Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-01-03 / 1. szám

­­c sétálván, következő tartalmú iratot hurczolna hátán: „Zsebeim telvék pénzzel , és szivem­ gyávaság lakhelye ; engem mindenki megtámadhat, verjen el jól és ürítse ki zsebeimet, mert én kezemet sem mozditandom védelmemre.“ (Kaczaj.) S épen igy nyilatkozának a whigek a szegény John 1­ull (angol köznép) nevében, s ezt a radicalok sem ellenzék. V­a­­lóban azon sok párt közül, mik most Angliát hozzák vonják a leggono­szabb honellenségek a’ radicalok. (Halljuk! ’s kaczaj.) Én magam is radical vagyok, ’s még is igy nyilatkozom , mert néhány igen lényeges pontban egészen különböző véleményem radical rokonimétól. Ők szabad­ság ’s javításért kiáltoznak; én a’ hazát akarom szabaddá tenni, hogy minden ember elélhessen böcsületes munkája után. Ezt akarom él, ’s nem csupán az aristokratia megbuktatását.“ Ezután az unkiar­iskelessii szer­ződésre térvén a’ szónok, a’ tengeri erőt 20 sorhajóval és 20 ezer mat­rózzal szaporittatni ’s a’ dardanellákat elfoglaltatni kivárná, ’s következő kérdéseket intéze a’ ministerekh­ez: 1) .Minő rendszabályokhoz nyúlt a’ kor­mány a’kronstadti orosz hajóhad fölkészülését gátlandó? 2) Szándéka-e ő fölsége kormányának a’ cserkeszeket segítni , vagy megengedi-e az oroszok­nak birtokba venni e’ fontos tartományt, mellyet méltán nevezhetni Ázsia kapujának. 3)Fog e elégtételt követelni a’ britt lobogó gyalázatos megsér­­tetéséért Vixen’ elvétele által a’ kormány? 4) Kényszeritendi e­lussziát az unkiar-iskelessii szerződéstől elállásra? Ezenkül következőket hozott indítványba elhatárzásul: keressék meg ő fölsége a’ tengeri erő olly sza­­porittatására, minőt a’ nemzetböcs ideje ’s érdeke a' mostani körülmények közt kíván; továbbá, hogy a’ britt ’s orosz kormány minden iratai kö­zöltessenek a’ házzal, mik a’ cserkészi háborúra, kronstadti hadi készü­letekre ’s unkiar-iskelessii szerződésre befolyással vagy vonatkozással bírnak. Miután Codrington admiral hathatósan támogató Attwood indítvá­nyát , Palmerston 1. annak minden czikkével megküzde, mire szavazat nélkül félre veté a’ ház az indítványt. Attwood fenebbi beszédire Palmerston 1. így válaszolt: „Először is azon kérdésekre fogok felelni, miket az igen tisztes birminghami követ (Attwood) hozzám intéze. Az elsőre ugyanis azt mondom: semmi kor­mánynak nincsen joga más kormányhoz illy kérdést intézni: „Minő ha­jókat szándékozott fölkészít­ni ?“ Illy kérdésre csupán akkor lehet kor­mánynak joga , midőn a­ másik egész erejét olly pontra vonja össze, honnan közvetlenül vészszel látszik feny­egetőzni, például, midőn pár év előtt az egész orosz tengeri erő összegyűlt a’ nyugoti partvidéken, de akkor csakugyan történtek is Anglia ’s llusszia kormányt közt köl­csönös nyilatkozatok. (Halljuk! Halljuk!)A­ kapott fölvilágitások meg­­nyugtaták kormányunkat, azóta pedig semmi ollyas készületet nem tőn llusszia, miből józan gondolkozás mellett részt lehetne jóslani hazánkra. A 2 2dik kérdésre azt kell megjegyzenem, hogy Czirkasszia miatt llusz­­sziával háborút kezdeni teljességgel nem szándékozunk. Vixen ügyére nézve emlékezetére hivatkozom a’ háznak, melly tudni fogja, mi sze­rint a’ múlt ülésekben előterjesztem az e tárgyra vonatkozó minden iro­mányt, ’s hogy Ilusszia fölvilágitásai Anglia becsületét ’s az illető sze­mélyek követelésit tökéletesen kielégiték. Azon hajót csupán azért fog­lalók el az oroszok, mivel annak vezetőji slusszia hatósági ’s vámtör­vényit áthágták. Mi a’ adik kérdést illeti , arra meg kell jegyzenem, hogy az unkiar-iskelessii szerződést tárgyazó iratokat már három év előtt a ház elibe terjeszték ’s megvallom: a’ kormány nem fog rend­szabályokhoz nyúlni Törökország s­llusszia, mint két idegen hatalmasság kényszerítésére, mert teljességgel nem érzi magát arra jogosítva, hogy másnak szerződés-változtatást parancsolhasson. Véleményem szerint, az ig a tisztes követ úr maga is félre­érti azon okokat, miken közleti aggodalma alapszik, melyben egyébiránt sem a’ nép, sem baráti, sem a kormány, vagy sajtó nem osztozik. (Halljuk s kaczaj.) Biztosítom azonban az igen tisztes urat, miszerint az ország böcsülete ’s bátorsá­ga iránt nyilványitott gondos figyelmében teljes mértékben részesül a­ kormány. Elveink egyenlők, csupán alkalmaztatásukban távol vagyunk egymástól. Az igen tisztes követ inkább ürügyet látszik keresni hábo­rúra, mint komolyan félni attól, hogy talán kényszerítve leendhetünk harczíizenésre. Valóban, az igen tisztes úr azon nemes lordot látszik utá­nozni, ki egykor elnöke volt e háznak, ’s igen udvarilag jelenté, hogy háború nélkül, csak amúgy csupa elővigyázatból égessük föl az orosz hajóhadat a nyugati tengeren , s ugyanazt tevén a’ fekete tengeren horgonyzóval is, foglaljuk el csupa barátságiul a’dardanellákat’s tartsuk meg, valamig saját erejével nem leend azt képes védni a’ török kor­mány (Kaczaj.) Mi­­lusszia hadikészületeit a’ nyugati tengeren illeti, az igen tisztes tagnak valóban igaza van, hogy azokra figyelni tarto­zik Anglia, de azért nem erősith­etj­ük tetemesül hajóhadunkat, mert bé­keidején fegyveres erőtartással csak legnagyobb kímélet mellett terhelhe­ti minden kormány az országot. Annyi erővel mindenesetre bírunk, hogy a­ nemzetet minden sérelem ellen biztosthatjuk. (Tetszés.) Okaim van­tak hinni, miszerint Ilusszia épen nem szándékozik velünk mérkőzni. ’S így záradékul még csak azt kell mondanom, hogy az angol kormány semmi tekintetben nem mulaszt el o­lyasmit , mi az ország becsületét és ér­dekeit öregbítheti. (Tetszés) Tagadom azon állítást, mintha politikánk az ország bátorságát csökkentené, vagy böcsületét csonkitná, ’s erősítem, mi­­szerint Anglia még soha nem volt inkább minden kilt megtámadás ellen biztosítva; s böcsü­lete soha fönebb poleton nem állott, mint épen most. (tet­szés) Nincs pénzünk megtámadó háborúra, monda az igen tisztes követ, de bezzeg llussziának sincs, mert még az 1816iki táborozást is a’ mi erszényünkből fedé , s igy llusszia miatt egész Europa a’ tisztes követ­tel együtt nyugottan alhatik.“ (Tetszés ’s kaczaj ) Az alsóházban dec­ lakén Harvey indítványt tőn Cornwall ’s Lan­caster hűségek jövedelmei megvizsgáltatása végett, mit a’ kincstári kanczel­­lár ellenze, az elnök pedig támogata. Ezt a­ háztartási költségjegyzék 3 )­­egyes czikkeinek vitatása követé, melly néhányszár szavazatnál neveze­tes többséget szerzett a ministerek számára. Több különnemű indítványon kívül többi közt Sinclair G. azt akara elfogadtatni, hogy mielőtt a’ ház külön biztossággá változnék a’ háztartási költségjegyzék további vitatá­sára, neveztessék ki biztossági választmány a nyugdijakat megvizsgálan­dó , Harvey pedig­ határzott választ kívánt a kincstári kanczellártól az iránt: tagja leend­ő ő (Harvey) az utóbbi választmánynak? mit egyébiránt épen nem szándéka a’ ministerség kegyajándéka gyanánt tekinteni, s ha a minister (Spring-Rice) azonnal nem felelne, ő a választmány tagja nem lesz. (Halljuk! Halljuk!) Spring-Rice e’ kérdésre eldöntő választ adni nem akart, mivel a’ választmányi tagok kineveztetése a’ költségjegyzék é s Kent lignő jövedelmei megalapítása után kerülend napirendre; Corn­wall ’s Lancaster hűségek jövedelmei iránt pedig igy nyilatkozók: „Az igen tisztes tag (Harvey) , mint látszik, örökségi jövedelmek közé szá­mit­ja­ az érintett kétegséget is; e’ részben mindazáltal igen csalatkozik, mert ő felsége, követve IV. Vilmos példáját, e’jövedelmekről épen nem mondott le, ’s így a’ korona különös engedelme nélkül szőnyegre sem illik e’ tárgyat hozni a’házban.“ Élénk vita után Harvey indítványát 132 szónyi többséggel félre veté a’ ház. Dec. 18án a’ radical Harvey csak­ugyan kizáraték a’ nyugpénzi választmányból, és Sinclair indítványa e’ végzés ellen, 122 szóval 71 ellen megbukott. Ezután Libthorp ezredes jelenté, miszerint legközelebb indítványt szándéka tenni Kent ligne évdíjának 22 ezer font sterlingben folytonos megalapíttatására olly föl­téttel, hogy azt azonnal veszítsed, ha férjhez találna menni, vagy egy évn­él tovább tartózkodnék Anglia határin kívül. De c­­lak én­cadszor ol­vasók föl a’ költségjegyzék iránti törvényjavaslatot, ’s elfogadók, noha Hunié 383 ezer font sterlingről 335 ezerre kivárni azt szállíttatni. Grote indítványa, mellyel elhalasztatni kívánó a’költség­jegyzék-elfogadást a’ nyugdijak végső megállapittatásukig, 123 szóval 23 ellen szinte megbu­kott . H. Peel azon kívánatot mindazáltal, hogy a’ nyugdijak évenkint 1203 font sterlingnél többre ne mehessenek, a’ kincstári kanczellár tá­mogatása után 114 szóval 26 ellen elfogadó a’ ház. Hume e’ vitatáskor igen kemény beszédet mondott a’ ház meggondolatlan bőkezűsége ellen, melly a’ fiatal királynénak nagyobb mennyiséget ajánl meg, mint hajdan­i­I. Vilmosnak, ki nős volt és számos családit. IV. György király pazérlás­­hoz vala szoktatva,’s mégis évenkint egész kir. függelékestül csak 716 ezer font sterlingjébe került az országnak, az ifjú királyné pedig anyjás­tul 's egyéb királyi függelékestül 1838 ban összesen 77 ezer fontot h­uza. Hinne nyilatkozatira Spring-Rice czáfolólag válaszolt , ’s a’ törvényja­vaslatot, mint emlitők, vadszori fölolvastatása után a­ ház csakugyan el­fogadó. — A’ felsőházat ez időközben részint ugyan e’tárgyak, hasonló sükerrel, részint egyéb kevesbbé közérdekűek tárták elfoglalva. —• Brougham J. Kent­ligne évdijnagyítását határozottan ellenzé,­­s e’ tárgyban­ ny­ilatkoztát valamennyi londoni lap egész terjedelmében köz­li; a’ ni’ lord e’ fő szempontokból igazolja ellenzését: a) mivel a’ há­zat olly tárgy iránt szól­ták föl szavazásra, mellyrül semmi közelebb nyilatkozást vagy okot nem közlöttek; b) mivel ugyanazon körülmény, melly a’királynét trónra emelé, a’ lignő kiadásait csökkenté; c) bár­mi nagy is a' tisztelet mindenek keblében a’ lignő iránt, az országos férfi mégis mindig csak hazája javát veheti tekintetbe; d) e' pénzaján­lat ha nem része a’ költségjegyzéknek, semmi esetre nem vitatható az előtt; e) mivel illy ajánlatokat szükség kívül soha nem kell tenni, mint­hogy olly apók vitatása az illető magas személy sérelme nélkül bajosan történhetik. Alsó-Canadában elhatárzó fordulathoz látszanak közelitni az ügyek. Montrealban lázadás és felségárulás miatt számos elfogatás történt, úgy st. Jóimban is. Azon lovagcsapatot, melly az Riogatásokat eszközlé, ’s a’ foglyokat más­nap zárhelyükre kisérte, Chambly körül több fegyve­res csoport puskatűzzel fogadó. A’ katona-parancsnok megsebesült, alatt­­levőji pedig néhány pisztolylövés után gyáva futásnak eredtek, ’s vala­mennyi fogoly megszabadult. Ez eset óta rendesen üldözik a’ katonaosz­tályok a’ zendülőket , de mind eddig igen rosz sükerrel* F­­RANCZI­AORSZÁ­G. A' követkamrai dec.­lüiki ülésben a' Messager szerint valamennyi párt átlátó, miszerint szükség leend kissé fontosb válaszföliratot szerkesz­teni, az annyira üres trónbeszédre. A’hivatalszobákbul visszatért köve­tek igen számosan foglalának helyet a’ padokon, ’s főleg a’ baloldal igen tömve volt, ’s mintegy 200 követ megbízatása minden nehézség nélkül azonnal helybenhagyaték. A’ második párisi kerület választóinak ellen­­mondását Lefebvre megválasztatása iránt, Odilon -Barrot tévé le a’ kam­rai hivatalszobában. — A’ pairkamrát ugyanaz nap hivatalai elrendezése, választmány-nevezések külön kérelmekre, ’s javaslattétel végett a­ trón­beszédre készülendő válaszfölirat iránt, tarlók elfoglalva. Az uj hivatal­elnököket is megválaszták, kik közt, noha kilenczen vannak, csak egy doetrinak­ találkozik. 20ikán ’s Síikén mind a két kamra fönérintett mun­kálatit folytató, ’s Lefebvre megválasztatását heves vita már jogszerűnek itélé. — LafFitte, Durand de Monestrol úrhoz Toulouseba következő iratot intéze: „Paris, dec. 7. Fogadja Ön benső hálám­ kifejezésit azon ajánlatáért­, melly szerint Ön ’s baráti szavaikkal ügyemet segitni szándékoznak Toulouseban. Ha Toulouse engem képviselőjéül választ, engedje Ön ezt kimondanom, nagy politikai erkölcsi tettet követend­­el, s hazánk minden valódi barátjának reményeit ismét fölujitandja. Midőn valamelly polgár, talán szerencsés körülményektől kegyeltetve, de köztudomás szerint honszeretettül, haszonlestül tisztán , buzogva , nem­zetének némelly hasznos szolgálatokat vala szerencsés tehetni, akkor joggal egyenlőn ellenkezik őt feltűnő hálátlanság áldozatjává tenni. A nép háláját m­egérdemleni, magas czél, ’s olly férfiakat, kiket illy buz­galom lelkesít, nem kell azon reménytől megfosztani, hogy a nép meg-

Next