Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)
1844-05-16 / 39. szám
93© is ’ országos választmány rendeltetett a’ bányatörvény kidolgozására, 1827 ben ennek folytában újra kiküldetett a’ választmány, el is készité a’ kívánt törvényjavaslatot ; azonban a’többi tárgyakkal a jelen tárgy is elmaradván , a’ kívánt czélt ez ideig utolérni nem lehetett. 1839 ben is ugyan létettek lépések, de leginkább a’ bányavárosok részéről akkoron előadott sérelmek orvoslására; a’törvényjavaslat az alsó tábla részéről elkészült , a’ FRR. azt el nem fogadták, hanem a’jelen rendszeres munkának, melly előttünk van, fölvételére halasztották. A’t. RR. átlátván e’ tárgy nagy fontosságát felfogták az által, midőn a’ bányatörvény kidolgozására két. választmányt rendeltek, ezen választm. a’ mint azt a’RR. ezen munkának kerületileg lett átvizsgálásával bőven átlátták, mindazon nézeteket és elveket, mellyeket excád kijelenteni méltóztatott, tekintetbe vette, leginkább elvkint kijelentette, hogy ezentúl a’bányamivelés törvénytől függ, hogy a’kincstár egyes bányatulajdonosnak tekintetvén , bányabiróság alatt álljon, mindenkinek tulajdona épségben maradjon. A’mi a’bányászatnak technikai részét illeti, részt vettek a’ választmány tanácskozásaiban fél Magyarország bányapolgárai részekről, és a’ Bánság részéről jelen volt bányapolgárok , nézeteik figyelembe vétettek, figyelem volt az eddigi törvényekre is, és erősen hiszem, hogy ha ezen elvek, mellyek az egész munkán keresztül szőve vannak, felsöbbi helybenhagyást nyerendenek, utól lesz érve a’ czél, mellyel a’ t.RB. utolérni kívánnak, hogy a’ bányamivelés, az elnyomás törvénytelen önkénytől biztositassék, hogy az ideiglenes Miksa-törvény helyett rendes magyar nyelven szerkezeti törvénykönyv készítessék , és hogy a’kincstár, bányavárosiak ’s egyes bányapolgárok közti összeütközések és leginkább a’ kincstár által elkövetett sérelmek sok tekintetben orvosolva , ’s jövendőre pedig elhárítva lesznek. Kőczélunk a’ jelen törvénykönyvben letett törvényeket, alkotványunkkal összefüggésbe hozni; de erősen hiszem, hogy nem szándékunk a’ koronának az eddiginél több jogot tulajdonítani, ’s e’ tekintetben lehető nézeteimet ezen munkának egyes pontjaira nézve annak idejében előadandom. Egyébiránt csupán azt jegyzem még meg excád előadása folytában, hogy az itt előfordulandó kérdések igen egyszerűek, és nem is valami mysteriumok, és leginkább stítusgazdasági és politikai szempontból eldöntendők. Mindezeket excád előadására felvilágosításként kívántam előadni; és jelenleg leginkább csak az ezúttal felolvasott üzenetre szorítom vélekedésemet; óhajtásom t. i. oda terjed , hogy azon fontos okokon kívül, mellyek az üzenetben foglaltatnak ,mellyeknél fogva a’ FRRnek ezen törvényhezi járulásáta’ tek. RR. sürgetni méltóztatnak, világosan kitétessék, hogy miután ő felségének a’ magyar nyelv és nemzetiség tárgyában érkezett k. k. válasza szerint a’magyar nyelv ’s közadministratio minden ágaiban be fog hozatni, és igy a’ bányászati tárgyakra nézve is,következőleg a’nemzetiség előmozdítása szempontjából is, miután magyar nyelven irott bányatörvény nélkül a’kivánt czélt utolérni nem lehetne, a’ jelen bányatörvénynek még a’jelen országgyűlésem megerősítése mulhatlanul szükséges. — Másik indítványt tette A megye követe, mellynek következtében az ér ezek nemei közül megyéjére nézve a’ „vas“at kihagyatni kívánta; igy nyilatkozott: eddig a’ vaskő A. vmegyében egyedül földbirtoki tulajdon volt, ’s minden kincstári befolyás nélkül műveltetett. Van vmegyémben nemzetség, mellynek a’ királyi fiscus ezt jövedelemképen becsű mellett adta által, és van más nemzetség, mellynek jövedelme csak nem kirekesztőleg a’ vaskőért alku szerint fizetett pénz. Most a’ RR. és RR. ezen jövedelmet minden pótlék nélkül elveszik. De továbbá, megyémben a’vas a’kincstártól és kormánytól egészen függetlenül kezeltetett, most a’ Bt. ezen iparágat, mellynek nagy jövendője van, a’ kormány kinevezésétől függő tisztség alá adják. Mindezért tehát, hogy igazságtalannak tartom valakinek tulajdonát és eddigelé törvényszerű jövedelmét pótlék nélkül elvenni, mind pedig azért, hogy a’vaskezelést a’ hazának függetlenül megtartani akarom, kérem a’ éket, hogy ezen sorból a’ vas megemlítését kihagyatni vagy legalább megyémet az eddigi gyakorlatban hagyni méltóztassanak. — Most egy városi követ ekép szólott: Az érezbányákat már a’ görögök, művelésükre felügyelési jogot gyakorolván , status-javaknak tekinték, mit Athénnek laconiumi gazdag ezüstbányáit illető rendeletei bizonyának. A’görög időktől lefolyt századok alatt folyvást épségben hagyaték minden népeknél c’lan, ’s korunk egyik legnagyobb törvénytanára Mittermayer szerint helyesen mert ha a’ status nem gyakorolna felügyelési jogot az érezbányák felett, a’ pillanatokig jövedelmező, de véletlenül káros tolvajbányászat által a’rendszeres és biztos bányászat háttérbe szorittatnék. — Szóló követ e’ sok százados gyakorlat szentesítette theoriát tisztelvén, a’ felügyelési ’s engedményzési jogot kétségbe nem vonja ’s megszoritni nem akarja. Azonban a’ koronának e’ senkit ki nem záró ’s meg nem szorító engedményezési jogát általányosan mondaná ki, nem sorolván el egyenkint az érczek nemeit, ’s ezt azért nem , mert a’ korona e’ felügyelési ’s engedményezési jogokon kívül bir még más t. i. a’ bányai regálék jogával. És ezen jog a’ kormánynak atyai szerelmének különös tárgya. A’ népek és kincstárak közt a’ bányaregálék felett sok küzdés volt, mellyeken rövid szemlét tart a’ szóló, leírván, mint igyekeznek a’terjeszkedő természetű kormányok minél tovább’s több több éreznemekre terjeszteni hódításaikat ’s a’ regale-szedési jogot; mint iparkodtak a’ bányákat saját monopóliumokká tenni; mint igyekeztek ellenben a’ megszorító czélzást észrevett népek a’ kormányokat az engedményzés és felügyelés korlátai közé visszaszorítani. Említé végre a’ bányáknak honunkbani állapotát ’stb., hogy a’ kormány a’ bányaregalénak legtöbb , de nem minden érczekre nézve van birtokában, ’s szükségesnek tarjá, hogy ezen különbség az érczek különböző nemei közt teherviselési tekintetben gondosan fentartassék. Minthogy azonban eféle szárazabb fejtegetések törvényhozó termünkben nem nagy figyelmet szoktak gerjeszteni, szóló követ le sem gombolitja beszédének egész fonalát. Többen pártolák mind a’ két indítványt, mert érdekében áll a’statusnak, hogy a’ föld gyomrában rejlő kincs napfényre jöjjön, ’s legalább az első szükségű érczek a’lehető legjutányosabb áron kaphatók legyenek, ha a’„vas“ is királyi adományozási jog alatt álland , a’bányai műveltetésnek ezen ága csorbulást szenvedne, nem fognak biztosíttatni a’vele foglalkozók , ’s attól lehet tartani, hogy úgy fognak járni mint Francziaországban, hol azon szabály : „minden , mi a’ föld gyomrában van, a’ statusé“ az erdőkre is kiterjesztetett,s igy a’ földesúrnak még tulajdon erdejét is meg kell váltani. Azon észrevétel is létetett, hogy e’ kitétel „adományi ’s engedélyezési jog“ helytelen, mert vagy egy e’ két szónak értelme, ’s akkor az egyiket ki kell hagyni, vagy különbség létezik köztök,’s akkor az megmagyarázandó. Továbbá a’„sz. korona“ szó, fel van cserélve a’„király“ szóval; e’kettő közötti különbséget azonban törvényeink világosan kifejezik. Azért a’ „korona“ szó megtartassák. A’ szerkezet mellett egy m. követ hathatósan szólalt fel. Beszédének tartalma ez : Az indítványozó követ a’királyi kincstárnak önkénye ellen biztosítékot keres a’ jelen törvényjavaslatban ; a’ szóló azonban egy sokkal károsabb és többször tapasztalt önkény ellen biztosíttatni kívánja a’vasbánya-mivelőket és ez a’ földesúri önkény, melly ellen máskép nem biztosíthatják ,mint ha a’ vasat kir.adományozás alávetik. Nem tagadhatni ,hogy régi törvényeinknél fogva a’ vas a’király adományozása alá tartozott, sőt ezeknek rendeletéből a’ bányatized vagy urbura terhének is alávetve volt, több megyékben a’ szokás ezen urburát eltörölte, és igy e’jelen törvényjavaslatnak 11 diksában ezen tizedmentesség általányosan megalapíttatván, egyedül azon kérdés felett vitázhatunk, váljon a’vasbányamivelés haszna és szüksége tekintetéből jobbá a’ vasat földesúri tulajdonnak tekinteni vagy mint a’ korona jogát a’ király adományozása alá vetni ? hogy ha a’ többség az első nézethez áll, akkor a’ vasbányák művelését egy csapással lehetlenné teszik, mert senki találkozni nem fog, ki saját költségein a’vasérczeket csak azért keresse, hogy a’ feltaláltakat a’földesúrnak átengedje, és azon bányát tulajdonnak ne nézhesse, mellybe sokszor ezereket fektet egy jövendő áldás rovására; ezen tulajdont egyedül kir. adományozás által nyerhetni, és ezt a’ földesurnak engedelmétöl föltételezni annyi, mint a’ vasnak, melly első szükségeink közé tartozik , termesztését gátolni. A’ kir. adományozás meg nem tagadtathatik , és ingyen történik, de hogy ha egyszer megtörtént, már akár földesúr akár szomszéd, a’ bányát el nem veheti és a’ bányai tulajdonnak ezen szentsége a’ bányaművelésnek okvetetlen föltétele. Egyébiránt az adományozás és az engedményezés között azon lényeges különbségre tekinteni kell, miszerint az adományozás egyedül az érezbányák megnyitására és igy az érczásványok termesztésére szükséges, a felkérő tehát ez által bányatulajdont nyer, az engedményező pedig azon járulékokra adatik, mellyek az 5dikóban elősoroltatnak és igy azon műhelyekre nézve szükséges, mellyek az érczek kiállítására a’földszinén megkivántatnak, és az illető földesurnak teljes kármentesítése nélkül fel sem állíttathatnak, azért a’ szerkezetet mellett szavaz.— A’ „korona“ ’s „király“ közötti különbségre vonatkozólag egy másik követ az alkotványos életnek azon örökös működésére emlékeztetett, mellynek következtében mind a’ fejedelmek , mind a’ nemzetek szüntelen törekszenek jogaik kiterjesztésére ’s ezért a’magyar közjogban is a’ „korona“ az ország összegét teszi, az azzal feldiszesített „király“ pedig az igazság és kegyelem kutforrását. E’ különbségre támaszkodik az 1807 felírásnak azon kitétele : quod Regnum Hungáriáe non sit patrimonium Augustae Domus Austriacae. Igy a’só nem a’ király tulajdona, hanem a’koronáé. A’ vasra nézve pedig figyelmezteté a’Akt,hogy ez a’legszükségesebb érez, ’s azért az minden terheltetéstől vagy egyedárusságtól meg kell éni. —Elnök ő exc. megjegyzé, hogy a’,korona' szónak értelme eddigi törvényeinkben sokkal jobban le van téve, mintsem erről kétség vagy veszély támadna. — A’ szerkezet meghagyatott. A’ mikában a’ kőszénbányák miveltetése iránt az rendeltetik , hogy a’ kőszén bányák földesúri birtok tartozéki ugyan,ezeknek cserkészése és fölkérése mindazáltal a’ bányászatot naponkint mind inkább megszorító fa-szükség pótlása tekintetéből, bányászati czélokra mindenütt szabadidő mivelésök a’ földesúron kívül másnak csak e’ czélból és csak királyi engedély mellett engedtetik meg. A’ nevelésért a’ földbirtokosnak illendő bér fizetendő, és ez a’ bányamivelő és földbirtokos közt vagy szabad alku útján állapíttatik meg, vagy ezen alku nem sikerülvén, választott bíróság által határoztatik meg ; de biróilag sem a’ termék 10ed részénél kevesebbre, sem 4ed részinél többre nem határoztathalik. A’ 4ik§. a’ választott bírósághoz a’ bányamivelő 2 tagot, a’ földbirtokos szinte 2 tagot, ezek ötödikül egy elnököt választanak. — Előadatott, mikint a’ kőszén már a resolutiók szerint sem tartozik a’ k. jogok közé, nem a’bányajoghoz,mert az adományozási jog egyedül az érczekre terjeszkedik ki. A’ földesúri jogot nem lehet korlátolni. Más oldalról azonban felhozatott, hogy miután a’ status érdekében fekszik hogy a’ földalatti kincsek napfényre kerüljenek, több földesurak pedig vagy hanyagság vagy haszonkeresés végett — hogy t. i. erdejök nagyobb becsben maradjanak — másokat e’ kincsek fölkeresésében ’s előteremtésében gátolnak, mi által leginkább a’bányászat felvirágzása szenved. Ha törvényeink az erdők pusztítására nézve a’ földesúri jogot megszoríthatják,miért ne lehetne azt a’ kőszénre nézve is, miután itt is a’ status java forog fen? — Ennek ellenében elismerteték ugyan a’statusnak kisajátitási joga, de az a’földesúrnak tökéletes kármentesittetését hozná magával,mert hogy a’status java egyesek kárával elömozditassék, az csak a’ legnagyobb köz szükségben, melly még, hála, elő nem állott, menthető volna. ’S elnök ő úm. hozzáadá, hogy általán az egész kőszén állapotja még ismeretlen előttünk, ’s azért erről rendelkezni még nem lehet. Sem bizonyos alapon,sem más országok adatain nem fenekük az e’ szakaszban kitett maximum és minimum. Lehetne azonban ezen ügyet egészen a’felek közti egyezkedésre hagyni, ’s csak akkor, ha a’ földesúr semmikép nem akarna megegyezni, lehetne a’k.adományzásnak helye egy harmadikra nézve, de maga a’ földesur a’ köszént minden felsőbb jóváhagyás nélkül mivelhesse. A’ földesur pedig, ha mindjárt egy harmadikra nézve történnék az adományozás, a’ leendők letétele után a’ kőszénbányát mindig visszaválthassa. —Ezen javaslat azonban el nem fogadtatván, a’ többség inkább az egész kik §t. kihagyandónak rendelte. 143 d. orsz. ülés,máj. 8án d. e. 9 és ér. Folytattatván a’ bányatörvény, annak egyes §§ felett több stylaris változtatást érdeklő indítványok tétettek , mellyek minden megjegyzés nélkül hangzottak el. Szóbeli változtatás két szakaszban történt: a’ 2 zik §ban e’ szó helyett általuk „termesztett“ aranyból „szedett“ tétetett; — az 58. §. „Bánáti“ helyett „Krassói“ tétetett. Azonban NI. megye követének pártolás nélkül maradt két indítványát el nem mellőzhetjük. A’ 10 -ban az urburától függesztvén a’ bányák jövendőjét,minthogy az nem egyéb , mint a’ status jövedelmeinek egyik rovata, érdekében állna serkenteni inkább mint elnyomni a’ bányamivelőket, azt egy huszadrészre leszállittatni kérte. A’ 30ik-ban kívánta a’ bányai ügyeket a’ helybeli hatóságok bíráskodása alárendelni, mert feladata a’törvényhozásnak a’ bányai testületet egybeolvasztani a’ polgárival; ’s erre figyelemmel is voltak a’ BR. a’ városok rendezésében figyelemmel a’megyei kihágások munkálatában; itten a’ honoratiorok közé soroztattak, ’s befolyással bírnak a’ bányamivelők, nem látja tehát által az elkülönözés szükségét. A’ 6 -ik. egy kis vita tárgya volt. Némellyek egészen kihagyatni kivánták;mások csak ezt „külön osztályt képezve“ a’ többség pedig, minthogy a’ kormány ellenében garantia kell, ’s a’ bányai perekben szakértő bírók kívántatnak, nem foghatván meg,mikintitélhet például örök alapilletősége iránt támadható kérdésben olly egyed, ki ahoz nem ért, vagy az érezpróba elleni kifo