Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-06-13 / 48. szám

193 3 évész napig is eltart, ezt azonban csak a’jobbakról kell érteni. Sokan a’ francziaországi zsidók közül még most is gyakorolják a’vallási külszertartásokat, de csupán régi szokásból; valódi vallási buzgalomnak nyoma sincs ott, mert a’ zsinagógában is pusztitólag hatott a’ franczia philosophusok szavainak sava. A’ franczia zsidóknál ’s általjában valamennyi francziánál, csak arany a’nap istene , és ipar az uralkodó vallás. E’tekintetben az itteni zsidókat két felekezetre osztályozhatni, jobb és baloldaliakra , melly elnevezés a' szamar melletti jobb és baloldali vasúttól ered, mit két hires pénzrabbi kezel, kik egymással épen úgy vitáznak, mint elykor Samai és Hillel rabbik Babylon városban. A’jobb parti nagyrabbinak , Hotschild bárónak, azon igazságot kell kiszolgáltatnunk , miszerint ő nemesi rokonszenvet bizonyita Izrael iránt, mint írástudó ellenfele, a’ balparti nagy rabbi, Fould, ki, mig Szyriában a’ franczia consul unszolásba kinpadon adák ki lelkűket, Hillel rendithetlen léleknyugalmával szép beszédeket mondogatott a’ franczia követkamrában kamatváltoztatásról ’s egyéb pénzügyekről. A’ szomorujátékot, mellyben a’ damaszki zsidók olly szánandó szerepeket játszottak , igen hanyag részvéttel szemlélék az itteni zsidók. Az izraelita zsinat összeült ugyan, de testületek lomha szokása szerint csupán hidegen tanakodott, ’s azt végzé utoljára, hogy a’ pöriratok nyilvánosságra bocsátandók. Cremieux, a’hires ügyész, ki nemcsak a’ zsidókat, hanem minden felekezetbeli szerencsétlent nagylelkűleg szokta védni ékesszólásával, magára vállalá e’ nyilványitást, és csupán ő és néhány fiatal tudós vivé Parisban derekasan Izrael ügyét. Személyes érdekei legnagyobb föláldoztával mindent elkövetett a’ derék ügyvéd a’ zsidók ártatlansága kitüntetésire, ’s még Egyiptusba utazásra is elszánta magát, egyenesen M. Ali előtt folytatandó ez ügy vitelt. Az érintett német lapok ravasz levelezője azt is állitá, mikép a’ zsidók elleni koholmányok czáfolatát szokott beiktatási díjért közlé Cremieux 5 mi biztos forrás után mondhatjuk, hogy valamennyi párisi lap kész volt ingyen közleni e’ vádiratokat, ha Cremieux várakozhatott volna , mivel mindazáltal a’ zsidótanács sürgeté minél előbb kinyomatni a' vádiratokat, tehát néhány szerkesztőség pótléklapi dijt kivánt, mi elég csekély, ha t. i. az izraeliták roppant pénzerejét illő tekintetbe vesszük, mert a’ párisi zsidók csakugyan rendkívül gazdagok, ámbár tapasztalás tanúsítja, hogy fukarságuk még nagyobb. Az itteni zsidótanács egyik legtöbbre becsült tagja, kit 30 millió franknál is többel bírónak becsülnek, bizonyosan nem adna ki 100 frankot, ha mindjárt egész törzseket megszabadíthatná is e csekélységgel. Hégi nyomom beszéd az, hogy meg van vesztegetve az, ki a’ zsidók ügyét ótalmazza , én meg vagyok győződve, hogy Izrael soha nem adott pénzt, kivévén, ha erőszakosan törék ki fogait, mikép Valois idejében. Midőn nem rég Basnage zsidók történeteit olvasára,kaczagnom kelle a’szerző őszinteségén, mellyel magát azok ellen utalmazá, kik zsidók általi megvásároltatás miatt vádolák őt. Tökéletesen hiszem e’ szavait : „Le peuple juif est le peuple plus ingrat quil y ait au monde ” (A zsidó nép leghálátlanabb e' világon) Úgy van, az itteni zsidók keveset gondolnak szíriai szerencsétlen rokonikkal, ’s különös megjegyzést érdemel, hogy a’ más vallásra tért zsidók még sokkal nagyobb mértékben buzognak a’zsidók ellen, mint legkeményebb szivü ellenségeik. Különösen nevetségesek pedig a’ zsidó irók , kik most minden munkájúkban a’ zsidók ellen harczolnak, csak hogy származásukat a’ közönség előtt felejtethessék.— 4. re it o r » « g. Konstantinápoly, máj. 6. A’ porta hatalma ’s tekintete mindinkább sülyed. Ponsonby lordnak alkalma van most magát mindentehetővé tenni, mint igyekszik is; de kötve hiszem, hogy sikerüljön. Ő a’ mindennapi emberek sorába tartozik; tudnillik egy darabig kiabál’s panaszkodik, aztán többé nem epeszti magát, meg is hagyja történni, a’ mit el nem lehet távoztatni, de a minek nagy részben ő az oka. A’ portának, mondhatni, vége van, ’s már majd minden hatása megszűnt. Annak lei a mindenfelől érkező tudósításokat látja, csodálnia kell, hogy még akadhat ollyan, ki feilmaradását hiszi, pedig még ollyan van elég. 31. Ali nem azok közé tartozik, 0 tudja mint áll itt a’ dolog, és abbul hasznot húz mind. Ő már ütközetkészen áll ’s terve nagyobb, mint gondolták. A’ smyrnai esemény mutatja, hogy az alexandriai lélek munkája, melly az ozmán néposztályt megszállotta. Senki fia, csak M. Ali uralkodik ez országban, ő kelet nagy izgatója, és szavainak fenyegetésivel nagyobb harmadékot tud adni mint O Connell, mivel fegyverrel oldja meg a’kérdést, mit az izlandi izgató ékesszólással teszen.—Alexandriai lűr szerint az ausztriai consul hathatós föllépte következetben 31. Ali parancsot adott ki, miszerint a’ damaskusi zsidókkal emberibben bánjanak, ’s többé kínzással ne vallassanak. Szyria nem a’ legnyugodtabb, a' drúzok alkalmasint ismét föltámadnak. Török hatál, máj. 30. Ponsonby 1. befolyása a’ portára mindinkább. növekszik, minek legkiáltóbb bizonysága a’M. Alihoz szító Hali b. letétetése. Ennek helyét Musztafa Kori b. foglaló el, ki M. Alinak dohos ellensége ’s arról ismeretes, hogy a’ próféta horivástiltó parancsa nem oszárosan veszi. Általában a’törökök mindinkább ’s nagyobb kedvet kapnak a bonyashoz, legalább Konstantinápolyban ritka alkalom, mellyben a török nagyok a’ Korán e’ tárgyú rendeletét nem hágnak át. 1 hters beszéde megdöbbent a’ portál. Kboszev b. rendkívüli tanakodásra llva össze a ministereket 's kérdést terjeszti eleikbe: megkísértsék e maiden idegen befolyás nélkül M. Alival a’ pör-kiegyenlitést, vagy a hatalmakra bízzák magokat. A’ vélemény megoszott, s a torok m.n.sterek habzása arra birá Ponsonbyt és Botenlefet, hogy a nagyvezérbe újra bátorságot öntsenek ’s a’ londoni conferentia eredvenyinek elvárásán, vegyék, adtcuiefdicsérte Palmerston 1. szilárd,«uigat,, s azon meggyőződését fejezé ki, miszerinti i mull/Afla Zutr«n*nüll nem sokára vége szakadl. A’ britt követ még határzottabban nyilatkozik: M. Ali, úgymond, nem kap többet Egyiptusnál ; nemcsak Szyriát és Arábiát, hanem Kandia szigetét is vissza kell adnia a‘ portának. Egyébé iránt az megfoghatatlan, hogy ha Anglia csakugyan illy értelemben akarja rendezni a’ keleti kérdést, miért nem lép föl hathatósan a’ hasa ellen; mert annyi már bizonyos, hogy ha a’ hatalmak egyhangúlag végeznének is valamit, M. Ali még sem engedne, és Francziaország a’ végett sohasem emeli föl kezét, hogy a'hasát Egyiptus határi közé erővel szorítsa vissza. Van ugyan remény', hogy az angol tengeri erő a’ szúr-egyiptusi partokat ostromzár alá veti, de azt még inkább hiszik, hogy keletindiai hajós csapat jelenik meg a’ vörös tengerem Orosz csapat egyesülendő a’ török hadsereggel, vagy az csak utolsó szükségben történik, senki sem tudhatja; de mihelyt e’ szabályok foganatba vételinek ideje eljövend, M. Ali ebbe a’ köv. pontokat terjesztik : 1} A’ nisibi csata óta elfoglalt minden tartománybul takarodjék ki; 2) nyilatkoztassa ki: akar e engedni a’londoni conferentia határzatinak vagy nem? Csak akkor, ha M. Ali egyiket vagy másikat nem akarja elfogadni, kezdik meg az ostromzár ’s egyéb kénytető szabályok foganatosítását. — Itt folyton szomorúbb tekintetű az ügyek állapotja. A’gyakori hivatalból letétel nyugtalanítja a’ népet és sok ellenséget szerez a’ portának. Most azon töprengnek : miért tehette le a’ szultán sógorát? Ő Alival nehezen volt egyetértésben. A’ régihez ragaszkodók azt mondják: egyik triumvir már megbukott, ezután Khosreven és Rezsiden a’ sor. Az ármánykodást mély titok rejdezi, de már meg van indítva , 's mint látszik, hatalmas személyek játszanának benne szerepet. Halil könnyen veszélyes ellenségévé válhatik a’ szultánnak. — Svét szultánnő szülés után csakhamar meghalt ’s mindkettőn gyanús (mérgezési) kórjel mutatkozott. — Oroszország, Galacz , máj. 13. Odesszai hirek valósítják a’ moszkák szomorú helyzetét a’ kaukazi tartományokban. E’ miatt Szebasztopolban nagy haditanácsot tartandanak; de a'készítendő tervet alkalmasint meghiúsítja a' cserkeszek elszántsága és a' moszka zsoldos csapatok ezentúl is hátrálandnak a’ szabadságért harczoló hegyi lakosok előtt. A’ tanácsban szó leend a’ lerombolt várak helyre állittatásáról is, és az ezutáni védelmi rendszerről. A’ tanács tagjai Woronzoff főkormányzó, Menzikoff, Rajewski tábornokok, és LazaretF hajóvezér. — Kertsi levél szerint máj. k4rül az ottani kikötőben 20 hajó horgonyoz hadi erősitvényt szállítandó a’ cserkesz partokra. Sána. (Királyi leirat a’ dán nyelv ügyében Schleswigben.) A’ dán nyelvet Schleswigben illető kir. leirat foglalatja köv. hangzik: 1) Schleswig azon kerületiben, hol a’ dán nyelv egyházi és iskolai nyelv,minden köz és törvényes dologban német helyett a’ dán használatik, és csak a' dán bir hitelességgel. 2) Azon tanítók, kik az I814ki iskolai rendelet szerint dán nyelven tanitnak , ha a’ szülők vagy gyámok kívánják, a’ német nyelvtanításban hetenkint három magányos órát ingyen tartoznak adni az iskolás gyermekeknek. Ezért az említett iskolákban minden tanítónak's tanitósegédnek tudnia kell annyit németül, hogy német írásra’s olvasásra taníthassa növendékeit ’sat. — Suppenhágában máj. 22kén ülté meg a' kir. család a’ király ezüst menyekzőjét. .Minden feszülten várá , vesz é ty nép részt az ünnepélyben, azaz kivilágositják é a’ várost vagy nem. Végre a’ Fährelandet és Kiebenhavnspost fölemelé szavát’s kimondá, hogy sem nyilványos isteni tiszteletnek sem kivilágításnak nincs helye ; az ünnep a' király magányos dolga, a' nemzetnek a’ nélkül is elég terhet kell viselni 'sőt. Ennek következetben a’király eltiltá a'kivilágítást. Az ünnep napján megkettőzteték az őröket, a’ csapatokat katonai laktanyába rendelék ’s kemény töltéseket osztanak ki. Délben Hóimban (kis sziget) voltam, hova csak jól öltözködött embereket bocsátanak. A’ királynak nagyon visszatetszett, hogy a’ holmi munkások, megjelentékor, éljennel nem fogadók. Ezen emberek panaszkodnak a’ kereset hiányán ’s mondják hogy a'pénzt lakadalom helyett jobb lett volna hadihajókra fordítani. Kilenczedfélkor minden bolt bezáratott, mellyben fegyver és bot találtatik; az utczalámpákat meggyujták , mi különben csak télben szokott megtörténni ; a’ vártéren és kikötőben pedig szövétnek égett. A’ vártéren lovas dzsidások állottak , az egész rendőrség talpon volt, a’ várban a’testőrség egyik osztálya vigyázott. A’ vár környékin több ezer ujság kiváncsi remegve várta , mi történendik, de magokat csendesen viselték. Csak egy csomó utcza-gyerkőcze fogadó ordítással ’s fütyüléssel a’ venyekzői vendégeket, röppentyűket eresztgetett, leszaggatta a’ szövétnekeket, ingerkedett a' rendőrséggel, de ez kitűnő mérséklettséget mutatott. Néhány polgár csípősen kérdé a’ rendőröket: hogy esik itt állniok? Mentek ügye bár, ha mennetek kell, csak ne üssenek? (Itt arra van ezélzás, midőn Cristensehn ügyvéd házától elkergették őket). A’ dolog 12 óráig igy ment. Végre kifáradt a' rendőrség türelme, közbe szólt 's válaszul kőzáport kapott. A’ huszárok szétrobbantották a' népet, de az ismét összegyűlt ; az utczasuhanczok kőért kiabáltak. A'pórnép a' Holbro-hid egyik oldalát foglaló el, hol a’ huszárság nem könnyen fért hozzá, a' rendőrség pedig másikat. Több összeolvasztás nem volt. Egy gyermek és néhány rendőr sebet kapott. A’ várban nyugtalan mozgás volt. Mihelyt a’ zaj és fütyülés nagyobodott, a’katonatisztek a’testörségbül (mellyet egész nap gazdagon vendégeltek) legényeket kötlének a’ várkapuba. Fen a' teremben zene nyomá el az orditozást. A’ király megütődött volt. Több hivatalos nem ment el a' tánczmulatságba. Az emberek beszélik, mennyi bort, mennyi pogácsát ettek meg a’király lakodalmában, erről nem is szólnának ha a király évdija meg volna szabva, de most a’ legutolsó is azt kérdi: mennyimbe kerül ez ünnep ? ______________________ Szerkeszti Nelmeczy. —Nyomatja T r a 11 n citvarolyi, muteza 612.