Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-24 / 7. szám
PEST vasárnap január 2^kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten k tében »egyebütt pedig minden királyi posta k/,twr. t vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 451 ^711 -j vis/tmi birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántato példányok iránt csupán a berhl,az limpény Klveldik ■»»„„vaan fe julányo»,... toolbol.k. 7dik szám 1847. 453 dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emelebécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (István és kir. föherczeg kir. helytartóvá ’sz. lett kineveztetéséről szóló legfelsőbb k.k. leirat; a’ három hónapos gyász iránti intezvény; Kinevezési,ív előléptetések; halálozás; válasz báró Kemény Zsigmondnak a 19. 11. 817. számában tett nyilatkozatára; Ludoviceum progressista szempontból 7. Törvényhatóságok : Tolna és Fejér megyék közgyűlései; a’XVI szepesi város búcsúzó közgyűlése; szakolczavárosi közlés; erdélyi országgyűlés. Társulati élet: a szeged temesvári vasut-társaság gyűlése. Budapesti napló. Külföld. (Ausztria, Amerika, Portugália, Spanyolország, Anglia, Francziaország, Schweiz, Oroszország.) Értesítő: dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Másolata ISTVÁN főherczeg k. k. kineveztetését tárgyazó ’s dnmligu m. k helytartótanácshoz kegyelmesen kibocsátott királyi leiratnak: ,3°2/62 SZ. ELSŐ FERDINAND Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország e’ néven ötödik, Halics- és Ladomér-országok apostoli, úgy Lombárdia, Velencze és Illíria királya, Ausztria főherczege’stb. Főtisztelendő, Tisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, Nagyságos és Vitézlő kedvelt híveink! Minekutána az örök gondviselésnek megfejthetetlen végzése szintúgy szeretett, mint hőn tisztelt bátyánkat fenséges császári királyi örökös főherczeg Józsefet, Magyarország nádorát ’s királyi helytartónkat, ’s benne egyszersmind leghívebb barátunkat, Magyarországunk alkotmánya felett mindenkori éber gondossággal őrködő legbecsebb tanácsadónkat’s felséges kormányunk gondjaiban általában, különösen pedig azokban, mellyek kedves Magyarországunkra ’s az ahoz kapcsolt részekre vonatkoznak, legállhatatosbban osztozó munkatársunkat, szivünk sajgó fájdalmára, e’ világból ki— szólította; azon szilárd akarat, mellyel kedves Magyarországunk javát ’s boldogságát mindenkor öregbíteni törekszünk, mit sem igényel élénkebben Tőlünk,mint hogy e’ súlyos veszteséget, legalkalmatos, és atyai szándékunknak leggyorsabban megfelelő módon pótoljuk ’s ugyan azért —miután a’nádori és királyi helytartósági méltóság megürült — addig is, mig a’ nádor-választás a’ legközelebb országgyűlésen következni fog, Magyarországba rendelendő királyi helytartónkról ideiglen gondoskodjunk. — Ehhez képest fenséges császári királyi örökös főherczeg ISTVÁN-t kedves öcsénket, felemlitett elfelejthetlen bátyánknak nemcsak íiját, hanem — lelke és szivének már is kitüntetett dicső jelleméről ítélve — örök emlékezetű atyja magas erényeinek méltó örökösét is, mind azon igazokkal, kiváltságokkal ’s előjogokkal,mellyekkel valaha Albert Jens, saxoniai hg ’s annak példájára fentiszteit dicsőült bátyánk mint kir. helytartó bírt, és igy Pest Pilis és Zsolt törvényesen egyesült megyék főispánságával, és a’jászok és kunok bíróságával együtt kegyelmesen kineveztük és kihirdettettük. Miről is Hűségteket szükséges tudomás, egyszersmind pedig a’ végett értesítjük, hogy említett kedves öcsénknek fenséges cs. kir. örökös főherczeg Istvánnak e’ szerint ideiglen a’ legközelebb országgyűlés tartatásáig Magyarországunkban kir. helytartónkká lett kegyelmes kineveztetését minden egyházi és világi törvényhatósággal tudatni é s közhírül bocsátani siessetek. Kikhez egyébiránt cs. kir. kegyelmünk és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben Ausztriában, Boldogaszszony hóladik napján az Ur ezer nyolczszáz negyvenhetedik esztendejében. Ferdinánd m. k. Gr. Apponyi György m. k. Paziazi Mihály m. k. 1302/12 Ő császári ’s kir.’stb. a’m. k.Helytartótanácscsal kegyesen tudatandó: a császári királyi felsége, szintannyira szeretett, mint bőn tisztelt bátyjának, fens, császári kir. örökös főherczeg Józsefnek, Magyarország nádorának halálán mély gyászba borult szivének bus érzetében, azt, hogy benne nemcsak bátyjának, hanem egyszersmind egyik leghívebb barátjának, Magyarország alkotmánya felett mindenkor éber gondossággal őrködő legbecsesb tanácsadójának ’s felséges kormánya gondjaiban általában, különösen pedig azokban, mellyek Magyarországra és az ahoz kapcsolt részekre vonatkoznak, legállhatatosbban osztozó munkatársának elvesztését annál mélyebben fájlalja, minél inkább kívánta volna Annak félszázados hivataloskodása örök emlékezetű érdemeiért tartozott hálaadóját azoknak szándéklott örvendetes ünneplésekor leróni, a legkegyelmesebben kinyilatkoztatni méltóztatván; ámbár — a’ dicsőültnek hideg tetemes gyászos romja felett kesergve — nem kételkedik, hogy e’ bánatos érzés egész Magyar országban’s ahoz kapcsolt minden részekben, főképen pedig e’ magy. királyi Helytartó tanácsnál,—úgy mint mellynek az elhunytban több mint félszázados fenséges elnöke, fénye ’s dicsősége múlt ki — hasonló gyászos viszhangra találni fog; mind a’ mellett azonban kegyelmesen megparancsolá, hogy mind e’ magyar királyi helytartó-tanácsnak minden tagjai, mind pedig általában minden királyi — kormány — itélőszékek, szóval, minden néven nevezett királyi hivatalnokok a’ boldogult végtiszteletére három hónapig gyászt viselni tartozzanak ’s ezen legfőbb parancsának minden kivétel nélküli pontos teljesítéséről a’ m. k. helytartótanács a’ m.k. udvari kamarával egyetértőleg kellőképen gondoskodjék. Kötelességül tette továbbá a’ m. k.’ helytartótanácsnak, a melly is a’ fen kitelt gyászidő alatt az ország törvényhatóságihoz irányzott minden intézvényeit feketén szélezve bocsátandja ki, hogy az érsekeket, megyés püspököket az engesztelő szentáldozatoknak’s minden vallásbeli elöljáróságokat ahitatos szertartásaiknak országszerte leendő elrendezésére utasítván, a’ megyéket, városokat ’s minden egyéb törvényhatóságokat e’ súlyos veszteségről nyomban azon hozzáadással tudósítsa, hogy ő Felsége nemcsak a’ dicsőült iránti hálás érzésnek, hanem ön felséges személyéhezi ragaszkodásnak is egyik legvigasztalóbb zálogául tekintendi, ha ezek is a’ királyi hivatalnokokra nézve kegyesen elrendelt gyászban minél készebben részt veendnek. A’főm. m.k. Helyt.tanácskebelbeli díjas fogalomgyakorló Gerebényi Vilmost kebelbeli fogalmazóvá, ’s ennek helyére Rácz Károly eddigi díjtalan gyakorlót nevezé. A’ amlgy magy. kir. udv. Kamra Farkas Pál szegedi kir. sóhivatali írnokot saját kérelmére hasonló tisztminőségben Pestre helyezvén át, az ez által megürült szegedi sóhivatali írnokságra báró Zornberg Antal sárkányi kómázsálót alkalmazta. Múlt évi dec. 22-én zilahi Sebes László cs. k. ezredes, miután királya és hazájának 53 évig’s utóbb nevezetesen a’ magyar testőrseregnél tántorithatlan hűséggel szolgált, Bécsben, szélhüdés következtében élte 71 kik évében, öszszes rokonai’s atyafiainak, kik benne nemtőtöket vesztek, gyászos fájdalmira jobb létre szenderült. Áldás poraira. Válasz báró Kemény Zsigmondnak a’ Pesti Hírlap 817 számában tett nyilatkozatára. Hogy mi személyesen a’ tisztelt bárót lapjainkbani közremunkálásra fel nem szólítottuk, az igaz; valamint hogy tőle személyesen ez iránt igéretet mi személyesen nem vettünk: ez is igaz. Azonban fog találni programmunkban szavatosakra,kik a’ liszt, báróvali áltatok leginkább ismert szorosabb viszonyaiknál ’s előbbi benső érintkezéseiknél fogva a’ tiszt, báró nevének kitételére bennünket nem ok nélkül hatalmaztak fel —’s hogy mi ezt örömmel tettük, azt a’ tiszt, báró ur nem fogja hibánkul tulajdonitni. Pesten, jan. 22.1847. A Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége, Ludovieeum progressista szempontból. Ha jövő országgyűlésünk ferde irányt nem vesz, a’ Ludoviceum ügyének fölvétele reméllhető; szükség tehát, hogy a’ nézetek e’ tárgy iránt eleve tisztára hozassanak. Hírlapi után a’ Ludoviceumról eddig tudtom szerint egyedül a régi Pesti Hírlap szólt. Elfogultabb, ferdébb nézet nem gondolható, mit azonnal be fogok bizonyítani. Minden országos tárgyat statistico-politikailag három álláspontból tekinthetni: megyeiből, országosból és birodalmiból. Mindezen három álláspont egyenlő jogossággal bir, de a’ mellett egyenkint magában véve egyoldalú, ’s az illy egyoldalú állásponton nyert nézet hiányos és ferde. Megyei álláspont szerint, mellyen a’régi P. Hírlap állott, a’ Ludoviceum szükségtelen ’s épületét polytechnicumnak kell használni; országos álláspontról tekintve, a’ Ludoviceum szüksége kétségtelen, mert ezen állásponton az álladalom viszonya a’ külhatalmakkal tisztán szemünkbe tűnik ’s ennélfogva az ország védelmének, tehát a’ Ludoviceumnak mulhatlan léte; de ha létegesitését olly emberre bíznék, ki csak honunkat venné szemügyre ’s nem egyszersmind a’ közbirodalmat, e’ létesítési kérdés : megköszönné e Ausztria, úgy viszont megköszönné e Magyarország, ha az csupán közbírodalmi szempontból léptetnék életbe? Félre illy ferde egyoldalúságokkal, mellyek csak a’ veszekedés kimeríthetlen kutforrásai 's a' létesítést lehetetlenné teszik, mint ezt a’ Ludoviceum története világosan tanúsítja. Kötelessége kinek kinek, mint embernek és polgárnak, illy a’ nemzet haladását akadályozó elfogultságokból, mindenoldalú tiszta nézetre vergődni! Korunkban, mond körülbelül a’ régi p. Hírlap, az állandó katonaság helyét a honvédnek kell elfoglalni, e’ mellett az ipar és kereskedés felvirágzása napjaink jelszava: a’ Ludoviceum létesítése tehát épen olly szükségtelen mint korszerűtlen, változtassuk tehát azt polytechnicummá. E’ nézet megyei álláspontból ítélve igen természetesen ered. Ha Magyarországot pusztán 53 megye alakjában képzeljük mindig, és soha nem mint egészet, az országos védelem soha nem ötlik eszünkbe, vagy inkább annak szüksége igen távol esik ítéletkörünktől, tehát az állandó seregé és Ludoviceumé is. Ehez azonkívül a’ megyének nincs semmi köze, sőt a’ birodalmi kormány rendelkezik róla, maradjunk tehát a’honvédnél, kiált egy táblabiró s mivel a’ Ludoviceum az állósereghez képezné honfiainkat—nem kell; polytechnicummá kell használni az épületet, ennél maradjunk! Egészen más színben jelenik meg ellenben a’ Ludoviceum ügye, ha azt az egyesült országos és birodalmi álláspontokból tekintjük. Hogy valamelly ország felvirulhasson, hogy a’ nemzet haladhasson, arra mindenekelőtt az ország függetlenségének fen tartása szükséges. Ha ez elvesz, elvesz a’ nemzet élete, neve a’ történetben ’s akkor iparát ’s kereskedését nehéz lesz polytechnicum által felvirágoztatni, ha az másnak nem épen úgy tetszik. Vagy talán azt hiszitek, hogy az ur isten a’ nemzeteket fentartja hozzájárulásuk nélkül? Tudom, nem egy fiatal idealista igen könnyen gondolkodik eziránt; szerinte a’ magyar nemzet élete örök; az ifjú általában életével egészségével keveset gondol, mintha halhatatlan volna; azonban: „Heute roth, morgen todt!a mond egy német példabeszéd’s ez aránylag a’nemzetekre is alkalmazható. Hol vannak azon hunnok, kik előtt elsápadt a világ, ’s kiktől régi hagyomány szerint magunkat származtatjuk? Sem hirök(?)sem hamvok.Egy csata eldöntötte sorsukat, meghaltak mint nemzet 24 óra alatt. És ti, illy memento után, ’s e’ perezben, midőn egy szomszéd nemzet halálhörgései felétek hangoznak, a’ haza országos védelméről gondoskodni fölöslegnek tarthatnátok ? Támaszkodva Ausztriára menekedtünk meg a’török járomtól,a’másik rész János alatt elveszte nemzeti függetlenségét is csak Ausztriára támaszkodva állhatjuk ki, ha elkövetkeznék, bármelly külellennek megtámadását.Minket csak fegyvermenthet meg, de fegyver, tudománytól segíttetve, és erre Ludoviceum kell. Nem, nemzeti had kell, nemzeti honvéd vagy őrsereg! kiált itt megint a’ táblabiró. Engedelmet spectabilis, kegyed ugyan született katona, de ezekben talán mégsem eléggé járatos. Jövő czikkemben szerencsém lesz ebből! fogalmait kissé tisztábbra hoznom, ezúttal tehát csak annyit mondok: honvéd, nemzeti őrség, nevezzétek mint akarjátok, még most honunkban nem alkalmazható, míg nagyobb egyenlőség a’törvény előtt nem eszközöltetik, tehát eddig csak állóhadról lehet még szó és csupán táblabiró ur tekintetéből; mert ha már most fegyverzenők fel a’ népet, félek hogy végre még táblabiró ur is kiszorulhatna — a’ tábla megöl. De hagyjuk ezt most. Annyi "bizonyos, Ludoviceum kell. Nem változtatjuk tehát polytechnicummá? Dehogy változtatjuk! dehogy változtatjuk! Annak másutt épülend háza. Ez a’ legnevetségesebb gondolat volna. íme felépítettük a’ Ludoviceumot, csak meg kellene inditani; de ez már most nem tetszik. Ipar, kereskedés, polytechnicum kiáltanak’s a’ ház pusztán áll. Felépítettük a’ múzeumot; de az utólsó országgyűlés nemzeti intézetekre nem adott pénzt ’s a’ museum őrei gyalulatlan deszkákra állítják ki a’ nemzet kincseit. Ha ez a’ britt museumban történnék, valamellyik angol látogató, csupa nemzeti büszkeségből, agyonlőné magát; de nálunk azt hallottuk kiáltatni: nem kell múlnia! Ez uraim! ellenmondhatlanul a’ valósíthatlanság theoriája maga, így soha sem jutunk zöld ágra! De felelni fogtok: a’ Ludoviceum létesíthetlen, mert az ország s a birodalom követelései e’ tárgyra nézve kiegyenlíthetlenek. Igen is valósíthatlansági elméletetek szerint, ha egyoldalú felfogástok után az országot a’ birodalommal metsző ellentétbe állítjátok, úgy tudnivaló, soha