ugyan a’ politikai ’s vallási újításoknak; de tudják magokat a’ szükséghez alkalmazni, mint azt nyilván megmutaták 1829 ben a’ katholicusok fölszabadittatásukkor. Az ó-angliai alkotmány mellett, még visszaélései mellett is, harczolni ; de szükség esetén annak idejében engedni, ’s a’ javítást saját kivánatkép sürgetni, ’s véghez vinni, — ez leend ezentúl a’ mérsékelt toryk politikája, ’s e’ szerint igen igen közel állnak a’ whigekhez; csak egy lépés mindkét részről, ’s olly középlet (juste milieu) támadand, melly egyszerre R. Peelt ’s John Russellt foglalandja magában. A’ túlzó toryk ’s radicalok igy okoskodnak ugyan: „Minden épület részei viszonyosan támogatják egymást; nem marad tehát fon más mód, mint mindent meghagyni, vagy mindent halomra dönteni;“ az okoskodásnál azonban magasabban áll a’ józan ész, ’s ez Angliában kizárólag azok részén van, kik ügyes javításokkal erősbítni akarják az ócska épületet. Mi őszintén kívánjuk, hogy a’ toryk közelítsenek a’ whigekhez, mert csak ez boldogithatandja Angliát.“ — Oest. Beobh. Werner ezredes az orániai egyesület egyik legmunkásb tagja mint múlt lapjaink emliték, nem rég általa adott lakomakor nyilványos áldomást mondott a’ „Diamondi ütközetre“ t. i. azon számos konczolások egyikére a’ protestánsok és katholicusok közt Izlandban,mellyben a’ katholicusok meggyőzettek. Az izlandi alkirály titoknoka által emiatt feleletre vonatván Verner, vastagon és elégtelenül válaszolt. Mire Morpeth, Izland fő titoknoka, Mulgrave gr. nevében irományt bocsátott az alkirályhoz , hol többi közt az mondatik, hogy azon paraszt, ki valamelly törvényes tilalmit menetben pártjelekkel részesül, kevesbbé vétkes, mint olly rangú ’s műveltségű férfi, ki olly alkalommal, midőn szavai sajtó által nyilványittathatnak, egy hazája belső meg- 318