Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-05-04 / 36. szám
( 143 ) tehát nem késkedik a’ ministerségnek adni szavát, mert Izland ellenében magaviselete csakugyan szabadelmü, ’s fájdalom egyetlen végmaradványa azon szabadelmüségnek, melly a’ whigeket az átelleni (tory) uraktól kedvezőleg megkülönbözteti. De ez okból nem akarja tettét oda magyaráztatni, mintha ő általányosan helyeslené a’ mostani ministerség politikáját. Bulwer igen jelesen azon egyszerű állítással lepé meg a’ házat, miszerint nem foghatja meg, mikép vádolhatják bizonyos emberek keveset tevéstül a’ ministereket, holott az ő főnökeik egészen ellenkezőleg inkább sokat tevést lobbogatnak a’ szabadéinás ministerség szemeire. Gibson ’s még néhány tory a’ dolog kétessége miatt sem egyik sem másik párt javára nem akartak szavazni. 18kán O'Connell másodszülött fia, Morgan, kezdé meg a’ vitatást, ki Peel beszéde némelly helyeiből világosan kimutatá, miszerint e’ tory főnök maga is egészen akaratlanul azt bizonyitá be, hogy 1824 ben, tory kormány alatt, sokkal szomorúbb volt Izland állapotja a’ mostaninál. Utána több követ szólott ministerség ellen ’s mellett, és különösen Plumptre és Lefroy hevesül keltek ki a’ kathol. vallás ellen, mellytől kizárólag származni álliták Izland bajait. A’ ministerpárti szónokok közül ez este leginkább kitűntek Hume és Morpeth; éjfélután 1 órakor mindazáltal Duncombe indítványára ismét határzat nélkül oszlott el a’ ház. April 19k én hasonló hévvel újult meg a’ vita, ’s a’ szónokok hosszú sora véget sem akart már érni. Leader, a’ Westminster radical követ, igy nyilatkozók ez este: ,,A’ ministerség alkalmasint többséget nyerend e’kérdés eldöntéskor ; de fontosnak és szükségesnek látom megmutatni a’ közönségnek, mik tulajdonkép támaszi e’ ministerségnek ? A’ mostani ministerséget, — jól megjegyezzük ezt! — csupán az izlandi követek és conservativek engedékenysége tartja még polezon. A’ fönforgó kérdés e’ ház több tagját egyenesen arra kényszeríti, hogy a’ ministerekért szavazzon ugyan, de nem velük; ’s e’ szempontból indulván ki, én sem vonhatom meg szózatomat Normanby 1. kormányzatától, mert jónak kell azt mondanom , ünnepélyesen nyilvánvitván mindazáltal, hogy szózatom csupán az izlandi kormányzatot érdekli.“ Éjfél után szavazásra kerülvén a’ dolog. Peel Hóbért indítványát 318 szóval 296 ellen félre veté az alsóház, ’s igy a’ ministerség csakugyan győzött 22 szónyi többséggel, mikép azt több lap előre jósolá. (Francziaország engesztelő nyilatkozata a’ mexicoi sérelem ügyében.) Sebastian gr. következő levelet intéze Palmerston lordhoz a’ Veracruz előtt elvett tengeri kalauzra nézve: „London, aprilikán 1839. Mylord, parancsom van királyi uramtól ő föls, mély sajnálatát nyilványitnom a’ britt kormánynak a’ tengeri kalauz elvétele miatt Express angol rakhajó födözetérül Veracruz előtt. Midőn Baudin hajóvezér szerencsétlenségül ezen parancsot adá, nem tudá, hogy azon hajó a’ britt tengerészethez tartozik. Ez esemény tehát csupán félreértés következménye, ’s koránsem tisztelethiányból származék a’ britt lobogó iránt. Illy tévedés , mellyet a’ király kormánya ’s hajó csapatunk parancsnoka őszintén sajnálnak, nem fog többé megújulni, ’s jövendőre legszigorúbb rendeletek parancsolandnak hasonló esetekben minden kitelhető lélekismeretes pontosságot. Midőn e’ nyilatkozatot főméltóságod tudomására juttatom , bátor vagyok kormányom nevében annak bizalmát nyilványitni Ön előtt, miszerint e’ fölvilágitás elegendő leend a’ britt kormány előtt, ’s hogy ezentúl többé semmi nem fogja azon egyességet háboritani, mellyet annyira törekszünk a’ két ország’s lobogója közt fentartani. Fogadja Ön s a’ t. Sebastian!.“ Palmerston azonnal válaszolt a’ királyné nevében Sebastiani grófnak, ’s felvilágitásit tökéletesen megnyugtatóknak jelenté. Egyébiránt egész válaszirata, a’ személyes módosításokat kivévén, majd egészen szorul szóra ismétlése Sebastiani nyilatkozatának, és szinte azon reményt fejezi ki, hogy a' két ország egyességét ezentúl semmi nem fogja háboritani. — Francziaország'. (A pártvezérek nyilatkozata a' követkamrában a’ ministerségi fordulatról.) April 22-én nagy számmal tolonganak minden rendű kiváncsiak a követkamra körül, ’s a’ karzatok föladásig tömve voltak hallgatókkal. Az idegen követek teljes számmal jelentek meg az ülésen, ’s az ideigl. ministerek közül egy sem hiányzott, hölgyek pedig olly számosan voltak láthatók, mennyit eddig egészen szokatlan vala e’helyen szemlélni. A’ hadminister két indítványa után, az 1839iki ujonczok kiállíttatása és a’ hadiköltségek szaporittatása iránt, a’ pénzügyminister állott föl, ’s következő szavakkal terjeszté az 1839iki költségvetést elő: „Mi sem a' múlt, sem a jövendő ministerség nem vagyunk. A’ kamra mindazáltal azért nem fogja tőlünk megtagadni együttuunkálkodását. (Általányos helyeslés.)Most Mauguin kére szót, mit Mormier de la Lizeranne meg akart tőle tagadtatni, mivel Mauguin szándéklott indítványát továbbra kivárná halasztatni; a kamrai többség mindazáltal ellenkezőt határra ’s Mauguin következőleg nyilatkozók: „Azon politikai fordulat, mellynek szomorú következményit még most is érzi a’ haza, sokkal komolyabb esemény, hogy sem Önök kötelessége engedhetné annak okait hallgatással mellőzni. Első kérdésimet szükségkép az itt jelen levő ministerekhez kell intéznem. Körülöttünk minden ideigleni most, mint azt maguk a’ministerek is mondák. Kérdem már most: lehet e mindent illy jövendő nélküli férfiakra bízni ?“ Mauguin itt megmutatni törekvék, miszerint a’ministerek kötelesek azon fátyolt föllebbenteni, melly az igazságot rejti. (Dupin szót kér.) Ezután a’ volt ministerelnököt szólitá föl nyilatkozásra, ’s azon kívánatot fejezé ki, bár pirulni ne lenne kénytelen a’ korona a’miatt, mi az utóbbi hónapban történt. (Tetszés balról.) Girod del’Ain, pecsétőr: „Föl vagyunk szólítva nyilatkozásra az ügyek mostani helyzetérül. Mi élénkül óhajtjuk ezt, ’s egyszersmind örvendünk, hogy azok, kik részesei voltak a’jelen fordulatnak, ez alkalmat használhatják annak kinyilatkoztatására, miképviselé magát ez alkalomkor a* korona. (Kiáltozás a' balközépen; Vivien nyugtalanul mozog a' padon.) Véleményem szerint semmi sértő nincs abban , mit épen most mondok. Ismétlem tehát: szerencsét kívánok azoknak, kiket említek, hogy ez alkalommal igazságot szolgáltathatnak a’ korona bánásmódjának. (Tetszés a közép padjairól.) Mi a’mostani ministerséget illeti, annak küldetése csupán azon alapszik, a’mit mondottunk, azaz könnlyitni tartozik a fordulat bevégzésit, a’ nehézségeket föloszlatni ’s a’kormányzati ügyeket vezérleni, hogy föl ne akadjanak. Mi biztosan reménybezni véljük, hogy küldetésünk rövid idő múlva véget érend, munkálkodásunkat pedig legszigorúbb bírálat alá vetjük.“ (Tetszés.) Dupin : „Én azon fölvilágításokat fogom előadni, miket közülünk minden férfi adhat, személyek és ügyek pelengérre tevése nélkül. Az első ministerség-alakitás, melly szövetkezési tagokból álla, természetesnek tetszék előttem. Én a’ szövetkezést nem helyeslem; mivel azonban részire nyilatkozok a’ győzelem, tehát szükséges volt, hogy a’ ministerek annak tömegéből választassanak. Néhány ajánlatot én is kapok, de én visszautasitám azokat, mert sehol nem látok többséget. (Hosszas derültség.) Parlamenti fordulatunk van , ’s a’ közönség forrong e’ miatt. Kívánatos azonban, hogy a’ közönség gondolja meg, miszerint olly korban élünk most, mellyben senki nem táplál valódi föláldozást. E’ fordulatnak fő okai a’ mindennemű önzések.“ Ezután nyilványitá Dupin, miszerint ő részt vett volna Soult elnöksége alatti ministerségben , de csupán azon feltéttel, hogy elvei mellett, mint tagja a’balközépnek, maradhasson meg. „Semmi megvesztegetést ! kiáltá Dupin. (Tetszés balról.) Én részemről nem használtam volna választási pénzül az igazságkiszolgáltatást. (Czélzás a’sok kinevezésre a’ választásidő alatt) „Azok, kik minden áron ministerekké kívánnak lenni, nem látják át, hogy jobb visszalépni, mint engedélyeket adni. Még is annyira megtisztelének engem, hogy minden újabb szinti módosításnál felém fordultak. (Hosszas vidorság.) És pártolója valók azon módosításnak, melly meghasonlásokat szüle , ’s azért már most minden tervezésen kívül állok. Csupán azon helyen óhajtok maradni, mellyen most ülök, hogy ott nyilvánvitója lehessek a többségnek, ha az méltónak itélend engem arra.“ Thiers : „Én nem okozok nyilatkozásokat. Mivel azonban föl vagyok szólítva, tehát igazsággal és korona iránti tisztelettel teljesitendem azt. Én nem óhajtok hatalmat, ’s nem nyúltam utána, noha megnyerhettem volna azt. Véleményemet a’ választások alkalmikor mondám ki. Miután a’ kormány megbuktatását segiteni eszközleni, szükségnek véltem az uj kormányban részesülést. De én föltéteket csinálok, mikép azt böcsületem kívánta. E’ föltétek tárgyakat ’s embereket érdeklének. Én nem akarám az april 15iki politikát folytatni, hanem megváltoztatását óhajtám. A’septemberi törvényeket, miket magam terjeszték elő, meg akarám ugyan tartanodó módosítva a’ merényekre nézve, mellyek megítélése a’pakkamrára volt bízva. Mi a’ választást illeti, úgy hiszem, hogy ez a’jövendő’s nem ministerség tulajdona. Törvények visszavételénél vagy alkotásánál sokkal fontosbnak tetszik előttem a’ kormányzat menete , mellynek semmi tekintetben nem szabad az eddigihez hasonlítani. Azon férfiak választására nézve, kik engem a' kamatkérdés ügyében környezni fogtak volna, tökéletes szabadságot követelek. Én e' kérdést veszély nélkül vélem megoldhatni, ’s a’visszafizetésben semmi következetlenséget nem látok. Mondák, hogy én a’ háború pártolója vagyok ; ez tévedés. Én mindenkor békét akarok , de háboruvitel föntartása mellett szükség esetére. Majd valamennyi nagy európai kérdés meg van már fejtve ’s csak a’ Spanyolország iránti van még oldatlanul hagyva, mellyre nézve, véleményem szerint, tökéletesen csalatkozék a’ franczia kormány. EnSpanyolország számára hathatós segélyt kívánok fegyverrel ’s hajókkal, hogy kiszabaduljunk végre azon gyalázat alól, melly szerint mi mindeddig nem tettünk semmit, mig az angol kormány semmi áldozatot nem kimél Izabella királyné jogai gyámolitására. Én Spanyolország ellenében tökéletes szabadságot akarok gyakorolhatni, ’s csupán azon feltét alatt léptem volna ministerségbe. Most e’ pillanatban is még folyvást így gondolkozom.“ A’ ministerségi fordulatra nézve még azon megjegyzést tévé Thiers, miszerint a’ külügyi tárczán kívül mást soha nem fogadand el, nem dicsvágyból , hanem, mivel mondák, hogy az idegen hatalmak nem örömest látnák kezeiben azon hivatalt. „Ezek voltak , szóla tovább Thiers, a’ tárgyak iránti foltétim,’s most azokra térek, mellyek személyeket érdeklének. Két alakításban kellett volna részesülnöm. Az első egyesítendő vala mindazon véleményt, mellyek az april 15- ki kormány ellen küzdöttenek. Guizot és baráti részesülni akartak e’ ministerségben. Mivel Odilon Barrot ez esetben kamraelnök lett volna, tehát ministerségbe nem léphete; én nem valók lekötelezve Odilon Barrot iránt,kamraelnökké választatását mégis szükségesnek tartám. A’ második terv szerint csupán balközépi férfiakból fogott volna állani a’ ministerség ; ez nem volt ugyan olly kielégitő , mint az előbbi, de mégis föntarthatandó magát, ’s Odilon Barrot kamraelnökké választatása nem volt többé elkerülhetlenül szükséges.“ Itt részletekre tért a’ szónok azon alkudozásokra nézve, mellyek Guizot ministerségbe hozatasa iránt folytak. E’ pillanatban két levelet nyujtatott át Thiersnek Soult marquis , azon kéréssel, hogy azokat Jüstint olvastassa föl. Az első levélben jelenté Thiers altábornagynak , miszerint nem szándékozik vele többé ministerségbe lépni. „Én, így hangzik az irat, áldozatokat hozok Önnel szolgáltatás végett, miket nem sajnálok. Örvendve lettem volna Önnek társa, de olly nehézségeket látok magam előtt, mellyek egészen elkedvetlenitének a’közügyekben részesüléstől.“ A’ kik iratban azt tudatja Thiers úrral a’ tábornagy , hogy a’ korona kész őt a’ kitűzött feltétekt küztministerré kinevezni. „Én azonban, igy folytatá szavait Thiers, mégis tanácsosnak tartom tovább is vonakodásom mellett maradni, mert elkerülhetlenül szükségesnek hivom, hogy tengeri erőnk ne vesztegeljen munkátlanul az angol hajóhadak ellenében Spanyolország ügyére nézve.