Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-28 / 8. szám

PEST csütörtök január 28k ánJELENKOR 8 dik szám 1847. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 d.k sz. alatti Trattner-Károlyi ház első emele­tében egyebütt pedig minden királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kiválható példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ meg­rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. Az elkészeknek teljes szám­i példányokkal szolgálhat még a’ szerkesztőség. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (Kir. helytartói levél; kinevezések és előléptetések; névmagyaritás; halálozások; politikai tájékozottság a’ Nemzeti Újság közjogi és történeti tudománya K­osty Zsigmondtól. Törvényhatóságok: Pest, Komárom és Ung megyék közgyűlései; szabadkai polgári ülés; s.pataki tisztuji­­tás; igazolás N.­kikindáról; erdélyi országgyűlés. Társulati él­­­e­t: a’ budai jótékony nőegylet és az ottani takarékpénztár. Buda­pesti napló­) Külföld. (Amerika, Portugália, Anglia, Francziaország, O­­roszország. Elegyh­rek.) Értesítő, dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. KIR. HELYTARTÓI LEVÉL. Nagyméltóságu kir. sze­­mélynök ur! Miután Istenben boldogult elfelejthetetlen édes Atyámnak, az ország Nádorának elhunytával felséges Urunk által királyi helytartóvá legkegyelmesebben kineveztettem volna: ludányi Ray György kir. tanácsost ’s volt alnádori alhelytartómnak, Széll Imre eddig nádorispáni itélőmes­­tert helytartói itélőmesteremnek, jogomnál ’s tanúsított ér­demeiknél fogva kineveztem, miről midőn Nagyméltóságo­dat ezennel értesitném, állandó különös hajlandósággal ma­radok Nmirgodnak Budán boldogaszszonyhó 20kán 1847, legszívesb jóakarója ISTVÁN m.k., kir. helytartó. Ő cs. ’s ap. kir. Fölsége K­o­m­e­n d­o Márton diákovári káptalanbeli kanonokot szent - Sapientiáról nevezett titeli prépost czimével diszesíteni; továbbá Rajner Pál magyar kir. udv. kanczellár fáj­dalomgyakorlót tisztib. udv. fogal­mazóvá kinevezni; Knézsik Lajos ügyvéd vezetéknevének pedig „Réty“re változtatását megengedni legkegy. mél­­tóztatott. A’ rm. magy. kir. udv­­amra a’ Predanián megürült kir. bányakamrai erdősz-állomásra Ringler Károly pá­­lyavégzett k. erdőszgyakornokot alkalmazá. Rétay József szigeti sópénztári tiszt, és Czarics Máté szentlélek] harminczados meghatározott. Politikai tájékozottság. Az állat ösztönszerűleg tölti be rendeltetését­ az em­bernek, mivel észszel felruházott szabad erkölcsi lény, ön­tudatosan, azaz belátása szerint önmagát elhatárzólag, kell azt létesítni, és­pedig kettős irányban, mint embernek és mint polgárnak. Tettleg csak azt valósíthatni, a’ mit az em­ber ismer, minden cselekvést tehát elmebeli eligazodás elő­zi meg’s ez tájékozásunkban az első irányadó tényező. Az embernek, ha természete szabályaival öszszehangzólag a­­kar munkás lenni, előbb czéljait, lénye törvényeit ’s eszkö­zeit kell ismernie, ez határozza meg hatása irányát, de is­merni kell azonkívül helyzetét és körülményeit is, hogy el­mebeli eligazodását az adott esetekre helyesen alkalmaz­hassa, sőt szükség azonkívül még szilárd erkölcsi jellem, önuralkodás és szenvedelmeinek fékezése, melly nemcsak az elmebeli tájékozás igazságát biztosítja, hanem a’ cselek­vés észszerüségét is; mert a’ szenvedelemtől elragadott gondolat- folyam ’s akarat vajmi könnyen kiugrik az ész lo­gikai ’s erkölcsi kerékvágásából. Ez általányosan emberről van mondva, ki öntudatra ébredvén, önmaga vezetője akar lenni e’ földi pályán. De az ember társaságban polgár ’s a polgárok öszszege nem­zet. Nemzetnek is tehát, ha öntudatra ébred ’s haladását ön­maga akarja eszközleni, tájékozva kell lennie mindeneke­lőtt elmebelileg, ismernie kell a’ társaság czéljait’s eszkö­zeit; tájékozva továbbá tapasztalatilag; azaz ismernie kell helyzetét, viszonyait és körülményeit, mert a’ nyert elveket épen ezekre kell alkalmaznia; sőt ha a’ nemzet valósággal haladni akar, még azonkívül gyakorlati észszel, tapintattal ’s ügyességgel is kell birnia, hogy ezen alkalmazásban az adott körülmények közt mindenkor a’ lehetőséget ’s így a’ sikert el ne téveszsze, máskép a legragyogóbb elvekkel ’s a’ legtisztább akarattal létesithetlen vállalatokban pazaro­­landja el idejét, erőt és pénzt. Patvarba! felkiált itt egy liberalis fiatal óriás, ki mű­ködhetnék igy teljes feljogosítással a’politikai és socialis téren? Engedelmet uraim! ha többet kivánok, mint a’ szo­kás; de én igy látom a’ dolgot. A’ magyar nemes ugyan, tu­dom, született katona, politicus és gazda — a’ felsőbb vi­lágot úgy látszik, mint az apostolok, felülről nyert valósá­gos ihlet által, csakhogy ezen ihletés következése tapaszta­lás szerint nem olly sikerdus, mint az apostoloké ’s azért szabadjon a’ kenet erejét egy kissé kétségbe hoznom. Mit is kívánok politikai és socialis téren olly hatalmasan műkö­dő honfiaktól? Először a­ politikai tudományok ismeretét. Csak, hisz ez egy olly egyetemi lángésznek, ki már szüle­tése következtében mindent tud ’s ki nagy elhatárzottság­­gal mindenütt és mindenbe belé szól,kicsinység! Egy pár jó compendium figyelmes átolvasása ’s megvan. De ez nektek talán kényelmetlen foglalatosság? Ah az a’ tanulás! — Jobb illy bölcseséget úgy­­ az életből meritni, mint holt köny­vekből? Egy pár sujtásos beszédű megyei szónok keve­sebb unatkozással jobban eligazít! Ám lássátok, én követe­lésem mellett maradok’s annál több joggal, mert ezt magam is könnyebbnek tartom. Nehezebb, ámbár megint ti azt legkönnyebbnek vélitek, saját viszonyaink’s körülményink helyes felfogása. Hisz az embernek, mondhatjátok ugyan, csak van szeme, felnyithatja ’s azonnal lát, mi ’s hogyan vannak a’ dolgok körülötte. Igen barátom, de ennek egy kis bökkenője van. Mi emberek minden tárgyat csak vi­szonylag ismerhetünk meg, öszszehasonlitva m­á­s­sal. Már saját személyünk öntudatára sem juthatunk máskép, mint észrevéve a’ külvilágot, magunkat nem ismerhetjük meg, hanem öszszehasonlitva másokkal és így Magyarhont­­­bel és külviszonyaival sem lehet te­l­j­es­en megismerni csak az által, hogy azt keresztül kasul szemlélhetjük,hanem még azonkívül öszszehasonlítás végett országon kívüli állás­pont kívántatik,nemcsak puszta utazás,hanem időzés és lakás is, hogy az idegen állásponton némileg meghonosodjunk ’s igy önlátomás és tapasztalás által a’ két tárgy különbsé­gét ’s hasonlóságát élesen meghatározhassuk. Ez, hiszitek, nem hiszitek, igy van barátim!’s innen magyarázhatjátok meg, hogy épen azok, kik a’ megyei praxisnál egyebet nem ismernek, országos hivatalt soha sem viseltek ’s becses sze­­mélyeket soha sem korcsositották el a’ külföld idegenszerü légkörében, rendesen hazai állapotaikra nézve a’ legelfo­gultabbak ’s ösztönszerüleg türelmetlenek minden ellen, a’mi felülről vagy külföldről jó. Hányszor nem csudáltam már nem egy fiatal buzgó keblű hazafi azon mély’s nemes megvetését, mellyel az úgy nevezett „sörnénikét“ az asz­talra viszszadobta! „Hogy véleményüikben, mond Garve, egymástól eltérhessünk ’s vitatkozhassunk, legalább egy­nek a’ dolgot nem kell értenie, máskép az igazságban e­­gyeznénk; ha pedig mind ketten nem értjük, akkor sine fine vitatkozhatnak reggeltől naplementig.“ Teljes politikai tájékozottságra végre,mint mondám, még practicus ész ’s gyakorlati ügyesség is kívántatik,hogy a’ lehetőségeket ’s a’ létesítés kellékeit kiszámítani képe­sek legyünk. Tudós, egy német példabeszéd szerint, nem esvén az égből, ezen valósulhatási ügyességet g­y­a­k­o­r- l­a­t által lehet csak megszereznünk ,s azzal igazán egye­dül az birhat, ki országos hivatalokban némi tapasztalást szerzett magának, kisebbet nagyobbat; mert hisz Cooknak egy utazás a’ canalisban elégséges volt, hogy a’ hajózás minden titkaiba felavattassék. A’régiek nevelése e’tekintet­­ben sokkal tökéletesebb volt mint a’ miénk. A’ görög és római fiú a’ gymnasiumban ’s palaestrán lelki ’s testi tehet­ségű egyensúlyban kifejtvén, ifjúságát fegyverben tölté, idegen országokban, tíz évi katonáskodás után polgári ál­lapotba jutott, elöregedvén —­irt, illy életpálya után ter­mészetesen menten eszményi vagy­ realistikai egyoldalú­ságoktól. Korunkban ellenben, a’ munkafelosztás elve sze­rint, minden el van szigetelve egymástól ’s azért a’ ferde, elfogult nézetek annál számosabbak kivált nálunk, hol né­­mellyik csupa képzelt hazafiság miatt magát az országos praxisból kizárja ’s nem egy ragyogó tehetség pusztán el­méleti körre szorítva, gyakorlati oldalát egészen elhanya­golja, minek sajnos következése egy oldalról: elméleti túl­ csapongás szélsőségekre, másról: a’ practicus ész ’s tetterő elnyomorodása. Uraim! olvassátok Parry kapitány utazását az éjszaki sark felé. Ott az éjszak legtávolabb vidékein eszkimókra a­­kadt, kik e’világot jéggolyónak tartják. Hiába mondá ne­kik, mikép virágos vidékek is léteznek, sőt még ollyanok is, hol bő soha nem födi a’ földet, szemük szájok elállt e’ hírre, de ők a’világot csak jéggolyónak gondolhatták.Parry mun­kája mellett forgassátok a’ hires sinolog Neumann épen sajtót-elhagyta angol-chinai háború leírását. A’„virágos közép országának“ ( China) lakóji, uralkodóik politikája által elszigeteltetve a’világ többi népeitől, azt hiszik, hogy China e’világ közepe’s a’többi ország hozzáképest emlí­tést alig érdemlő csekélység ’s tőle némileg függő; az ide­gen nemzetek pedig mind barbárok. Legújabban öszsze­­koczczannak az angolokkal ’s a’ chinaiak eleinte nem győz­ték a’ képzelt lázadók szemtelen vakmerőségét eléggé csu­dáim. Az eredmény tudva van: az angoloknak e’ képzelgő­ket hatvan fontos álgyuval két évig kellett kapacitálniok, mig őket tisztább geographiai és politikai nézetekre hoz­hatták. — Ilyen az ember és a’ nemzetek! Eredetileg kiki esz­kimó és chinai; mert ember és nemzet szükségkép tudat­lanságból fejlődik ki tudásra. Azért köteles­sége is embernek és polgárnak azon elfogultságból kivergődni, mellybe mindenkit saját helyzete, azaz szüle­tése, állapotja, választott hivatala és életmódja’stb. eredeti­leg belébüvölnek ’s fogva tartanak ’s nincs nevetségesk, mintha illyen véletlen helyzetekből öntudatlanul eredő egy­oldalú nézetek,mitmultkor már egyszer kitüntettem,mint e­­gyedül üdvözitő meggyőződések szétterjengő pávafarkkal pöffeszkednek; még nevetségesb, ha e’ pöffeszkedők bajt—­hatlanul, mintha nyársat nyeltek volna, nézeteikben meg­­bikacsolják magokat ’s legnevetségesb, ha végre a’ közön­ség e’nyársnyelőket mint legtisztább vizű és szilárd jelle­mű hazafiakat iszonyúan csudálja; mert egész cselekvésük­ben nincs több szabadság, mint azon kő irányában, melly a’háztetőről földre hull. És itt, tisztelt honfiak! legyen szabad hagyományos politikai képzeletmódunknak némi rajzát adnom­ egy kis chinai statistikát, ha úgy tetszik’s rész néven nem veszitek; mert hisz a’magyar szereti az őszinte szót, mikor jó aka­ratból ered ’s ki öntudatosan haladni akar pályáján, annak mulhatlanul előbb önmaga’s helyzete hiányait’s tökélet­lenségeit kell ismerni. Politikai életünk a’ középkor hűbéri formáiból, mely­­lyek közt még most is nyögünk, fejlődik ki. Illy viszonyok közt politikai öröklött szótárunk teli van sophistikai foga­­lom-elcsavarásokkal. Magyar nemzetnek nevezzük nem a’ milliókat, kik pénzzel ’s fegyverrel fentartják az ál­­ladalmat, hanem egypárszázezer nemest; szabadság nekünk nem a’ polgári jogegyenlőség, hanem a’ kiváltság és előjog. „Mit ér olly szabadság, hallottuk egyszer egy honfit mondani, melly mindnyájával közös!“ M u n i c i pi­um o­k­n­ak végre római világban szabad polgári helyha­tóságokat neveztek’s igy neveztetnek még napjainkban is a’városi hatóságok Olasz-és Francziaországokban; de mi ezen nevet egy de facto tisztán nemesi hatóságra fogjuk;il­­lik, nem illik, az mindegy! Szabadabb mozgású alkotványos életünk eddigelé kivált a’megyékben indulván meg politikai világszemléle­tünk is,a’ mint az szónoklatban ’s journalisticában főleg pe­dig a’ régi Pesti Hírlapban mutatkozott, teljesen a’ m­e­­gyei állásponton álló ’s ez egyoldalúságban keresi, mintegy belebű­völve a hon ü­dvözülését.Ezen egyoldalúsá­got az u­j­a­b­b Pesti Hirlap, országos álláspontra állván, szét akará oszlatni; de azóta megszűnt az ellenzék rétegének tekintetni, mi, ítéletünk szerint, csak a’ megyei állásponton álló ellenzék oldaláról mondható, mert az op­­positióban is találtatnak, ha nem csalódom, szintúgy cen­tralisták, mint municipalisták. Hagyományos képzeletmó­dunkkal legmetszőbb ellentétben állnak az augst. Allge­meine Zeitung némelly hazai viszonyainkat érdeklő czikkei, mert íróik rendesen közbirodalmi álláspontból szem­lélik ügyeinket; ellenök szövetkezik azért a megyei és or­szágos álláspontokon álló honfiak egész tömege. Nem szándékom itt az annyira gyűlölt úgynevezett „sörnénike“ apológiáját írni, sok czikkei igazolását magam sem szeretném magamra vállalni, szándékom egyedül po­litikai nézeteik egyoldalúságának kitüntetése. Alkotmányos haladásunknak, politikai journalisticánknak igen­is megyei álláspontból kellett kiindulni, ezt már egyszer megjegyzem és itt ismétlem, de hogy ez szempont egyoldalú ne legyen, hiányait országos és közbirodalmi álláspontokból ki kell pótolni’s javitani. Magában véve a’megyei álláspont több előjoggal nem bír, mint akár az országos, akár a’közbiro­dalmi; sőt vannak ügyek, melly­eket egyáltaljában megyei álláspontból nem tekinthetni, mivel körébe nem tartoznak. Ezt utóbb specialitásokkal fogom bebizonyítani. Ezen állítások felvilágosítására képzeljünk magunk­nak egy szónokló megyei ellenzéki tagot, népszerűt, ollyat.

Next