Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-28 / 8. szám
PEST csütörtök január 28k ánJELENKOR 8 dik szám 1847. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 d.k sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében egyebütt pedig minden királyi posta hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kiválható példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. Az elkészeknek teljes számi példányokkal szolgálhat még a’ szerkesztőség. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (Kir. helytartói levél; kinevezések és előléptetések; névmagyaritás; halálozások; politikai tájékozottság a’ Nemzeti Újság közjogi és történeti tudománya Kosty Zsigmondtól. Törvényhatóságok: Pest, Komárom és Ung megyék közgyűlései; szabadkai polgári ülés; s.pataki tisztujitás; igazolás N.kikindáról; erdélyi országgyűlés. Társulati élet: a’ budai jótékony nőegylet és az ottani takarékpénztár. Budapesti napló) Külföld. (Amerika, Portugália, Anglia, Francziaország, Oroszország. Elegyhrek.) Értesítő, dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. KIR. HELYTARTÓI LEVÉL. Nagyméltóságu kir. személynök ur! Miután Istenben boldogult elfelejthetetlen édes Atyámnak, az ország Nádorának elhunytával felséges Urunk által királyi helytartóvá legkegyelmesebben kineveztettem volna: ludányi Ray György kir. tanácsost ’s volt alnádori alhelytartómnak, Széll Imre eddig nádorispáni itélőmestert helytartói itélőmesteremnek, jogomnál ’s tanúsított érdemeiknél fogva kineveztem, miről midőn Nagyméltóságodat ezennel értesitném, állandó különös hajlandósággal maradok Nmirgodnak Budán boldogaszszonyhó 20kán 1847, legszívesb jóakarója ISTVÁN m.k., kir. helytartó. Ő cs. ’s ap. kir. Fölsége Komen do Márton diákovári káptalanbeli kanonokot szent - Sapientiáról nevezett titeli prépost czimével diszesíteni; továbbá Rajner Pál magyar kir. udv. kanczellár fájdalomgyakorlót tisztib. udv. fogalmazóvá kinevezni; Knézsik Lajos ügyvéd vezetéknevének pedig „Réty“re változtatását megengedni legkegy. méltóztatott. A’ rm. magy. kir. udvamra a’ Predanián megürült kir. bányakamrai erdősz-állomásra Ringler Károly pályavégzett k. erdőszgyakornokot alkalmazá. Rétay József szigeti sópénztári tiszt, és Czarics Máté szentlélek] harminczados meghatározott. Politikai tájékozottság. Az állat ösztönszerűleg tölti be rendeltetését az embernek, mivel észszel felruházott szabad erkölcsi lény, öntudatosan, azaz belátása szerint önmagát elhatárzólag, kell azt létesítni, éspedig kettős irányban, mint embernek és mint polgárnak. Tettleg csak azt valósíthatni, a’ mit az ember ismer, minden cselekvést tehát elmebeli eligazodás előzi meg’s ez tájékozásunkban az első irányadó tényező. Az embernek, ha természete szabályaival öszszehangzólag akar munkás lenni, előbb czéljait, lénye törvényeit ’s eszközeit kell ismernie, ez határozza meg hatása irányát, de ismerni kell azonkívül helyzetét és körülményeit is, hogy elmebeli eligazodását az adott esetekre helyesen alkalmazhassa, sőt szükség azonkívül még szilárd erkölcsi jellem, önuralkodás és szenvedelmeinek fékezése, melly nemcsak az elmebeli tájékozás igazságát biztosítja, hanem a’ cselekvés észszerüségét is; mert a’ szenvedelemtől elragadott gondolat- folyam ’s akarat vajmi könnyen kiugrik az ész logikai ’s erkölcsi kerékvágásából. Ez általányosan emberről van mondva, ki öntudatra ébredvén, önmaga vezetője akar lenni e’ földi pályán. De az ember társaságban polgár ’s a polgárok öszszege nemzet. Nemzetnek is tehát, ha öntudatra ébred ’s haladását önmaga akarja eszközleni, tájékozva kell lennie mindenekelőtt elmebelileg, ismernie kell a’ társaság czéljait’s eszközeit; tájékozva továbbá tapasztalatilag; azaz ismernie kell helyzetét, viszonyait és körülményeit, mert a’ nyert elveket épen ezekre kell alkalmaznia; sőt ha a’ nemzet valósággal haladni akar, még azonkívül gyakorlati észszel, tapintattal ’s ügyességgel is kell birnia, hogy ezen alkalmazásban az adott körülmények közt mindenkor a’ lehetőséget ’s így a’ sikert el ne téveszsze, máskép a legragyogóbb elvekkel ’s a’ legtisztább akarattal létesithetlen vállalatokban pazarolandja el idejét, erőt és pénzt. Patvarba! felkiált itt egy liberalis fiatal óriás, ki működhetnék igy teljes feljogosítással a’politikai és socialis téren? Engedelmet uraim! ha többet kivánok, mint a’ szokás; de én igy látom a’ dolgot. A’ magyar nemes ugyan, tudom, született katona, politicus és gazda — a’ felsőbb világot úgy látszik, mint az apostolok, felülről nyert valóságos ihlet által, csakhogy ezen ihletés következése tapasztalás szerint nem olly sikerdus, mint az apostoloké ’s azért szabadjon a’ kenet erejét egy kissé kétségbe hoznom. Mit is kívánok politikai és socialis téren olly hatalmasan működő honfiaktól? Először a politikai tudományok ismeretét. Csak, hisz ez egy olly egyetemi lángésznek, ki már születése következtében mindent tud ’s ki nagy elhatárzottsággal mindenütt és mindenbe belé szól,kicsinység! Egy pár jó compendium figyelmes átolvasása ’s megvan. De ez nektek talán kényelmetlen foglalatosság? Ah az a’ tanulás! — Jobb illy bölcseséget úgy az életből meritni, mint holt könyvekből? Egy pár sujtásos beszédű megyei szónok kevesebb unatkozással jobban eligazít! Ám lássátok, én követelésem mellett maradok’s annál több joggal, mert ezt magam is könnyebbnek tartom. Nehezebb, ámbár megint ti azt legkönnyebbnek vélitek, saját viszonyaink’s körülményink helyes felfogása. Hisz az embernek, mondhatjátok ugyan, csak van szeme, felnyithatja ’s azonnal lát, mi ’s hogyan vannak a’ dolgok körülötte. Igen barátom, de ennek egy kis bökkenője van. Mi emberek minden tárgyat csak viszonylag ismerhetünk meg, öszszehasonlitva mással. Már saját személyünk öntudatára sem juthatunk máskép, mint észrevéve a’ külvilágot, magunkat nem ismerhetjük meg, hanem öszszehasonlitva másokkal és így Magyarhontbel és külviszonyaival sem lehet teljesen megismerni csak az által, hogy azt keresztül kasul szemlélhetjük,hanem még azonkívül öszszehasonlítás végett országon kívüli álláspont kívántatik,nemcsak puszta utazás,hanem időzés és lakás is, hogy az idegen állásponton némileg meghonosodjunk ’s igy önlátomás és tapasztalás által a’ két tárgy különbségét ’s hasonlóságát élesen meghatározhassuk. Ez, hiszitek, nem hiszitek, igy van barátim!’s innen magyarázhatjátok meg, hogy épen azok, kik a’ megyei praxisnál egyebet nem ismernek, országos hivatalt soha sem viseltek ’s becses személyeket soha sem korcsositották el a’ külföld idegenszerü légkörében, rendesen hazai állapotaikra nézve a’ legelfogultabbak ’s ösztönszerüleg türelmetlenek minden ellen, a’mi felülről vagy külföldről jó. Hányszor nem csudáltam már nem egy fiatal buzgó keblű hazafi azon mély’s nemes megvetését, mellyel az úgy nevezett „sörnénikét“ az asztalra viszszadobta! „Hogy véleményüikben, mond Garve, egymástól eltérhessünk ’s vitatkozhassunk, legalább egynek a’ dolgot nem kell értenie, máskép az igazságban egyeznénk; ha pedig mind ketten nem értjük, akkor sine fine vitatkozhatnak reggeltől naplementig.“ Teljes politikai tájékozottságra végre,mint mondám, még practicus ész ’s gyakorlati ügyesség is kívántatik,hogy a’ lehetőségeket ’s a’ létesítés kellékeit kiszámítani képesek legyünk. Tudós, egy német példabeszéd szerint, nem esvén az égből, ezen valósulhatási ügyességet gyakor- lat által lehet csak megszereznünk ,s azzal igazán egyedül az birhat, ki országos hivatalokban némi tapasztalást szerzett magának, kisebbet nagyobbat; mert hisz Cooknak egy utazás a’ canalisban elégséges volt, hogy a’ hajózás minden titkaiba felavattassék. A’régiek nevelése e’tekintetben sokkal tökéletesebb volt mint a’ miénk. A’ görög és római fiú a’ gymnasiumban ’s palaestrán lelki ’s testi tehetségű egyensúlyban kifejtvén, ifjúságát fegyverben tölté, idegen országokban, tíz évi katonáskodás után polgári állapotba jutott, elöregedvén —irt, illy életpálya után természetesen menten eszményi vagy realistikai egyoldalúságoktól. Korunkban ellenben, a’ munkafelosztás elve szerint, minden el van szigetelve egymástól ’s azért a’ ferde, elfogult nézetek annál számosabbak kivált nálunk, hol némellyik csupa képzelt hazafiság miatt magát az országos praxisból kizárja ’s nem egy ragyogó tehetség pusztán elméleti körre szorítva, gyakorlati oldalát egészen elhanyagolja, minek sajnos következése egy oldalról: elméleti túl csapongás szélsőségekre, másról: a’ practicus ész ’s tetterő elnyomorodása. Uraim! olvassátok Parry kapitány utazását az éjszaki sark felé. Ott az éjszak legtávolabb vidékein eszkimókra akadt, kik e’világot jéggolyónak tartják. Hiába mondá nekik, mikép virágos vidékek is léteznek, sőt még ollyanok is, hol bő soha nem födi a’ földet, szemük szájok elállt e’ hírre, de ők a’világot csak jéggolyónak gondolhatták.Parry munkája mellett forgassátok a’ hires sinolog Neumann épen sajtót-elhagyta angol-chinai háború leírását. A’„virágos közép országának“ ( China) lakóji, uralkodóik politikája által elszigeteltetve a’világ többi népeitől, azt hiszik, hogy China e’világ közepe’s a’többi ország hozzáképest említést alig érdemlő csekélység ’s tőle némileg függő; az idegen nemzetek pedig mind barbárok. Legújabban öszszekoczczannak az angolokkal ’s a’ chinaiak eleinte nem győzték a’ képzelt lázadók szemtelen vakmerőségét eléggé csudáim. Az eredmény tudva van: az angoloknak e’ képzelgőket hatvan fontos álgyuval két évig kellett kapacitálniok, mig őket tisztább geographiai és politikai nézetekre hozhatták. — Ilyen az ember és a’ nemzetek! Eredetileg kiki eszkimó és chinai; mert ember és nemzet szükségkép tudatlanságból fejlődik ki tudásra. Azért kötelessége is embernek és polgárnak azon elfogultságból kivergődni, mellybe mindenkit saját helyzete, azaz születése, állapotja, választott hivatala és életmódja’stb. eredetileg belébüvölnek ’s fogva tartanak ’s nincs nevetségesk, mintha illyen véletlen helyzetekből öntudatlanul eredő egyoldalú nézetek,mitmultkor már egyszer kitüntettem,mint egyedül üdvözitő meggyőződések szétterjengő pávafarkkal pöffeszkednek; még nevetségesb, ha e’ pöffeszkedők bajt—hatlanul, mintha nyársat nyeltek volna, nézeteikben megbikacsolják magokat ’s legnevetségesb, ha végre a’ közönség e’nyársnyelőket mint legtisztább vizű és szilárd jellemű hazafiakat iszonyúan csudálja; mert egész cselekvésükben nincs több szabadság, mint azon kő irányában, melly a’háztetőről földre hull. És itt, tisztelt honfiak! legyen szabad hagyományos politikai képzeletmódunknak némi rajzát adnom egy kis chinai statistikát, ha úgy tetszik’s rész néven nem veszitek; mert hisz a’magyar szereti az őszinte szót, mikor jó akaratból ered ’s ki öntudatosan haladni akar pályáján, annak mulhatlanul előbb önmaga’s helyzete hiányait’s tökéletlenségeit kell ismerni. Politikai életünk a’ középkor hűbéri formáiból, melylyek közt még most is nyögünk, fejlődik ki. Illy viszonyok közt politikai öröklött szótárunk teli van sophistikai fogalom-elcsavarásokkal. Magyar nemzetnek nevezzük nem a’ milliókat, kik pénzzel ’s fegyverrel fentartják az álladalmat, hanem egypárszázezer nemest; szabadság nekünk nem a’ polgári jogegyenlőség, hanem a’ kiváltság és előjog. „Mit ér olly szabadság, hallottuk egyszer egy honfit mondani, melly mindnyájával közös!“ M u n i c i pium oknak végre római világban szabad polgári helyhatóságokat neveztek’s igy neveztetnek még napjainkban is a’városi hatóságok Olasz-és Francziaországokban; de mi ezen nevet egy de facto tisztán nemesi hatóságra fogjuk;illik, nem illik, az mindegy! Szabadabb mozgású alkotványos életünk eddigelé kivált a’megyékben indulván meg politikai világszemléletünk is,a’ mint az szónoklatban ’s journalisticában főleg pedig a’ régi Pesti Hírlapban mutatkozott, teljesen a’ megyei állásponton álló ’s ez egyoldalúságban keresi, mintegy belebűvölve a hon üdvözülését.Ezen egyoldalúságot az ujabb Pesti Hirlap, országos álláspontra állván, szét akará oszlatni; de azóta megszűnt az ellenzék rétegének tekintetni, mi, ítéletünk szerint, csak a’ megyei állásponton álló ellenzék oldaláról mondható, mert az oppositióban is találtatnak, ha nem csalódom, szintúgy centralisták, mint municipalisták. Hagyományos képzeletmódunkkal legmetszőbb ellentétben állnak az augst. Allgemeine Zeitung némelly hazai viszonyainkat érdeklő czikkei, mert íróik rendesen közbirodalmi álláspontból szemlélik ügyeinket; ellenök szövetkezik azért a megyei és országos álláspontokon álló honfiak egész tömege. Nem szándékom itt az annyira gyűlölt úgynevezett „sörnénike“ apológiáját írni, sok czikkei igazolását magam sem szeretném magamra vállalni, szándékom egyedül politikai nézeteik egyoldalúságának kitüntetése. Alkotmányos haladásunknak, politikai journalisticánknak igenis megyei álláspontból kellett kiindulni, ezt már egyszer megjegyzem és itt ismétlem, de hogy ez szempont egyoldalú ne legyen, hiányait országos és közbirodalmi álláspontokból ki kell pótolni’s javitani. Magában véve a’megyei álláspont több előjoggal nem bír, mint akár az országos, akár a’közbirodalmi; sőt vannak ügyek, mellyeket egyáltaljában megyei álláspontból nem tekinthetni, mivel körébe nem tartoznak. Ezt utóbb specialitásokkal fogom bebizonyítani. Ezen állítások felvilágosítására képzeljünk magunknak egy szónokló megyei ellenzéki tagot, népszerűt, ollyat.