Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-01-31 / 9. szám

-­­ 3 ezredesek: Burassen­ich Márton ottooham­­adik sz. határőr-ezr. és Storr Fer­dinand, parancsnoka a’ galiéziai első katonai határ­zárvonal osztályának, ez­redes ranggal; Kaiser János, Falumban b. 36 sz. gy. ezr.; Czako f F­erencz 14 sz. első székely gy. határőr-ezr.;’s Lenhoff Auguszt, Schneller a sz. kony­­nyislovas ezr.; továbbá, ezen őrnagyok: Kalinger József, Mazzuchelli gr. 10 sz gy ezr.; Tronmüller János b., broodi 7 sz. gy. határőr-ezr.; és Storch Fridiik 15 sz. második székely gy. határőr-ezr., alezredes ranggal; Ta­­nárky Sándor, sz. györgyi 0 sz. gy. határőr-ezr.; ’s Steraun Ferenc­., a’prá­gai öltözet-tártól; végre következő kapitányok: Zangen Károly, Kapier cs. k­ir. fhg 11 sz. gy- ezr.; Strohueber József, két szicziliai Leopold hg 22 sz.­­ ezr­; J­ikhsícs Athanáz, a’ sajkás zászlóaljtól; Wipplar József, a’ gali­leai első katonai határ­ zárvonal osztályától; ’s Kukán­ina Miklós, határkor­mányzati kapitány a’ 11 sz. második bánsági gy. határőr­ ezr. mind őrnagy ranggal. Hompesch-Kolheim Vilmos gr., Miklós czár 9 sz. huszár ezr. kapi­tány ,önkény­leg kilépvén szolgálatból, őrnagy-ranggal tiszteltetek meg. Kül­­rendeket ’s azok elfogadásira ’s viselhetésire engedelmet nyertek: Hammer­stein Vilmos b., altábornagy, az orosz czári sz. Anna-rend nagy keresztjét; Morzin Péter gr., Lajos fhg 8 sz. gy. ezv. őrnagy, és szolgálattevő kamrás János cs. kir. fhgnél, a’ lengyel Szaniszló-rend keresztjét; Paulucci Amilkár mérnök-testi kapitány, a’ kir. szardíniai sz Móricz- és Lázár-rend lovagke­resztjét; és Szász-Colung-Gotha Auguszt hg, Ferdinand fhg 3 sz. huszár ezr. másod-kapitány, a’ kir. portugál torony- ’s kardiétus nagykeresztjét. különféle: Szabadkán Braun János orvostanár 1829, tehát nyolc­, év óta, számos szembetegnek legszerencsésb sükerrel visszaadó lát­­erejét, mellytől hályog tartó megfosztva, valamint az előtt már Győr város lakosi is áldva érzék üdvös orvoslását. Múlt évi October ’s nov. hónapokban 17 veszélyes szembajt orvosla ismét, ’s a’ látásukat visszanyertek hálája ha­tárt nem ismerő , e’ jóltevőjük iránt. — Az aldunatáji árvíz most jégbék­ában dermedez ugyan ’s könnyíti a’ közlekedést; de a’ mostani v. tavaszi általá­nyos fölengedéskor majd annál veszélyesb alakot ölthet. — Hiteles hir sze­rint ő cs. ’s ap. kir. fölsége a’ magyar nemzeti bank-fölállitást megengedni kegyes volt. — Debreczen városban a' megürült erdőmesteri hivatalra f. é. mart.­., végéig nyitva áll a’ pályaverseny. E hivatallal szabad lakáson kivű­l évenkint 300 forint, 12 öl tűzi fa, 48 m. búza, lótartásra 140 mázsa széna ’s 104 mérő zab van kapcsolatban. A’ folyamodások Debreczen város taná­csához intézendők. Hirn. Zlatarovich György breganai poados jan. 10én, ’s Prebek Ferenc­, károlyvárosi 30ados jan. 14én meghaláloztak. Kain. tud. PORTUGÁLIA. Jan. aki levelek Lissabonból, az angol lapokban úgy festik e’ fő­város állását, mintha azon jelek mutatkoznának itt, mellyek a’ múlt ellen­zendülést megelőzők. Az udvar folyvást bizonytalan állású, ’s gyanús és gyanakodó. Uj csendzavart várhatni, melly sokkal aggasztóbb lehet a’ multiaknál, mert a’ migueli párt jelenleg a’ seregnél számos követőt számlál. — Jan. Ijén délután egy órára volt hirdetve a’ Beja maó (kéz­csók) Ajuda palotában. Tajo gőzös Gibraltárból dec. éléről Lissabonból jan. Jéről hozván híreket Londonba, azon hirt is terjesztő , miszerint az orosz ’s török hajó sereg közt összeütközés támadott ’s az orosz csapatok mozogtak a’ hajó­sereg védelmére. „Bár e’ hir egészen hihetetlen — mond a’ M. Ch­ronicle — ha fontolatra vesszük az Orosz ’s Törökország közti békés viszonyo­kat , ’s bár a’ hely sincs megjelölve, hol az ütközet történt, még is a’ papirosokra igen kártékony­ul­hatott. A’ lissaboni hírek újat nem közlenek. A’ néptömeg szüksége igen nagy, a­ törvényszegések naponkint iszonyúb­bak , az ország köz állapotja legaggasztóbb. Montejo guerilla csapatja megsemmisitteték. A clubbok (társulatok) igen munkásak a’ kormány fá­­radalminak kijátszásiban.­A lissaboni kereskedők egyesülete jan 2-iki gyűlésében számos külföldi és több cortes-követ is volt jelen, kiket a’ pénzügy érdekel; de következmény nélkül oszlottak szét. Oliveira pénz­­ügyminister terve ellen csak egy nyilatkozott, a’ többinek véleménye oda járult, hogy a’körülmények halogatást nem szenvedő rendszabályokat kí­vánnak a’ pénztárnak jelen zavarából kiragadtatása végett; a’ 750 ezer fonttnyi papírpénz kiadatása még sem volt kellemes az egyesületre nézve, ’s azzal gondolna Oliveira tervén módositni, ha a’ kormány, mint eddig, a’ kormányi pénztárt illető fizetések felét papirosban fogadná el. A’ San Oliveira tervére,miszerint azon papirospénz, melly jan. 1-jén lenne fize­tendő , tőkéül alkalmaztassék, ezt jegyzi meg: ,,E’ törvényjavaslat azon nyilatkozással kezdődik, hogy lehetetlen az 1834 törvény határzatit az adósság-eltörlesztésre nézve teljesitni, mert egy évre felfüggeszti azon szabaditékot, miszerint a’ papiros-pénztulajdonosok vámok ’s adójok fe­lét azzal fizethették s év múltával ismét adójok negyedét ezen papírral fizet­hetik. E’határzata’ bankigazgatók s kormányi hitelezőknél elégü­letlenséget szülhet. A kormány ez által nemcsak föl van mentve az adósság-vissza­fizetéstől, hanem jövőre az adó kétszer olly nyereséges lesz, mert kész­pénzt kap meg azért is, mit eddig papirosban fizettek. Nem tagadhatni, hogy ez a portugál nemzet hitelezőji ellen hitszegés, de úgy látszik, a­ körülmények parancslólag sürgetik e rendszabályokat, mert máskép az országot nem kormányozhatni. SPANYOLORSZÁG. Madridi jan. 8iki hirek szerint, a’ cortes-követek folyvást kérdések s panaszokkal zaklatják a ministerséget a’ polgárháború ügyében. A’ jan. 8iki ülésben Huelves követ Toledo tartomány veszélyes állapotját em­­lité, mellybe azt Sanz tábornok vétkes munkátlansága taszitá. Csupán Nava Hermosa helységben 80 házat pörkölének föl a­ carlosiak. Az em­lített követ még azt is erősíté, hogy Madridban intéző carlosi junta létez. A hadminister válasz helyett csak a sok kérdés czéltalanságát törekvők megmutatni. Az új párisi követ, Lipeja marq. végre csakugyan megin­dult P­arisba, miután nagy nehezen összeszerzé a’ szükséges úti költsé­get; de már Guadalajaraban veszteglésre kelle magát szánnia, mert a’ csavargó carlosi rabló csapatok majd egészen járatlanokká teszik az ország­utakat. A’ Valencia tartománybeli carlospártiak Vinarozban kalózhajót ké­­szitenek föl eg­­álgyuval s 40 emberrel, melly már három élelemnemük­kel terhelt spanyol hajót foglalt el. — Pamplonát, Navarra fővárosát folyvást nyugtalanítják a carlosiak, kik egész a’ város falaig merészkednek kö­zeli­l. Az őrség legnagyobb vigyázattal intézi kirontásit. Biscayaban legközelebb Portugalete s Balmaseda előtt mutatkozó­­­nak a carlosiak, ’s mint látszik megtámadni Szándékoznak e’két helyet. Garcia tábornokján, fián Maranchonban volt; Ulibarri tiz mérföldnyi tá­volban sarkaló csapatit. Harvey lordot Garcia egy kémcsapatra elfogó, de nem sokára ismét szabadon bocsátó. — Guergue tábornok Villanueva de Menát fenyegeti, ’s az alkotmányosak Villarcayo­ felé voltak kényte­lenek visszavonulni, a’ carlosiak pedig olly állomásokat foglalanak el, mik az előbbieket annyira elzárják Balmasedatol, hogy teljességgel nem fognak segélyt hozhatni e’ veszélyes helyzetű városnak, melly ellen ha­ladék nélkül megnyitni készülnek az ostromot. Onnatebül már álgyute­­lep indult ki Mena völgy felé e’ czélbul. Portugalete ostromlását némelly bajomféi levelek is nemsokára megkezdetendőnek hírlik ugyan; de bajo­san hihetni, hogy a’ hely fontossága daczára is azt mostani nem legfé­­nyesb helyzetükben megtámadni merészlenék a’ lázadók. A’ carlosi újabb h­adszállitványnak Ebro folyamon átkelti hire jan­­óén érkezők Madridba, ’s a’ kormány ismét dolgoztatott a' város-erősitvényeken. A­NGLIA. Az angol testőrség egy része hajókra szállott, Canadába vitorlázan­dó ; útra indultát a’ Spectator következő csípős czikkel kíséri: „Sírás ’s jajgatás hangzik a’ város nyugati részében, Piccadilly mély bánatnak ké­pe, ’s May­faxban mennyet verdesők a’ sóhajtások. 800 testőr indul Ca­nadába , küzdeni azon vad lázadó czéllövészekkel! ’S mi még gyászo­sabbá teszi e’ gyászt, és iszonyúbbá, az egész angol hadsereg leg­szeretetreméltóbb fiatal teremtményit kegyetlenül feláldozni szándék! „Halljuk, mond az igen jól értesült Globe, miszerint a’ Canadába kül­­detendő testőrcsapat csupán fiatal férfiakból fog állani, kik még nem szol­gálnak hét éven túl, ’s hogy tisztek s közharczosak egyenlőn örvendnek némi tettleges szolgálatra kiláb­atásnak.“ Tehát a ficzkók honn maradjanak ’s ásítsanak a’ dlubbházak ablakinál, mint mindenkor? „Miért, kiált a’ két­ségbeesett Angiolina, miért nem küldik inkább a’ vén Fogrum ezredest? Azt itt semmire sem használhatni, még csak tánczolni sem tud ; az el­­fekhetnék a’ canadai mocsárokban, de nem, ő marad ’s Fridrik men­ni kénytelen!“ Azonban nem csak az Angiolinákat, hanem bizonyos más személyeket is keserű könyökre fakasztott a’ fiatal testőrségnek halál torkába taszittatása, ’s ezek azon érdemdús emberek, kik jö­vendő halálozások reményiben készpénzzel könyörülnek a’ fiatal gentlema­nek szükségein. ’S­ó ! iszonyú csapás ! ha a’ canadaiak fölfalják a' re­ményteljes ifjú hősöket, ugyan ki fizeti meg a’ 100 petes kötelezvényt? Az életben maradt szülők, vén bátyák ’s nőnek bizonyára nem! Pedig ez megtörténik, mert soha még nem éltek emberek, kik úgy el tudták volna örök dicsőség útjára küldeni a’ fiatal tiszteket, mint az amerikai ős erdők ezen iszonyú vadászi. ’S ezekhez járulnak még ama’ félelmes Yan­­kee-lövészek (egyesült statusbeliek) is , kik az agyonlövést, kedvencz­­gyakorlat gyanánt űzik , ’s önvallomásik szerint, mint műkedvelők segí­tik a’ zendülőket. Ezalatt a’ fiatal hősök csupán diadalról álmodoznak, ’s hatalmasul készülnek hazamentő komoly szolgálat­okra. Greenwood ’s Cox már majd eszöket vesztik,annyi megrendelést kapnak rózsavízre ’s cigarrókra.­ A’ sárga szarvasbőr kertyüket erősen vásárolják ’s kétszeres szövetű se­lyem harisnyákat már az egész városban nem kaphatni; vattát is alig, mert ugyan mit ér széles boltíves mell nélkül a' katona ? Jó tanácsra illy szolgálatra termett remek készületü hősöknek szükségök ugyan nincsen ; de azon nemes czél, mellyért küzdenének, menteni fogja tanácsadói tolakodásunkat. A há­ború, fájdalom­ tartós leend, é s a’ táborozás nyárira ’s télire fog fölosz­tatni. Mi az előbbit illeti, tanácsoljuk ifjainknak: vigyenek magukkal szúnyoghálókat. Hasznos tanács még az is, hogy lefekvés előtt mindig ki­­söpressék sátorikból a’ csörgő-kígyókat. Télben leghasznosabb rendszabály az, hogy megfagyott orraikat mindenkor hóba mártsák, mert ha megtartanák is azt elfagyottan, ugyan mit csinálnának azzal a’ kesergő Angiolinák ?“ — Múlt számunkban említők, miszerint némelly londoni lapok Felső-Cana­­da állapotját aggasztóbbnak mondják az alsó tartományénál. Állításuk igazlásául említik, hogy már a’ zendület-kiütés előtt Felső-Canadában lept. K­lén Markhamban nyilványos gyűlést tartott a’ nép, mellyen írásba fog­laló számos sérelmeit az anyaország ellen. Határzati közt 25 adóczikkel már tovább elviselhetlennek nyilványitott a’ gyűlés. Egy határzatában kese­rűn panaszkodék a’ nemzet a’ kormány azon tette miatt, melly szerint az minden aranyat é s ezüstöt kihurczol a’ tartományból. A’ negyedik sérelem azért gáncsolja a’ kormányt, mivel az iskolák számára kitűzött földeket azok­­tól visszavonó, nyilványos tanitó-képező intézeteket katonai laktanyákká változtatott, ’s a’ gyűlésháznak megtilta az iskolák számára kivántató költség­­szavazást, mi által egy napon 1200 község-iskolában megszűnt az oktatás Az ötödik sérelemnek tárgya a­ kizáró egyedárusság, mellynek ural­kodása következtében, minden nemzet, a brittet kivevőn, elzára­tik a’ Lorenzo folyam melletti szabad kereskedhetéstül, mi a’ ca­nadai földművelést is tespedő helyzetbe szorítja; Hudson folyamot pedig az iszonyú vámok miatt olly vásárhelyekre jutástól, hol illő gyümölcsét arathatnak fáradalmiknak. Határzá tehát a’ gyűlés, hogy illő visszator­­lásul ezentúl ne viselje Anglia egyenruháját a’ canadai nemzet, hanem sa­ját szöveteibe öltözködve ója magát, minden ollyas czikk vásárlatától mellyért Angliának vagy egyéb országnak vámot tartoznék fizetni. A' ha­todik sérelem­ pont a’ mult parliament határzatit, mint zsarnok­kény ki törésit megsemmiti, ’s a’ gyű­lésház derék ellenző tagjainak a’ nemze köszönetét határozza nyilványittatni fáradalmikért, ’s buzgó önföláldozásu­kért.­­ A’ Spectator igen kétesnek véli a’ ministerség helyzetét, mivel a nép egyedül annak ’s fonák intéz­mény­­nek véli tulajdoníthatni a’ Canada polgárháborút.

Next