Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-09-15 / 74. szám

nyék a’párisi gr. születéséről; a’ jom­. des Débats háromszinüsége ; ’s a’ t.) Magyarország és Erdély. ( cs. ’s aj), kir. felsége Nyáry Manó grófot cs. kamrássá nevezni méltóztatott. sí­k. — (­ cs. ’s aj), kir. felsége f. hó­rkán fogadá el Milanóban a’ hódulást’s az udv. kanczellár és lombard-velenczei fő­udvarmester üdvözlő­ beszédire ezt válaszoló: „Végre teljesülve látom ma kivánatomat, midőn a’ lombard­­velenczei királyság hű alattvalóji közt vagyok a’vaskorona fejemre tétele végett, azon rendszabályok szerint, miket e’ királyság fenséges alapítója alkotott. Kívánom, miszerint ez ünnepélyes tett, a’szeretet kötelékit, mik e’ népet trónomhoz csatolják, mindig jobban megerősítse, ’s uj záloga legyen atyai szorgalmamnak. Köszönöm a’ hűség azon nyilatkozatát, mik­ről bizonyossá tétettem, ’s megengedem azok ismétlésit ünnepélyes bódulat által.“ A’ bódulat a’kitűzött pompával ment véghez mint szinte a’ koroná­zás is okán. — A’m.kir.udv.kamra Derbay József körmendi k. sómázsást ugyan­ott sómázsamesterré alkalmazó. O. Z. — Budapesti napló. A’legf. helybenhagyást nyert magyar nyugpénzi intézet pénztárában jelenleg 1­82 ezer váltó forint találtatik , melly meny­­nyiség, egészben vagy részenkint, a’ fenálló alapszabályok szerint 6 petnyi kamat mellett budapesti minden tehertől ment ’s tűz ellen biztosított házak­ra kiadandó. Pénzt fölvenni óhajtók, a’ fönebbi feltéteknek megfelelő bi­zonyítványokkal ellátott folyamodásikat a’ budai intézeti választmányhoz nyújthatják be. — Keglevich Gábor gr. m. kir. udv. kamrai elnök múlt hó fogytán beutazó a’ bácsmegyei kamrai jószágokat, mellyek 80 geogr. négy­szög mérfölden 250 ezer lakossal birnak, ’s a’ tiszai koronás jószágokat is meglátogató. Baján fényes megyei küldöttség fogadá őt, Bezdányban, Új­vidéken és Zomborban pedig városi ’s kamrai hivatalviselők csoportja tisz­­telge körülte. A’ as grófnak fő vizsgálati tárgyul a’ községi ’s árvai szám­adások szolgáltak, miáltal maradandólag nyeré meg az adózó nép szerete­­tét.—Nemzeti színpadunkon sept. 12-én, „Korszellem“ czímű vígjátékot adók Baupachtól Fekete Soma fordítása szerint másodszor, nézők szebb szám­mal, mint közönségesen, az előadás siikerült; r­ikán „Fra Diavolo“ dalművet nagy számú közönség előtt kielégitőleg, 14dikén „Veszedelmes nagynéne“ vigj. Albini után Szigligeti által forditva.Néhány nap múlva Kuthy „Ariadne“ czimü eredeti színműve kerülend színpadra, ’s rövid idő múl­va „Caligula“ dráma Dumastól Vajda által fordítva. — A’ Pesten mun­kás kir. biztossághoz a’ vizkárvallottak számára küldöttek: egy névtelen 140 for., Gorove László, Lajos’s Károly testvérek 100 for., a’ po­zsonyi lakatosezéd a’ budapestinek 40 f., a’ csákovai ’s nagykövéresi k. hagyománybeli urad. gyűjtése 1651. 51 kr., a’jolsvai ágostai vallásu köz­ség 00 f. 48 kr., Sarkad mváros 32 f., 40 kr., Warda hamburgi dalszinész 27 f., a’ nagykanizsai zsidóközség 700 f., Zsoldos Ign., veszprémmegyei főjegyző „Honi közbátorságról“ czimű munkája tiszteletdíját 100 f., egy névtelen úrnő 300 f., Sátoraljaújhely mváros 120, az udvarhelyi h­elv. vall. collegium 33 f., 5 kr., Posenzweig József 4 f., 42 kr., mind igőben. B. Sínla György, 72dik számunkban közlött nyilatkozatát az építendő hid ügyében következő fölvilágosító függelékkel toldotta meg: Föns. cs.k. félig országunk nádora , főmért, orsz. küldöttség! Minthogy Buda és Pest állandó egybekapcsoltatását, melly már annyiszor forgott szóban, létre hozni valósá­gos eltökélet szándékom, más részről azonban tudva van előttem, mennyi előítélet és hibás vélemény uralkodik ez iránt a" közönségben , méltóztassék, kérem, cs. kir. föns. és főmért. orsz. küldöttség kegyesen megengedni, hogy a’ tárgy fölvilágositására ezennel még némieket előterjeszthessek. Az ország gyűlése, melly a’kérdéses hid építést elhatárzó törvényt hozta, le36ki máj. okán oszlott el. Mélt. gr. Széchenyi István urnak, mint az ő cs. kir. fensége országunk nádora által ideiglen kinevezett kisebb hidválasztmány elnökének földtekénk minden tőkepénzeseihez ’s vállalkozni szeretőihez intézett felszó­lítása ugyanazon év jun. lékén jelent meg a’hírlapokban; úgy hogy minden­kinek , ki e’ tárgyról tudni , ’s annak fölvállalására ajánlkozni kivánt, es szándéka közölhetésére teljesen elég volt téve. Senki azonban magát nem je­lentette, ’s az egészet szerfölött veszélyes merénynek tartották, mellyre a’ megkívántató tőke alig vagy csupán tiszta hazafias kinézések mellett lenne egybeszerezhető. Illy körülmények közt több érdemes férfiról, sőt felsőbb hely­ről is — ’s egyes egyedül Magyarország virágzásának technikailag is lehető előmozdítása tekintetéből — fölszólíttattam : alkotnék társaságot nevem alatt a’végett, hogy a’ még csak írott törvényt, díszére a’ magyar nemzetnek, mellynek tagja lenni büszke vagyok, életbe hoznám. Sokáig nem tudtam el­határozni magamat. Sokféle foglalatosságim, élemültebb korom, mellyben már nem igen szeretjük napjainkat fölhalmozott munka által keseríteni, erő­sen visszatartóztatának, mig végre számost­ megújított biztatgatás után az tárgyat közelebb vizsgálat alá vévén azt találtam , mikép ez egyike azon vállalatoknak, mellyek szilárd alapra állítva, kedvező körülmények mellett a’ részeseknek koczkáztatásaikért méltányos és megérdemlett jutalmat is hoz­hatnak, s ennélfogva érdemes volna azt annál is inkább megindítani, mint­hogy sikerülése által hazánkra többféle nem kis haszon fogna háramlani. És én ez szerint, egyedül a közjó előmozdítását óhajtó szándéktól vezéreltetve az hozzám intézett fölszólitgatásoknak végre engedtem. A m­illy kevéssé indított engem e lépésre nyereségvágy, minden okos ember megítélheti, ki előtt csak félig meddig is tudva van , milly bizonytalan és aránylag csekély jövedelmet nyújtanak külföldön az állóhidak; — megítélheti továbbá az , ki viszonyomat ismeri, mellyeknél fogva, nekem nem egy, hanem számos sokkal nyereség­­igérőbb vállalmány kínálkozik , mint Buda és Pest városainak állandó egybe­­kapcsoltatása lenne. Alig volt azonban tudva, hogy én az ügyet fölvállalni el­határoztam, már is a’ közvélemény úgy­szólván 24 óra alatt egyik tulság­­búl a’ másikra szökött által, ’s a’ nagy közönség ott, hol nem sokkal ezelőtt csupa veszélyt ’s veszteséget látott , most egyszerre a’ legbiztosb és legdú­­sabb aranybányát vélte föllelni. Kiváltképen hallható vala csodálkozása, ’s majd mondhatnám neheztelése a’ közönségnek az iránt, hogy én 100 eszten­dőre terjedő kiváltságot kértem, mintha ezzel o Ily hallatlan és a’nevem alatti társaság által viselendő terhekkel legkisebb arányban sem álló kedvezést kí­vántam volna. De ha tekintetbe vesszük föns. cs. kir.félig, főmért. orsz. kül­döttség, mikép Francziaországban kisebbszerü hidakért is 1­9 kiváltság­ évet szoktak adni, és Angliában, hol a’ világ legnevezetesb hidjai léteznek, ezek a’ vállalkozóknak olly móddal engedtetnek által, miszerint ők azokat nem 100 évi, hanem örökös tulajdonuknak tekinthetik , mi azon országok gyakorl­lata szerint, — mellyel mi nem bírunk,’s nem is bírhatunk, nálunk eddigelé ha­sonló munka sem kezdve sem végezve nem lévén — világos bizonyságul szolgál arra, hogy az illető törvényhozóságok, hasonló munkák végbevitelének lehető­vé tétele végett elkerülhetlenül olly nagy engedményeket voltak kénytelenek adni; — ha továbbá fontolásra venni akarjuk, mikép sem Francziaországban , sem Angliában egy hid sem létez, mellynek valósítása mindent összevéve, annyi nehézséggel ’s aránylag annyi költséggel lett volna egybekavicsolva, mint a’ Buda ’s Pest közt építendő álló-hid, — mind ezt tekintetbe véve, mondom, kiki megvallani kénytelen, hogy az általam kikötött 100 év teljességgel nem hallatlan,’s túlságos követelés, hanem csupán csalhatlan szá­mokra állított hidegvérű számolás eredménye , melly számolás, ha Franczia­­ország ’s Anglia példái állanak , kivált a’ legutolsó áradási szerencsétlenség után , a’ 100 év mellett is inkább tán veszteség mint nyereség következését gyanittatja,’s az által is sokkal kedvezőtlenebbnek mutatkozik, mint francziaor­­szági ’s angliai hidaknál szokott lenni a’ dolog, mert ott tudtomra egy vállal­kozó sem volt, a’ ki már magával az illy óriási épitvények sikeresitésével járó terheken kívül, még azon kötelezés­ is magára vette volna, mellyre én ajánlkozom: — ., hogy t. i. a’ megszabandó kiváltsági évek elfolyta után, a’ fölállítandó közlekedési eszközt legjobb állapotban átadandom, azon ideig pedig, általam benyújtandó jegyzék szerint, egy tartalék-pénzalapot a’ föor­­szágigazgatásnak akármikor kimutatandót, alkotni ’s világosságban tartani kész vagyok, mellynél fogvást az, netaláni nagyobb megrongáltatás esetére is szakadatlan haszonvehető állapotban tartathassák.“ Ha ezenkívül még a’ javaslatban levő váczi vasút, melly által Buda ’s Pest elmellőzve, ’s ekkép virágzásuk nem kevéssé hátráltatva lenne, ’s tán idővel még egyéb hasonló vállalatok is létesülnek, — akkor a’ részvényesek számolásai teljességgel semmi kedvezővel sem kecsegtethetnek. — „De az én feltételimnek csekélyeb­beknek kellene lenni, mint a’ franczia ’s angolországi vállalkozókéi, minek­utána honunkban minden olcsóbb“ — ezt mondták sokan. Szorosabb vizsgá­lat azonban és a’ hozzáfogás olly rendkívüli munkákhoz épen ellenkezőt mu­tat, hogy t. i. a’ pesti hid Francziaországban sőt Angliában is — ugyanazon helybeli ’s éghajlati viszonyokat téve föl, sokkal kevesebb költséggel lenne valósítható mint nálunk, mit Plews és Slater urak jelentése is világosan bizo­nyít, minthogy Angliában mind a’vas és faragott kő nagy darabokban, mind az illy munkákhoz alkalmas mesteremberek napdija — millyek nálunk nem is találtatván nagy költséggel külföldről hozatandók — sokkal kevesebbe te­lik, mint Magyarországban; erőművek, fölügyelők, igazgató építészek pedig illyes munkákra épen olly kevéssé léteznek nálunk, ’s igy ezeket is kimond­hatatlan költséggel ’s egyéb áldozatokkal szükség megszereznünk. — A’ közönség egy része az általam kikötött vámjegyzéket találta túlságosnak. De úgy látszik, megfeledkezett arról, hogy e’ vámjegyzék, mint a’volt tapasz­­talás szerint sem a’két városi közlekedésre, sem az általán­os kereskedésre nézve nem káros, nem általam hanem az ország törvényhozása által szaba­­tott ki, ’s igy én ekkép semmi egyebet nem kértem, mint mit a’ törvény már megengedett, olly megjegyzéssel mindazáltal, hogy én a’ közönség java ’s kényelme végett nemcsak előfizethetést, hanem — ha a’részvényes társaság fönállásával csak valamennyire is összeegyeztethető lenne — a’ vám-leszál­­litást is fognám eszközleni. — „Illő volna az épitéshez inkább honi művé­szek ’s munkások segítségével élnem, ’s teljességgel semmi külföldi anyag­szert mint vasat, ’s efféléket nem használnom, ekkép a’ nemzeti ipar fölser­­­kentése ’s a’ pénznek az országban maradása éretvén el,“ — ez is egyike azon megjegyzéseknek, mellyek a’ nagy közönségben hallhatók valának. Mi az elsőt illeti, erre nézve maga a’ főmért. orsz. küldöttség, 1837 ki junius tikén tett azon határozata által, hogy „a’kérdéses hid építése egyáltalában csak olly művésznek adassék át, ki már ezelőtt valamelly hasonló nagy mun­­kát tökéletességre hozván, magát minden tekintetben illy vállalatnak végbe­vitelére alkalmatosnak lenni megbizonyitottan — minden belföldit előlegesen kizárt, miután itt még senkinek alkalma nem volt — ámbár honi művészink közt kétségkívül több jeles fő találkozik — ollynemű munkák végbevihetésére, mellyek nehézségre nézve a’Buda’s Pest közt építendő álló-hidhoz csak tá­volról is hasonlíthatók volnának. ’S e’határozat fölötte bölcsen történt; mert jóllehet igen kívánatos volna, hogy a’vállalat technikai részét idevaló művész vezérlené , ekképen egy úttal nemcsak a’ két város szándéklott egybekapcsolta­­tása, hanem honi talentumok fölserkentése’s megjutalmazása is eszközöltet­vén , mindazáltal tán nem egészen tanácsos , e’ vállalattal mellékczélokat is egybekötni akarni, — miután a’ megoldandó föladat már magában is olly nehéz, miszerint örvendeni kell, ha az egyedül, minden egyéb hozzácsapan­dó akadályozás nélkül, szerencsésen végbe mehet. Hasonló tekintet alá jő , alázatos véleményem szerint , azon kívánság is , melly szerint csupán honi készítvényeket kellene az építéshez használni, hogy ekképen belföldi termesz­tőink segíttetnének elő. Bármilly óhajtható volna is ez, úgy hiszem, nincs helyén, ezen néha igen dicséretes, de mégis itt csak mellékes czél miatt a’ főczél sikerülését, ha nem is közvetlenül, koczkáztatni, de minden esetre kiszámithatlan idővel hátrább vetvén, közvetve a’legnagyobb veszélynek tenni ki. Mert jóllehet a’ magyar és cseh vas épen olly jónak, ha nem jobbnak, a’ stájer pedig tagadhatlanul jobbnak ismertetik mint az angol vas, mindaz­­által amazok gyártása, főkép lánczhidakra, mellyeknél a’lehető legnagyobb bevégzettség kívántatik­­ meg, olly­­­annyira ’ hátra áll, hogy elsőbb tetemes előkészületeket kellene létesíteni, mellyekhez nagy pénztőkék volnának szük­ségesek, ezek azonban, az egy vagy több hídnak is építtet­ése végett teendő 1838. ?4 ik szám

Next