Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-05-29 / 43. szám

PEST, csütörtök máj. 29kén VT ~ ~ - t'. caiknHnval minden héten kétszer: t.­­ vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnáluriutcza 153dik sz. alatti Trattner-Kiralyi Ux ^ogjelenik a larsa ^i­T minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs.főpostahivatal utján történ­ e első emeletellen, egyen j­ő­hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. 43dik szám, 1845.­­ Társalkodót ez­úttal nem adhatunk. félévben, úgy ezentúl is marad az előfizetés, t. i. „tul számosan jövő biztos Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. I FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések, meg­­tiszt. halálozás. Felelet gr. Dessevvizy töredékeszm­éire az ipar és kereskedési politika tárgyában. Tanintézeteink körüli sü­rgetősb reformok IV. Magyar gazdasági egyesület- Zemplényi közgyűlés folyt.és vége. Jótékonyság Budapesti napló. Ausztria (Metternich­lignél fényes vigalom ; csehországi küldöttség.) .. .. , Brazília (Polgári háború megszüntetve;békeünnepélyek­) Spanyolország (A’ kme nyári utazása iránti készüle­tek ; budget feletti viták; Espartero ’s pártja felőli újabb hírek ) Francziaország (Fejedelmek czélba vett utazásb­eli hírek;kamrai viták az erősségek felfegyverzetése ügyét illetőleg.) A­n­g­l­i­a (Viktória újabb utazási terve ; Peer reményei’s az izlandiak állhatatossága.) Le­n­gyelors­z­á­g(f­adi mozgalmak;zsidók zaklatásai cser­­keszek elleni készületek. Értesítő: Magyar- és Erdélyország- 6­08. ’s ap. kir. Fölsége Forberger Antalt Kés­márkon az ágostai hitvallású evang.iskola tanítóját közép­­aranyérdempénzzel díszesiteni, a’ középponti kir. könyv­vizsgáló-székkel egyesitett tanulványi­ bizottságnál meg­ürült ülnökségre Beke Kálmánt eddigi tollvivőt, b. Splényi bányászati gyakornokot főbányahivatali ül­nökké kinevezni, ’s Karpf Sándor Győr sz. kir. város ta­nácsnok , és Karpf Kálmán hites ügyvéd vezetéknevöknek ,,K­a­r v a­syura változtatását kegy. megengedni méltóz­­tatott. A’nm. m. kir. httanács Hal­wies­er Albert nyu­­galmazása által megürült kiadói­ jegyzőségre Bozóky Mihályt, az igy megürült irodai­ jegyzőségre Knapp Károlyt, végre az e kép­es P­e­t­rá­s Antal halála által meg­ürült két járulnokságra Nürnberger Pongráczot és Kér­n Ferenczet lépteté. A’ rm. m. kir.udv. Kamra az oláhlaposbányai k. erdő­­intézőségre S­t­e­y­r­e­r József erdészgyakornokot, az al­sómagyarországi kerületi bányatörvényszéknél megürült titoknokságra Tarn­­ázy Lajost ugyanezen bányatör­­széki iktatót alkalmaz«. Sailer György bosoni czimz. püspök, győri nagy­prépost és kanonok f. hó 14kén élte 8­dik évében elhunyt. Pozsonyban pedig 18kán A­d­a­m­k­o­v­i­cs Mihály apát tár­sas egyházi prépost , kir. tanács , a’ pozsonyi iskolai ke­­rület tanulmányi főigazgatója. Zágrábban végre Zkén aszkótságban élte 42 ik évében trakostyani gr.Drasko­­v­i­c­h Sándor: Béke hamvaikra. X­X Den­ewffy töredékesamél­te az Ipar és kereskedési politika tárgyá­ban. Hogy t. barátunk a’ B. P. Hiiradó szerkesztője csak most május közepén — majd egy évnegyed le­­folyta után a’ Jelenkor 11. 12. 13. és 14. számai­ban közlött czikkünk mintegy az emlékezetből már kiesett, elszenderült fölött tart utólagos halotti íté­letet ’s nekrologszerü kritikájával, melly az illető­nek elhunyta után csakugyan legkényelmesb­b erre szerkesztői okain kívül, még 100 más okai lehettek, eziránt nincs kifogásunk; de hogy az elhunytat sa­­játlagos analysise által tört és kificzamított tagokkal idézte fel a’ feledés árnyék-világából—­ez iránt fe­leletre vonandjuk! — Panaszolja ugyan­­. ellenünk hogy mi is hasonlóképen bántunk vele ’s állítása be­bizonyítására felhozta, hogy kedvelt jegyzeteinek egész sergét, mellyeket tulajdonképen a’ múlt télen csak a’ védegylet ellen irányzott — az ipari eszme ellen mondatottnak vettük! — Meglepetve illy szem­rehányás által az eltelt hírlapok halmazából az ide vonatkozókat további tájékozásul már épen kiszedni akarók, midőn szerencsénkre (1794. lapjában) né­hány sorral tovább következő helyre akadtunk, melly e’fáradságtól felmentett ’s így szól: „nem kételke­dünk mi ugyanis rajta egy cseppet sem, hogy a’ gyár­ipar d­i­s­z­­­é­s­é­t hazánkban az általunk a’ védegy­let irányában felhordott akadályok valóban hátráltat­ják!“ — Ki nem fog a­ t.olvasók közül erre imigy fel­kiáltani : hogyhogy t. szerkesztő úr ha X X jegyű szerző taglalati az ön által felhozott akadályokra nézve előbb,azaz múlt télen nem illettek is, úgy még­is saját elismerése szerint a’jelen május folyamában «csakugyan illenek, ha t. i. lényegeseknek nem tekint­hetők! — Mivel pedig czikkünkben ezen véleményt *fentartottuk, melly szerint az elősorolt akadályok ollyanoknak nem tekinthetők, hogy azok által a’ gyáripar keletkezése ’s honosítása lényegesen gá­toltathatnék, bár azok elhárítása minden esetre kívá­natos — ennek további igazolását is kivíni i igyeke­­zendünk, minthogy t. barátunk megkísértett czáfo­­latába foglalt állításainak és okoskodásainak nagy nyomóságot látszik tulajdonítani. T. ellenünk fölebbi,általa is szembeötlő betűk­kel kijelölt kifejezésével „gyáripar diszlését“ ké­nyelmes házajtócskát nyitott magának, mellyen át mindig tetszése szerint kisurranhat, ha t. i. ezen ki­fejezésének fogalma meghatározva nincs — mert ha a’ diszlés alatt ollyipar-virágzást ért, hogy gyárosaink a’ külföldi világpiaczokat is elláthassák gyártvá­­nyaikkal, ’s gyártásban elöhaladt nemzetekkel a’ versenyt is kiállhassák — akkor nemcsak az előso­rolt akadályok tökéletes elhárítása követelve,sőt még több más általa nem is említett mindennemű kereske­delmi és iparbeli intézetek létezése szükséges len­­ne;mert az ipar tökéletes­ kifejlesztése a’ szép mű­vészetekkel, tudományokkal ’s minden oldalú Művelt­séggel legszorosb kapcsolatban áll; de minthogy a’ legközelebb jövőben illy meszszebb kitűzött pálya­elérésre senki sem czélozhat — úgy még sem min­den ok nélkül vétetett általunk e’ kérdés taglalat alá, váljon nem volna e több viszonyaink tekintetéből i­­gen kívánatos,a’ legfő­b­b gyárbeli czikkeket leg­alább szükségink födözésére nézve hazánkban gyár­tani? — Azonban­­. ellenünk feladatunk ezen kor­látozása ellen így nyilatkozik: „Merő theoriának tartjuk azon szándékot, hogy csak minfogyasztásun­­kat kívánjuk honi czikkekkel fedezni és mű­ipari ké­­szítvények kivitelére ne dolgozzunk, és így gyársta­tos lenni ne igyekezzünk, mert nekünk úgy látszik, hogy valamint egyéb munkát, úgy a­ gyártást sem folytathatni más czélból, mint hogy lehető legna­gyobb nyereségre tehessünk általa szert. Ámde az illy nyereséget gyakran nem hazánkon belül, hanem kívül szerezhetni meg, ’s ez oka: miért gyakorlatban az imént feltett szándék nem egyéb ábrándnál.“ De kérdjük: lehetett e ezen kifejezésünk alá, hogy t. i. igen kívánatos lenne a’ legfőbb gyárbeli czikkeket szü­kségink födözésére hazánkban gyár­tani, tolni ezen bal fogalmat is, mintha kizárólag csak honi piaczokat kívánnánk ellátni? hogy mis­­ipari kivitelre ne dolgozzunk? vagy pedig nem in­kább az a kivánatunk tulajdonképi értelme, hogy a’ gyártás fő nemeire nézve legalább annyira töreked­jünk, hogy honi készitvényink értékes lenne azok értékével, miket mostanig külföldről hozunk be , hogy az ujlag előteremtett értékekkel a’ nemzeti tő­ke és erő is gyarapodjék? — Mennyi szó, hogy félre ne értessünk! — De bárha­t, ellenünk által előho­zott tételünk a’czáfolatban egy kissé ferdén áll, mert értekezésünkben sehol sem mondottuk, hogy készit­­vények kivitelére ne dolgozzunk — mind a’ mel­lett ez iránti okoskodásából semmi fontos következ­tetés nem ered; mert kérdjük: nem fogják é mísiparo­­sink eleinte praeferentei a’ hazai piaczokat gyártvá­­nyaikkal ellátni, mivel közelebbek — mivel azok fo­gyasztása bonunkban nemcsak nem megszűriani de napról napra mindinkább növekedni fog ’s mivel e­­zenkivül azok a’ piaczokon (feltételünk szerint) a’ korlátlan verseny ellen védve lennének? — nehezen keresendi föl eleinte a’külföldi piaczokat, mellyeken a’ concurrentia minden ingadozásinak ki volna téve! de ha még is minden valószínűség daczára­­. bará­tunk véleménye szerint gyártványit külföldi piaczo­kon adná el a’ honi gyáros — olly borzasztó lenne é illy eredmény, nem foglalkoztatná é szinte honfiain­kat? nem hozná é hazánkba az itt ujlag előteremtett áruértékeket? nem növekednék é ez által is a’ nem­zeti tőke? épen illy eredmény nem tanusítná é népes­ségünk’s iparbeli képességünket legbiztosabban? De ha előbbi czikkünkben kimondottuk is, hogy nincs szándékunk Magyarországot gyárstatussá alakítani, minthogy ezt legközelebb jövőben úgy sem érhetni el, könnyű átlátni,hogy ezen állítás csak auxesisként tekintendő — ámde nem oliy könnyű átlátni, miért kel ki t. barátunk ezen nyilatkozatunk ellen, miután szerinte is az ipar — csak lassú növésű plánta!! — vagy talán csak de futuris contingentibus aggódik? — de ez iránt is nyugtassa meg magát­­. barátunk , mert az Angolországban olly nagyfokon levő földmi­­velés is bizonyítja, hogy az utolsót az ipar emeli leg­inkább; ’s bizonyos, hogy földeink sem maradandóak kopáron, ha honunkban az ipar diszlésbe jövend. Minthogy pedig gyáripar-üzés által a’ nemzeti jövedelem és töke,’s igy a’nemzeti erő is tetemesen nö­vekszik, ’s ez országunkra nézve is igen kívánatos, mindenek előtt meg kelle mutatnunk, hogy népessé­günk relativ gyérsége a’ honi gyártást lényegesen gátló akadálynak nem tekinthető, hacsak szüksé­günk födözésérül van szó — minthogy országunk né­pessége némelly részekben már annyira szaporodék, hogy azokban a’ földmivelésnek minden rövidsége nélkül gyáripar is létezhetik, kivált miután a’ gép­gyártás úgy sem igen sok emberkezet kíván, hogy országunk csak néhány tör­öttebb vidékina’ szüksé­ges gyárczikkek elkészíttethetnének, például azon ausztriai 4 mérföldnyi vidéket említettük, mellyen több másnemű gyáron kivül majd még egyszer annyi gyapotfonal készíttetik,mint a’ mennyi nekünk szük­séges, és hogy ezen gyártásfajhoz kivántató munká­sok jó része Magyarországból tódul oda ’stb. ’S vár­jon mit felelt erre t. barátunk? — Czáfolatában csak azt találta jónak megemlíteni, hogy „ennek daczára a’ csekély és roszszul elosztott népesség, ha nem is az ország minden vidékeire, de általán véve mégis tény marad, melly­nek’s más ide szolgáló okok­nak öszszes befolyásából, több baj közt a’ munka­bér egyenlőtlensége, és sok vidékem magassága el nem tagadhatólag következik; mit bizonyosan a’ műipar diszlése egyik akadályának kell tekinteni, minden mást elhallgatva már csak azért is, mert azon­ anyagokat, mellyekre a’ műiparnak szüksége van, ezen körülmény is drágítja.“ — Bár azonban ez utol­só észrevétele a’ pamutgyártásra nem alkalmazható, azon felül kérdjük meg: hihető , hogy a’ honi szük­­ségink födözésére, ’s a’ fő gyárczikkek készítésére megkívántaké 40,50 v. 60 ezer egyednek földmive­­lésteli elvonatása által valóban annyira felszökken­ne a’ napszám , hogy a’ nyers anyagok drágulása következnék be? vagy más szavakkal, meg fog­y ez által gyapjú, kender, len, bőr, bor, gabna ’s más ne­mű terményünk szűkíttetni? — de előbb meg kellene mutatni, hogy ez egyedmennyiség valóban földműve­léstől vonatnék el; mivel azonban ezen gyártási fa­jak 7. részéhez aszszonyok, leányok, serdülők és­­ gyermekek is alkalmasak, kik nagy részben kisebb­ és nagyobb városunkban földmivelés által úgy sem foglalkodtatnak, t. barátunk ebbel! ellenvetése alig leend nagy fontosságú, hacsak azt nem akarja állí­tani, hogy földmivelésünk jólléte 40 v. 60 ezer e­­gyedtől függ. — Azonban, miután e’ roppant egyed­­tömeget úgy sem kell még az i­d­é­n a’ már annyira veszélyeztetett földmiveléstől elvonnunk, — tehát majd jövő évre, midőn népességünk természetes nö­vekedése következtében körülbelül 140 —150 ezer egyeddel többet találandunk az országban, kik a’ föld-kiosztás alkalmakor elkéstek, újra t. barátunk­hoz fogunk az ipar érdekében folyamodni. — Higye el t. barátunk, az emberi nem sokkal gyorsabban sza­porodik, mint a’ kereset forrásai, mellyek a’ sorvadás ellen legalább bizonyos időig ovószerűl szolgálhat­nának. Jól emlékezünk azon még nem rég múlt idő­re, midőn a’ katonaságra kivántatott mintegy 40 e­­zer ujoncz vonatott el a’ földmiveléstől, ’s ez megtör­tént a’ nélkül, hogy a’ nyers anyagok drágulása be­következett volna. Ha pedig valaki azt felelné, hogy

Next