Jóbarát, 1968 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-10 / 41. szám

­Mindennél jobban szere­tem hazámat és minden igyekezetemet nem ma­gam, hanem hazám di­­­csőitésének szentelem). (Gh. T­attarescu) Itt élt és dolgozott Gheorghe Tat­­tarescu festőművész. A hiz­ma­emlék­ múzeum. Minden tárgy, festmény, dokumentum a festő fáradhatatlan munkájáról tanús­kodik. E holt tárgyak olyan mű­vész életét elevenítik meg, aki­nek művészi alkotásai szorosan összefonódtak az 1848-as sza­­badsághősök eszményeivel. Az emlékiratokból az is kiderül, hogy a román művészet e fáradhatat­lan harcosa az elsők között volt, aki a bukaresti Atheneum és amely 1864-ben alapult és ahol a művész Theodor Aman mellett 30 éven át tanított, a Belle Arte nevet kapta. Mielőtt belépnénk az emlék­múzeumba, álljunk meg egy pil­lanatra a pasztell-színre mázolt falak előtt (melyek Tattarescu díszítő tehetségét dicsérik), és forduljunk vissza a múlt szá­zadba. Gheorghe Tattarescu 1820 ok­tóberében született Focşaniban. Már kisgyerek korában árván­y maradt és nagybátyja, Nicolae Teodorescu szobafestő házában nevelkedett. Itt sajátította el, a színkeverés mellett a festészet alapismereteit. Tizennégy éves korában már nagybátyja jobb­keze a bukaresti Mitropolia ki­festésében. A hajdani főváros szűk, zeg-zugos utcái, színes emberáradata, nyüzsgése, felejt­hetetlen nyomot hagytak a le­endő művész lelkében. 1845 április 23-án­­ikonok és templomok festéséből összeku­­porgatott pár aranyán) tanul­mányútra indul Olaszországba. Nézzük meg tüzetesebben Ro­mánia újjászületése című festmé­nyét, amely élő felhívás azok­hoz, akik részt vettek az 1848-as szabadságharcban, s egyben buzdítás is a harc folytatására. E kompozíciója a korabeli ifjú­­ság hazafias eszményeit tükrözi , őshazánk egyik legkimagaslóbb forradalmi témájú képzőművé­szeti alkotása is. Gheorghe Tattarescut mély és őszinte barátság fűzte Nicolae Bibcescuhoz. Ez a barátság még szorosabbá teszi kapcsolatait a 48-as forradalmi harcosokkal. Az emlék­múzeum falain Ni­colae Balcescu, Magheru tábor­nok, Al. Orescu és más 48-as hősök arcképe mellett családi portrék sorakoznak, melyek mind-mind a portréfestés reme­kei. Írásbeli bizonyítékok tanús­kodnak a román művészet fák­lyahordozója, Tattarescu min­t. Önarckép 2. Pionírok a Tattarescu múzeumban 3. Tattarescu és lánya a műteremben 4. Nicolae Balcescu portréja. 5. Magheru tábornok arcképe 6. A festő lánya , Lucia Ha­géta közben véletlenül a bukaresti Belvedere utcába té­vedsz (ma Domnita Anastasia az utca neve), azonnal észreve­­szel egy 150 évvel ezelőtti csár­da stílusában épült házat. A mohos kőfalakkal kerített ud­var, az árkádokkal borított hosz­­szú, sötét folyosó, ahová a fény is csak félve lopózik be, a csi­korgó falépcsők, a magas, há­­lyogosszemű ablakok, mintha régmúlt idők és titokzatos sor­sok felfedezésére hívogatnának. 3 egy festészeti iskola megala­kítását szorgalmazta. Az iskola. 5­kásságáról. Ebben a házban min­den kiállított tárgy egy olyan művész életéről és munkássá­gáról vall, kinek egyetlen célja volt: a haza őszinte és hű szol­gálata.

Next