Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-03-21 / 23. szám
April elejétől junius fogytáig terjedő évnegyedes folyamára e testvérlapoknak helyben boritéktalanul 2 fr. 40 kr. borítékosán helyben vagy postán 3 IV. 30 kr. — April elejétül december végéig terjedő 34 esztendei folyamára pedig helyben boritéktalanul 7 fr. 30 kr. borítékosán helyben vagy postán 9 pengő fr. előfizetést elfogadnak mind a két hazai k. postahivatalok, mind szorgalomvagy gyorskocsi vagy más biztos alkalom által a’ Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Kinevezések , és előléptetések : István kir. helytartó, ’s az özvegy nádornő ő fenségeik válasza a’ jász-kun kerületekhez. Uj fejlődés az alkotványos jogok körében, budapesti, napló. Törvényhatóságok: Pest, Esztergom , és Mozsonymegyék közgyűlései . Erdélyi országgyűlés. Társulati élet: a’magyar kereskedelmi társaság közgyűlése, a’ József-emlék egyesület ügyében). Külföld (Spanyolország, Anglia, Francziaország, ’Németalföld , Dánia, Olaszország.) Értesítő, MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s ap. kir. felsége a’ győri székes káptalanban következő kanonokokat, u.m. Sághy Jánost olvasó-kanonokká; Varga Jánost székesegyházi, Prileczky Imrét mosonyi, Silberknott Józsefet locsmándi, Susich Györgyöt rábaközi, továbbá Zeáky Zsigmond czimzetes püspököt komáromi; Putz Ferencz rákosi plébánost pedig pápai főesperessé; végre Mogyorósy Pál püspöki növelde aligazgatóját ugyanezen káptalan kanonokává kinevezni —’s a'jelenleg megüresült iglói sótárnokság évi fizetését ötszáz pengő forintról ,hatszázra emelni legkegy. méltóztatott. A’mi magy. kir. udv. kamara Eibaeh Mihályt eddig a’mittroviczi haszonvételek felégyelőjét eszéki kir. hidvámszedővé léptette elő. ISTVÁN cs. kir. főfig’s kir. helytartó ő fenségének a a’nsjász és kun kerülethez intézett válasza: Nemes kerületek! Vegyék e’ nemes kerületek szíves köszönetemet azon bánatos részvétükért, mellyel boldogult édes atyám elhunyta feletti fájdalmamban olly híven osztoznak. Folyó hádrói hozzám intézett fölterjesztésökben kimondott érzelmeik őszinteségéről nem enged kétkednem azon igaz magyar hivség, tántorithatlan ragaszkodás, és soha nem ingó bizalom, mellyel e’ nemes kerületek felejthetetlen édes atyámnak irántuk folyton tanúsított különös hajlamát és szeretetét mindenkor viszonozták. — Ő valóban, a’ dicsőült, országos gondok és szakadatlan fáradalmak közt, gondos atya szeretetével ápolta mindig e’ nemes kerületek érdekeit ’s intézte azok ügyeit, miszerint munkásságának nem csekély része mindenkor ezen kerületeknek volt szentelve, ’s azon kölcsönös bizalom edzette köteléknek, melly e’nemes kerületeket atyámhoz csatolta, kedvezni látszott maga a’ kérlelhettem végzet is, melly azt, mit egy országtól megtagadott, e’ nemes kerületeknek meghagyta érni, hogy megüllhessék még félszázados grófjak ’s birájok hálaünnepét s áldást mondhassanak az aggastyánra, mit az oszág az ő félszázados nádorának már csak hamvaira mondhat. — Engedje most már az isteni gondviselés, hogy én is, kit felszurunk királyunk kegyelme időközben e’ nemes kerületek grófjává’s túrájává kinevezni méltóztatott, tiszta szándékomnak megfelelő erőt leljek mindig magamban; hogy eként gyámolitva e’ nemes kerületeknek irántam nyilványitott birodalma által a’ boldogult nyomdokain és szellemében tovább működhessem Kelt Bécsben böjtelőhava okén 1847. István sk. k. itv. Özvegy nádornénk ő cs. és k. fensége válasza a ns jászlavi kerületek részvéttanusitó levelére: Tek. nemes kerületek! A’ mindeneket intéző isteni gondviselés úgy akarta, hogy felejthetetlen emlékű kedves jó férjemet elveszítsem’s igy kénytelen legyek megizlelni azon kimondhatatlan keserű fájdalmát, melly elől csupán ott, hová a’ boldogult már elköltözött, van végmenedékünk. — És ha van e’ nagy végetlen fájdalomra nézve a’ vallás szent ihletű megnyugtatásán kívül mégis’ némi vigasztalás,nagy mértékben meríthetem azt e’ ns kerületeknek folyó hó elsőjéről 260 ik szám alatt hozzám intézett igen becses levelükből, kik az elhunythoz olly közel állottak ez életben; kikhez ő a’ ns kerületek ’s egyes lakosaik részéről iránta annyi — ’s meg annyiszor nyilványult fiúi tiszta szeretet ’s vonzódásnál fogva, élte fogytáig a’ leggyöngédebb atyai indulattal viseltetett, ’s kik közt,hogy élte végszakában még egyszer megjelenni és lelkesedésükben osztozni az ég megengedte, —visszatértével előttem egyik főbb óhajtása beteljesültének — örömteli szívvel — vallotta be. Hálás köszönettel vévén tehát ezen rólam bánatos napjaimban való szives megemlékezést, nem késem e’ új kerületeket egyúttal biztositni, hogy nem lesz soha idő, melly e’ kitűnő figyelmöket’s vigasztalásomra intézett nemes keblű szándékukat emlékezetemből, úgy azon irántok viseltető igaz hajlandóságot, melly dicsőült kedves férjemről reám hagyománykép szállott, valaha szivemből képes lenne kitörleni; ki egyébiránt minden jót kívánva maradok a’zek.ns kerületeknek Bécsben február 12én 1847. Szives jóakarójok Mária Dorothea, m. k. Uj fejlődés az alkotványos jogok körében. Megyei rendszerünknek, — mellynek mindig kész védőji ugyan, de vak bálványzóji soha sem voltunk —többek közt azt köszönhetjük, hogy nagyobb mértékben termi hazánknak a’ szónokokat, mint országlati férfiakat ’s hogy ezek sajátkép olly ritkák. ’S ez természetes. Egy megye szűk körében képződik a’ publicista ’s önkénytelenül magára ölti a’ provincialismus szűkkeblüségeit, melly a’ dolgokat nem engedi magasabb — országos vagy épen világnézeti — szempontokból felfogni, melly azoknak mindig csak egyugyanazon légkörből látható oldalát mutatja. Innen annyi félszegség eszméinkben, eljárásunkban. Bocsánat szavaink későbbi alkalmazásáért.Egyik vezérszónoka a’ központi megyének, ki csalhatlanul hivatva volna szónoki’s irói rendkívüli tehetségeivel nagy eredményeket, nagyobbszerű sikert vívni ki a’hazának, ha t. i. akaratához mért számitó higgadtsággal bírna, — e’ vezérszónok a’ napokban (mart. lödiki gyűlésen) a’ központi megyében illyeseket mondott. „íme az alkotványos kifejlettség példány-országában, Angolhonban, ha eszébe jut sir Robert Inglisnek három órai üres, értetlen, untató beszédével a’ parliamentet megkinozni, szólhat ugyan, de azon ország 680 tagból álló parliamentében illy alkalommal viszont egyik ugat, másik röfög, meg más kukorikás ’stb. Van tehát neki szólásjoga, ezt gyakorolhatja; de megvan a’ többinek is a’ nem starlgatás joga.“ Ezt mondá am a vezérszónok közbotrány közepett, minekutána — nem szólunk a’ conservativ tagok általányos’s hangos panaszáról — elvbarátai a’megye két alispánai a’ botrány ellen nyilván szót emeltek, következőleg az nemcsak mint különben is el nem tagadható, de szőnyegre hozott tény tárgyaltaték ’s illy körülmények közt illy beszédet a' szenvedély minden kitörései sem menthettek. Mert ebben egy uj, igen furcsa tan rejlik, mellyet sem Bentham parliamentaris taktikájában, sem a népjog legtúlzóbb tanárai eddigelé nem találtak fel, mi röviden abban áll: untató vagy nem kedvelt szónok ellenében van joga a’ közönségnek nem hallgatni, azaz ugatni, röfögni, kukorikolni, tehát, van ugatási röfögési kukorikolási jog a’ gyűléseken. — Szép dolog — ha istentől van! szokja épen ő mondani. — Azon tisztelt szónok, kiről itt emlékezünk, gyakran állitá, hogy a’ szabadságnak ’s nem a’ kiváltságnak embere. ’S mi örömest hiszszük, mert hisz Brutus mondja ’s ő becsületes ember’s azért hiszszük, hogy azon fölfedezett uj népjogot— értjük az ugatási kukorikálási jogot, — nem akarja csak egyik fél claqueur - csapatja számára monopolizálni ’s igy mi lesz vala belőle, ha néhány — ’s erre kevés ember kell — hallgatónak, kinek ő épen talán nem kedvelt szónoka, eszébe jut szorosan doctrinája szerint,röfögési kukorikálási jogával épen ellene élni. Ez ugyan ad captum czáfolat lett volna, mihez még sem fejtörés sem ékesszólás nem kell, de mit egyedül a’szónok okoskodása menthetne némileg. Mi sajnálkozásunkban a hallottak fölött ennyire még gondolatban sem mentünk. De azonnal eszünkbe jutottak — mert hisz szerencsétlenségére a’ szónok maga fölemlítő — más megyék, hol a’ dolog fordítva áll, hol e’ tisztelet az ellenzék szónokait éri, hol az insultust, bőgést, nem hallgatást, zúgást,lepiszszegést, szóval azon jogot az ellenfél gyakorolja az ellenzék ellen. ’S már annyi kis malitiánkat bizony nyilván bevalljuk, hogy szerettük volna a’ szónokot, midőn fenebbi okoskodásit felhozá, egyszerre varázserővel ama más megyékbe átbüvölni, hogy változott hallgatóság közepett mondja el szép okoskodásit ’s köztök igen népszerű voltában élvezze rögtön saját okoskodásinak jutalmát nagy bőségben. Ebben — nem kételkedünk — meglepetve tapasztalhatta volna, hogy az ellenfél tanait rögtön elfogadja ’s teketória nélkül életbe lépteti. — Lám, lám hova ragadja az embert a’hév, melly fölött megfontolás nem őrködik! Igen helyesen jegyző meg a’ megye e.alisp.ja e’ gyűlés napján, hogy a’jogok közös sajátunk’s hibázik az, ki magát tekintve számba nem veszi, midőn szomszédja háborgattatik, mert a’jog, miden szomszédja sérülést szenved, közös ’s igy közös az érdek is annak megvédésében. Áll ez a’ szabadszólási jogra is ’s ha bárki jobbról vagy balról, azaz Pestben jobbról, számos megyében balról, gátoltatik a’ hallgatóság rakonczátlanságai által a’szabad szólásban, bizony édes mindnyájunk joga sértetik akkor; itt szomszédinké, amott a’ miénk, — ’s a’ védelem közös érdek, közös kötelesség. ’S ha a’ másodalispánként bűn a’ tény maga, bűnös az is, ki utalmába veszi, sőt jog magasságra emeli azt. Tegye magát a’ tisztelt szónok helyzetünkbe, legyen szives átgondolni magát Pestmegye minden esetre szűk körén túl,— ’s ha nem fog keltenie meszsze gondolatában utazni’s ha ellenkező oldalról haza mértékkel mérnek viszsza, mentse akkor a’ hallgatóságot kikeresett sophismákkal. Mi, kiknek ama szerencse—tán ez volt—jutott, hogy fel— lázadott kedélyünk nem egyszer az ellenfél corteseinek rakonczátlankodásai miatt, mit gondol a’ tiszt, szónok elfeledtük Pesten, hogy itt fordítva mérnek viszsza?Koránsem. Sőt inkább lesújtva érezők magunkat, mert ott, hol nekünk jutott a’ panasz és boszankodás kelyhe, legalább kettő nyugasztalt: egyik, hogy ellenfeleink teszik; másik, hogy olly emberek teszik, kikről meg van írva egy hires balladában: „mivel a’ tens rendek csoportiban, ..a’ nadrágoknak szörnyű híja van.“ De midőn Pestmegyében, hol illyféle embereket,hála az égnek, a’ tanácsteremben nem látunk, de egytől egyig kapatos ember van jelen, hasonló botrányok még leverőbb hatással vannak,—mint hol a’csoport külszíne némileg csökkenti a betudást. Nem — nem, ez igy tovább nem maradhat. Alkotványos szabadság csak a rend szövetségében állhat fen ’s ha kimondottuk, vagy kimondjuk ismételve, hogy rend leszen bár általunk, bár más által, azaz de nobis sine nobis, egy elvitathatlan hisztoriai tényt mondottunk ki.Nem tanító ez, hogy hol a’ szabadság meg nem fért a’ renddel, mindig az első esett áldozatul az utólsónak, ’s hol a’ szabadság utáni törekvés ellentétbe hozá a’ rendet,vége mindig — zsarnokságban. Ne emlegesse a’ tiszt. szónok gyűléseink ősnépi typuszát, vagy engedje meg, hogy annak fénykorából a’ hatvani, ónodi ’stb. gyűlések jeleneteit is hozzá képzeljük. ’S valóban egyik leggenialisabb ’s legmélyebb írónk már húzott egyenvonalt korunk és a’ mohácsi vésznapokat előzött idők közt épen ősnépgyüléseinkről. Mi e’ képekben sok hasonlatot látva nem tartanók nehéznek föltalálni e’ kor Verbőczyét, a’ hatalmas szónokot ’s izgatót, kit ép olly kevéssé tartunk nagy országlati férfinak, mint nagy szónok volt; kit szenvedélyei sodortak, számitásai nem kormányoztak; ki képes volt hatalmas rajongás közt a hatvani gyűlést kelteni az országban, de a’ mohácsi napokat eltávolitni a’ hazától nem. X. BUDAPESTI NAPLÓ. Megjelentek Petőfi öszszes költeményei pompás díszkiadásban; a’mű kiállítása ollyan, minőt még magyar könyv nem ért, valóban bármelly hölgyasztalnak külsejére nézve is ( szére válandó Belbecsét e’ műnek, alig hiszszük, hogy volna magast) műveltséget igénylő magyar ember, ki ne ismerné Tartalma: az eddig megjelent öszszesen hét füzet költeményeken kivil, több mint egy harmadrésznyi új művekkel van bővítve, miknek mindegyike egy egy állócsillag irodalmunk egén. Petőfi az korunk költői közt, kinek lantja az emberi szív minden érzelem-változatait: szerelmet és mámort, honfiérzést és világfájdalmakat, szabadság-vágyat és anyaszerelmet egyenlő hévvel, egyenlő erővel, egyenlő kedéllyel tudott viszszaadni, minden szavában szív beszél szívhez, ezért érez minden jobb lélek együtt vele, ki még a’szivet magától nem tagadta meg.Ára a’könyvnek ápril tőig Emieh G.nál az előfizetés 3 pft, azontúl 4 pft. 23dik szám 1847. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer: t. i. vasárnap és csütörtökön Előfizethetni helyben a' szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál uri utcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében egyebütt pedig minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg’ * rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik.