Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-10 / 47. szám

IS? alatt, hasonlag ez urodalom kiterjedéséhez mérve, a’ fentartási költs­ségekre áldozat fog tétetni annál is inkább, mivel e­ könyvtár legna­gyobb hasznát az említett urodalom tisztjei, haszonbérlőji ’s kiterjedé­séhez képest a* jobbágyok nagyobb száma veendi. Már több mint 30 láda szállíttatott rendeltetési helyére, de még több felénél átszállítandó. Ezen mind statistikai mind geographiai tekintetben honunkra nézve igen ér­dekes ’s a’ felérintett könyvtári alapítványról ’s illetőleg szeretett ro­konom tiszta hazanyi áldozatáról szóló tudósítást mind azért, hogy azok, kik netalán e’ könyvtár hasznát venni szándékoznak , annak mibenlété­ről jó eleve tudósítva legyenek, mind mivel a’ nemes tettek ösztönül szolgálhatnak hason tettekre, de végre azért is, hogy­ habár az érdem legnagyobb jutalma az öntudat, a’ nemeslelk­­ alapitó a’ hon előtt, melly­­nek egyedüli szeretetéből munkás életének jutalmát szentelő, ism­eretes legyen , ezennel az olvasó közönséggel közleni kívánta Csaplovics János. A m­évik a. dljyork , apr. 24. Belpolitikai küzdésünk ollyan , miilyen birodal­munk állása óta nem volt. Novemberig­ megválik: Van­ Buren marad , elnökül vagy pedig St­a­rr­­o­n tábornok tesz helyébe. Az elsőért küzd­­nek a’ hivatalbeliek, kik ezután is maradni szeretnének és a’ bank­­rendszer ellenségi; az utóbbi mellett a’ hivatalkeresők, a’ kereskedő közönség ’s mind az, kik a’kisebb bankok garázdasági ellen egy nagy nemzeti bankban reményinek ovadékot találni, ’s kik az ország boldog­ságát nem a’ lehető legkisebb munkabérben keresik, mint bank nélkü­li országokban történni szokott. Két hatalmas párt áll most egymással szemközt’s még nem bizonyos, mellyik részire hajlik a’győzelem. Em­lítésre méltó, hogy Van-Buren nagy ügyességgel bír az i­lyes politi­kai versenygésben, Harrison pedig egyszerű jellemű, ’s mit sem ért az ármánykodáshoz. Sokan, kivált Pennsylvaniában, kik ezelőtt Van-Bu­ren mellett voltak, most ellene szavazandnak.—A’ riograndei elégületlene­­ket megírőzte a’ mexieói kormány serge. Anglia. (AV királyné születésnapi ünnepélye. Elegy.) Londoni lapok telvék azon ünnepélyek leírásival, mikben John Bull a’ királyné születésnapi ünnepe miatti örömét nyilványitá; mik közt azonban semmi említésre méltót nem találhatni. Az alsóházban ismét a’gabnatörvény elleni kérel­mek vitatására készülnek. — Wisbeg helységben ismét egy nőt akart kö­télen vásárra vezetni férje ; a­ rendőrség meggátla ugyane’ szép szo­kás végrehajtatását, de az eladás azért négy fal közt még is csakugyan megtörtént ; egy sörmérő egy guineért vásárlá meg a’ szép menyecs­két.— Courvoisier még folyvást tagadja ura meggyilkolását, ámbár leg közelebb véres kertj­eit is meglelé ruháji közt a’rendőrség. — A’ yor­­ki roppant székesegyház május Sírkén elégett. A’ tűz alkalmasint a’ toronyban dolgozók vigyázatlansága támadt.— ( A’ gabnatörvény elleni indítvány ismét megbukott. ) A’ majus 27diki alsóházi ülésben számos kérelem-benyújtás után husvét utánra halasztatott gabnatörvény­ elleni indítványával lépett föl ismét Villiers, és meghatólag füsté azon nyomort, melly e’ törvény miatt a’ dolgozó néposztályt egész Angliában olly érzékenyül sújtja, hogy most minden férfi 15 óráig kénytelen naponkint dolgozni családja föntarthatására, ho­lott eddig 8 órai munkával is megélhetett. Az orvosok halottjegyzéki­­ből kiviláglik, miszerint kenyérdrágaság esetén egy évben szokottnál­a 1 ezerrel nagyrobb a’ halottak száma . Villiers inditványát számosan támogaták, de hasztalan, mert szavazásra jutván a’ dolog , az indít­vány 300 szóval 177 ellen megbukott.— 1F fr a­n­e­z S­p­o­r­s 2 & g. (­A’ követkamra csak egy milliót szavaz a'császár hamvai áthoza­­tására.) A’ máj. 21-iki követkamrai ülésben Napoleon hamvainak Fran­­cziaországba szállittatása révén vitatás alá, rendkívül élénk megindu­lás mutatkozott , még mielőtt valaki szólott volna. Glais-Bizoin , bal­oldali követ t.i. többi közt ezeket mondá: „Ha a’ választmány csupán Na­poleon császár hamvainak idegen földről elhozatására szorítkozott vol­na önöktül pénzajánlást kívánni, úgy hallgatva az indítvány mellett sza­vaznék. I­gy látszik mindazáltal, hogy ismét napóleoni lelkesülést szán­dék fölébreszteni, lelkesülést nag3r vezérért, nag3r szellemért ; ki azon­ban egyszersmind jó és gonosz szellem vala. (Fölindulás.) Mentsen is­ten, hog­r én Francziaország dicsőségét támadjam meg; ez legragyzogóbb következménye volt a’császárságnak. Valamint bátorságot nem tanusit­­na e dicsőség megtámadása, úgy böcsületet sem lehetne azzal szerezni. De szükségesnek érzem­ szabadelmű és alkotványos kormányrendszer melletti buzgásomat a zsarnoki h­atalom ellenében néhány szóval kifejezni. A’ leg­­nagyrobb jólét, mit vélelnémem szerint Európának és hazánknak a’ gond­viselés ajándékozott, k­" császári féktelen kormányrendszer megbukta­tása volt. Én egész erőmet megfeszitném hazám megmentésire illy rend­szer megújulásától, ’s hiszem, hogy a’ nemzet többsége véleményem­ben osztozik." A szónok nem akart semmit tudni e’ lobbanékony felke­­sülésrül, mellyet csupán divat szülöttjének monda, ’s nem tudá kiván­­ni, hogy a’ császár szobrát Vendome-oszlopról valamelly nyilványos térre szállítsák le. A­tóbbi kifejezési élénk mozgást vontak magok után a’ követek többsége résziről. Utána Gauguier lépett szószékre és a’vá­lasztmányi indítvány mellett szóla, mégpedig, mint egy’kori császár­­sági katona, a­ar rendkívüli tűzzel, hogy Napoleon legbuzgóbb tisz­­telőji sem tudák némelly kifakadásit helyesleni. Beszédje következő része különösen hosszas zajgást okozott : „Az isten csodálkozni látszék a’ nagy Napoleon természet-fölötti lángelméjén; mert föltartóztatá őt bámulatos diadalfutásában, midőn Russziában 33 fokú hideggel eddig legyőzhetten sergét egészen tönkre zuzá.“ Azon ítéletekre térve, mellyek mnost Na­­poleonról több oldalról hangzanak, igy nyyilatkozék .a’ szónok: „Azon hős és törvényhozó, kinek nincs párja történetinkben , nemcsak éle­tében tapasztalt megtámadtatást és rágalmakat azon férfiak és irók ré­sziről, kik tollúkat és lélekismeretüket zsoldért adogatják el, hanem még emlékét is olly megtámadások üldözik, mellyek minden jó polgár hazafiságát föllazítják, azon pillanatban, midőn a’ kormány a’ nép tet­szése közt igazságot szolgáltat ki számára. Bár e­ rágalmazók előbb inkább magokat tanulnák ismerni, mielőtt eléggé vakmerők illy láng­­ész politikai és katonai szelleme fölött bíráskodni ; mondják ki tehát nevüket, ha merészük, hogy gyalázatnak adhassa azokat át az utóvi­lágé­ (Kiáltás: „Szavazzunk !") Végre még azt nyilványitá Gauguier, hogy ő a’ választmány által kívánt két millióra szavaz, mivel az által erkölcsi tekintetben igen sokat nyerend az ország, melly megjegyzése több padon kétkedési mosolyt szüle. Lamartine azon megjegyzéssel lé­pett szószékre, mikép­p nem szándékozik Gauguiernek válaszolni, mi­vel a’ császársági agg bajnokban nem roszalhatni, sőt inkább tisztelni kell az illy föllengős lelkesülést. Ő ellenben, mivel nem kortársa a­ csá­szárságnak, próbál teend pártatlan polgár érzelmeit kifejezni Napoleon fölött, minden tisztelettel emléke és az ország iránt. „Mentsen isten így szóla Lamartine, hogy én a’ kormányhatárzat ellen, melly az ország új ösztönének megfelel, és a’ királyi gondolat ellen, melly a’ nagy had­vezér csontjait visszahozatja számkivetésükből, panaszt emeljek. Sze­meim Themistoktes sírját látták ; őt is visszahivák a’ száműzetésből, és nyughelyet rendeltek számára , Salamis átellenében a’ tengerpart mel­lett ’s én áldám érezte Athen nemtőjét. De nem tekinteném szerencsétlen­ségnek Napoleon hamvaira nézve, ha sorsuk kívánta volna, hogy még darab ideig sz. Ilona gyásztőzei alatt nyugodjanak. A’ régiek némi idő­közt szoktak hagyni a’ hősök halála és utó világ ítélete közt. A’ törté­netek ítélete valamint pártatlanul hangzik, úgy bizonyos lehet, hogy visszavonhatlanul örökűlend. Talán még nem égtek ki eléggé azon ham­vak, hogy már is hozzájok lehessen nyúlnunk. Az igazság csak nyerhet a’ várakozás által, a’ dicsőség ’s nyilványos hála pedig épen semmit nem fog veszteni. Megvallom azonban, mikép Francziaország azon nap, mellyen Napoleon hamvai visszaadatásával kináltaték meg, nem tehetett egyebet, mint egyhangúlag fölemelkedni elfogadására és eltakarittatására hazafiu emlék alá.(Tetszés minden padról.) Nyomasztó vallomást kell most tennem. Essenek bár következményi mindreám, nem rettegek a’mulékony népszerűtlenségtől. (Fögindulás.) Ámbár csodálója azon nagy férfinak,még sem táplálok lelkesülést emlékezet ’s elővigyzázat nélkül.Én nem hajtom meg térdeimet azon emlékezet előtt;én nem tartozom azon napóleoni valláshoz, a’ testi erő azon imádásához,mellyáltal bizonyos idő óta a’szabadság tisztelését iparkodnak kioltani a’ nemzet keblébül. Nem hiszem, hogy jó leh­et­ne szü­net nélkül a’ háborút isteníteni ; az a’nélkül is korlátlanul rohanó franczia vért még nagyrobb izgásba hozni, e’ vért olly színben tüntetni elő, mint­ha 25 évi fegyvernyugvás után ismét folyni kívánna, és mintha a­ bé­ke , melly a’ világ boldogságát ’s dicsőségét alkotja , szégyenbe taszít­hatná a’ nemzeteket. Egér bölcselkedőtül a’ háborút, az isten ez ostorát még istenittetni is hallám. Kaczagtam őt. Bölcselkedő szájában nem ve­szélyesek az illy fonákságok, de kormányférfi alakb­ól könnyen veszélyt okozhatnak, mert a’ kormány téves álokoskodási könnyen bűneivé, vagy fájdalmivá fajulhatnak a’ nemzeteknek. (Mély megindulás. Tetszés.) Ifjú­ságomat a’ császári kormány csodálatában és néha ellene intézett pana­szokban tölten­ el. De sokkal tartozom én e’ kormánynak ’s adósa is va­gyok szabadság iránti szenvedélyyes szerelmemért, melly azon nyomás­ból származott, mi akkor minden keblet összeszok­ta, ’s minek utóér­zete még most is meglepi lelkemet, valahányszor csak nevét hallom is emlittetni azon korszaknak, igen, akkor azon kormányrendszer alatt, midőn csak egy embernek volt akaratja, mig egész Francziaország csu­pán engedelmeskedheték, ’s csupán hallgatáshoz folyamodhatott, azon kormány alatt, mellynek ma már csupán féryoldalát látja a’ fiatal nem­zedék, mig a’ nép és mi eg­redül csak nyomását éreztük, akkor érzém először, mi a’ szabad gondolat, mi a’szabad szó. (Tetszés.) Ez egéré­­szersmind megfejti, mikép fogadtak bizonyos más kormányt a’hozzám hasonló férfiak. Bonaparte és a’dicsőség egyik oldalon, másikon pedig a’ szabadság és népszerű intézvények állottának. Mi atyáink példáját követtük és a’ szabadság mellett nyilatkoztunk. (Zajgás.) Jól tudom, hogy nincs ideje most azon férfi megitéltetésinek, ki akkor elesett. A’ történet lassú és csöndes ítélete nem illeti a’ szószéket, hanem inkább azon nemzeti gyászünnepélyt, mellyet Önök jelenleg készitnek. E’pil­lanatban csupán kódolást és tiszteletet kellene hangoztatni,­­s én örö­mest járulok hozzá részemmel. Napoleon dicsőségfolyama könnyen le­mossa azon keserű emlékeket, és a’ nyilványos lélekismeret vádjait. Ki ne bocsátaná meg a’ lebukott nagyzságnak azon hibákat, mellyek Fran­cziaország nevét dicsérték ! A’ ministerek bizonyosakká tesznek bennün­ket , miszerint e’ halotti ünnepély, a’ nép képzelő-tehetségének e' föl­izgatása , e’ hosszas és vonzó mutatványok, e’ népszerű beszédek és nyilatkozatok, a’ napóleoni eszmék ez 500 ezer példányú kiadása, ezen a’ szerencsés zsarnokságnak nyjtott büntelenségi törvény, ez hiadása a' sikernek, — hog­y mind­ez semmi veszélyyt nem rejt magában a’ jö­vendő alkotmányos képviseleti kormányrendszerre nézve. Hogy mind­ez a’ kormányra nem áraszt veszélyt, hajló vagyrok hinni; de a’ köz­szellemre nézve nem bírok illy megnyugvással. Félek, mikép a nép­nek igen bő tárgyat nyujtnak igy gondolkoztatásra : „Lássátok csak, végre nincs semmi olly népszerű, mint a’ dicsőség; legyetek nagyok­ká , és aztán cselekedjetek kedvetök szerint ; nyerjetek harczokat és aztán játszatok bátran hazátok intézvényivel.” Ide akarunk jutni ? így akarjuk tanilni a’ nemzetet, jogai illő méltány­latára . (Megindulás.) Ha azon nagy hadvezér tökéletesen nag­r ember lett volna, ha a’ franczia

Next