Jelenkor, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-12-30 / 104. szám

végbe, örökös behatásában, érseki jogainak rajok ruháztatásával, kegyesen megerősíteni méltóztatott. Ennek következtében f. é. dec. 14.15éssdik napjain a’ felnevezett részjószágok törvényszeres átadása, hely­színén Verebélyben és Dicskén, Szabó Vincze urnak mint érseki képviselőnek, különben pedig a’ primási nagy-sallai kerület főügynökének , valamint nt. Veres János szent-benedeki plebánusnak, mint a’ garanmelléki sz. benedeki gyülekezet egyik tagjának ’s e’ végre kiküldött hiteles bizony­ságának jelenlétökben, fényes szertartással és gazdag lakomával ment A’ múlt. nov. 23. 24 és 25dik napjain tartatott békés megyei tiszt­­ujitás udv. tan. és főispáni helyettes boros­ jenei Aczél Antal ur elnöksé­ge alatt, mellynek eredménye több hírlapban közöltetvén a’ közönséggel, minthogy mindenikben kisebb, nagyobb tévedések találtatnak, a’tiszti­kar valóságos állapotját főjegyzői hivatalos kútfőbül közöljük. Az emlí­tett napokon részint szavazati többség, részint felkiáltás, részint pedig kinevezés által köv. tisztikar alakult: első alispán: Novák Antal; máso­dik: gr. Wenckheim József. Úti és vízi főbiztos alispáni czimmel : Simay Kajetán. Főjegyző: Vidovich Ferencz; első aljegyző: Karassiay István*; második aljegyző egyszersmind levéltárnok: Korisánszky István ; tiszte­letbeli aljegyzők : b. Rudnyánszky János, Csepcsányi Albert, Tormássy János, Ormos János, Sípos Sándor egyszersmind kiadó. Főügyész: Len­gyel Márton; alügyész: Farkas Gábor; tiszteletbeli alügyészek: Szakáll Lajos, Lengyel Gejza és Konkoly Ferencz; főpénztárnok: Virágos Sándor; alpénztárnok: Omazta Lajos; számvevő: Bogyó János ; fizetéses tbirák : Lehoczky Lajos és Omazta Zsigmond. Békési járásban főszbiró : Kis Já­nos; eskütt: Kis Péter. Csabai járásban főszbiró: Kállay Ignácz; eskütt: Kalmár Mihály ; középponti szbiró főszbirói ranggal: Stummer Imre; es­kütt : Lakatos Károly ; szarvasi alszbiró: Tomcsányi József; eskütt: Am­brus Lajos; orosházi alszbiró:­Tessedik Károly; eskütt: Jugovics József. Raktári biztosok,békési: Birizdó András;csabai: Szutsu Mózes. Csendbiz­tosak, békési : Kálló József; csabai: Kunos István. Selymész és építési fel­ügyelő: Hahótty László ; várnagy : Budjács András ; főorvos: Tormássy Lajos; tiszteletbeli főorvos : Csausz Lajos ; mérnök: Bodoky Henter Ká­roly; sebészek, bábák és többi conventionatusok szolgálataikban megerő­­síttettek. A’ körös-ladányi megürült sebészi hivatalra Mayerhoffer Mi­hály, Munkácsy Antal pedig tiszteletbeli sebésznek neveztettek. Nagybánya telelő 22kén. A’ rég óhajtott, és annyi remény ’s féle­lem között várva várt nap , f. hó 21kén, valahára már csakugyan megérkezett; ’s ezen mi szabad királyi városunk örömmel néze annak ellenébe, mint ollyan­­nak , melly a’ benne már régóta dúló belviszályokat végkép elenyésztvén, üd­vöt és békét leszen e’ népre hozandó. Tizenhat hosszú év folya le, mióta itten tisztujítás nem tartatott ; ’s e’ hoszii évsor után szerencsések valánk ma és teg­nap Bay György kir. tan. és bereg-megyei első alispán urnak , mint kegy. ki­nevezett kir. biztosunknak elnöklete alatt, a’ nagyobb részben már helyette­­sitettekböl állott tisztikarunk megújítására ’s a’ 60ból 16ra leolvadt választó polgárság kiegészítésére munkálhatni olly eredménnyel, hogy Toperczer Ottó eddigi főjegyző ’s volt országgyűlési követünk, jeles szótöbbséggel főbiránk­­ká leve, melléje pedig a’régibbeken , u. m. Stand Pál , Kerekes Sámuel, ki egyszersmind újabban is kapitánnyá választatott,Gellért Ferenczen kivűl uj tanácsosakul választattak: Pap Ján., Schmidt Mihály, Horvát Pál és Legény Zsigmond, főjegyzővé neveztetett Csausz István ; aljegyzővé Nyirő József ; főügyészszé Torday István; alügyészszé Matolcsy Károly,ki egyszersmind laj­stromzó is. Szószóló : Winterhalter Jakab ; számvevő : Pásztor Ferencz; pénz­­tárnok : Kovács József ; főkamrás : Füley József ; árvák és szegények gondvi­selője : Szikszay János; írnokok: Andrássy György, Városi András és Eck Gá­bor. Rendes orvos: Fésűs Menyhért; seborvos: Gőcze Imre; sízi biztos: König Mihály ; hadnagy Jerzsabek Ferencz. Választó polgárokká megválasztattak a’ régibbeken kivül: gr. Teleki Imre , gr. Dégenfeld Pál, Darvay Ferencz szat­­mármegyei alispán , Kovács Lajos tb. Ujfalussy Miklós tb. Breuer Lajos tb. Turman Antal tb. Fésűs Menyhért tb. Hammerschmidt Ferencz, Huschovszki Pál, Makrai Mihály, Letter János, Virág Mihály, Prechtl Mihály , Pu­konyi Lajos , Vörös Sándor, Víg Ferencz, Dobay István , Veres István , Girászin Já­nos, Lázár Lukács , Winkler Konrád, Matolcsy Károly, Máriányik Ferencz , Urbaniczki János , Csausz Kristóf, Kollier János , Villás János, Pataki Pál, K­ernez Aloiz, Léding József, Kiebling József, Szervitz Ferencz, Vajai György, ifj. Csausz János, Vég István , Prugberger József, Kemény Sámuel, Ludinsz­­ki János , Almer György, Liszkai Mihály , Csausz Bogdán , Slavacsek József, Incze József, Jurka Szilárd kővárvidéki szolgabiró és Piszek Ádám. Baranyában közel Pécshez Eilend helység határjában egy malom tulajdonosa is Bozó György dec. 8kán Berkesden búcsún lévén, ott mind az ájtatosságban mind pedig a’lakomában többekkel együtt részesült, ’s barátságosan mulatott egész esti 10 óráig; akkor a’ többi vendég eltá­vozván egyedül a’ nevezett Bozó maradt meg a’ házi gazdával barátságos beszélgetés végett reggeli 4 óráig, midőn ő is útnak indula ’s a’ házigaz­da egy darabig el is kisérte, jó kedvvel búcsúzott el, nem is sejtvén hogy töltött fegyver vár reá oda haza, mellyet álnok’s kigyó­ mérget forraló neje készíte számára. Haza érkezvén nejét cselédjeivel együtt fölkeltet­te, ’s vígkedvű enyelgés közt vízzel locsolgatta, azután testvéröccsét lo­vak tisztogatása végett kikü­ld­vén szokott ágyába lepihent,nem álmodván hogy csak egy pár fertálynyi álmot alhasson. Gonosz neje (Bajátzi Juli) már készen volt a’ szegény ártatlan férjt meggyilkolni ’s legényével, ki­vel már ezelőtt titkon rendetlenül élt, a’gyilkoló eszközt férje oldalának tartván, legérzékenyebb helyen meglőtte, azzal kecsegtetvén a’regényt, hogy ha ez megtörténendik,ő lesz a’gazda mindenben; de torkukra forrt a’ gonoszság, mert a’ puska eldurranta után a’ boldogtalannak testvérje az istállóbul kiszaladván, a’ szobába akart menni, de mindent zárva talált, ’s azután kis idő múlva jőve ki a’ csalárd asszony ezen jajveszéklő hazug szavakkal: „Pista ! nem láttál két haramiát, most szaladtak el, a’bátyádat agyon lőtték, a’legény pedig más után szaladt a’ falu felé lármázva, hogy jöjenek hamar a’népek, mert úgymond a’gazdám meggyilkoltatott. Jöttek­­ a’ lakosok, megvizsgáltak mindent, de semmi más nyomot nem találtak mint a’ szerencsétlennek’s a’ legénynek nyomait. Már előbb is gyanú volt a’ legényre, hogy az aszszonyt kedveli, azonnal tehát a’ legényt kötözve a’ bírói házhoz vitték, ’s másnap minden megvizsgáltatván a’ pécsváradi tiszt urak és orvos által, oldalában hét szemserétet ’s egy ficzkót fojtással együtt találtak,’s vallatásra fogatván, megváltották hogy a’gyilkoló pus­ka sárkányát mind ketten húzták, nehogy idővel egyik a’ másiknál bűnö­­sebb lehessen. Most a’ legény az uradalmi, a’ ns­assz. pedig a’ vgyei bör­tönben várják törvényes büntetésüket, a’ holttest pedig dec. 11 kén illő diszszel temettetett el. Eltakarittatását Klivényi Jakab pleb. ar olly sziv­­reható beszéddel fejezte be , hogy a’ számos megjelent közül egy sem tá­vozott el könnyező szemek nélkül. Kassa dec. 17én. Nagy megütődéssel olvastam as Abauj megye nov. 23 án tartatott, s J. I. ur által közlött közgyűlés leírását, mellyben a’vegyes házasságok felett két napig folytatott vitákban szembetűnő ma­­gasztalással emeli ki a’ személyeskedési keserűségek elmellőztetését, ’s minden pártszellemtül ment igazságszeretetet. Szépen rajzolja, miként a’ beszélők szerénysége, kölcsönös kimélés, ünnepélyes csend’s komoly értelmiség, szilárdság és megfontolás bélyegzék a’ tanácskozást. Igen is, egy értelemben vagyok én a’ közlő úrral, ha ezeket azon egyedek­­re alkalmazza, mellyeket ő kisebb számunknak nevez’s méltán halmozá azok mérsékletét, ’s beszédeik szilárd nyomosságát dicsérettel, mert egyet sem nevezhet a’közlő ur azok közül, kik csak távolrul is méltatla­nokká tették volna magokat illy dicséretre. — De kérdem a’ közlő urat : mondhatja e ezeket jólélekkel az általa nevezett nagyobb számú résznek némelly egyedeiröl? jelesen J. A.th. ur nagy gonddal kidolgozott, szor­galommal betanult, ’s egy résznek harsogó iljen kiáltási között elmon­dott beszédérül? talán azon gúnyhasonlitások, gyűlöletes következteté­sek, sértő szavak’s minden miveltebb hallgatót elkedvetlenitö kifakadá­­sok, mellyekkel az egyházi rend ellen mindent előidézett,mit valaha csak ellenséges indulat kitörései gúnyost ’s nevetségest költöttek, ’s mellyek­kel egyes tagok tévelygésit’s hibáit az egész egyházi rendnek nyaka­­ba tolni törekedett, hogy annál könnyebben hitesse hallgatóival el, milly gonosz ezen legyalázott,’s gyanússá tett hierarchiának uj és hallatlan fondorkodása,melly a’feltétlen vegyes házasságoktól az áldást megtagad­ja. Mind ezek nem voltak sértegetések? nem pártszellemtül buzdított kifakadások, nem azon komoly megfontolásnak ’s kölcsönös kímélésnek áthágásai, mellyet illy fontos tárgy feletti viták mindenkor kívánnak ? nem voltak ezen sértegetések? holott egy az ellenfélből szóló egyed, csupán ez egyetlen szóért, hogy protestánsoknak nevezé azokat, kik a’ kath. egyháznak ezek gyakorlata ellen protestáltak, a’ nevezett pártszel­lemtül ment’s részrehajlatlan első alispán úrtól rendre szólittatott,’s illy, bár igazságosan nevezett, mint nem idevaló kifejezés mégis megtiltatott. Mellyre felzúdult rajként egyszerre nagy zajjal hangzottak egy oldalról az actiót’s visszahúzást sürgető indulatos kiáltások, olly kiáltások, m­ely­­lyek mását e’teremben gyűlés alkalmakor még nem hallottam. Kérdem a’ közlő urat : ez­­ azon szerénység, ünnepélyes csend, komoly értelmi­ség, melly állítása szerint e’ gyűlésben annyira tündöklőtt ? talán K. G. urnak gúnyos’s becstelenitő szavai érdemlik azon kölcsönös kimélés, ’s szilárdság megtartásának dicséretét? miért nem szólittatott ezekért is rendre ’s illedelem-megtartásra a’ szónok ur, mint a’ felnevezett egyet­len egy nevező szóért? ha ezeket olly dicséretekre méltóknak ítéli a’ közlő úr, akkor vagy igen furcsa fogalma van a’ kölcsönös kimélésrül és szilárdságrúl, vagy nem ismeri azokat. Egyébiránt kérdem meg a’ köz­lő urat: honnan tudja azt, hogy a" határozatot eldöntő többséghez még 15 — 20 beszélni kész egyed vala? tán alkalmasint még előtte való est­­ve számba vette a’más­nap beszélni készülőket! vagy miért nem tudja azt is, hány akart az úgy nevezett kisebb számú fél közül a’ határozat el­len szólani ? holott talán háromszor annyian is lehettek. Hogy pedig többen voltak, arról bizonyságot én is tehetek, mert köztük voltam, kik a’ dologhoz szólani kívántak, de alkalmasint azon gyalázattól tartottak, nehogy, mint három egyeddel történt, minden alapos ok nélkül a’ szólás­tól eltiltassanak, vagy pedig szólás közben szavaikban félbenszakittas­­sanak, pedig azoktól, kik a’szólásszabadságot komoly hangon követelik! Nem feszegetem tovább ezen közlemény egyéb részeit, mert ki hideg vérrel olvasá azt az említett 99 ik számban, ha nem volt is jelen ezen, nagy készülettel folytatott vitáknál, azonnal szemébe ötlik annak egy­ol­dalú felfogása. Csak azt óhajtanám nemzetem iránti tiszteletből, ne tö­rekednék máskor is J. F. ur illy valótlan dolgokat elhitetni a­ közönség­gel, ’s ne élne vissza hiszékenységével az igazság rovására! D-­y. Az igazságnak nincs szüksége illy mesterfogásokkal szövött köntösre, azonban J. A. urnak ezekre szüksége volt, mert ő a’ zsinatok és sz. atyák nyilványos tanítása el­len azt akarta bizonyítani,hogy a­ vegyes házasságok soha sem­ ellenkeztek a r. kath. egyház elveivel. Hogy azonban meggyőződjek arról, mennyire távozott az igazság­tól, kérem tekintsen által többek közt, hideg vérrel s elfogulatlan elmével néhány e­ tárgyhoz szóló újabb értekezést jelesen: Fejér Györgytől, Rationes Feci. Catholicae adversus mixta matrimonia Békh­ázi Inczétól : Igaz, hogy hátra vagyunk minden­ben, vagy lehet e’a'vegyes házasságoktól megtagadni az áldást ? s t. e félét s nem tudom fogna,é ezután is szólni illy hangon. Harczolt még J. A.ur némelly pápák sza­vaival is. De ugyanazon teremben, hol ezen szavai elhangzottak, több ízben hallottam talán a'szónok ur szájából is, hogy a kir. resolutiók soha sem állhatnak meg világos­­ törvények ellenében ; miért törekvék hát. A.ur némelly pápák egészen más irány­o ,­ban mondott szavaival a kát. Egyháznak világos minden századokon által elismert és zsinatilag megerősített, igazságit felforgatni ? Igyekezett még a kedves szónok us némelly sz atyák szavaival is azt bizonyítani, de azokat olly mesterségesen kiszaki­­tá munkáikból hogy nem­ az összeköttetést, sem a* körülményeket, mellyekben mon­dattak, valaki észre ne vegye ily módon s illy szándékkal a‘ sz. Írásból is bizo­nyíthatni, hogy nincs Isten, mert Dávid próf. lilik zsoltárában nyilván m­on »tja ..non est Deus“ úgy vagyon, de tekintsük csak, milly összeköttetésben ..I»i\it insipiens la corde suo : non est Deus“ *n mi válik az illy bizonyításból , a mi J. A. ur beszédé­ből, hogyha az, az igazság fényéhez emeltetik, legföljebb kiczifrázott semmi. De fáj­dalom, ez nem ujs­ág! igy á­mitottak el illy s/.ónokloA mesterfog­ásokkal sokc­C­l rét már ! — 414

Next