Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-06-10 / 47. szám
IS? alatt, hasonlag ez urodalom kiterjedéséhez mérve, a’ fentartási költsségekre áldozat fog tétetni annál is inkább, mivel e könyvtár legnagyobb hasznát az említett urodalom tisztjei, haszonbérlőji ’s kiterjedéséhez képest a* jobbágyok nagyobb száma veendi. Már több mint 30 láda szállíttatott rendeltetési helyére, de még több felénél átszállítandó. Ezen mind statistikai mind geographiai tekintetben honunkra nézve igen érdekes ’s a’ felérintett könyvtári alapítványról ’s illetőleg szeretett rokonom tiszta hazanyi áldozatáról szóló tudósítást mind azért, hogy azok, kik netalán e’ könyvtár hasznát venni szándékoznak , annak mibenlétéről jó eleve tudósítva legyenek, mind mivel a’ nemes tettek ösztönül szolgálhatnak hason tettekre, de végre azért is, hogy habár az érdem legnagyobb jutalma az öntudat, a’ nemeslelk alapitó a’ hon előtt, mellynek egyedüli szeretetéből munkás életének jutalmát szentelő, ismeretes legyen , ezennel az olvasó közönséggel közleni kívánta Csaplovics János. A mévik a. dljyork , apr. 24. Belpolitikai küzdésünk ollyan , miilyen birodalmunk állása óta nem volt. Novemberig megválik: Van Buren marad , elnökül vagy pedig Starron tábornok tesz helyébe. Az elsőért küzdnek a’ hivatalbeliek, kik ezután is maradni szeretnének és a’ bankrendszer ellenségi; az utóbbi mellett a’ hivatalkeresők, a’ kereskedő közönség ’s mind az, kik a’kisebb bankok garázdasági ellen egy nagy nemzeti bankban reményinek ovadékot találni, ’s kik az ország boldogságát nem a’ lehető legkisebb munkabérben keresik, mint bank nélküli országokban történni szokott. Két hatalmas párt áll most egymással szemközt’s még nem bizonyos, mellyik részire hajlik a’győzelem. Említésre méltó, hogy Van-Buren nagy ügyességgel bír az ilyes politikai versenygésben, Harrison pedig egyszerű jellemű, ’s mit sem ért az ármánykodáshoz. Sokan, kivált Pennsylvaniában, kik ezelőtt Van-Buren mellett voltak, most ellene szavazandnak.—A’ riograndei elégületleneket megírőzte a’ mexieói kormány serge. Anglia. (AV királyné születésnapi ünnepélye. Elegy.) Londoni lapok telvék azon ünnepélyek leírásival, mikben John Bull a’ királyné születésnapi ünnepe miatti örömét nyilványitá; mik közt azonban semmi említésre méltót nem találhatni. Az alsóházban ismét a’gabnatörvény elleni kérelmek vitatására készülnek. — Wisbeg helységben ismét egy nőt akart kötélen vásárra vezetni férje ; a rendőrség meggátla ugyane’ szép szokás végrehajtatását, de az eladás azért négy fal közt még is csakugyan megtörtént ; egy sörmérő egy guineért vásárlá meg a’ szép menyecskét.— Courvoisier még folyvást tagadja ura meggyilkolását, ámbár leg közelebb véres kertjeit is meglelé ruháji közt a’rendőrség. — A’ yorki roppant székesegyház május Sírkén elégett. A’ tűz alkalmasint a’ toronyban dolgozók vigyázatlansága támadt.— ( A’ gabnatörvény elleni indítvány ismét megbukott. ) A’ majus 27diki alsóházi ülésben számos kérelem-benyújtás után husvét utánra halasztatott gabnatörvény elleni indítványával lépett föl ismét Villiers, és meghatólag füsté azon nyomort, melly e’ törvény miatt a’ dolgozó néposztályt egész Angliában olly érzékenyül sújtja, hogy most minden férfi 15 óráig kénytelen naponkint dolgozni családja föntarthatására, holott eddig 8 órai munkával is megélhetett. Az orvosok halottjegyzékiből kiviláglik, miszerint kenyérdrágaság esetén egy évben szokottnála 1 ezerrel nagyrobb a’ halottak száma . Villiers inditványát számosan támogaták, de hasztalan, mert szavazásra jutván a’ dolog , az indítvány 300 szóval 177 ellen megbukott.— 1F fr anez Spors 2 & g. (A’ követkamra csak egy milliót szavaz a'császár hamvai áthozatására.) A’ máj. 21-iki követkamrai ülésben Napoleon hamvainak Francziaországba szállittatása révén vitatás alá, rendkívül élénk megindulás mutatkozott , még mielőtt valaki szólott volna. Glais-Bizoin , baloldali követ t.i. többi közt ezeket mondá: „Ha a’ választmány csupán Napoleon császár hamvainak idegen földről elhozatására szorítkozott volna önöktül pénzajánlást kívánni, úgy hallgatva az indítvány mellett szavaznék. Igy látszik mindazáltal, hogy ismét napóleoni lelkesülést szándék fölébreszteni, lelkesülést nag3r vezérért, nag3r szellemért ; ki azonban egyszersmind jó és gonosz szellem vala. (Fölindulás.) Mentsen isten, hogr én Francziaország dicsőségét támadjam meg; ez legragyzogóbb következménye volt a’császárságnak. Valamint bátorságot nem tanusitna e dicsőség megtámadása, úgy böcsületet sem lehetne azzal szerezni. De szükségesnek érzem szabadelmű és alkotványos kormányrendszer melletti buzgásomat a zsarnoki hatalom ellenében néhány szóval kifejezni. A’ legnagyrobb jólét, mit vélelnémem szerint Európának és hazánknak a’ gondviselés ajándékozott, k" császári féktelen kormányrendszer megbuktatása volt. Én egész erőmet megfeszitném hazám megmentésire illy rendszer megújulásától, ’s hiszem, hogy a’ nemzet többsége véleményemben osztozik." A szónok nem akart semmit tudni e’ lobbanékony felkesülésrül, mellyet csupán divat szülöttjének monda, ’s nem tudá kivánni, hogy a’ császár szobrát Vendome-oszlopról valamelly nyilványos térre szállítsák le. Atóbbi kifejezési élénk mozgást vontak magok után a’ követek többsége résziről. Utána Gauguier lépett szószékre és a’választmányi indítvány mellett szóla, mégpedig, mint egy’kori császársági katona, aar rendkívüli tűzzel, hogy Napoleon legbuzgóbb tisztelőji sem tudák némelly kifakadásit helyesleni. Beszédje következő része különösen hosszas zajgást okozott : „Az isten csodálkozni látszék a’ nagy Napoleon természet-fölötti lángelméjén; mert föltartóztatá őt bámulatos diadalfutásában, midőn Russziában 33 fokú hideggel eddig legyőzhetten sergét egészen tönkre zuzá.“ Azon ítéletekre térve, mellyek mnost Napoleonról több oldalról hangzanak, igy nyyilatkozék .a’ szónok: „Azon hős és törvényhozó, kinek nincs párja történetinkben , nemcsak életében tapasztalt megtámadtatást és rágalmakat azon férfiak és irók résziről, kik tollúkat és lélekismeretüket zsoldért adogatják el, hanem még emlékét is olly megtámadások üldözik, mellyek minden jó polgár hazafiságát föllazítják, azon pillanatban, midőn a’ kormány a’ nép tetszése közt igazságot szolgáltat ki számára. Bár e rágalmazók előbb inkább magokat tanulnák ismerni, mielőtt eléggé vakmerők illy lángész politikai és katonai szelleme fölött bíráskodni ; mondják ki tehát nevüket, ha merészük, hogy gyalázatnak adhassa azokat át az utóvilágé (Kiáltás: „Szavazzunk !") Végre még azt nyilványitá Gauguier, hogy ő a’ választmány által kívánt két millióra szavaz, mivel az által erkölcsi tekintetben igen sokat nyerend az ország, melly megjegyzése több padon kétkedési mosolyt szüle. Lamartine azon megjegyzéssel lépett szószékre, miképp nem szándékozik Gauguiernek válaszolni, mivel a’ császársági agg bajnokban nem roszalhatni, sőt inkább tisztelni kell az illy föllengős lelkesülést. Ő ellenben, mivel nem kortársa a császárságnak, próbál teend pártatlan polgár érzelmeit kifejezni Napoleon fölött, minden tisztelettel emléke és az ország iránt. „Mentsen isten így szóla Lamartine, hogy én a’ kormányhatárzat ellen, melly az ország új ösztönének megfelel, és a’ királyi gondolat ellen, melly a’ nagy hadvezér csontjait visszahozatja számkivetésükből, panaszt emeljek. Szemeim Themistoktes sírját látták ; őt is visszahivák a’ száműzetésből, és nyughelyet rendeltek számára , Salamis átellenében a’ tengerpart mellett ’s én áldám érezte Athen nemtőjét. De nem tekinteném szerencsétlenségnek Napoleon hamvaira nézve, ha sorsuk kívánta volna, hogy még darab ideig sz. Ilona gyásztőzei alatt nyugodjanak. A’ régiek némi időközt szoktak hagyni a’ hősök halála és utó világ ítélete közt. A’ történetek ítélete valamint pártatlanul hangzik, úgy bizonyos lehet, hogy visszavonhatlanul örökűlend. Talán még nem égtek ki eléggé azon hamvak, hogy már is hozzájok lehessen nyúlnunk. Az igazság csak nyerhet a’ várakozás által, a’ dicsőség ’s nyilványos hála pedig épen semmit nem fog veszteni. Megvallom azonban, mikép Francziaország azon nap, mellyen Napoleon hamvai visszaadatásával kináltaték meg, nem tehetett egyebet, mint egyhangúlag fölemelkedni elfogadására és eltakarittatására hazafiu emlék alá.(Tetszés minden padról.) Nyomasztó vallomást kell most tennem. Essenek bár következményi mindreám, nem rettegek a’mulékony népszerűtlenségtől. (Fögindulás.) Ámbár csodálója azon nagy férfinak,még sem táplálok lelkesülést emlékezet ’s elővigyzázat nélkül.Én nem hajtom meg térdeimet azon emlékezet előtt;én nem tartozom azon napóleoni valláshoz, a’ testi erő azon imádásához,mellyáltal bizonyos idő óta a’szabadság tisztelését iparkodnak kioltani a’ nemzet keblébül. Nem hiszem, hogy jó lehetne szünet nélkül a’ háborút isteníteni ; az a’nélkül is korlátlanul rohanó franczia vért még nagyrobb izgásba hozni, e’ vért olly színben tüntetni elő, mintha 25 évi fegyvernyugvás után ismét folyni kívánna, és mintha a béke , melly a’ világ boldogságát ’s dicsőségét alkotja , szégyenbe taszíthatná a’ nemzeteket. Egér bölcselkedőtül a’ háborút, az isten ez ostorát még istenittetni is hallám. Kaczagtam őt. Bölcselkedő szájában nem veszélyesek az illy fonákságok, de kormányférfi alakból könnyen veszélyt okozhatnak, mert a’ kormány téves álokoskodási könnyen bűneivé, vagy fájdalmivá fajulhatnak a’ nemzeteknek. (Mély megindulás. Tetszés.) Ifjúságomat a’ császári kormány csodálatában és néha ellene intézett panaszokban tölten el. De sokkal tartozom én e’ kormánynak ’s adósa is vagyok szabadság iránti szenvedélyyes szerelmemért, melly azon nyomásból származott, mi akkor minden keblet összeszokta, ’s minek utóérzete még most is meglepi lelkemet, valahányszor csak nevét hallom is emlittetni azon korszaknak, igen, akkor azon kormányrendszer alatt, midőn csak egy embernek volt akaratja, mig egész Francziaország csupán engedelmeskedheték, ’s csupán hallgatáshoz folyamodhatott, azon kormány alatt, mellynek ma már csupán féryoldalát látja a’ fiatal nemzedék, mig a’ nép és mi egredül csak nyomását éreztük, akkor érzém először, mi a’ szabad gondolat, mi a’szabad szó. (Tetszés.) Ez egérészersmind megfejti, mikép fogadtak bizonyos más kormányt a’hozzám hasonló férfiak. Bonaparte és a’dicsőség egyik oldalon, másikon pedig a’ szabadság és népszerű intézvények állottának. Mi atyáink példáját követtük és a’ szabadság mellett nyilatkoztunk. (Zajgás.) Jól tudom, hogy nincs ideje most azon férfi megitéltetésinek, ki akkor elesett. A’ történet lassú és csöndes ítélete nem illeti a’ szószéket, hanem inkább azon nemzeti gyászünnepélyt, mellyet Önök jelenleg készitnek. E’pillanatban csupán kódolást és tiszteletet kellene hangoztatni,s én örömest járulok hozzá részemmel. Napoleon dicsőségfolyama könnyen lemossa azon keserű emlékeket, és a’ nyilványos lélekismeret vádjait. Ki ne bocsátaná meg a’ lebukott nagyzságnak azon hibákat, mellyek Francziaország nevét dicsérték ! A’ ministerek bizonyosakká tesznek bennünket , miszerint e’ halotti ünnepély, a’ nép képzelő-tehetségének e' fölizgatása , e’ hosszas és vonzó mutatványok, e’ népszerű beszédek és nyilatkozatok, a’ napóleoni eszmék ez 500 ezer példányú kiadása, ezen a’ szerencsés zsarnokságnak nyjtott büntelenségi törvény, ez hiadása a' sikernek, — hogy mindez semmi veszélyyt nem rejt magában a’ jövendő alkotmányos képviseleti kormányrendszerre nézve. Hogy mindez a’ kormányra nem áraszt veszélyt, hajló vagyrok hinni; de a’ közszellemre nézve nem bírok illy megnyugvással. Félek, mikép a népnek igen bő tárgyat nyujtnak igy gondolkoztatásra : „Lássátok csak, végre nincs semmi olly népszerű, mint a’ dicsőség; legyetek nagyokká , és aztán cselekedjetek kedvetök szerint ; nyerjetek harczokat és aztán játszatok bátran hazátok intézvényivel.” Ide akarunk jutni ? így akarjuk tanilni a’ nemzetet, jogai illő méltánylatára . (Megindulás.) Ha azon nagy hadvezér tökéletesen nagr ember lett volna, ha a’ franczia