Jóbarát, 1974 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-03 / 1. szám
Aki figyelmesen olvasta a Jóbarátot, emlékszik rá, hogy egyebek mellett bukkantó játékunkban való részvételre is felszólítottuk olvasóinkat. A játék ugyan alig kezdődött meg, de úgy gondoltuk, hogy az eddig beérkezett írásokból és más munkákból összeállítunk két oldalnyit, hátha többen is kedvet kapnak a játékhoz. Az írások könnyebb megértése végett még azt is elmondjuk annak, aki nem tudná, hogy kértünk név nélküli, jeligés írásokat is, amiben arról kellett beszámolni, mit csinált az illető, amikor éppen nem figyelt oda az órán, otthon, vagy azt kellett megírnia, mi az, amit szeretne, ha megkérdeznék tőle, de soha senki sem kérdezi meg, vagy milyen más volna minden, ha... ,, KEZDJÜK ..mégpedig így: Aki nem találta volna még ki, mi a képrejtvény megfejtése, annak eláruljuk, hogy a pojáni László Szidónia ezt a kifejezést rejtette el az ábrákba: négykézláb, így indultunk, hogy induljunk, de emelt fővel haladunk tovább, mert aki lehajtott fővel jár, az póruljárhat, mint a Gül-baba jeligéjű írás szerzője, aki arról írt, mit csinált, amikor nem figyelt oda. Egyik délután izgalmas és egyben vidám regényemet a «Réz Mihályék kóstolója»-t olvasva édesanyám hangos kacagásaimra lett figyelmes. Hogy min kacagok? Csak további hahotával válaszoltam. Menj ki a festéküzletbe és vegyél egy fél kiló cinkvájszport és egyebeket — mondta édesanyám. Öltözöm, de közben tovább olvasok, aminek az az eredménye, hogy a blúzom elejét hátul veszem, a harisnyám csavaros, a cipőmet fordítva húzom fel. Nagy zsémbelés közepette felöltözöm rendesen. Indulok üvegért, viszem a könyvet, tovább olvasom az érdekes részeket. A következménye az lett, hogy véletlenül, de igazán véletlenül megrúgom a mellettem szaladó tyúkot, rögtön ott maradt De én nem törődöm vele, csak megyek és olvasok. Nem nézem meg az üveget rosszat veszek elő, és amikor rohanok, hogy kicseréljem, megbotlom valamibe, hát az eltörött lábú tyúk. Örvendek a finom paprikásnak, de félek is, hogyha kiderül, sokáig fogom hallani. Végre elindulok, útközben csak a könyvön ábrándozom, közben nekimegyek a villanypóznának, az ütéstől felébredek, de az ébredés gyorsan elmúlik. Álmodozásaim közepette egy kutya csaholására leszek figyelmes, remegve kikerülöm, mert én nagyon szeretem a kutyákat, de csak távolról, és haladok tovább. Megvásárolom a cinkvájszpor helyett a firnájszot Boldogan megyek haza, és örvendek, hogy befejeztem a vásárlást, amikor legnagyobb meglepetésemre kiderül a tévedés, és újabb vásárlás következik. MIKI EGÉR VIADALA TOLDI MIKLÓSSAL Nemcsak otthon, az iskolában is lehet nem odafigyelni. Palkó Hajnal Gyergyószentmiklósról névvel küldte be történetét A magyar tanár Toldi hőstetteit magyarázta, én észrevettem a képes golyós tollamon, hogy Miki egér jobb lába hiányzik. Gondoltam, lekaparom derékig, és így nem vevődik észre. De láttam, hogy az orrát is megkívánta valaki, mert az is hiányzik. Le akartam azt is kaparni. Mégis megsajnáltam szegény Mikit, meghagytam hált az orrát. Kezdtem derékig lekaparni. A papír, amit lekapartam, ragacsos volt felragadt az arcomra, s amíg leszedtem, a tanár elvtárs befejezte Toldi meséjét. OKOSAN A fenti jelige áll a borítékon. Az alább következőkhöz csak azt tennék még hozzá, valóban okosan kell megválasztani az olvasmányokat, de mindenből tanul az okos. A kisgyermek érdeklődését felkelti a körülötte levő világ, megtetszenek a mesterségek, gépek, s elhatározza, én már pedig ez leszek. Én is így voltam, ha édesanyám beteg volt doktornő, ápolónő voltam. Voltam én már építészmérnök, festőművész és a csoda tudja, hogy még mi. Hatodikban egy történelemórán a tanár elvtárs ezt mondta: — Jó emlékezőtehetséged van lehetnél történelemtanárnő. Én még akkor nem is gondoltam erre, akkor még, építészmérnök «voltam». Egyszer a könyvesboltban rábukkantam a «Vendégek a világűrből» című könyvre. Egy fiatalember ráim szólt — Ne vedd meg, nem jó. — Hogy-hogy nem jó? — Csak. Én is megvettem, de nem jó. — Nem baj — válaszoltam —, hátha nekem jó lesz. Hazamentem és elkezdtem olvasni, nagyon lekötött. Nem gyakorolt rám különösebb hatást, míg az ókori csodák tárgyalásához nem értem. Rádöbbentem, hogy az ember előtt még mennyi megfejtésre váró titok van. Fellobbant bennem a kíváncsiság a mítoszok iránt Az istenekről szóló legendák egyik csoportját meg tudjuk magyarázni a természet nem ismerésével. Másik csoport kialakulásának igazi okát nem tudjuk. Szeretném kideríteni e leger a’'1 kialakulásának igazi okát úgy gondolom, a történészi szakma segítségével lehet ezt megvalósítani. Nem akarom tovább boncolgatni ezt a témát csupán azt írtam le, hogyan mutatta meg egy «rossz» könyv életem célját. MICSODA BOCSÁNATKÉRÉS! Forgács István siménfalvi VI. osztályos humoros történetet küldött. A lényege a következő: egy fiút magával vitt az édesapja a mezőre dolgozni. De annak folyton a futballozáson járt az esze. Rosszul dolgozott. Csak abban reménykedett hogy délben hazaküldi az apja az ebédért Úgy is történt. Mihelyt hazaért fogta a labdát, elszaladt a futballpályára és jó sokáig játszott Amikor hazakerült az édesanyja megszidta, ráripakodott siessen gyorsan az ebéddel a mezőre. Az apjának már megnyúlt a füle az éhségtől. Felkapott egy vesszőt és verni kezdte a gyereket A fiú egyszer csak felkiáltott: — Jaj, ne üssön, édesapám, akarok valamit mondani. Az apa kezében megállt a vessző. Gondolta, bocsánatot akar kérni a lurkó. El is hangzottak a várva várt szavak ilyenképpen: — Édesapám, elereszt-e fürödni? VIZI, VIGYÁZZ! Nem lehet jól elolvasni, Vizi volt-e vagy Kizi, de Pongrácz Ágnes történetét is ideírjuk: 1973. november 16. Folyik az óra. Mindenki figyel, csak én nem. Szépen pilinkáznak a hópelyhek, kinn megdermedt az élet. Kíváncsian ágaskodom az ablak felé, mert borzalmasan unom az órát. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy felszólítanak. Valaki telel. Marokkóról beszél. Én arról ábrándozom, hogy szünetben meghógolyózom Vizi Ildit. Felszólítanak és én elkiáltom magam: — Vizi, vigyázz! KÉK ÉG ALATT Kék ég alatt jeligével érkezett a következő írás: Szeretném, ha megkérdezné valaki, de soha senki sem kérdezi meg, hogy mi szeretnék lenni a pionírszervezetben, és milyen tevékenységi programot terveznék. De más volna minden, ha nem irigykedne rám az osztály leggyengébb tanulója. Mindenkinek gúnynevet adott, és azon a néven szólít mindenkit. ÖRÖK HARAG Folytathatnék, mert sok-sok írás szunnyad itt a borítékokban, de nem fér több két oldalra. Később, ha újabb érdekes írások érkeznek, még folytatjuk a játékot. Valamennyi kérdésre, feladatra válaszolhattok, nem kötöttük határidőhöz. Az itt látható rajzokat, képeket bukkantók küldték. Végezetül pedig olvassátok el Tóth Tibor végvári VI. osztályos szép fogalmazását, összevesztem a barátommal, Lajossal. Ami nem meglepő dolog, mert