Jóbarát, 1971 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-22 / 16. szám

50 éves apart A FOGALMAZÁSI VERSENYRE ÉRKEZETT PÁLYAMUNKÁKBÓL KOMMUNISTÁNAK LENNI Szávai Géza a községi pártbizottság titkára. Mi, mostani iskolások igazgató elvtársnak vagy bácsinak szólítjuk, mert sok éven át volt az iskolánk igazgatója, és így szoktuk meg. Sajnáltuk, hogy elment tőlünk. Szerettük és ragaszkodtunk hozzá, mert éreztük, tudtuk, hogy ő is szeret minket. Szigorú, igazságos és türelmes volt hozzánk. Gyakran kerestük fel az irodában tanácsot, segítséget kérve. Még mostaná­ban is gyakran elbeszélget velünk és mi is elmegyünk hozzá a pártszékházba. Sok dolga van, de számunkra mindig szakít egy kis időt. A községben mindenki kedves, udvarias, igazságos embernek tartja és sokan folyamodnak hozzá mindennap. Megérti és szívén viseli az emberek gondját, baját. Szeretjük hallgatni, amikor a párt áldozatos harcáról, a szomo­rú emlékű múltról és egyre szépülő jelenünkről, jö­­vőnkről beszél. Ilyenkor elgondolom, hogy kommunis­tának lenni a legnagyobb megtiszteltetés a világon. Én most KISZ-tag vagyok pár hónap óta. De elha­tároztam, hogy követni fogom a kommunisták példá­ját, különösen Szávai Géza párttitkár (igazgató elv­társ) példáját, aki­ igazságos és szerény. Azért is tisztelem és választottam példaképemül. Szilágyi Irén Eléd Levelem nem kommunista hős­ről szól, de olyan kommunistáról, aki közel,áll hozzám: az édes­anyámról. Őt választottam példaké­pemül. A minap arra kértem meg édes­anyámat, meséljen a gyermekkorá­ról. Elmondta, hogy 1929-ben szü­letett Kolozsváron. Két éves volt, mikor édesapja meghalt. Anyja (nagymamám) sokat dolgozott, hogy két gyermekét taníttatni tudja. Reggeltől estig varrt. Éjjel mosott és főzött. Hiábavaló volt minden erőfeszítés, mert édesanyám csak nyolc osztályt tudott elvégezni. Nem tudták a nagy tandíjat megfizetni, és kitűnő tanuló létére abba kellett hagynia az iskolát. Akkor dolgozni ment egy gyárba, ahol kitanulta a bőrdíszműves mes­terséget, munkáját becsülettel el­végezte mindig. 18 éves volt, amikor belépett a pártba. Volt alapszervezeti titkár is. Betegség miatt abba kellett hagynia a munkát. Édesanyámat mindenki megbecsüli, gyakran kérik a tanácsát s ő senkit sem utasít el. Engem is sokat tanít. Bármilyen témáról legyen szó, mindig kielé­­gítő választ kapok tőle. Szeretem és becsülöm őt. Sok hálával tartozom neki. Segítem is amiben lehet, s igyekszem hozzá hasonlítani. Nagy Margit, Kolozsvár „MOZDONYVEZETŐ“ A nyolcadik osztályt úgy kép­zelem el, mint egy hatalmas vasúti csomópontot, ahonnan a szélrózsa minden irányába indulnak szerel­vények jó szakemberek vezetésével. Minden nyolcadikos tanuló meg­beszéli szüleivel, hova szeretne menni iskolába. A szülők tanácsok­kal látják el gyermekeiket, de ebben a dologban a­­szakembere mégis az osztályfőnök. A mi osztályfőnökünk Székely­ Viktor tanár elvtárs. Iskolánk egyik legidősebb tanára, kommunista. Az osztály minden tanulójának képes­ségeit, tehetségét figyelembe veszi, úgy ad tanácsot, hogy a nyolcadik osztály elvégzése után hova, merre menjünk. Több osztályfőnöki órán beszélgetett el velünk a pályaválasz­tásról. Üzemlátogatásokat is szer­vezett, ahol különböző foglalkozá­sokkal és azok munkafolyamataival ismerkedtünk meg. Egy-egy ilyen látogatás után nem egy tanuló ha­tározta el, hogy olyan pályát választ majd, amellyel éppen közelebbről is megismerkedett. Nagy felelősség van osztályfő­nökünk vállán: szorgalmas, becsü­letes embereket kell nevelnie a haza számára, akik mindenhol megállják a helyüket, ügyelnie kell, nehogy valamelyik «szerelvény» mellékvá­gányra fusson. Olyan , mint a jó mozdonyvezető. Az osztályfőnök elvtárs kommunistához méltóan, lelkiismeretesen, megfontoltan végzi a ráháruló feladatokat. Én is tanár szeretnék lenni. Az szt.­ nék lenni, ami Úsnevelő. Szeretném majd olyan biztos kézzel vezetni a rám bízott tanulókat, hogy azok biz­tosan elérjék céljukat. Molnár Edit VIII. B., Zsidó CSODÁLOM ŐT Egy pillanatra eltűnődött, mikor életsorsáról érdek­lődtem. Rám nézett. Látva kérő tekintetemet, a gon­dolatok vonatán lassan visszautazott ifjúságának időszakába. És mesélni kezdett... ...Papp Gergely elvtárs a bögözi MTSZ állatte­nyésztési brigádosa és a községi pártbizottság barájának tagja, valamint az MTSZ pártalapszerveze­­tének titkára. — 17 éves koromban — meséli — Brassóban lak­tunk. Sokan voltunk testvérek. Jómagam cipészinas voltam, tagja a Román Kommunista Pártnak. És a párttól kapott feladatokat örömmel teljesítettem. A Cenken volt a találkozóhelyünk. Munka után gyűlése­ket tartottunk, megbeszéltük a heti programot. Egyik alkalommal röpcédulákat terjesztettünk a munkások között, sztrájkra szólítottuk az embereket. Elfogtak. Bezártak. Vallattak és kínoztak. Kínoztak és vallattak. De társaimat el nem árultam. Szörnyű éjszaka volt. Reggel hangokra ébredtem, a sztrájkoló, tüntető munkások és emberek hangja volt. A párté, a társaimé mindannyiunké, akik jobb életre vágytunk... Kien­gedtek. Szédültem és büszke voltam, hogy nekem is közöm volt a sztrájkhoz és a tüntetéshez. Mintha egy könnycsepp jelenne meg a Papp elvtárs szemében. De nem, inkább a szeme csillogása té­vesztett meg. Csodáltam őt. Szeretnék hozzá hason­lítani. Bartos Mihály VI.o. Agyagfalva A dévai 2. számú líceum V.C. osztályos tanulója, a pionírosztag elnöke vagyok. Negyvenen vagyunk pioní­­rok az osztályban, egy öt­letben, ami a tevékenységet, illeti, nincs hiány. A második évharmadban elkészítettünk egy albumot. Ebbe beragasztunk minden olyan képet vagy újságban megjelent tudósítást, amely a mi osztályunk életéről, munkájáról szól. Könyvekkel jutalmazott népdalversenyt is rendez­tünk, s a nyertesek:­­ T­akács Ilona, László Károly, Fekete Károly, Feleki Miklós, Már­ton Zsigmond főleg olyan népdalokat énekeltek, a­­melyeket szüleiktől tanultak s szülőfalujukból hoztak ma­gukkal. Egyik szombat délután is­mét vetélkedtünk. A fiúknak gombot kellett varrniuk a kabátjukra. (A legügyesebb: Izsák József, Gáspár Tibor, Molnár László volt.) A lányok szendvicset készítettek. Sok volt a szépen díszített szendvics, az eredmény még Deák tanárnő (az osztály­­főnöknő) várakozását is fe­lülmúlta. Igaz, készültünk is a versenyre, mlég a nagy­mamákat is faggattuk díszí­tési ötletért. A legjobb gazdasszony­­nak: Hompot Mária, Csíki Ilona, Varga Erzsébet, Kiss Erzsébet és én bizonyultunk. Miután közösen elfogyasz­tottuk az uzsonnát,táncolni tanultunk. Ez fontos, mert most alakítjuk az osztály kul­­túrcsoportját. Küldünk egy képet az osz­tályalbumból, mely oszta­gunk énekeseit ábrázolja. Baló H: ''ka V. osztályos'réva : SZALONTAI KINCSKERESŐK A szalontai 1-es számú Általános Iskola kincskeresői, a Román Kommunista Párt megalakulása 50. évfordulójának köszöntésére,helyi történelmi és néprajzi anyagok gyűjtését kezdeményezték. Íme egy kép a gyűjtött anyagból: Fazekas Amália VII.o. Szalonta

Next