Jó Pajtás, 1921. (13. évfolyam, 1-24. szám)

1921-06-01 / 11. szám

162 11. szám. JÓ PAJTÁS JÓKAI MÓR Tizenhét esztendeje, hogy a leg­nagyobb magyar mesemondó ajka el­némult, s mégis szüntelen mesél ne­künk és fog mesélni az egész világnak mind az időknek végéig. A Kerepesi Temetőben még jeltelen a sírja, nyilván azért, mert hosszú, igen hosszú idő kívántatik ahhoz, hogy Jókai sírját a nagy mesemondóhoz méltó emlék je­lölje .. . Ám áll már a szobra az «or­szág szívében», a Liszt Ferencz-téren, kissé rejtett helyen, de talán így van , ez jól: rejtett hely illeti meg a költőt. Május 21-én lep­lezték le Jókai szob­rát annak a dicső­séges napnak év­fordulóján, a­me­lyen hős honvé­­deink visszavették Budavárát. A szo­bor környékének kicsiny területén ott volt az egész ország. Aki magyar­nak nem jutott hely, ott volt lelkileg, ünnepelt az egész ország. Hogy ki és mi nekünk Jókai Mór, tudja minden iskolásgyermek. A már­ciusi ifjúságnak két vezére volt: Petőfi az egyik, Jókai a másik, ők vívták ki a sajtószabadságot. Petőfi a szabadság­­harcban meghalt a hazáért, Jókait a Gondviselés megtartotta nekünk, az ő aranytolla volt legfőbb vigasztalónk, bátorítónk az elnyomatás sötét eszten­deiben. S amikor elmúltak a nehéz idők, tovább mesélt nekünk, lelkünket meghordozta az egész országban, meg­elevenítette a dicsőséges múltat, mesélt nekünk oly csudaszép meséket, amine­ket még soha egyetlen magyar író sem mesélt, sőt kerek e földön sem akadt párja a mesemondásban. Öregek és ifjak gyönyörűséggel olvasták és olvas­sák az ő meséit, s világgá vitte a magyar nemzet hírét, nevét, mert Jókai könyveit olvassák világszerte, az ő neve s általa a magyar név minden művelt országban kedvesen ismerőssé lett. Jókai Mór elsősorban a serdülő ifjú­ság mesemondója, de a legöregebb em­berek is visszaza­rándokolnak hozzá lelki üdülést, pihe­nést keresvén és ta­lálván az ő köny­veiben. Az ő nyelve, az ő stílusa a szín­tiszta magyar nyelv és stílus, s a lélek, amely az ő könyvei­ben tündököl, szűz­tiszta magyar lélek. Az ő mese­forrása igazi mesebeli for­rás : kiapadhatat­lan. Ily gazdag for­rása egyetlen író­nak sem volt a föld kerekén. Az erőszak elve­­hette tőlünk Ma­gyarország kéthar­madát s ebben Jókai szülővárosát, Komá­romot is, de nem veheti el Jókai könyveit, melyekben benne van az egész Magyar­­ország, nem vehetik el tőlünk azt a dicső­séget, hogy Jókai Mór csak egy van, s ez­zel az eggyel a magyarok Istene ajándé­kozta meg a világot. Hiába darabolták szét országunkat, az a rengeteg sok könyv, melynek címlapján Jókai Mór neve ragyog — úgy egybeforrasztotta a ma élő, s úgy egybe fogja forrasztani az ezután születő magyarok lelkét, hogy általa mindég egy darab lesz az ország ! JÓKAI MÓR SZOBRA BUDAPESTEN.

Next