Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-05-04 / 36. szám

­ ( 143 )­­ tehát nem késkedik a’ ministerségnek adni szavát, mert Izland elle­nében magaviselete csakugyan szabadelmü, ’s fájdalom­ egyetlen vég­­maradványa azon szabadelmüségnek, melly a’ whigeket az átelleni (tory) uraktól kedvezőleg megkülönbözteti. De ez okból nem akarja tettét oda magyaráztatni, mintha ő ál­talány­osan helyeslené a’ mostani ministerség politikáját. Bulwer igen jelesen azon egyszerű állítással lepé meg a’ házat, miszerint nem foghatja meg, mikép vádolhatják bizonyos embe­rek keveset­ tevéstül a’ ministereket, holott az ő főnökeik egészen el­lenkezőleg inkább sokat­ tevést lobbogatnak a’ szabadéinás ministerség szemeire. Gibson ’s még néhány tory a’ dolog kétessége miatt sem egyik sem másik párt javára nem akartak szavazni. 18kán O'Connell másod­­szülött fia, Morgan, kezdé meg a’ vitatást, ki Peel beszéde némelly he­lyeiből világosan kimutatá, miszerint e’ tory főnök maga is egészen aka­ratlanul azt bizonyitá be, hogy 1824 ben, tory kormány alatt, sokkal szomorúbb volt Izland állapotja a’ mostaninál. Utána több követ szólott ministerség ellen ’s mellett, és különösen Plum­ptre és Lefroy hevesül keltek ki a’ kathol. vallás ellen, mellytől kizárólag származni álliták Iz­land bajait. A’ minis­terpár­ti szónokok közül ez este leginkább kitűntek Hume és Morpeth; éjfélután 1 órakor mindazáltal Duncombe indítvá­nyára ismét határzat nélkül oszlott el a’ ház. April 19k én hasonló hév­vel újult meg a’ vita, ’s a’ szónokok hosszú sora véget sem akart már érni. Leader, a’ Westminster­ radical követ, igy nyilatkozók ez este: ,,A’ ministerség alkalmasint többséget nyerend e’kérdés­­ eldöntéskor ; de fontosnak és szükségesnek látom megmutatni a’ közönségnek, mik tulajdonkép támaszi e’ ministerségnek ? A’ mostani ministerséget, — jól megjegyezzük ezt! — csupán az izlandi követek és conservativek engedékenysége tartja még polezon. A’ fönforgó kérdés e’ ház több tag­ját egyenesen arra kényszeríti, hogy a’ ministerekért szavazzon ugyan, de nem velük; ’s e’ szempontból indulván ki, én sem vonhatom meg szó­zatomat Normanby 1. kormányzatától, mert jónak kell azt mondanom , ünnepélyesen nyilvánvitván mindazáltal, hogy szózatom csupán az iz­landi kormányzatot érdekli.“ Éjfél után szavazásra kerülvén a’ dolog. Peel Hóbért indítványát 318 szóval 296 ellen félre veté az alsóház, ’s igy a’ ministerség csakugyan győzött 22 szónyi többséggel, mikép azt több lap előre jósolá. (Francziaország engesztelő nyilatkozata a’ mexicoi sérelem ügyé­ben.) Sebastian­ gr. következő levelet intéze Palmerston lordhoz a’ Ve­racruz előtt elvett­ tengeri kalauzra nézve: „London, april­ikán 1839. Mylord, parancsom van királyi uramtól ő föls, mély sajnálatát nyilvá­­nyitnom a’ britt kormánynak a’ tengeri kalauz elvétele miatt Express an­gol rakhajó födözetérül Veracruz előtt. Midőn Baudin hajóvezér szeren­csétlenségül ezen parancsot adá, nem tudá, hogy azon hajó a’ britt ten­gerészethez tartozik. Ez esemény tehát csupán félreértés következménye, ’s koránsem tisztelethiányból származék a’ britt lobogó iránt. Illy téve­dés , mellyet a’ király kormánya ’s hajó csapa­tunk parancsnoka őszintén sajnálnak, nem fog többé megújulni, ’s jövendőre legszigorúbb rende­letek parancsolandnak hasonló esetekben minden kitelhető lélekismeretes pontosságot. Midőn e’ nyilatkozatot főméltóságod tudomására juttatom , bátor vagyok kormányom nevében annak bizalmát nyilványitni Ön előtt, miszerint e’ fölvilágitás elegendő leend a’ britt kormány előtt, ’s hogy ezentúl többé semmi nem fogja azon egyességet háboritani, mellyet annyira törekszünk a’ két ország’s lobogója közt fentartani. Fogadja Ön s a’ t. Sebastian!.“ Palmerston azonnal válaszolt a’ királyné nevében Sebastiani grófnak, ’s felvilágitásit tökéletesen megnyugtatóknak jelen­té. Egyébiránt egész válaszirata, a’ személyes módosításokat kivévén, majd egészen szorul szóra ismétlése Sebastiani nyilatkozatának, és szinte azon reményt fejezi ki, hogy a' két ország egyességét ezentúl semmi nem fogja háboritani. — Francziaország'. (A pártvezérek nyilatkozata a' követkamrában a’ ministerségi for­dulatról.) April 22-én nagy számmal tolonganak minden rendű kiváncsiak a követkamra körül, ’s a’ karzatok föladásig tömve voltak hallgatókkal. Az idegen követek teljes számmal jelentek meg az ülésen, ’s az ideigl. minister­ek közül egy sem hiányzott, hölgyek pedig olly számosan voltak láthatók, mennyit eddig egészen szokatlan vala e’helyen szemlélni. A’ hadminister két indítványa után, az 1839iki ujonczok kiállíttatása és a’ hadiköltségek szaporittatása iránt, a’ pénzügyminister állott föl, ’s kö­vetkező szavakkal terjeszté az 1839iki költségvetést elő: „Mi sem a' múlt, sem a jövendő ministerség nem vagyunk. A’ kamra mindazáltal azért nem fogja tőlünk megtagadni együttuunkálkodását. (Általányos helyeslés.)Most Mauguin kére szót, mit Mormier de la Lizeranne meg akart tőle tagad­tatni, mivel Mauguin szándéklott indítványát továbbra kivárná halasztatni; a kamrai többség mindazáltal ellenkezőt határra ’s Mauguin következő­­leg nyilatkozók: „Azon politikai fordulat, mellynek szomorú következ­ményit még most is érzi a’ haza, sokkal komolyabb esemény, hogy sem Önök kötelessége engedhetné annak okait hallgatással mellőzni. Első kér­­désimet szükségkép az itt jelen levő ministerekhez kell intéznem. Körü­löttünk minden ideigleni most, mint azt maguk a’ministerek is mondák. Kérdem már most: lehet e mindent illy jövendő nélküli férfiakra bízni ?“ Mauguin itt megmutatni törekvék, miszerint a’ministerek kötelesek azon fátyolt föllebbenteni, melly az igazságot rejti. (Dupin szót kér.) Ezután a’ volt ministerelnököt szólitá föl nyilatkozásra, ’s azon kívánatot feje­­zé ki, bár pirulni ne lenne kénytelen a’ korona a’miatt, mi az utóbbi hó­napban történt. (Tetszés balról.) Girod del’Ain, pecsétőr: „Föl vagyunk szólítva nyilatkozásra az ügyek mostani helyzetérül. Mi élénkül óhajtjuk ezt, ’s egyszersmind örvendünk, hogy azok, kik részesei voltak a’je­len fordulatnak, ez alkalmat használhatják annak kinyilatkoztatására, mikép­viselé magát ez alkalomkor a* korona. (Kiáltozás a' balközépen; Vivien nyugtalanul mozog a' padon.) Véleményem szerint semmi sértő nincs abban , mit épen most mondok. Ismétlem tehát: szerencsét kívánok azoknak, kiket említek, hogy ez alkalommal igazságot szolgáltathatnak a’ korona bánásmódjának. (Tetszés a közép padjairól.) Mi a’mostani minis­­terséget illeti, annak küldetése csupán azon alapszik, a’mit mondottunk, azaz könnlyitni tartozik a­ fordulat bevégzésit, a’ nehézségeket fölosz­latni ’s a’kormányzati ügyeket vezérleni, hogy föl ne akadjanak. Mi biz­tosan reményb­ezni véljük, hogy küldetésünk rövid idő múlva véget érend, munkálkodásunkat pedig legszigorúbb bírálat alá vetjük.“ (Tetszés.) Du­pin : „Én azon fölvilágításokat fogom előadni, miket közülünk minden férfi adhat, személyek és ügyek pelengérre tevése nélkül. Az első minister­­ség-alakitás, melly szövetkezési tagokból álla, természetesnek tetszék előttem. Én a’ szövetkezést nem helyeslem; mivel azonban részire nyi­latkozok a’ győzelem, tehát szükséges volt, hogy a’ ministerek annak tö­megéből választassanak. Néhány ajánlatot én is kapok, de én visszauta­­sitám­ azokat, mert sehol nem látok többséget. (Hosszas derültség.) Par­lamenti fordulatunk van , ’s a’ közönség forrong e’ miatt. Kívánatos azon­ban, hogy a’ közönség gondolja meg, miszerint olly korban élünk most, mellyben senki nem táplál valódi föláldozást. E’ fordulatnak fő okai a’ min­dennemű önzések.“ Ezután nyilványitá Dupin, miszerint ő részt vett vol­na Soult elnöksége alatti ministerségben , de csupán azon feltéttel, hogy elvei mellett, mint tagja a’balközépnek, maradhasson meg. „Semmi meg­vesztegetést ! kiáltá Dupin. (Tetszés balról.) Én részemről nem használ­tam volna választási pénzül az igazságkiszolgáltatást. (Czélzás a’sok ki­nevezésre a’ választásidő alatt) „Azok, kik minden áron ministerekké kí­vánnak lenni, nem látják át, hogy jobb visszalépni, mint engedélye­ket adni. Még is annyira megtisztelének engem, hogy minden újabb szinti módosításnál felém fordultak. (Hosszas vidorság.) És pártolója valók azon módosításnak, melly meghasonlásokat szüle , ’s azért már most minden tervezésen kívül állok. Csupán azon helyen óhajtok maradni, mellyen most ülök, hogy ott nyilvánvitója lehessek a­ többségnek, ha az mél­tónak itélend engem arra.“ Thiers : „Én nem okozok nyilatkozásokat. Mi­vel azonban föl vagyok szólítva, tehát igazsággal és korona iránti tiszte­lettel teljesitendem azt. Én nem óhajtok hatalmat, ’s nem nyúltam utána, noha megnyerhettem volna azt. Véleményemet a’ választások alkalmikor mondám ki. Miután a’ kormány megbuktatását segiteni eszközleni, szük­ségnek véltem az uj kormányban részesülést. De én föltéteket csinálok, mikép azt böcsületem kívánta. E’ föltétek tárgyakat ’s embereket érdek­lének. Én nem akarám az april 15iki politikát folytatni, hanem megváltoz­tatását óhaj­tám. A’septemberi törvényeket, miket magam terjeszték elő, meg akarám ugyan tartanodó módosítva a’ merényekre nézve, mellyek meg­ítélése a’pak­kamrára volt bízva. Mi a’ választást illeti, úgy hiszem, hogy ez a’jövendő’s nem ministerség tulajdona. Törvények visszavételénél vagy alkotásánál sokkal fontosbnak tetszik előttem a’ kormányzat menete , mellynek semmi tekintetben nem szabad az eddigihez hasonlítani. Azon férfiak választására nézve, kik engem a' kamatkérdés ügyében környezni fogtak volna, tökéletes szabadságot követelek. Én e' kérdést veszély nélkül vélem megoldhatni, ’s a’visszafizetésben semmi következetlenség­­et nem látok. Mondák, hogy én a’ háború pártolója vagyok ; ez tévedés. Én mindenkor békét akarok , de háboruvitel föntartása mellett szükség esetére. Majd valamennyi nagy európai kérdés meg van már fejtve ’s csak a’ Spanyolország iránti van még oldatlanul hagyva, melly­re nézve, véle­ményem szerint, tökéletesen csalatkozék a’ franczia kormány. En­­Spa­nyolország számára hathatós segélyt kívánok fegyverrel ’s hajókkal, hogy kiszabaduljunk végre azon gyalázat alól, melly szerint mi mindeddig nem tettünk semmit, mig az angol kormány semmi áldozatot nem kimél Iza­bella királyné jogai gyám­olitására. Én Spany­olország ellenében tökéletes szabadságot akarok gyakorolhatni, ’s csupán azon feltét alatt léptem vol­na ministerségbe. Most e’ pillanatban is még folyvást így gondolkozom.“ A’ ministerségi fordulatra nézve még azon megjegyzést tévé Thiers, mi­szerint a’ külügyi tárczán kívül mást soha nem fogadand el, nem dicsvágy­ból , hanem, mivel mondák, hogy az idegen hatalmak nem örömest lát­nák kezeiben azon hivatalt. „Ezek voltak , szóla tovább Thiers, a’ tárgyak iránti foltétim,’s most azokra térek, mellyek személyeket érdeklének. Két alakításban kellett volna részesülnöm. Az első egyesítendő vala mindazon véleményt, mellyek az april 15- ki kormány ellen küzdöttenek. Guizot és baráti részesülni akartak e’ ministerségben. Mivel Odilon­ Barrot ez eset­ben kamraelnök lett volna, tehát ministerségbe nem léphete; én nem va­lók lekötelezve Odilon­ Barrot iránt,kamraelnökké választatását mégis szük­ségesnek tar­tám. A’ második terv szerint csupán balközépi férfiakból fo­gott volna állani a’ ministerség ; ez nem volt ugyan olly kielégitő , mint az előbbi, de mégis föntarthatandó magát, ’s Odilon­ Barrot kamraelnök­­ké választatása nem volt többé elkerülh­etlenül szükséges.“ Itt részletek­re tért a’ szónok azon alkudozásokra nézve, mellyek Guizot minister­ségbe hozatasa iránt folytak. E’ pillanatban két levelet nyujtatott át Thiers­­nek Soult marquis , azon kéréssel, hogy azokat Jüstint olvastassa föl. Az első levélben jelenté Thiers al­tábornagynak , miszerint nem szándéko­zik vele többé ministerségbe lépni. „Én, így hangzik az irat, áldozato­kat hozok Önnel szolgáltatás végett, miket nem sajnálok. Örvendve let­tem volna Önnek társa, de olly nehézségeket látok magam előtt, mellyek egészen elkedvetlenitének a’közügyekben részesüléstől.“ A’ kik iratban azt tudatja Thiers úrral a’ tábornagy , hogy a’ korona kész őt a’ kitűzött feltétekt küztministerré kinevezni. „Én azonban, igy folytatá szavait Thiers, mégis tanácsosnak tartom tovább is vonakodásom m­ellett maradni, mert elkerülh­etlenül szükségesnek hivom, hogy tengeri erőnk ne vesztegeljen munkátlanul az angol hajóhadak ellenében Spanyolország ügyére nézve.

Next