Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-05-04 / 53. szám

PEST­I ' SMT­­ M' 1^1 J11& fj I K ' 53ik szám A 1848. ■ minden héten négyezer: t. 1. a’ Jelenkor vasárnap, kedden sütörtökön; a’ Társalkodó pedig pénteken, mindegyik minden ízben egyegy ivén. Előfizethetni helyben a’ szer­­kiadó tulajdonosnál úri tcza 453dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első­­eletében, egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivon­­tató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Nevelést a’ népnek­ Mi­niszteri rendeletek, és kinevezések. Pestmegye közgyűlése. — Vidé­ki mozgalmak: Debreczen , Tolnamegye, Nagy- Kikinda, a’ bácska­­ság ’s egyéb vidékeken. Rövid nyilatkozat a’ megyei municipium ér­dekében. Külföld­­­Anglia, Francziaország, Német, Orosz és Lengyel­­ország.­ Értesít MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Pest május 3-án. A’ népet fölkeli világositni, —mert: A’ népnek szolgasága, erejének,’s ügyeinek nem tuda­tában tartá fel magát.— Ki ne tudná, — miként nemzet erős csak úgy lehet, ha minden pogára ismeri hazája ügyeit; viszont az absolutismus csak úgy erős, ha zsarnokságát és zsarolását a’ nép nem ismeri.— Nem ellentét­é: absolutismus, és a’ nemzet kebeléből emanált legjobbak kormánya?És ha ez igy van,nem világos­é, mit kell tenni egy népies kormánynak,hogy olly erős legyen, mint az előtte ült absolutismusé volt? — Nem világos­­, hogy ha az absolutismus a’ nép tudatlanságában kereste ha­talmát,a’ nemzeti kormány csak annak felvilágosításában ta­lálja azt. — Ez tagadhatatlan. — És mégis mióta széttörettek a’nép bilincsei, mi történt a’ nép fölvilágositására ? — Néhány ezer proclamátió nyomatott kemény sallangos stílusban, miből a’ nép értett valamit, vagy semmit. Három négy hétre utánna jut eszünkbe, hogy a’ tizenkét pon­­t­o­t magyarázni kellene,és minő eszközökkel?fo­­­to­zg­a­t­ás, t­á­blabiróskodás! Privative egy valaki könyvet ir, tíze­sen árulja — kinek? annak ki könyvet vesz? ki hirlapokbul már úgy is megtanulta. — Mi jut ebből a’ népnek?— sem­m­­i. —­És zárjuk ki az élet könyvét. Mártius tizenötödike után itt Pesten a’ tények tűzhelyén mi történt annyi proclamatió daczára ? — A’ pol­gárok öszeültek.Kérdezték: mi történik, miért történik ? .. — Egyik tudatlan világositá fel a’másikat. Azt akarják,mondá egyik, hogy az ifjúság rajtunk hatal­maskodjék, hogy a’ városháznál bennünket leszavazzon. És nem volt kormány, nem volt ember, ki fölvilágosítsa. De még ma is, midőn a’kormány itt van, a’ nép mindenhol az esemé­nyek, tények, és teendők tudatlanságában hagyatik, ’s csak jámbor lelkűknek köszönhetni,hogy a’békét még megtartják. Privát dologra bizni a’nép felvilágosítását,hanyagság.Ha kinek alkalma van a’ nép közt járni, tapasztalja, mint én is ,— miről panaszt minden felől hallhatni, mi a’ legsürgetőbb köz­szükség. — Egy faluba érkezvén a’ biró háza előtt csoportozva lát­ván a­ helység lakosit, kérdém egy ismerőstől :Ana atyafi! hát örültök ügye a’ szabadságnak? . ,,Hej uram,dehogy örülünk,dehogy örülünk,inkább ma­­­­radt volna a’régi, azt a’robotot csak leszolgáltam vóna, de most egyetlen egy fiam van, azt is katonának kell adni.—Ne­kem meg négy fiam van, aztán mind a’ négyet oda kell adni. Hát énöi­ég fejemre hogy tartom fel magamat?“ —■ — szólt egy ószember. —* így érti a’ nép a’ törvényt, és az új institutiókat. Egy más helységben szinte kérdezem : miről tanácskoz­nak a’ lakosok öszszecsoportozván a’ bírói lak körül. —,,Elküldöttünk két embert a’szomszéd helységbe,úgymond, hogy kérdezzék meg az öreg bírót, ő öreg ember, tud taná­csolni; mert itt azt mondják, hogy mivel szabadság van, hát a’ régi legelőnket viszszakapjuk, már most nem tudjuk, rá hajt­suk e marháinkat, vagy nem?“ — Egy harmadikban,hol nehányan bátrabbak voltak, első­nap rá hajták az urasági legelőre marháikat. Az uraság tilta­kozott, kinevelték. Másnap rá hajták a’ vetésekre;a’ földesurak hivaták a’ bírót hogy rendet tegyen, a’ biró befogatta a’ rend­bontókat, és másnap fölgyújták épületeit, hol marhái, és egy husz éves fia benn égett. Fejér megyének nehány német falujában a’ tör­vények kihirdetése után azt mondá a’ nép, „tudjuk már mit akarnak az urak, elakarnak bennünket csábítani, ámítani, hogy majd adnak szabadságot, aztán Ferdinánd császárt le akarják tenni. És számtalan illy híreket olvasni a’ hírlapokban. A’nép­­nek nincs egy pontja, hová ragaszkodjék,hamis prophétákkal környeztetik, vagy félénk lelkülete rémet képez magának a’ tárgyból, mellyet nem ismer. Ha a’ minisztériumnak kezében volna a’ nép morális tekintetből,és fölötte hatalmánál fogva törvényesen,ki volna el­lene? Ha a’minisztérium olly morális öszszeköttetésben volna a’ néppel, hogy szavára mindannyi mindenre kész volna, ak­kor ismét egy szavába kerülend: mondani a’bécsi kormány­nak azt, hogy 14 nap elteltével a’ nép fiait, kik külső ország­ban katonáskodnak, szabadságot gyilkolnak, itthon akarja lát­ni, máskép arról, mi aztán történik, senki sem felelős. És ezt mondhatná súllyal, hogy szava parancs legyen, és teljesedés. — De hol van az eszköz, melly­el morális erőt létre­hozza? Állittassék egy népsajtó. Vagy nem, hadd kérdjük előbb, mi az az egyetemi nyomda annyi tő­keivel, ez ereivel? Avagy tán az egyetem ezentúl is alamizsna utján szándékoltatik fentar­­tatni, mint az létre­hozatott? Vagy nincs e nagyobb szüksége jelenleg az országnak, mint imádságos könyveket és bibliá­kat nyomatni­? Vétessék elő az egyetemi nyomda, melly minden héten megjelenendő lapot fog nyomni, ennek szerkesztésére van ember, van egy polgár, egy népember, más szavakkal p r­o- r­e t­a r­i­us, ki a’ nép nyelvének classicitásával bir, ki e­ té­ren egyetlen és utánozhatlan, ki a’ nép fia. Bízza meg a’kor­­mány őt e’ lap szerkesztésével, illetőleg írásával. Itt a’fele a’ dolognak. A’posták bízassanak meg a’lapok pontos kézbesítésé­vel. E’ lapok járjanak el minden helység jegyzőjéhez. A’ helység jegyzője vagy papja bizassék meg e’ lapok felolvasásával a’nép előtt, és azok hazafias magyarázatával.A’ helységben minden család főnöke, vagy helyettese kötelez­­tessék a’ felolvasáson vasárnap délelőtt a’ mise előtt 8 óra­kor jelen lenni, hivattassék meg azon kívül minden értelmes ember,hogy tanuljanak barátkozást,testvériséget, egyetértést és legfőképen a’ dolgok miben létét, a­ hol buzdiltassanak becsületességre,munkásságra, hazaszeretetre, és egyéb most szükséges honpolgári erényekre. Ismerjék meg, hogy a’ kormány javaikat akarja, hogy mit kell tenni, és mivé kell tenni, hogy az öszszes haza nagy, erős, minden polgára ebben boldog legyen. A’ hol nincs népjegyző, oda a’ papok káplánjaikat küld­jék ki, vagy rendeltessenek ki a’ szerzetesek, kik zárdáikban nagyobb részint a’ haza kárára henyélve élnek. Mert min­den henye polgár kárára van a’ hazának, szászszorosan il­­lyen időkben. És hol a’ nép nem magyar ajkú, jegyzőjének kell tudni magyarul, különben e­z is kárára van a’ha­zának. Tehát szereztessék ollyan ember jegyző, pap, vagy szerzetesei magyarul is tud, és magyarázza aztán a’ nép nyel­vén, de leginkább adassék utasítás a’ magyarázóknak, kötelességük mikénti eljárásában. És ennek következtében nyomassék a’ nép lap 20 e­­zer, ha kell 40 ezer példányban, ’s ha kell,százezerben. Ez egyúttal b­aro­m e t­er­e lehet a’minisztérium hatalmá­nak is. — Tizenkét gyors sajtó ellátja könnyen. Tizenkét gyors­sajtó ma már nem prodigium. A’ cultus minisztert ennélfogva kéri a’polgár, ki ezt írja, olvasná és gondolná át az itt mondottakat, mert a’ hazán segíteni, ügyeit előmozdítani, eggyé­­ hatalmassá tenni szent kötelesség. És erre a’ cultus miniszter kéretik sürgetőleg,mert az ő kezében van a’ mor­ális e­r­ő,és a’ nevelés. Azon mo­rális erő, melly ezer évig alvó népsziklákat tüzelő vulkánok­ká teve. Azon nevelés, melly az emberekben az isteni lángot a’ lelket ezer évekre elaltatá ; és azon nevelés, melly egy uj a’ régivel ellenkező irányban a’ népet mindenható istenség­gé teendheti. Ezen erők a’ cultus miniszter kezében vannak. — Hivatalos értesítések a’ c­ultus-m­in­i­s­ztertő­l. I. István nádor, Magyarország királyi helytartója, a’ közoktatási és cultus-miniszter előterjesztésére a’ kar­­loviczi érseknek.—A’ görög nem egyesülteknek val­lásbeli és iskolai ügyeik iránti intézkedési joga, az állodalom felügyelése mellett, biztosíttatván, e’ czélból az 1848 . 20. tczikk 8. Lábán az egyházi gyülekezet (congressus) egybe­­hivása a’ kormánynak kötelességévé tétetett. Ennek teljesí­téséül—az egyházi gyülekezet helyéül Karlovicz, határnap­jául pedig f. évi májushónak a szertartás szerinti 15dik nap­ja határoztatik.—Állodalmi biztosul temesi gróf és főispán Csernovits Péter ezennel kineveztetik.—­Az egyházi gyüle­kezet tagjainak számát­ és a’ felekezet általi választatások ará­nyát az idézett törvényczikkely meghatározván, a’ karloviczi érsek megbizatik,hogy szorosan a’törvény rendeletéhez ra­gaszkodva, a’ gyülekezet tagjainak a’ törvényes arányban leendő választására és a’ fölebb kitűzött határnapra egybe­­hivására a’szükséges rendeléseket haladéktalanul tegye meg. —Budapest, april 26. 1848. István, nádor kir. helytartó s. k. B. Eötvös József s. k., vall. és közokt. miniszter. II. Kö­r­t­e­v­é­l a’p­r­o­t­e­s­tán­s egyházkerületekhez. Miután minden bevett vallásfelekezetek egyházi és is­kolai szükségeinek fedezését az állodalom elvileg elvállalta, ’s ezen elvnek alkalmazásával és részletes törvényjavaslat­nak készítésével a’miniszteriumot megbízta, az 1848:20. t.­­czikk 3. §-ának teljesítése végett a’protestáns hitfelekezettel, az egyházi és iskolai reformról tartandó értekezés helyéül Pestvárost, idejéül pedig f. évi augusztus l­sejét jelölöm ki. —Ennek következtében bizodalommal hívom fel önöket, lí­raim, hogy addigran is az értekezlet tárgyait vitassák meg; adataikat készítsék elő, ’s az értekezletre annak idején küld­jék el megbízottaikat olly számban, a’mint jónak és czélsze­­rűnek tartják.—Tisztemnek és hazafias kötelességemnek ér­zéseivel várom önök küldötteit, kiket az ügynek mind szere­­tete, mind ismerete fog lelkesíteni, hogy a’ dolgokaj rendé­nek megalakításában közremunkáljanak. Budapest, april 27. 1848.B. Eötvös József. III. Hivatalosan hirdettetik, hogy az alapítványi javak és tőkék’s minden idetartozó ügyek kezelései a’ közoktatási és cultus-miniszter kormányosztályához tartoznak. Budapest, april 28. 1848. B. E­ö­t­v­ö­s József: Hivatalos értesítések a’ pénzügyi minisz­tertől. I. Gyöngélkedésem miatt, orvosi rendeletnél fogva, e­­gészségem helytállásáig hivatalos foglalatosságimtól el kelletvén vonulnom, az alatta’ pénzügyminisztérium köréhez tartozó azon rendeletek, amellyek törvényhatóságokhoz inté­­zendők, Klauzál Gábor, kereskedelmi ügyminiszter úr ál­tal fognak aláíratni, a’ tárczámat illető más egyébnemű intéz­kedésekre pedig állodalmi titkár,Pulszky Ferenc dur van meg­bízva. Kelt Pesten, april 29én 1848. Pénzügyminiszter Kos­suth Lajos. II. A’ sajtószabadságnak törvény általi biztosítása kö­vetkeztében, a’ censoroknak ezelőtt törvényellenesen viselt hivataluk megszűnvén, a’ miniszteri tanácsnak ápril 20kai határozata által fizetésűk is azonnal megszüntetett. Egyébi­ránt a’ tanulványi biztosság tagjai úgyis, mint a’ k. helytar­tótanács tanulványi osztályának személyzete lévén tekintetbe, ’s illy minőségbeni fizetésekre nézve a’törvény által biztosít­tatván—hacsak más hivatalra nem alkalmaztatnak—fizeté­süknek csupán felét tartják meg, másik fele censori minőség­­gökre számítva, szintúgy megszűnik. Hivatalos értesítések a’ pénzügyi minisz­tertől. I. Kinevezések. A’pénzügyi minisztériumban köv.kine­­vezések történtek. Státustitkár: Pulszky Ferencz. Miniszteri és státustitkári iroda: Titoknok: Stuller F. és Rákóczy J. Levéltárnok: Vörös A. Osztályok I. Só éspénztá­­ri osztályban osztályigazgató, státustitkári ranggal: Duschek Ferencz állodalmi tanácsnok. Igazgatói titoknokká, a’volt m. k. kincstártól Kállossy József alkalmaztatott. Tanácsosokká : Trifunácz P. volt kincst. tanácsnok alkalmaztatott; Láng Gy. temesi sófelügyelő kineveztetett. Törvénytudó segéd-tanács­nokká: Brunner J.; osztálytitoknokságra: Frenreisz M., Mol­nár J. és Hesz J. volt kincst. titoknokok alkalmaztattak. Osz­tály fogalmazókká: Gömöry Victor (tiszt.titokn.ranggal) Nagy Ign. és Gaal J. neveztettek. Főszámtisztekké: Trettina J. Weisz­­és Schraczenthaler J. alkalmaztattak. II. Állodalmi javak osztályában. Osztályigazgató: Ilkey S. Igazgatói fogalmazó: Csaná­­dy György. Az úrbéri rendezési szakban. Tanácsnok: Záborszky A. Törvénytudó segédtanácsnokok: Petrovics K. és Graefl J. Fo­galmazó: Peláthy István. A’ bánság-aradi szakban. Tanácsnokká: Ghyczy M. kincst. tanácsnok alkalmazta­tott. Titoknokká: Szerb Tivadar Arad városa főbírája; fogal­mazóvá: Szilágyi F. kineveztettek. A’ bácsijavak szakában 2ik tanácsnokká: Csernyus Mannó volt kincstári tanácsnok alkalmaztatott. Titoknok: Thury István. Az ó-budai, felvidéki és tiszamelléki javak szakában. Tanácsnokká: Gál J. jelenleg temesmegyei főügyész. ■Fogalmazóvá: Szűcs L.

Next