Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-24 / 7. szám

PEST vasárnap január 2^kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten k tében »egyebütt pedig minden királyi posta k/,twr. t­­ vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 451 ^711 -j vis/tmi birodalomba vagy külföldi tartományokba kívánta­to példány­ok iránt csupán a be­rhl,az limp­ény Klveldik ■»­­»„„vaan fe julányo»,­... toolbol.k. 7dik szám 1847. 453 dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emele­­bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg­­ ­­FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (István és kir. fö­­herczeg kir. helytartóvá ’sz. lett kineveztetéséről szóló legfelsőbb k.k. leirat; a’ három hónapos gyász iránti intezvény; Kinevezési,ív előléptetések; halálozás; válasz báró Kemény Zsigmondnak a 19. 11. 817­. számában tett nyilatkozatára; Ludoviceum progressista szem­pontból 7. T­ö­r­v­é­n­y­h­a­t­ó­s­á­g­o­k : Tolna és Fejér megyék köz­gyűlései; a’XVI szepesi város búcsúzó közgyűlése; szakolczavárosi közlés; erdélyi országgyűlés. Társulati élet: a szeged temes­vári vasut-társaság gyűlése. Budapesti napló.­ Külföld. (Ausztria, Amerika, Portugália, Spanyolország, Anglia, Francziaország, Schweiz, Oroszország.) Értesítő: dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Másolata ISTVÁN főherczeg k. k. kinevezteté­­sét tárgy­azó ’s dnmligu m. k helytartótanácshoz kegyelmesen kibocsátott királyi leiratnak: ,3°2/62 SZ. ELSŐ FERDINAND Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e’ néven ötödik, Halics- és Ladomér-országok apostoli, úgy Lombárdia, Velencze és Illíria királya, Ausztria főherczege’stb. Fő­tisztelendő, Tisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagy­ságos és Vitézlő kedvelt híveink! Minekutána az örök gondviselésnek megfejthetetlen végzése szintúgy sze­retett, mint hőn tisztelt bátyánkat fenséges császári királyi örökös főherczeg Józsefet, Magyarország nádorát ’s kirá­lyi helytartónkat, ’s benne egyszersmind leghívebb bará­tunkat, Magyarországunk alkotmánya felett mindenkori é­­ber gondossággal őrködő legbecsebb tanácsadónkat’s fel­séges kormányunk gondjaiban általában, különösen pedig azokban, mellyek kedves Magyarországunkra ’s az ahoz kapcsolt részekre vonatkoznak, legállhatatosbban osztozó munkatársunkat, szivünk sajgó fájdalmára, e’ világból ki— szólította; azon szilárd akarat, mellyel kedves Magyaror­szágunk javát ’s boldogságát mindenkor öregbíteni törek­szünk, mit sem igényel élénkebben Tőlünk,mint hogy e’ sú­lyos veszteséget, legalkalmatos, és atyai szándékunknak leggyorsabban megfelelő módon pótoljuk ’s ugyan azért —­­miután a’nádori és királyi helytartósági méltóság megü­rült — addig is, mig a’ nádor-választás a’ legközelebb or­szággyűlésen következni fog, Magyarországba rendelen­dő királyi helytartónkról ideiglen gondoskodjunk. — Eh­hez képest fenséges császári királyi örökös főherczeg IST­­VÁN-t kedves öcsénket, felemlitett elfelejthetlen bátyánk­nak nemcsak íiját, hanem — lelke és szivének már is ki­tüntetett dicső jelleméről ítélve — örök emlékezetű atyja magas erényeinek méltó örökösét is, mind azon igazokkal, kiváltságokkal ’s előjogokkal,mellyekkel valaha Albert Jens, saxoniai hg ’s annak példájára fentiszteit dicsőült bátyánk mint kir. helytartó bírt, és igy Pest Pilis és Zsolt törvénye­sen egyesült megyék főispánságával, és a’jászok és kunok bíróságával együtt kegyelmesen kineveztük és kihirdettet­­tük. Miről is Hűségteket szükséges tudomás, egyszersmind pedig a’ végett értesítjük, hogy említett kedves öcsénk­nek fenséges cs. kir. örökös főherczeg Istvánnak e’ sze­rint ideiglen a’ legközelebb országgyűlés tartatásáig Magyarországunkban kir. helytartónkká lett kegyelmes ki­­neveztetését minden egyházi és világi törvényhatóság­gal tudatni é s közhírül bocsátani siessetek. Kikhez egyéb­iránt cs. kir. kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandó­an hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben Ausztriában, Boldogaszszony hó­ladik napján az Ur ezer nyolczszáz negyvenhetedik esztendejében. F­e­r­­d­i­n­á­n­d m. k. Gr. A­p­p­o­n­y­i G­y­ö­r­g­y m. k. P­a­z­i­a­­zi M­ih­ály m. k. 1302/12 Ő császári ’s kir.’stb. a’m. k.Helytartótanács­­csal kegyesen tudatandó: a császári királyi felsége, szint­annyira szeretett, mint bőn tisztelt bátyjának, fens, császári kir. örökös főherczeg Józsefnek, Magyarország nádorának halálán mély gyászba borult szivének bus érzetében, azt, hogy benne nemcsak bátyjának, hanem egyszersmind egyik leghívebb barátjának, Magyarország alkotmánya felett mindenkor éber gondossággal őrködő legbecsesb tanács­adójának ’s felséges kormánya gondjaiban általában, kü­lönösen pedig azokban, mellyek Magyarországra és az ahoz kapcsolt részekre vonatkoznak, legállhatatosbban osztozó munkatársának elvesztését annál mélyebben fájlalja, mi­­nél inkább kívánta volna Annak félszázados hivataloskodá­sa örök emlékezetű érdemeiért tartozott hálaadóját azok­nak szándéklott örvendetes ünneplésekor leróni, a leg­kegyelmesebben kinyilatkoztatni méltóztatván; ámbár — a’ dicsőültnek hideg tetemes gyászos romja felett kesergve — nem kételkedik, hogy e’ bánatos érzés egész Magyar­­­ országban’s ahoz kapcsolt minden részekben, főképen pe­dig e’ magy. királyi Helytartó tanácsnál,—­úgy mint melly­nek az elhunytban több mint félszázados fenséges elnöke, fénye ’s dicsősége m­últ ki — hasonló gyászos viszhangra találni fog; mind a’ mellett azonban kegyelmesen megpa­­rancsolá, hogy mind e’ magyar királyi helytartó-tanácsnak minden tagjai, mind pedig általában minden királyi — kormány — itélőszékek, szóval, minden néven nevezett ki­rályi hivatalnokok a’ boldogult végtiszteletére h­á­r­o­m h­­ó­n­a­p­i­g gyászt viselni tartozzanak ’s ezen legfőbb pa­rancsának minden kivétel nélküli pontos teljesítéséről a’ m. k. helytartótanács a’ m.k. udvari kamarával egyetértőleg kellőképen gondoskodjék. Kötelességül tette továbbá a’ m. k.’ helytartótanácsnak, a melly is a’ fen kitelt gyászidő alatt az ország törvényhatóságihoz irányzott minden intéz­­vényeit feketén szélezve bocsátandja ki, hogy az érsekeket, megyés püspököket az engesztelő szentáldozatoknak’s min­den vallásbeli elöljáróságokat ahitatos szertartásaiknak or­szágszerte leendő elrendezésére utasítván, a’ megyéket, városokat ’s minden egyéb törvényhatóságokat e’ súlyos veszteségről nyomban azon hozzáadással tudósítsa, hogy ő Felsége nemcsak a’ dicsőült iránti hálás érzésnek, hanem ön felséges személyéhezi ragaszkodásnak is egyik legvi­gasztalóbb zálogául tekintendi,­ ha ezek is a’ királyi hivatal­nokokra nézve kegyesen elrendelt gyászban minél készeb­ben részt veendnek. A’főm. m.k. Helyt.tanácskebelbeli díjas fogalomgya­korló Gerebényi Vilmost kebelbeli fogalmazóvá, ’s en­nek helyére Rácz Károly eddigi díjtalan gyakorlót nevezé. A’ amlgy magy. kir. udv. Kamra F­a­r­k­a­s Pál szegedi kir. sóhivatali írnokot saját kérelmére hasonló tisztminőség­ben Pestre helyezvén át, az ez által megürült szegedi sóhi­vatali írnokságra báró Zornberg Antal sárkányi k­­ómá­­zsálót alkalmazta. Múlt évi dec. 22-én zilahi Sebes László cs. k. ez­redes, miután királya és hazájának 53 évig’s utóbb neve­zetesen a’ magyar testőrseregnél tántorithatlan hűséggel szolgált, Bécsben, szélhüdés következtében élte 71 kik évé­ben, öszszes rokonai’s atyafiainak, kik benne nemtőtöket vesztek, gyászos fájdalmira jobb létre szenderült. Áldás poraira. Válasz báró Kemény Zsigmondnak a’ Pesti Hírlap 817 számában tett nyilatkozatára. Hogy mi személyesen a’ tisztelt­ bárót lapjainkbani közremunkálásra fel nem szólítottuk, az igaz; valamint hogy tőle személyesen ez iránt igéretet mi személyesen nem vet­tünk: ez is igaz. Azonban fog találni programmunkban sza­­vatosakra,kik a’ liszt, báróvali áltatok leginkább ismert szo­rosabb viszonyaiknál ’s előbbi benső érintkezéseiknél fogva a’ tiszt, báró nevének kitételére bennünket nem ok nélkül hatalmaztak fel —’s hogy mi ezt örömmel tettük, azt a’ tiszt, báró ur nem fogja hibánkul tulajdonitni. Pesten, jan. 22.1847. A Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége, Ludovieeum progressista szempontból. Ha jövő országgyűlésünk ferde irányt nem vesz, a’ Ludoviceum ügyének fölvétele reméllhető; szükség tehát, hogy a’ nézetek e’ tárgy iránt eleve tisztára hozassanak. Hírlapi után a’ Ludoviceumról eddig tudtom szerint egyedül a­ régi Pesti Hírlap szólt. Elfogultabb, ferdébb né­zet nem gondolható, mit azonnal be fogok bizonyítani. Minden országos tárgyat statistico-politikailag há­rom álláspontból tekinthetni: megyeiből, orszá­gosból és birodalmiból. Mind­ezen három ál­láspont egyenlő jogossággal bir, de a’ mellett e­­g­y­e­n­k­i­n­t magában véve egyoldalú, ’s az illy egyoldalú állásponton nyert nézet h­i­­­á­ny­o­s és ferde. Megyei álláspont szerint, mellyen a’régi P. Hírlap állott, a’ Ludoviceum szükségtelen ’s épületét polytechnicumnak kell használni; országos álláspontról tekintve, a’ Ludovi­­ceum szüksége kétségtelen, mert ezen állásponton az ál­­ladalom viszonya a’ külhatalmakkal tisztán szemünkbe tűnik ’s ennélfogva az ország védelmének, tehát a’ Ludoviceum­­nak mulhatlan léte; de ha létegesitését olly emberre bíz­nék, ki c­s­ak honunkat venné szemügyre ’s nem egyszer­smind a’ közbirodalmat, e’ létesítési kérdés : megköszönné e Ausztria, úgy viszont megköszönné e Magyarország, ha az csupán közbírodalmi szempontból léptetnék életbe? Félre illy ferde egyoldalúságokkal, mellyek csak a’ veszekedés kimeríthetlen kutforrásai 's a' létesítést lehetet­lenné teszik, mint ezt a’ Ludoviceum története világosan tanúsítja. Kötelessége kinek kinek, mint embernek és pol­gárnak, illy a’ nemzet haladását akadályozó elfogultságok­ból, mindenoldalú tiszta nézetre vergődni! Korunkban, mond körülbelül a’ régi p. Hírlap, az ál­landó katonaság helyét a honvédnek kell elfoglalni, e’ mel­lett az ipar és kereskedés felvirágzása napjaink jelszava: a’ Ludoviceum létesítése tehát épen olly szükségtelen mint korszerűtlen, változtassuk tehát azt polytechnicummá. E’ nézet megyei álláspontból ítélve igen természe­tesen ered. Ha Magyarországot pusztán 53 megye alakjá­ban képzeljük mindig, és soha nem mint egészet, az országos védelem soha nem ötlik eszünkbe, vagy inkább annak szüksége igen távol esik ítéletkörünktől, tehát az állandó seregé és Ludoviceumé is. Ehez azonkívül a’ me­gyének nincs semmi köze, sőt a’ birodalmi kormány ren­delkezik róla, maradjunk tehát a’honvédnél, kiált egy táb­­labiró s mivel a’ Ludoviceum az állósereghez képezné honfiainkat—nem kell; polytechnicummá kell használni az épületet, ennél maradjunk! Egészen más színben jelenik meg ellenben a’ Ludo­­viceum ügye, ha azt az egyesült országos és birodalmi ál­láspontokból tekintjük. Hogy valamelly ország felvirul­hasson, hogy a’ nemzet haladhasson, arra mindenekelőtt az ország függetlenségének fen tartása szüksé­ges. Ha ez elvesz, elvesz a’ nemzet élete, neve a’ történet­ben ’s akkor iparát ’s kereskedését nehéz lesz polytechni­­cum által felvirágoztatni, ha az másnak nem épen úgy tet­szik. Vagy talán azt hiszitek, hogy az ur isten a’ nemzeteket fentartja hozzájárulásuk nélkül? Tudom, nem egy fiatal idealista igen könnyen gondolkodik eziránt; sze­rinte a’ magyar nemzet élete örök; az ifjú általában életé­vel egészségével keveset gondol, mintha halhatatlan vol­na; azonban: „Heute roth, morgen todt!a mond egy német példabeszéd’s ez aránylag a’nemzetekre is alkalmazható. Hol vannak azon hunnok, kik előtt elsápadt a világ, ’s kik­től régi hagyomány szerint magunkat származtatjuk? Sem hirök(?)sem hamvok.Egy csata eldöntötte sorsukat, meg­haltak mint nemzet 24 óra alatt. És ti, illy memento után, ’s e’ perezben, midőn egy szomszéd nemzet halálhörgései felétek hangoznak, a’ haza országos védelméről gondos­kodni fölöslegnek tarthatnátok ? Támaszkodva Ausztriára menekedtünk meg a’török járomtól,­­a’másik rész János alatt elveszte nemzeti függetlenségét is csak Ausztriára tá­maszkodva állhatjuk ki, ha elkövetkeznék, bármelly külel­­lennek megtámadását.Minket csak fegyvermenthet meg, de fegyver, tud­om­ány­t­ó­l s­e­gí­tte­tve, és erre Ludoviceum kell. Nem, nemzeti had kell, nemzeti honvéd vagy őrse­reg! kiált itt megint a’ táblabiró. Engedelmet spectabilis, kegyed ugyan született katona, de ezekben talán még­sem eléggé járatos. Jövő czikkemben szerencsém lesz ebből! fogalmait kissé tisztábbra hoznom, ez­úttal tehát csak an­nyit mondok: honvéd, nemzeti őrség, nevezzétek mint a­­karjátok, még most honunkban nem alkalmazható, míg na­gyobb egyenlőség a’törvény előtt nem eszközöltetik, tehát eddig csak állóhadról lehet még szó és csupán táblabiró ur tekintetéből; mert ha már most fegyverzenők fel a’ népet, félek hogy végre még táblabiró ur is kiszorulhatna — a’ tábla megöl. De hagyjuk ezt most. Annyi "bizonyos, Ludo­­viceum kell. Nem változtatjuk tehát polytechnicummá? Dehogy változtatjuk! dehogy változtatjuk! Annak másutt épülend háza. Ez a’ legnevetségesebb gondolat volna. íme felépí­tettük a’ Ludoviceumot, csak meg kellene inditani; de ez már most nem tetszik. Ipar, kereskedés, polytechnicum ki­áltanak­’s a’ ház pusztán áll. Felépítettük a’ múzeumot; de az utólsó országgyűlés nemzeti intézetekre nem adott pénzt ’s a’ museum őrei gyalulatlan deszkákra állítják ki a’ nemzet kincseit. Ha ez a’ britt museumban történnék, valamellyik angol látogató, csupa nemzeti büszkeségből, agyonlőné magát; de nálunk azt hallottuk kiáltatni: nem kell múlnia! Ez uraim! ellenmondhatlanul a’ valósíthatlanság theoriája maga, így soha sem jutunk zöld ágra! De felelni fogtok: a’ Ludoviceum létesíthetlen, mert az ország s a birodalom követelései e’ tárgyra nézve kie­­gyenlíthetlenek. Igen is valósíthatlansági elméletetek sze­rint, ha egyoldalú felfogástok után az országot a’ biroda­lommal metsző ellentétbe állítjátok, úgy tudnivaló, soha

Next