Jóbarát, 1973 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-22 / 12. szám
BESZÉLGETÉSEK Nyugodtan írtuk le: itt a tavasz hiszen e lapszámunk március 22- én, a tavasz második napján jelenik meg. Miközben azonban cikkeink nyomdai útjukat járták, goromba tréfával visszaharapott a tél. A tavaszt váró fővárost, az ország néhány keleti, déli megyéjét hatalmas hótömeg árasztotta el. A napokon át szüntelenül szakadó hó megbénította a közlekedést, az élet megszokott rendjét Ekkor jelent meg az Államtanács Törvényerejű rendelete a szükségállapot bevezetéséről, a hóvihar következményeinek elhárítása, a termelés és az ellátás normális menetének biztosítása céljából, valamint a nagy havazás és a hóvihar következményeinek felszámolására alakult központi parancsnokság határozata, melyeket Nicolae Ceauşescu elvtárs, mint az Államtanács elnöke, illetőleg Románia Szocialista Köztársaság fegyveres erőinek főparancsnoka írt alá. A két dokumentum nagy visszhangra talált a lakosság körében. A dolgozók százezrei, a katonaság, az egyetemi hallgatók, diákok dolgoztak az utak járhatóvá tételéért. A nemzetgazdaság valamennyi ágazatában, gyárakban, gazdaságokban nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a termelés zavartalanul folyjon. Igen sok munkás tovább dolgozott az üzemekben, mindaddig, amíg a hatalmas hóbuckák között elvtársai beértek és a gép mellé állhattak. A különböző hivatalok, a kereskedelem, az egészségügy dolgozói nagy erőfeszítéssel biztosították a boltok ellátását, gondoskodtak a betegekről, arról, hogy senki se szenvedjen hiányt. A természet erőivel vívott küzdelemből az ember került ki győztesen. A felnőttek és a KISZ-tagok mellett mindenütt ott voltak a felsőbb osztályos pionírok is. Segítettek az iskolákhoz vezető utak megtisztításában, gondozták az öregeket, vigyáztak a kicsi gyermekekre. P10nírhoz mértón, erejükhöz mérten segítettek. Büszkék vagyunk rájuk. Erőnkhöz mérten segítünk, hozzájárulunk... Hányszor halljuk örömmel ezeket a szavakat tőletek, akiknek már készítgetjük a helyet a gépek, a tervezőasztalok mellett. A pionírküldöttek augusztusi nagy tanácskozásán, a Fórumon is elhangzottak ezek a szavak, és azóta tettekké érve a szervezet jó hírnevét öregbítik. Erőnkhöz mérten... Ha méregetni kezdi az ember, nyomban érzi, tudja: nagy erő ez, amit a két milliónál immár népesebb pionírhad mindnyájunk hasznára felajánl. Amikor a hasznot emlegetem, elsősorban nem a szépen rendezett iskolaudvarokra, a levelet bontó rügyekre, az új sportpályákra gondolok — nyilván azokra is, mert kézzelfogható bizonyítékai az örömmel elvégzett munkának —, de a mai munka hasznát holnap élvezzük igazán, amikor felnőttként intézi ügyes-bajos dolgainkat az, aki ma fát, virágot ültet, erejéhez mérten dolgozik ezért a szép országért. A munka tette az embert emberré, bölcs, gondolkodó lénynyé — ha majd az ember, a társadalom fejlődésének titkaival részletesen ismerkedtek, megtudjátok, miképpen járt évmilliós útján egymást segítve a munka és az értelem, a szerszámkészítő társas lények hogyan cserélték ki gondolataikat, tapasztalataikat Itt e tavasz eleji beszélgetésben elég annyit megjegyeznünk: a munka ma is a leghatékonyabb emberformáló, társadalomformáló erő. Ezért olyan nagy a becsülete társadalmunkban a dolgos embernek, a jól végzett munkának. Itt a tavaszi Hagyomány immár, hogy a pionírok megrendezik minden évben a tavasz hetét. Jelképes, ünnepi munka: a gólyás, fecskés, napfényes évszak kezdetén fát, virágot ültetni, kellemessé, széppé tenni az iskolaudvart, az utcákat a tereket. Jelképes és ünnepi, mert az ember tavaszi örömével teszünk-veszünk, szépítünk meg mindent magunk körül. De nem egyhetes munkára köteleztük el magunkat amikor azt ígértük: erőnkhöz mérten segítünk! Az elültetett fát gondozni kell, a virágok víz nélkül elhervadnának, tavaszi örömünk is elillanna, ha csak egyhetes volna buzgóságunk. Nem hét napra, hét s hetvenhét esztendőre is futja abból a lelkesedésből, amivel ebben a tündöklő évszakban munkához lát a pionírsereg. Megsokszorozódnak a munkás órák, napok, mint ahogy a tavaszi jelszó. Minden pionír ültessen egy fát, egy virágot sem értendő szó szerint mert nem egy virág, egy fa kell ahhoz, hogy az ország virágzó legyen, olyan, amilyenné a felnőtti igyekezet, szorgalom mellé sorakozva a ti nagy erőtök is tenni akarja. FORRÓ LÁSZLÓ : Mozzanatok a főváros fiataljainak hóeltakarító munkájából. A Bukarest municipiumi parancsnokságtól megtudtuk,hogy a nehéz napokban szorgalmas munkájukkal különösen kitűntek az otopeni 19-es, a bukaresti 49, 98, 184, 189, 194, 103, 89, 101, 102, 143, 142-es számú általános iskolák pionírjai. Hasonló lelkesedéssel küzdöttek a havazás következményei ellen a felnőttek mellett a galasi-iazarov megyei, a buzáui, teleormani, dolfi pionírok is.