Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-03-22 / 23. szám
PEST, vasárnap martzius 22-én Megjelenik a’ Társalkodóval minden heten kétszeri t. i. vasárnap és csitörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. ________________ FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (Kinevezés; névmagyarosítás; bécsi rövid tudósítás a’ tiszaszabályozási ügy elöhaladásáról ‘s gr. Széchenyi és Srécheninkrül; alkotványosságunk —’s függelékül egy két szó napi kérdésiek fölött [; Szatmár, Pozsony, Borsod és Pest megyék közgyűlései; Abauj megyei új tisztikar; budapesti napló) Anglia. (Alsóházi tárgyalások vallási dolgokról; Connell levele a Grepcal-gyülésben.) Francziaország. (Algíri tudósítások Bugeaud marsal és Abdelkader mozgalmiról; sóár-csökkentés barom számára; elegy.) Lengyelország. (Hhivatalos és hírlapi tudósítások a’ lengyel lázadást érintőleg.) Elegyhirek. Értesítő. Magyar- és Erdélyország. A’ Galicziába legfelsőbb parancs következtében Krakó szabad állomány megszállása végett öszszevont seregosztály feladatát végezvén, ő cs. kir. fölsége magas rendeletéből Castiglione gróf altábornagy veendi át Krakóban a’ főparancsnokságot. Ő cs. ’s ap. kir.felsége Szloboda Pál oroszlányi evang. lelkész vezetéknevének„Szabados“-ra változtatását kegyeim, megengedni méltóztatok. Domby István halálával a’ diósgyőri és tokaji k. kincstári uradalmi mérnök- állomás, mellyhez 500 pftbúl álló fizetés, 50 pozs.mérő kétszeres buza,s0 öl fa és szabad szállás van kapcsolva, megüresedvén azon egyedek, kik ezen állomást elnyerni óhajtják, felszóliltatnak, hogy mind az építészetben, mind földmérésben jártasságukat bebizonyító oklevelekkel ellátott folyamodásaikat folyó évi aprilis 15 ik napjáig a’diósgyőri k. kamrai praefectusnál nyújtsák be. Bécsbül mart. sörül ezt írják az augsb. Allg. Zeitungnak: Széchenyi István gr., ki a’ tiszaszabályozási nagyszerű nemzeti vállalat élén áll, itt, hol már febr. 23-a óta tartózkodik, kölcsönt kötött a’ felemlített czélra. Hallomás szerint egy szerződést hozott magával,melly valamennyi eddig elő öszszeállt tiszavölgyi fiókegylettől és számos tiszavölgyi dús földbirtokostól alá van irva.Teremtvények a’Dunagőzhajózás mellett, melly által a’gróf, mikép egykor egy angol lap megjegyzé, „legelől nyitá meg hazáját az európai közlekedésnek, a’ Tiszaszabályozás, ha mint reméllhető, létesül, dicsőségesen fog állani ’s ezenkívül sajátszerűleg nagyobbítni fogja Mországot,miután a’ posványok ’s náderdők kiszárittatásával ezer meg ezer holdnyi roppant terjedelmű föld fog a’ dúló vizektől megmentetni. Míg Széchenyi gróf itt fáradoz a’ nagy kezdet valósitása körül, azalatt neje Pesten első fáját ülteti be az uj közsétatérnek, mellynek alapitója ugyanazon dicséretes magyar, „tett és szó embere.“ Mindezen körülményt tekintve, valóban kétszeres jelentőké amaz ünnepély. Azon pillanatban, midőn martiuszkán, a’grófnő a’platánt ezen szóval: „virulj!“ a’földbe ültető, mozsárdurrogások rázták meg a’léget ’s hangos népörömkiáltozás zendült meg. Minden jelenvolt hölgy, magasrangu úgy mint polgárosztálybeli, megöntözék a’ felavatott helyet és nyalábot.— Alkotványosításunk —’• függelékül egyké(Mz.ó ■»»felkér«kseink fűlött. I. E’ pártnak ne mes és szabad elvei, tiszta és szeplőtlen nézetei vannak,szigorúan önzetlen; szónokokkal bir, kiknek szavuk viszhangra talál az országban; de mit használnak mindezen tehetségek*? szónokaik szószékre lépvén, hazafias hangjaikban szigorú fenyegetésekre gyúlnak ’s a’ kormány megbukását jósolgatják; ekkor a’ szószékről ismét leszabnak— ’s minden a’ réginél marad. — Derék férfijai az alkotványos ellenzéknek, ébredjetek! már ideje! legyetek párttá, bírjatok akarattal ’s ismerjétek meg tinmagatokat! — így hangzik az ország intő szava; igy egy önzetlen baráté, ki nem kevés előérzettel bir a’közel jövendővül .Tanulság-és jelentékdús szavai Francziaország nagy költője ’s politicusának — a’ lángeszű Lamartinenek. Ki ne ismérné Lamartinet a’ muzák fölkentjét? — de ki ne ismérné még inkább Lamartinet a’jog és szabadság bajnokát— a’ politikai küzdhomok egyik koszorús leventéjét? — , azon szellemdus, élet és tapasztalat által okult férfin, ki a’ jog- és népszeretet szent füzétől lelkesülve, midőn egyik kezében az alkotvány és józan szabadelvűség zászlóját lobogtatta, nem irtózott másik kezével széttépni azon köteléket, melly őt előbbi pártjához barátihoz, politikai gyámolaihoz fűzé. Lángesze de még inkább a’fensőbb sugalmak felfogására olly igen képes hő keble tökéletesen megérté azon szellemet, melly az emberi ’s néptökélyesbülés ahrimanjával több mint egy század óta határzottan vívó alakulási mozgalmakat szüli ’s vezérli Európában; Jelleggá annak oda pontosított irányát, miszerint a’ biztosított szent jogok ne csak írott malaszt maradjanak, hanem éltető szellemmé is váljanak, ’s hozzák meg ama gyümölcsöket, mikért fejdelmi tróntól kezdve a’ társaság minden osztásiból annyi jó és jeles küzdött. Lamartine meghasonlott a’párttal, mellynek főnökévé teremtve ’s hivatva volt, ’s elpártolásának oka, mint általányosan tudva van,az volt,mert nem találta az ellenzéket elég erősnek 's alkalmasnak azon eszmék valósítására,mellyek szerint czélra vezessék a’ nemzetet; elvált tehát ’s programjában fenhangon hirdeté a’ tanokat, miknek diadalt szerezni nézete szerint annyi,mint túllépni a’ társadalmi sokoldalú pangás rubiconját ’s első lépést tenni az általányos jóllét üdvleldéjébe. — Az igaz, vannak pillanatok, vannak időszakok a’nemzetek életében, midőn mintegy láthatlan hatalom zsibbasztja a’cselekvő erők ruganyosságát, üdvtelen marasmus mirigye száll a’ sikerrel mozogni szokott haladási szellem fölé, ’s ha fátyollal nem borítja is el szemei elől a’ pályairányt, mellyen útját folytatnia kellene, kezeit látszik mintegy lekötni, hogy ne mozdulhasson; vagy nincs áldás legfeszültebb munkálkodásai, legohajtoltabb vágyai ’s igényeinek legmeghatóbb jelenetekbeni nyilatkozásai fölött sem, azon egyszerű, ’s a’politikai világban magát eddig soha meg nem czáfolt okból, mert az ó szent frigyi mane, thekel,pharesként latra tétetvén , könnyűnek találtatott. Illyésetekben sokszor csak egyes hatalmas szózatok rázták föl a’pangásban sinylő nemzettestet, vesékig ható éles korholásai ’s jóslatai a’ végzet által ihletett látnokoknak, kik a’ hazájoknak még üdvet hozható lépéseket az ártalmasoktól megkülönböztetni képesek valának; mérges gunynyilakat szórtak illykor azok a’ tétlenségben csökönyösült, vagy tévelyes irányban vezetett részre’s eszméletre támaszták a’keményen alvókat; leggyökeresb jogaik, legédesb reményeikhez nyúltak látszólag a’ tétova ’s ingadozó meggyőződés ellenében, hogy azt megszilárdítsák. Látszólag, mondjuk, mert hisz keblükben minden csepp vér jogszerűségnek’s honfitársaik iránti legbuzgóbb szeretetnek vala szentelve. És azo ’s újabb történetek évkönyveiben fényes példák tanusitják hason eljárások malasztos eredményit —egész nemzetnek illy módon történt átalakulását, újjászületését, vagy legalább emlékezetes események bekövetkeztét. Életre nem érdemes volta miatt elhagyá géniusza már azon hazát, mellynek életfáján egy két gondos kertésre viruló lombot elővarázsolni többé nem birt, ’s kietlenebb len az a’ saharai pusztánál, mert elhangzott benne az áldástermő szent ige. — Lamartine legújabb politikai vallomását ezekkel némileg rokon körülmények idézék elő;legalább ő tökéletesen meggyőződött arról, hogy az ellenzéki párt ereje ’s hatása nem azon erő és hatás, mellyel működni ’s hatni lehet és kell az alkotmány jótékony,engedékeny határai között;iránya nem azon biztos irány, mellyen a’társadalom minden castai cselszövény,ármánykodást önérdek s alakjaitól mentes polgárzati czéljához,mint boldogsága partjához eljuthasson. Lángszózatát egyik párt sem akará megérteni. A’ juste milien őt fellengő ’s merő elméletek régióiban kalandozó „ultrademokratának“keresztelé ’s azt állitá róla,hogy ,,a’ pártok véleményei közül azt fogá fel,melly legkevésbbé alkalmazható, az eszmék közül pedig azt, mellyet létesíteni általjában nem lehetett;“—az ellenzék soraiban pedig hangos panasz és vád emelkedett ellene, mintha személyes érdekből apostatává lett volna, hogy magát főnökül tolhassa fel egy töredéknek,mellyet „túlzó elvei“ zászlaja köré gyűjthetendne. Feledé pedig mindkét fél, hogy a’ szózat, melly a’ megtámadottnak költőileg ihletett kebléből tört ki és szerte folyt,a’legtisztább hazafiság’s jogvédelem szent szózata volt, hogy a’helyzeteknek,mik azt előidézők, más eredménye ha lett volna is, csak elpalástolása leendett az ama meztelenségnek, mellyre fátyolt boritni senkinek sem fekszik jobban érdekében, mint a’ gyöngeség és gyámoltalanságnak. Nem akarjuk mondani, hogy e’ részben hazánk mint hajszál hajszálhoz hasonlít Francziaországhoz, mert csak futólag említve azt, hogy idők kellenek, míg nálunk azon elemek, mellyek az egyes érdekeket egy nemzeti köz érdeklánczba foglaló közszellem alakítására megkívántainak, egészen’s biztosan kifejtenek, — pedig közszellem nélkül a’ pártok élete csak mesterséges üvegházi tengés valódi szín és erő hiányával,—tehát ezt csak futólag említve, tagadására szólíthatunk fel bátran bárkit is — ha lelkiismérete megengedi — azon czáfolhatlan igazságnak: vájjon még a’ született politicusok — sőt a’ politikai tudományok szentélybe beavatottnak látszó tanultabb osztály soraiban is nem találkoznak e nálunk legio-számra,kik a’pártok tiszta fogalmát ’s különbségi jellemzetét csak híréből ismerik, és azon szennyfoltokrul,miket azokra nálunk az önérdek lélekvásárló démona sütött.Olly szerfölött fiúknak sem akarunk tartatni, mintha gyönge szavaink csak leggyöngébb viszhangjához is hasonlíthatnának a’ nemzeti nagy létre ’s újjászületésre felriasztani képes hazanemlői tárogatónak; mert ha maga a’ „Világ“ szerzőjének hatalmas szózata sem bírt egészen kirántani régi pangásunkból, sokkal kevésbbé fog az bizonnyal nekünk sikerülni. De miután mégis némi hasonlóság létezik a’helyzetek között ’s tulajdonában érezzük lenni magunkat a’jognak, miszerint szabad polgárul a’haza állapotát kimérve’s illő korlátok között fejtegessük, múltját jelenével combinálhassuk’s jövendője csillagzatába is ollykor ollykor betekinthessünk,e’tért választottuk nézetűik előadásai fejtegetésére,mellyben az állodalmi formák némelly alap-’s életkérdésiről értekezvén,minden nyomon szoros és fő tekintettel leendőnk alkotványunk ’s állodalmi szerkezetünk alakjára,nemr.’s népéleti napi mozgalmunkra’s ezeknek fejlődés- és tömegülésünkre milly árnyéklatokban történő közhatására. Kegyelethiány miatt a’ tisztes ősek százados intézményei iránt, tisztelethiány miatt az állodalmi főhatalmat képviselő ’s gyakorló testületek és egyesek ellenében, türelemhiány miatt az ellenkező nézet és véleményekkel szemközt, nem fog emelhetni senki vádszavat ellenünk; — valamint más részről nem gyújtunk tömjént annak, a’ mi exorcismust (száműzést) érdemel, sem fátyolt nem borítunk arra, a’minek fölfedeztetni kell, hogy orvosoltassék.— Platoszerű köztársasági gőzképeknek’s utópiái jámbor óhajtásnak fogják tán hazafi keblünk némelly nyilatkozatit bélyegezni azok, kik a’ gondolkodás nehéz működésétől iszonyodva ’s okait bonyolult helyzetünknek nem fürkészve, máról holnapra gond ’s aggodalom nélkül tengenek — mert önérdeken felül semmi nemesb ingert,ösztönt nem ismernek;—de csak hadd előzgessék eredményét szózatunknak, hisz nem ezek dandárjával nyerhetni meg a’haladás ’s nemzeti emelkedés diadalát, — hadd kereszteljék tehát utopiaszerű reményeknek meleg óhajtásokat: eszünk és szivünk, mellyek előtt szándékunk szentsége ’s tisztasága nyitva áll, mint csecsemő vágyai a’figyelő gondos anya előtt, megóvand a’ szerencsétlenségtől, hogy jóságokba sülyedjünk, midőn tulságokat ostorozunk, ’s hogy mást és többet követeljünk, mint a’mit és mennyit körülményinktől a’legtisztább, legforróbb honszeretet képes kialkudni. A’ dolgok érdeméhez tehát „ Az Egyházban az Isten-állományban a’ polgárhit az emberek ismertető bélyege. Értjük a’ politikai hitvallást. „Mi gondom nekem ön politikai hitvallására“—mondá a’ legutóbbi spanyol polgárháborúban egy hadi törvényszékben ült carlospárti tábornok az ellenkező részhez tántoríthatlan ragaszkodását politikai hitvallásával igazolni törekedett fogolyhoz. ’S a’hadibiró jelen szavainak értelme súlyos és aggasztó, mételyes és fájdalomokozó. Polgárzatban legveszélyesb, legirtózatosb mirigy az önkény; legdrágább, legbecsesb ’s mindenek fölötti tisztelet’s kíméletre méltó tulajdonsága: szabad vélemény—természetesen megtestesülve, azaz élő vagy irt szavakban kifejezve. Ez a’köztársasági józan szabadság fő támaszoszlopa, vagyis inkább alap, mellyen minden szabad és üdvös intézvény épülete fenáll— és pedig annál szilárdabbul áll fen, minél kevesebb lánczszem tartja bilincsben az égiek ama fönséges adományát, ’s minél kevésb az akadály, hogy minden polgárkebelben oltár emelkedjék számára. A’ millenariusok arany kora, vagy az optimisták agyrémei közt létező tökélyes, s minden gonoszságnélküli boldog időszak csupán akkor fogna tán bekövetkezni, ha minden agy gondolata,minden szív érzete nyílt lapul állana lelki szemünk előtt’s nem kellene tartanunk, hogy a’ legőszintébb,legigazabbnak mutatkozó vélemény színfala mögött álnok képmutatás vészkoholó daemona lappang. ’S ezen rút jellemfolt minél gyökeresb kiirtására legbiztosb eszközül szolgál a’ vélemény szabad’s leplezetlen kimondhatása. Leggyöngébb hasonlításban a’ viszszafojtolt gondolat ollyan, mint a’ szelidített állat kitört foga, nem árt, de nem is használ. Sok ízben azonban, mikép a’ történetek bőven bizonyítják, hasonlít a’meggyűlt gőzhöz, melly ha kicsap, nyomát rendesen rombolás kiséri. . 23.lik szám 1816.