Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-10-07 / 80. szám

a’ 1­50 lóval kiszáguldott Cardon ezredest kardcsapás nélkül foglyul éjte az ellenség. Hallván ezt a’királyné, boszusan kiálta föl: Mi­vel 250 tábornok henyén üldögél, midőn az ellenséget üldözni kel­lene, adjatok nekem lovat ’s magam vezérrendem tüzbe lovasságo­mat ír __ E’ hősi lelkesület nem talált viszhangra a'' ministereknél, kik kérék a’ királynét, ne tegye ki magát süket­ reménye nélkül bi­zonyos veszélynek. — A’ M. Pest szemtelen csalárdságnak bélyegzi némellyek azon ámítását, melly által a’ spanyol papírok szerencsétlen birtokosival el akarják azt hitetni, hogy d. Carlos annak idejében valamennyi stá­tusadósságot elismerni szándékozik. „Mi igen hiteles adatoknál fogva mondhatjuk, szól az érintett lap, mi­szerint Carlos soha sem fogja elismerni azon adósságokat, mellyeket az előbbi cortes kötni jónak talált azon idő alatt, m­ig ő száműzetve volt hazájából, s eziránti szándékát nyilván kim­ondá, midőn Toreno az alkotványos kötelez­vényeket az adóssághoz csattá. Vagy talán dona Maria elismerte trónra lépte után d. Miguel adósságit ? Egyébként pedig Spanyolor­szágot annyira tönkre tévé a’ hosszas polgárháború , hogy az lega­lább fél századig semmi kötelezését nem fogja teljesíthetni, akár christinai, akár carlosi kormány maradjon győztes“ — Santanderben, sept. lelki levelek szerint, a’kormánytól füg­getlen junta állott össze a’ tartomány védelmére. A’ bayonnei Phare sept. 1­óról következő levelet közöl Mad­ridból: „Mondják, hogy Espartero tegnap Carabanchel felé indult osztályával, az ellenséggel szembe szállandó. Valóban el is indul­tak sergei, de néhány pillárdat múlva ismét visszatértek laktanyáikba. Tegnap déltől estig együttült a’ haditanács, végzéskrül azonban még semmi sem jőve köztudomásra. A’ trónkövetelő folyvást előbbi ál­láspontját tartja elfoglalva a’ Tajo partjain, ’s ma reggel érkezett hir szerint, most Argandahoz közelit. Tervei nem tudvák ugyan , de hi­hetőleg a’ castiliai pártoskodás mozgalmit szándékozik bevárni, azok­kal egyhangúlag munkálhatás végett. — Oraa osztálya arragoni or­szágúton megérkezik a’ főváros védelmére, mellyhez Mendez Vigo csapati is közelitnek Lorenzo tábornok parancsi alatt, ’s Galapagarban tanyáznak 4 k­elnyire Madridtól, minek következtében most már kö­zönséges a’ haderő öszpontosulása, —’s a’ háború színhelye a’ fő­város környéke fog lenni. Espat­tero e’ pillanatban készűl csapatihoz indulni, ’s több birnök siete sürgönyökkel Oraa és San Lorenzo tá­bornokokhoz. Nem tudni, előnyomulásra visznek e parancsot, vagy csak tudósítást az ellenség közeledtérül; ez utóbbi azonban minden esetre valóbb szinű. A’trónkövetelő még nem raktá meg Aranjuezt, mint hire járt; Albuin tábornok ’s Mancha főparancsnoka folyvást 600 lóval tanyáz e’ királyi székhelyen, ’s figyelemmel kiséri az ellenség mozdulatit.“ —■ A’ franczia követ Madridbul sept. 18ról ezt írja: „Espartero Madridba érkezte után a’ carlosiak Mondejar ’s Cuadalaxara felé hát­rálván, az Alcala ’s emlitett utóbbi város közt állomásozott christinai sereg nyomban követé őket. A’ trónkövetelő hihetőleg Siguenza felé szándékozik nyomulni, ’s Zariateguy csapatival egyesülni. A’ főváros nyugodt. Oran tábornokot minden pillanatban várjuk.“ Vitoriai levél szerint sept. 18ról, a’christinai sergek, miután a’ carlosiak világosan kimutaták szándékjokat, minden közösülés-el­zárásra Madrid ’s a’ tartományok közt, e’ tervet gállólag, állomási­­kat elhagyák, ’s Zariateguy csapatit Colmenarnál, d. Tarlóséit pedig Mondejarnál megtámodák. E’ kettős megtámadás sükerét Vitoriában a’ levél elindultakor még nem tudák. Ugyan­ezen levél szerint Orna’s Buerens harczosi sept. 15-én este Espartero sergeivel egyesülvén, azonnal Arganda ’s Estremadura felé indultak. — Ha bayonnei sept. 22iki leveleknek hitelt adhatni, úgy Valladolid, Leon, Oviedo ’s Bur­gos is Pamplona és Santander példáit követve, szinte független jun­tákat létesítenek. Elisondoi levelek szerint sept. 18ról, Pamplonából 2 500 főnyi gyalogság és 180 lovas indult ki Guembe felé, az ott foglyos­­kodó christinai harczosokat megszabadítandó szándékkal. Az elherrni magasokon azonban néhány carlosi csapattal találkozván, azok túl egész Pamplonáig űzetének, ’s csak több fogoly ’s fegyver hátra­hagyta után tudának ismét falak közé jutni. — A’ Courier szerint azon hírekből, mellyek a’ sept­­idiki Andouin melletti csatárul szár­nyalnak, kiviláglik, miszerint O’Donnell harczosi igen gyalázatosan viselék magukat a’ csatamezőn; mielőtt lövés történt, már futásnak eredtek ’s csak Hernani mellett állapodának meg. A’ britt sergek tehát egészen magukra lévén hagyatva, könnyen martalékul estek a’ nagy számú ’s feltünő bátorságu carlosi sergek csapásinak. „Az angolok, így szól folytatólag az említett lap, annyira felbőszültek frigyeseik, gyalázatos pulyaságán, hogy reájok rohanván, közülök számost fölkonczolának, miután helytállásr­a semmikép nem birhaták őket. Clarke alezredes, ki Andoain védelmével foglalatoskodik, az őrség nagy részével foglyul esett, mivel teljességgel lehetlen volt kiszabadítására összegyűjteni a’ futó spanyolokat. Howe őrnagy legalább a’pattantyutárt törekvék megmenteni, midőn a’ spanyolo­kat futni látta, de minden­­igyekezete mellett is ellenség kezébe került a’ nagy mennyiségű lőszer ’s egyéb tűzkészület. Az alkot­mány ügye összesen főtisztet veszíte.“ •— Bordeaux sept. 25én: Madridi legújabb hir szerint (sept. 20ról), az ellenség, elhagyván Guadalajarat, Mondejar, Espartero pedig Alcala felé fordult. Ez utóbbi, sept. lilén Anchuelo mellett megtámadd a’ trónkövetelő utócsapatját ’s egészen elszélyeszté. Az ellenség ez alkalomkor igen súlyos csapást szenvedő ’s egész­ Aran­­zuequeig üzeték a’ győztes alkotmányosoktul; honnan, folyvást űzetve a’ királyné lovasságától, Renéra felé folytatá hátrálását. 201kán este hir szárnyalt Madridban, melly szerint nevezetes csata ment véghez a’ királynéra nézve igen kedvező sükerrel; részletei azonban még nem tudvák.A­NGLIA. A’ Gazette már hivatalosan jelenti, hogy a’ parliament f. é. nov. 15én nyitandja meg üléseit. —­­Sebastian­ tábornok, a’ fran­czia követ, sept. 22én reggel kiséretes­ül ismét Londonba ér­­kezék. — A’ Courierban megjelent magányos québeci levelek szerint, aug. 20ról. Gosford az alsó - canadai gyülésházat, melly azon hó 1­­án ült össze, ismét eloszlató, mivel a’végrehajtó kormány lehel­lennek találta, bármelly országos munkát jó sükerrel végeztetni vele. Aug. 27én az uj - braunschweigi gyűlésházat is eloszlató A’ Revue Franchise sept. 1­5iki száma illy czim­li értekezést közöl: „A’ pártok jelen állapotjárul Angliában,’ mellynek szerzője, hir szerint, az ismeretes követ Duvergier de l­auranne. Szerinte hat külön pártra oszlik a’ mostani alsóház és ország, ’s ezek : túlzó toryk , mérsékleti toryk, whigek , mérséklett radicalok, túlzó ra­­dicalok ’s az izlandiak. A’ két első felekezet hét év óta a’conservativ pártot képezi, ’s a’ négy utóbbi, mellyek a’ második Melbourne féle ministerium óta egy czélra törekszenek , a’ reformpártot sze­mélyesíti. Ez osztályzat után a’ hat felekezet beljegyeit rostálgatja a’ szerző, ’s a’ három utóbbiról igy kezdi okoskodásit: „Mindenki tud­ja, úgymond, hogy az angol alkotmány aristokratiai alapon nyugszik, ’s ezért ostromolja azt egész terjedelmében a’ radical párt. Éven­kénti titkos szavazás által minden polgár odajárultával alakítandó al­sóház, minden díjtalan hivatal eltörlesztése, ’s a’ bírák’s esküitek hi­vatalaira fizetéses, m­ndenkor elbocsátható férfiak állítása; egyen­lőségelvén alapuló törvénykönyv szerkezete kényuraság minden nyo­ma nélkül; minden kereskedési tilalom’s utalom eltörlesztése; az an­gol egyház megsemmittetése ’s jószágai eladatása a’ status javára; a’ tizednek birtokiadóvá változtatása; azon rendelet, hogy minden egyházi fele­kezet maga fizesse papját ’s tanítóit; és az elsőszülött­­ségi jog ’s helyettesítés megszüntetése, —• ez a’ radicalok tervraj­za. Némellyek ehez még a’ felsőház fölbontatását csatolják ; legtöb­ben azonban megelégesznek a’ pairmáltósági örökű­lhetés eltörlesz­­tésivel is. A’ túlzó ’s mérsékelt radicalok csupán abban különböznek egymástól, hogy azok rögtön egyszerre, ezek pedig lassanként akarják életbe léptetni elveiket. A’ radicalokhoz szám­itják a’ nemtory izlandi­­akat is, kik „O’Connell farka“ név alatt ismeretesek. Ezek t. i. egé­szen O’Connellt tüzéki ki magoknak példaképül, ki hazaszeretetbül még tory is tudna lenni, ha szenvedő honján az által segíthetne. —­­Többször szigorún ítéltünk róla; de meg kell vallanunk: bámuljuk e’ férfinak rendkívüli szilárdságát, mellyel egy elnyomatott népért olly bajnoki­lag harczol. —­ A’ whigek máskép gondolkoznak ; ők tudják, miszerint Ő - Anglia alkotmánya hemzseg ferdeségektül, mellyeket fokonként javítni szükség; de egészen rosznak még sem állítják ; az elsőszülöttségi jogot ’s helyettesítést számithatlan hasz­núnak hiszik, nem csak egyes családokra, hanem az egész haza ha­talmára és gazdagságára nézve; a’ közönséges választásjog, éven­kénti parliamentayitás, felsőházjavitás ’s a’ fenálló egyház m­egdön­­tetése pedig csupa ábrándképek szemeik előtt. Épen igy gondol­koznak a’ túlzó ’s mérsékelt toryk is, csakhogy az el­őbiek még tovább mennek, ’s minden újítást annyira gyűlölnek, hogy még a­­zon időt is visszaohajtják, mellyben minden angol család saját la­kában gyártá mind azt, mire az életben szüksége volt. Leginkább pedig vad türelmetlenség bélyegzi a’ túlzó torykat elannyira, hogy elveszettnek gondolták azon napon Ó - Angliát, mellyen a’ katholi­­cusok ülést nyertek az alsóházban. A’ mérsékelt torypárt, melly­hez nyilván csatlakozék Wellington hy ’s R. Reel, szinte nem ba­rátja ugyan a’ politikai ’s vallási újításoknak; de tudják magokat a’ szükséghez alkalmazni, mint azt nyilván megmutaták 1829 ben a’ katholicusok fölszabadittatásukkor. Az ó-angliai alkotmány mellett, még visszaélései mellett is, harczolni ; de szükség esetén annak idejében engedni, ’s a’ javítást saját kivánatkép sürgetni, ’s véghez vinni, — ez leend ezentúl a’ mérsékelt toryk politikája, ’s e’ sze­rint igen igen közel állnak a’ whigekhez; csak egy lépés mindkét részről, ’s olly középlet (juste milieu) támadand, melly egyszerre R. Peelt ’s John Russellt foglalandja magában. A’ túlzó toryk ’s radicalok igy okoskodnak ugyan: „Minden épület részei viszonyo­san támogatják egymást; nem­ marad tehát fon más mód, mint mindent meghagyni, vagy mindent halomra dönteni;“ az okosko­dásnál azonban magasabban áll a’ józan ész, ’s ez Angliában ki­zárólag azok részén van, kik ügyes javításokkal erősbítni akarják az ócska épületet. Mi őszintén kívánjuk, hogy a’ toryk közelít­senek a’ whigekhez, mert csak ez boldogithatandja Angliát.“ — Oest. Beobh. Werner ezredes az orániai egyesület egyik legmunkásb tagja mint múlt lapjaink emliték, nem rég általa adott lakomakor nyilványos áldomást mondott a’ „Diamondi ütközetre“ t. i. azon számos konczolások egyikére a’ protestánsok és katholicusok közt Izlandban,­mellyben a’ ka­tholicusok meggyőzettek. Az izlandi alkirály titoknoka által e­­miatt feleletre vonatván Verner, vastagon és elégtelenül válaszolt. Mire Morpeth, Izland fő titoknoka, Mulgrave gr. nevében irományt bocsá­tott az alkirályhoz , hol többi közt az mondatik, hogy azon paraszt, ki valam­elly törvényes tilalmit menetben pártjelekkel részesül, kevesbbé vétkes, mint olly rangú ’s műveltségű férfi, ki olly alkalommal, mi­dőn szavai sajtó által nyilván­yittathatnak, egy hazája belső meg- 318

Next