Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-22 / 33. szám

131­ ­. papság, számtalan, minden rendű, vallása,városi közönség jelenlétében, ’s legélénkebb részvéte között. Özvegy — tőle példásan tisztelt, gyer­mekit ritka hűséggel ápolt — édesanyjának, szerető testvérinek,számos rokon ’s mindazoknak folynak utána könyei, kik emberbaráti jó szivét kö­zelebbről ismerék. Nyugodjanak csendesen porai ! KÜLÖNFÉLE : Lugoson , mart. 30-án ’s folytatva tartatott as Krassó-megyei közgyűlésen közkedvességű főszolgabiró, jelen ország­gyűlés alatt pedig helyettes alispán Jakabfty Kristóf ur, szivbájló szónok­lattal többek közt előterjeszté azon szomorú körülmény eredményét, hogy az elaggott megyei tisztviselők, ’s azok özvegyei’s árvási sorsa biztosit­­va nem lévén, azok méltó vigasztalásukra egy állandó nyugintézet alapit—­tassék’s az óhajtott indítványt,az egész tisztviselőkar biztosított jövendője boldogító előérzetében szive mélyiből eredeti éljen­­ kiáltással fogadá, a’ többi KK és Rédek pedig a’ szőnyegre került nyugintézetet, úgyis mint eszközt és czélt üdvösnek ismervén, annak létesítését rögtön ’s köz­akarattal elhatározák. A’ tisztviselő kar, mellynek az leginkább fekszik érdekében, késznek’s lekötelezettnek nyilatkozott arra , hogy f. 18-f6ik­én al e­lső napjától kezdve , rendszeresített tiszteletdijából , száztól ötöt e’ nyugintézet alaptőkéje gyarapítására hagy. Az alapítási elvek kidol­gozása végett nevezetes tagok vannak kinevezve. A’közhálát érdemlő alapítók, egy ülés alatt ez intézetre 794 p.­srtot szíveskedtek ajánlani. — Esztergomban mart. 22-én halt meg Sz. Tamás hegyén Rozenbach .Ja­kab Victorin extrinitarius (kétségkívül az utolsó­ ’s nyugalmazott lóczi plébános, ki 8 év előtt aranymiséjét ünnepelte, igen öreg korában. Mi­vel takarékos férfi volt,szép vagyont hagyott. Már életében a’ 87. Tamás hegyén létre hozandó iskola számára Ritttner Károly plébános úrnak ezer forintot adott által, végintézetében pedig azt rendelte, hogy minden va­gyona, a­mi hagyományin (rokoninak, több egyháznak , kórházaknak, szegényeknek ’stb. nevezetes summákat hagyott) felül marad, legyen a’ szent tamási oskoláé. Ezen építendő iskola számára a’ főszéki káptalan, melly Sz. Tamás m város földesura, nemcsak telket és szükséges épületi szereket, hanem 2.500 frtot is rendelt kész­pénzben, esztergomi kano­nok Miskolczy Márton pedig tíz­ezer v. frint alapítványt ígér­t o­ly végre, hogy ezen tőkepénz kamatra tanító-fizetésre fordíttassék. Hogy ez isko­la létrejött , Ri­ttner Károly plébános fáradozásinak köszönhetni. — K. Monostor faluban furcsán lakott meg egy tolvaj. Egy oláh jó előre gon­doskodni akarván a’húsvéti bárányról, hatod magával elballagott múlt héten egy é­jjel egy derék juhos gazda aklához, ’s mindegyik kiválasztott egy egy kövér bárányt magának ; a' gazdae’ zajra felébredvén a’ tolva­jok futásnak eredtek eldobván a'zsákmányolt bárányt, csak egy nem akart megválni a’ kövér pecsenyétől , de torkára is forrott. A’ juhosgazda sar­kon inalá a'terhestül nehezebben száladét egész lakáig, hová a’tolvaj csak annyival érkezett előbb, hogy a’lopott bárányt a’ magáéi közé ereszthető. x­’káros visszakivánta magáét, de a’ tolvaj tagadá a' tettet, ’s késznek nyilatkozék rögtön saját nyáját megmutatni, azonban az éj sötét lévén ez más napra halasztatott, ’s a’káros haza ment azon fenyegetéssel, hogy más nap esküdtekkel jövend motozást tartani.A’tolvaj galibában érezvén magát,még azon éjjel kiczammaga juhához’s a'sötétben tapogatózva kivá­lasztó a'lopott bárányt é s nyakát kitekerve kidobó az árokba.­­Megviradt ’s jő a'káros az esküdtekkel, megmotoztatik az akol’s a'lopott bárány meg találtatik. Félsz és büféjében saját bárányának tekerte nyakát ’s így a he­lyett hogy nyert volna, még vesztett é s toldalékul meg is nadrágolták. V.l. — F.évi Jelenkorunk 20dik számában a'79 lapon említett ligeti­ Tor­­da vgye­ véres menyekze elvetemült hőseinek egyike az igazság kezeibe került ’s a' Kolozsmegyei tömlöczben várja borzasztó tette megérdemlett büntetését. A’gyilkosok répái ( S Kolozs vmegyében) születésűek, ’s a' vő­legénnyel, ki mint a’menyasszony, áldozatul volt kitűzve , egy apának testvér gyermekei. A’ nyomozásokkal hozzá vethetőleg a’ két idősb test­vér tehetős apjok egész vagyonára sóvárgólag határozták el a’kisebb test­vér ’s leendő neje meggyilkoltatását, mit ha egy részről végrehajtottak is, de a vagyont illetőleg aligha úgy nem járnak , mint Aesop kutyája , melly árnyék zsákmánya után ólálkodva a’ magáét is elvesztő. A’ legmé­lyebb erkölcstelenség s nevelés-elhanyagolásból eredő legvastagabb tu­datlanság vetemü­lhet csak illy borzasztó ’s törvényt és erkölcsiséget olly mélyen sebző gálád tettekre , minő ez vala. —A’ kegyes iskolák kolozs­vári háza kétmunkás’s tiszteletre méltó tagját majd egy időben veszté el; egyik Szabó Elek a’szerzett tartom­ánynokának(provinciálisának)segé­­de ’s a­ kir.­ns convictusnak 18 éven át munkás elöljárója,kinek épen, mi­dőn órája föl vonásával foglalkodék, gutaütés által állitá meg munkás élte mutatóját a’ halál mart. 23kán 61 éves életpálya után.Ennek eltakarításá­ra készület közben pedig a’ szerzetnek egy másik derék tagját Laka­to­s Martont, a' kir. lyceum­ban 9 évig a’ világtörténet szeretett tanítóját, böl­csészeti és szép művészeti tanárt ölelte a’ kora enyészet birodalmába éle­tének 3/dik évében. A’ két érdemest egyszerre kisérte a’ végtisztelgés ■sírjába mart. 26án. béke poraiknak. Maros-Vásárhely fölött szép időjá­rás mellett április 7-én s­aj­á­t­s­á­g­o­s égitű­nemény mutatkozott reg­geli 9 és 10 óra közt. A’ nap tányérát vékony fejér felleg fátyolozván kö­­rül az abban megtört sugarak tojásdad alakban , egy az ég majd fél részét átölelő hármas szivárványt képeztek, mellynek szélein aránylagos távol­ságra, négy a’körbül álló naptól alig különböztethető napkép mutatkozott. A’ virágnapi vásár itt olly sikerrel ütött ki, millyet illy gyönyörű időben várni lehetett. Minden felöl számos nép tódult össze, idegen kereskedő is elég volt. Jó keletű valt különösen a’ kalap és csizma. A’baromvásár egy volt a’legjobbak közül. A marha ára tetemesen növekedett. Az igavonó­s ökör párja 300—320, vágnivalóé : 200—250, három éves tulkoké: 150 — 200 fton kelt. A’ legdrágább pár ökör 540 ft volt. Egy teh­én 75 — 115 ft. Csikó kevés,egy adatott el 380.ft. katonaság alá vettek 14et,da­­rabját 100 pengő forintjával. Szekeres ló 70-90 ft. Mind­össze 1005 vásárlás történt. A’ bánságból 5 marhaszedő jött. Mint e’ vidék nevezetes ritkasága egy vidrabör, 20 fton adatott el. Pápáról apr. 18kán . F. 1840 ki mart. 9én, Eszterházy Károly gr. pinkóczi majorjában , éji 11 órakor négy pásztor jelenlétében , egy 3 éves előhasu birka, négy bárányt és egy üszögöt ellett. Az első dögölve hozat­ván el tőle, a’ 2dik ’s 3dik életben, a’ 4dig ismét dögölve lett. Az életben lettek közül az egyik félóráig, a’ másik hét óráig élt. Ezen ritkább esetet hírül adván uradalmi praefectus Bezerédy Mihály urnak,­­ a’ bőrrel-szőr­­rel ’s köldöksinórral ellátott, egy első és egy hátulsó köröm nélküli lábat, ’s inkább báránynak a’farát mint derekát képező,mint egy 3 negyed ftnyi csont nélküli nyálkás husdarabot böm­bü­l kivétette, a’ bőrt kikészítette , kitömette , ’s tiszti fő ügyvéd Sebestyén Gábor ur kérelmére , a’ pápai fő iskola physikai museumának ajándékozta.Rendeltetési helyére jutása előtt meglátván Cseresnyés Sándor megyei egyik rendes főorvos ur ezen ter­mészet játéka buja szüleményét, rajzba vétető.­­Az anyabirka elléséhez közelgetvén, bágyadozott, ’s noha jól evett, ivott, mégis rendkívüli terhe alatt annyira elgyengült, hogy rajta minden fölkelésekor segíteni kelle. Ellés után minden gyapja elment,de e’­mellett életben vagyon. Anglia. (Lapvélemény a’ klim­ai háborúról ) Tudja , az angol kormány ezen óriási vállalat következményit, nem a háborúét, hanem Khina elfoglalta­­tásaét ? Elég erősnek érzi e magát az indiai jelen viszonyok és honi za­varok között ’s végre kívánatosnak tartja és’ britt uraságot a’ keleti ten­ger partjáig terjeszteni? Erős okunk van kétkedésre. A’parliament ugyan 1795 ben ünnepélyesen nyilványitá,mikép a’ hódítási terv’s angol uraság terjesztése Skeletindiában, merően ellenkezik az angol nemzet akaratjá­val , becsületével és elveivel; de mostan a’ szabad választás ideje elmúlt, most a’ vas szükség uralkodik. A’ klim­ai miveltségi rendszer nem tudása és megvetése által annyira nyakukra hagyák nőni a’ bajt, hogy most tőle nem akarva, nem sejtett, nem kívánt czél felé villám­sebességgel ragad­tatnak. Az indiai társaság mély belátása kormányzóinak ismételt intéseit, mellyek két századi tapasztalaton alapszanak, egy Staunton egy Ravis észrevételeit, mellyek keleti Ázsia népséginek és igazgatásmódjának jelleméből merítvék,elhallgattatá az alacsony kadnár-lelkek szenvedély© és fukarsága , kik csak pillanatnak élnek ’s jövővel mitsem törődnek. A’ kormányzói kar részalá tisztviselöji és a' kereskedők tettét Kantonban , mint szinte a’ csempészést is , mellyet álnév alatt gyakoroltak. Gondoljá­tok meg, úgymond , mit tesztek , ti a­ khinaiak kétszínűsége miatt pa­naszkodtok és ugyanakkor magatok törvény ellenére álruhában a’ biroda­lom belsejébe nyomultok , és egy önálló ország tisztviselőit, kik fölebb­­valóik parancsát szigorun teljesitik, kihrányoljátok. Khinai kereskedé­sünk.igy szól Szaunton és az arra ügyelők, hosszú ott tartózkodásom alatt 1800 —1817ig, kevés kivétellel olly szabadság és jólétnek örvendettek, mint bármelly más országban, mellyel kereskedési szerződést kötöttünk é s baráti viszonyban állunk. A’ kivételt politikai czivakodás okozá, m­ellybe a’ khinaiakkal hibánk által keveredtünk,’s annak daczára a’közlekedés 17 év alatt csak néhány hónapra szakadt meg. Ha meggondoljuk, mint szál­lóink meg 1808ban Makaót, ha eszünkbe jut, mit tettünk 1814ben a‘khi­nai vizen (egy khinai uralom alatt volt amerikai hajót akartak elvenni ) ha mi angolok és khinaiak sérelm­inket 's panaszunkat egymás mellé tesszük, mérlegünk bizonyosan fölbillen.,,Mit akartok hát most,igy folytatja a­ de­­rék kormány­fi beszédét Lindsay és Mathesonhoz, és más ha­son gondolkozása emberekhez „ti ringy-rongy ürügyből háborút akar­tok kezdeni Khina ellen, háborút egy független ország ellen, hogy erőszak és csalárdság által kereskedési szerződést és nagyobb szabad­ságot csikarjatok ki magatoknak ! Ez előttem utálatos és a’ mivel­­tebb nemzetek hadi történeteiben alig találhatni mását. A’ kezünkbe került vagy általunk károsult khinai méltán igy szólhat: „Ti m­artalóczok, zsákmánylók vagytok; ti minket törvényszerű igyekezeteikben gátoltak, ti roszat, talán pótolhatatlan roszat tesztek azokkal, kik titeket sohasem bántottak; és mind ez önzésből, alacsony nyereségvágyból történik.“De az angol jobbak ez intése pusztában hangzott el.Mit Timcydidesnél mond­tak az atheneiek a’ melosiaknak , azt mondák a’ kalmárok arczátlanul el­lenfeleiknek : „Tudjuk hogy az istenek szabad akarat szerint uralkodnak, az emberek pedig természeti kényszerítés által ott,hol hatalmasak.Mi sem legelői nem találók fel e­ törvényt, sem legelői nem használók ; úgy éltek, azzal ezelőtt is ’s ezután is úgy fognak. Mi tudjuk hogy ti is azt tennétek, mások is, ha olly hatalmasok volnátok, mint mi. Nem félünk azért hogy isten megbüntet érte.“ De most midőn Staunton jóslatai teljesülnek, most támadnak föl azok , kik ezelőtt az okosság szavát gunkaczajjal fogadák , ki hitt volna e’ kedves országban ’s e’ buja selyemruhás mandarin­népben annyi erőt, annyi bátorságot, hogy Angliával újat huzni mer­jen, igy kiállnak a’ kereskedők ; ki hitte volna hogy gyárműveink fölött, még ha idegen lobogó alatt szállítják is oda,örökre elmerjék a’ pálozát tör­ni? Ti Lindsay, Matheson, Gi­tzlaff (A csempézők} ezt nekünk nem mon­dátok ; ti azt állítatok, csak szilárdul kell föllépnünk ’s a’ császár i­jedté­ben leesik trónjárul ’s a’ legfőbb mandarin kiejti az ecsetet kezibül.’S néz­zétek csak, versenytársaik az amerikaiak húznak hasznot veszteségünk­ből. Milly kárörömes pillanatot hányjanak ránk,midőn hajóra kelle szállnunk Főleg Olyphant (gazdag amerikai kereskedő) minden lealacsonyittatás­­nak aláveti magát, mit csak Lin ki tud gondolni.­­ ha mi ezt tudtuk volna, mi is hasonlót teszünk, mert mit ér nekünk, ha utódink a’ heszperidák arany almáit szedik is, ha nekünk víni kell a’százfejü sárkánnyal, vagy épen mint Herculesnek az égboltozatját tartanunk. Mi szegény kereskedők elvesz­tünk ; kereskedésünk végpusztulásra jutott, és szívfájdalommal kell néz­nünk, mint, töltik meg a’yankeek(éjszakamerikaiak gúnyneve az angolnál ) gunykaezái közt zsebeiket. A’ veszteségtől rettegő kalmárok ezen fájdal­mát a tory lapok harsány hangon szemtelenül kürtölgetik’s a’ whig minis.

Next