Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-01-07 / 2. szám

számítások után semmi kétséget sem szenved a’ vállalat jó sükere, ’s így a’ Makowicz által kiadandó részvényeknek jó kebete leend. PORTUGÁLIA: Lissaboni tudósítások szerint, d. Miguelnek Orestesnél mu­­tatkozott hajóhadát sehol sem látták ugyan többé, de mivel a’ fő­városban szinte köz­hiedelemmé vált, hogy d. Miguel Bayonne-on keresztül d. Carlos táborába megérkezett, mindenek figyelme foly­vást nagy feszültségben volt az ujabbi hírekre nézve. Ugyane’tudó­sítások szerint, még folyvást bizonytalan a’ követválasztások sü­kere, ’s átalányosan nem határozhatni meg: valljon ministeriumi részre hajlik e a’ többség, ’s ha ellenkező esetben a’ ministerek lemondanának, valljon találkoznék e helyükbe férjfiu, ki magát a’ mindenható nemzetőrség alázatos szolgájává tenni készkednék ? Általában, úgymond a’ levelező, már csordultig telt a* zavargás pohara, ’s igen nehéz volna meghatározni, miként leend az kiü­rítve. Annyi minden esetre bizonyos, ’s ebben minden párt meg­egyez, hogy a’ dolgok jelen állapotja csak ideiglenes. Portoi köz­lemények szerint, az itteni kereskedők folyvást ’s makacsul ellen­szegülnek a’ portai bor kivitelét akadályzó vámrendeletnek, úgy annyira, hogy ha az e’ tárgyban a’ kormányhoz küldött választmá­nyuk fáradozásinak óhajtott sükere nem leend, sőt talán erőszak­kal is ki akarnák csikarni ez adót, készek lesznek raktáraikat bezár­ni, a mi által mintegy 5 —­­5 ezer ember maradna kenyér nélkül) ’s bevárván a’ cortesgyülés - megnyitást , ez­ek­be terjeszteni föl ügyöket, hol annyival kedvezőbb fogadtatást reméllhetnek, mivel követjökül Passost választék testvérestül, kik mindketten nagyha­tású, köz­tiszteletben álló fér­fiak. De különben is rokonérzetre szá­molhatnak a’ főváros polgárinak nagyobb részénél is, mi leginkább az itteni nemzetőrséghez intézett portai fölszólitásra általuk adott következő válaszból is kitetszik: „Minden fegyverzetű nemzetőr­ség, a’fegy­vertári zászlóalj és Lissabonnak egyéb ideiglenes zász­lóaljai, megindulva azon nemes hazafiai ’s valóban alkotmánysze­­rü nyilatkozás által, mellyel a’ katonák és polgárság, mint az „örök város“ (Porto) nemzetőrségét alakítókö­tőnek: tudomásul adjuk, hogy Lissabonnak minden nemzetőrségi testületeit ugyanazon buzgalom lelkesíti. A’ portugálok soha sem feledhetik el a’ lusitaniai Trójá­nak, a’ 19dik század Saguntum­ának jeles tetteit; ’s habár az ál­tal megérdemlő is ez az örök város nevezetét, hogy a’ portugáli Né­rót, a’ királyszék ’s nemzeti szabadság kevély bitorlóját (Miguelt) legyőzte, még­is mindegyre maradt fen számára új dicsőségi pá­lya azon esetben, ha újabb szörnyetegek szándékoznának bennün­ket lánczra fűzni, akármilly politikájok leendne is különben. Mi biztosítást nyújthatunk azon testület nevében, mellynek képviselőji vagyunk, hogy Porto, Lissabon, ’s az ország minden más városi egyhangúlag és szigorúan elhatározottak leendünk, a’ minket igaz­gató alaptörvényt, a’ cortes által szükségesnek találtatandó módo­sításokkal, úgy szinte az alkotmányos királyné székét ’s nemzeti szabadságunkat föntartani. Költ ’s a’ t. (Aláírásokkal ellátva.) Egy, a’ királyné aláírásával m. évi dec.­­ Örül költ végze­­mény szorosan tiltja minden portugálinak a’ rabszolga-kereskedést, ’s büntetésül börtönt és bírságot szab a’ benne részesülendőkre. Az olly hajócselédek pedig, kiket e’ végre használt sajkák föde­lén fognak el, négy évig lesznek kötelesek szolgálni a’ tengeré­szetnél minden legkisebb zsold nélkül. — A’ Diario do Governo több végzeményt közöl La da Bandeira hadministertül, mellyek részint a’katonaság új rendezését ’s 8700 ujoncz-kiállitást, részint a’ pénzügyet, bányászatot, nyilványos oktatást, igazság-szolgálta­tást ’s a’ t. tárgyazzák. — Lissabon főváros részérül mind olly kö­veteket választának a’ cortesgyiílésre, kik az utóbbi történetekben nép emberei valának ’s kitűnő szerepet játszottak.­­• Minho tarto­mányban élénken üldözi a’ nemzetőrség ’s katonaság a’ miguel­­párti csapatokat. SPANYOLORSZÁG Azon végzem­ény , melly, a’ kormánynak a’ személyes sza­badság korlátozására rendkívüli fölhatalmazottságot tulajdonit, még nincs kihirdetve. A’ cortes némelly toldalékot akar hozzá adni ; de a’ személyes szabadság csorbulásit már eleve is megtörténteknek tekinthetni. E’ szempontból nyujtá be lemondását Donato Cortes az alkotmányos jogtudomány tanítója, tüstint a’ nevezett czikk meg­­szavaztatása napján. — A’ dec. 1 Oki ülést az 18­2ki alkotmány vál­toztatása rostálgatásával kezdé meg a’ cortes, ’s az efölötti viták dec. 15kén és 16kán is folytak. A’ 1 Oki ülésben többi közt panaszlag emlité Gonzales Alonzo, hogy az alkotmány-változtatási biztosság a’ vallási türelmet indítványba nem hozá,’s az alkotmány idik czik­­kére nézve változtatást nem javasolt, hol az mondatik, hogy „a’ spanyol nép vallása a’ romai katholica, egyetlen igaz hit maradand, mellyet a’ nép védelmezni fog, ’s minden más hitgyakorlást tilalma­­zand.“ Szavainak azonban nem lenn hatása. A’ töki ülésben juta­lomosztási határozanak Bilbao hős védei számára. Ugyanekkor azon nehézségét terjeszté elő Rodriguez Real, barcelonai követ, hogy a’ pénzügy­minister Bayonneban rendelt meg 6000 darab katonakön­töst, nem pedig valamelly spanyol háznál, mi a’ honi ipar ’s kere­setmód csökkenésével jár. A’ f6ki titkos ülésben Alaix engedetlensé­ge jőve kérdésbe a’kormánynak azon indítványával, hogy hazaárulónak hirdettessék,mit azonban a’ cortes megtagadott­ Ez ülésben elfogadók a’ két kamra-fölállitást rendelő indítványt, mellynek tartalma igy szól: Al cortes két testületből álland, melly a’ törvényhozó hatalmat együtt gyakorlandja, s egymástól tagjai fölhatalmazottsága, kineveztetésök módja ’s foglalatosságaik tartóssága által különbözetül; de e’ testüle­tek egyike sem leend szabaditékos (privilegiált) vagy örökös. Az indítvány első két szakasza 126 szóval 11 ellen, az utólsó pedig 104es 14 ellen ment keresztül; olly nagy többség, min­t előbb a’ mi­­nisterium­ reméllni sem mert. — A’ cortesgyülésnek Mendizabal ál­tal benyújtott költségjegyzék világosan kimutatja, milly szörnyű rész lábon áll a’ pénzügy, ama’ jegyzék szerint ugyanis már 1100 mil­lióra megy a’ kincstári hiány, mellyet maga Mendizabal cortesi föl­hatalmazás nélkül 487 millió reállál nagyobbitott. ’S e’ szerint sem­mi kilátás nincs , hogy I 84 I-ben bármiilyen statusadósságnak még csak kamatjait is képes lenne fizetni a’ kormány. A m. évi nov. Járki­ndik őrseregi lázadás sokkal mélyebb jelentésű vala, mint eleinte látszott, ’s mint közönségesen hivék. Kisült ugyanis az utóbbi nyomozásokból, hogy annak valódi czéljául d. Carlos ügyének megalapítása volt kitűzve, ’s ha e’merény jól si­került volna , veszedelmes következményei lehetének. De a’ ké­­sőcsken bar , azonban megsem epen idő után használt szigorúság ’s kegyelem a’ kormány részérűl, hihetőleg minden utóbbi csendhábo­­ritásnak elejét vette. Hogy pedig a’ történtek valósággal d. Carlos ügye előmozdítására voltak irányozva, azon körülményből is világos, hogy az ő ügyvivőji bujtogaták a’ katonaságot, ’s izgaták a’ lázadás­kor is, melly alkalommal közülök, a’ fuencarral­uti kórház ostroma alatt három jól ismert ’s polgári ruhába átöltözött czimborát meg is ölt a’ katonaság. — Ez különben újabb jelenséget adá a’ nemzetőrség­elleni fenekedésnek, melly a’ constitutionalis ügyre nézve olly igen kártékony. A’ 3 dik őrsereg Ribero parancsnoksága alatti osztálya ugyanis, a’ főváros közelében átmentekor czivakodást kezde a’nem­zeti őrséggel, mellyet a’ tisztek csak nehezen nyomhattak el, miu­tán mind két részről néhány elhullott már. Ribero még folyvást saját kezére munkálkodik, ’s tudósitásit szint­­olly rendesen küldözi a’ kormányhoz, mintha ennek megegyezté­­vel viselné még most is a’ parancsnokságot. E’ bánásmód által nem kis zavarba ejté a’ kormányt, elannyira, hogy miután ez annak vo­nakodását ’s az egész dolgot a’ cortesgyülésnek béjelenté, taná­csosnak tarjá egyszersmind indítványba hozni, hogy hazaárulónak nyilatkoztassék, mit azonban a’ kamra jónak vélt elmellőzni. Don Diego Leon a’ helyébe kinevezett vezér, visszajött Madridba alkal­mazkodása iránt tanácsot kérni. Utóbbi tudósítások szerint Narvaez, Ribero és Rute vezérek is megérkeztek ugyanoda, m­ig sergeik a’ tartalék-táborhoz költöztek, melly, mint mondják, Castiliában alakul, ’s mintegy 20 ezer emberből álland. Leoane tábornok, mint mad­ridi főkapitány benyújtó hivatalos elbocsáttatása iránt kérelmét, mint állítja, gyöngélkedő egészsége miatt. Azt hiszik, Evaristo San­ Mi­­guel, Arragonia eddigi főkapitánya lépend helyébe. Bilbao még mindegyre nem hódolt; azonban csekély remény van legalább Espartero általi felszabadithatásához. A’ carlosi ostrom­­vivókra nézve olly igen kellemetlen zivataros idő sokkal jótékonyabb volt a’várbeliekre nézve,mint Espartero, egész hadsergestül. E’vezér már egészen elvesztő hitelét, ’s a’ madridi lapok versenyt ’s epésen korhol­ják. Egy levelező többi közt igy nyilatkozik róla: Higye el Ön, hogy Bilbaót megszabaditni nem képes. Ha tehát reményét egyedül őben­ne h­elyzé, mondjon le korán a’ csalatkozásrul, ’s ne számoljon többé a’ dolog szerencsés sikerére. Már 14 napja, hogy e’ tábornok ugyan­azon helyen vesztegel. Ez időközben négy hidat vert neki az angol tengerész-katonaság, ’s ezek közül kettőt Nervion folyamán, egy ödiket pedig az Alma vizén szándékoztak munkába venni. Ő a’ jobb parton várakozott, mig készen volt minden álgyutelep, pattantyusság, hid ’s a’ t.; midőn pedig már semmi ürügyet nem talált az előre nyo­mulás ’s megütközés további halasztására, elhatározó sergeit a’ Ner­vion bal partjára visszaszállitni. Bedig azt mégsem mondhatni, hogy Es­­parlero áruló vagy pulya férjfia. Természeti bátorsága nem hiányzik az ellenséggel szembe szállásra; de felelősségének iszonyú terhe esik nehezen morális erejének. Mióta a’bal partra visszatért, négy nap kelle neki egy kis hidverésre. Ő ha a’ Bilbaoval felelkező telegraph tudatja vele, hogy az ostromlottak lisztből, lőporból, szóval mindenből kifogytak: esküszik az istenre, hogy következő nap fölrobban, ’s tönk­re zúzza az ellenséget; de fölvirad, ’s Espartero helyéből sem mocz­­czan. Pedig ismeri azok állapotját; tudja, hogy a’ carlosiak a’ vár alá üreget ásnak, azt lőporral fölvetendők. De az ő agyában megfene­­k­ült azon gondolat, hogy őt Bilbaótul áttörhetlen fal különzi el, ’s e falat ama’ 14 ezer emberből képzeli, mellynek csak öt száza is alig merne megállani szuronyos megtámadás előtt. A­ franczia Courrier és Messager egyiránt kijelentik Espartero elleni boszankodásukat. Amaz különösen csodálkozik azon, mikép eshetett meg, hogy a­ mondott ve­zér majd egy hónapig táborozott Bilbao vidékén, és soha még csak valódi megtámadást sem merészelt az ostromlók ellen. Amez pedig gúnyszerű kifejezésekben edzi rajta elmésségeit, 's kártékony előre­látni akarással azt jövendölgeti, hogy Bilbao csakugyan el fog esni, ’s a’ vérbelik hosszan tartó védelme csak arra szolgálnod eszközül, hogy utóbbi állapotokat annyival siralmasabbá teendik általa ; s hogy e’ példa más nagylelkű népközönséget is el fog rettenteni az utáno­­zástól. Espartero fönebb érintett visszavonultat úgy látszik azon kö­rülmény okozó, hogy Gomez, ki sergeit fölosztván azt hiteté el Clonard és Iribarre vezérekkel, hogy Tudelanál az Ebron akar át­költözni, holott pedig a’ Dueron nyomult keresztül, s Esparteronak egyszerre háta mögött terme. — Madridi hírek szerint Narvaez le akart mondani a’ vezérségrül ama’ visszás eset után , mellybe A­­laix által bonyolultja’ királyné azonban nem csak nem fogada el be­nyújtott leköszönését, hanem fölül rá tábornagyságra (maréedal de Camp) emelő, kit m­. h. tökén személyesen is vártak Madridba mint

Next