Jó Pajtás, 1917 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1917-12-09 / 49. szám

782 JÓ PAJTÁS 49. szint. — Igazán örülök, hogy ezt is lát­tam, — gondolta Emmi. — Annyiszor olvastam az újságban, hogy a tárgyalási teremben óriási éljenzés tört ki, de a katonák azonnal elnyomták. Eddig sohasem értettem, hogy megy az. — Ha nem tudsz többet mondani a dologról, — szólt a király — állj hátra. — Kinek a hátára álljak? — kér­dezte a majom. — A magamén nem tudok megállani. — Akkor nem lehet mád hátra, —­­válaszolt neki a király — támaszkodj hátra ! Erre a másik tengeri malac éljenzett, de a katonák ezt is azonnal elnyom­ták. — No, a ten­geri malacokkal készen va­gyunk, — gon­dolta Emmi. Most már job­ban fog menni a dolog. — Szeretném befejezni az uzsonná­mat, — szólalt meg a majom és fé­lénk tekintetet vetett a királynőre, aki éppen az énekesek névsorát olvasta. — Elmehetsz ! — mondta neki a király. És a majom úgy elrohant, hogy még az előbb lerázott kabátját is el­felejtette fölvenni. — ... és odakint fejezzétek le! — tette hozzá a királynő. De mire a ka­tonák kisiettek, a majom már árkon­­bokron túl volt. — Hívd be a második tanút! — mondta a király. A második tanú a hercegnő szakács­nője volt. A borstartót is magával hozta. Emmi már akkor is tudta, hogy ő jön, mikor még nem is látta. Mert azok, akik az ajtó közelében ül­tek, hirtelen mindannyian tüsszenteni kezdtek. — Add elő a tanúvallomásodat, — szólt rá a király. —­ Nem adom, — felelte a szakácsnő. A király zavarodottan nézett a Fe­hér Nyúlra, aki csöndesen a fülébe súgta: — Adjon neki, Felség, keresztkér­­déseket. (Folytatása következik.) Itt az új esztendő maholnap, azért azt tanácsolja Nagy­apóka az ő kedves unokáinak, hogy újítsák meg az előfizetést, mivelhogy lassú a háborús posta járása. A Jó Pajtád az új esztendőben, ha lehet, még szebb és tökéletesebb lesz, mint volt: erre törekszik a szerkesztő s vele a kitűnő íróknak nagy serege. Szivet, lelket nemesítő történetek, mu­lattató s egyben tanulságos mesék, minden szépre és jóra serkentő költe­mények, ismeretgazdagító olvasmányok: ez rendes tartalma a Jó Pajtádnak s jelszava : a szeretet. A tizedik évfolyamba lép 1918-ban a Jó Pajtád s hiszem, hogy nagy és lelkes tábora még nagyobbra növeke­dik, hogy minden olvasója buzgó ter­jesztője lesz barátai, ismerősei körében. A ti kívánságotokat teljesíti Elek nagy­apó, a Jó Pajtás szerkesztője, amikor az új esztendőt Rókáné komámasszonnyal nyitja meg, elhozván Budapestre a ko­­mámasszonyt s vele a nektek oly ked­ves Veréb Jankót és Gavallér Jankót is. Szeretem hinni, hogy sok derűs órát szerez nektek ez a vidám, bohó társaság. A szerkesztőt az ő nagy munkájában a kiváló írók egész serege támogatja ezután is, névszerint: Lévay József, Ábrányi Emil, Rákosi Viktor, Endrődi Sándor, Váradi Antal, Szemere György,­­ A Pál-utcai fiúk. Regény kis diákok számára. Irta Molnár Ferenc. Képekkel,­­rá kötve 10 korona. — Ugyanaz. Vadász Miklós rajzaival. Albumalakú kiadás. Ára kötve 12 korona.

Next