Jóbarát, 1974 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Aki figyelmesen olvasta a Jóbarátot, emlékszik rá, hogy egyebek mellett buk­­kantó­ játékunkban való részvételre is felszólítottuk olvasóinkat. A játék ugyan alig kezdődött meg, de úgy gondoltuk, hogy az eddig beérkezett írásokból és más munkákból összeállítunk két oldal­nyit, hátha többen is kedvet kapnak a játékhoz. Az írások könnyebb megértése végett még azt is elmondjuk annak, aki nem tudná, hogy kértünk név nélküli, jeligés írásokat is, amiben arról kellett beszámolni, mit csinált az illető, amikor éppen nem figyelt oda az órán, otthon, vagy azt kellett megírnia, mi az, amit szeretne, ha megkérdeznék tőle, de soha senki sem kérdezi meg, vagy milyen más volna minden, ha... ,, KEZDJÜK ..mégpedig így: Aki nem találta volna még ki, mi a képrejtvény megfejtése, annak eláruljuk, hogy a pojáni László Szidónia ezt a kife­jezést rejtette el az ábrákba: négykéz­láb, így indultunk, hogy induljunk, de emelt fővel haladunk tovább, mert aki lehaj­tott fővel jár, az póruljárhat, mint a Gül-baba jeligéjű írás szerzője, aki arról írt, mit csinált, amikor nem figyelt oda. Egyik délután izgalmas és egyben vidám regényemet a «Réz Mihályék kóstolója»-t olvasva édesanyám han­gos kacagásaimra lett figyelmes. Hogy min kacagok? Csak további hahotával válaszoltam. Menj ki a festéküzletbe és vegyél egy fél kiló cinkvájszport és egyebeket — mondta édesanyám. Öltözöm, de közben tovább olvasok, aminek az az eredménye, hogy a blúzom elejét hátul veszem, a haris­nyám csavaros, a cipőmet fordítva húzom fel. Nagy zsémbelés közepette felöltözöm rendesen. Indulok üvegért, viszem a könyvet, tovább olvasom az érdekes részeket. A következménye az lett, hogy véletlenül, de igazán vélet­lenül megrúgom a mellettem szaladó tyúkot, rögtön ott maradt De én nem törődöm vele, csak megyek és olvasok. Nem nézem meg az üveget rosszat veszek elő, és amikor rohanok, hogy kicseréljem, megbotlom valamibe, hát az eltörött lábú tyúk. Örvendek a finom paprikásnak, de félek is, hogyha kide­rül, sokáig fogom hallani. Végre elin­dulok, útközben csak a könyvön ábrán­dozom, közben nekimegyek a villany­póznának, az ütéstől felébredek, de az ébredés gyorsan elmúlik. Álmodo­zásaim közepette egy kutya csaholásá­­ra leszek figyelmes, remegve kikerülöm, mert én nagyon szeretem a kutyákat, de csak távolról, és haladok tovább. Megvásárolom a cinkvájszpor helyett a firnájszot Boldogan megyek haza, és örvendek, hogy befejeztem a vásár­­­lást, amikor legnagyobb meglepeté­semre kiderül a tévedés, és újabb vá­sárlás következik. MIKI EGÉR VIADALA TOLDI MIKLÓSSAL Nemcsak otthon, az iskolában is lehet nem odafigyelni. Palkó Hajnal Gyergyószentmiklósról névvel küldte be történetét A magyar tanár Toldi hőstetteit magyarázta, én észrevettem a képes golyós tollamon, hogy Miki egér jobb lába hiányzik. Gondoltam, lekaparom derékig, és így nem vevődik észre. De láttam, hogy az orrát is megkívánta valaki, mert az is hiányzik. Le akartam azt is kaparni. Mégis meg­sajnáltam szegény Mikit, meghagytam hált az orrát. Kezdtem derékig lekaparni. A papír, amit lekapartam, ragacsos volt felragadt az arcomra, s amíg le­szedtem, a tanár elvtárs befejezte Toldi meséjét. OKOSAN A fenti jelige áll a borítékon. Az alább következőkhöz csak azt tennék még hozzá, valóban okosan kell megválasz­tani az olvasmányokat, de mindenből tanul az okos. A kisgyermek érdeklődését felkelti a körülötte levő világ, megtetszenek a mesterségek, gépek, s elhatározza, én már pedig ez leszek. Én is így voltam, ha édesanyám beteg volt doktornő, ápolónő voltam. Voltam én már épí­tészmérnök, festőművész és a csoda tudja, hogy még mi. Hatodikban egy történelemórán a tanár elvtárs ezt mondta: — Jó emlékezőtehetséged van lehetnél történelemtanárnő. Én még akkor nem is gondoltam erre, akkor még, építészmérnök «voltam». Egy­szer a könyvesboltban rábukkantam a «Vendégek a világűrből» című könyvre. Egy fiatalember ráim szólt — Ne vedd meg, nem jó. — Hogy-hogy nem jó? — Csak. Én is megvettem, de nem jó. — Nem baj — válaszoltam —, hátha nekem jó lesz. Hazamentem és elkezd­tem olvasni, nagyon lekötött. Nem gyakorolt rám különösebb hatást, míg az ókori csodák tárgyalásához nem értem. Rádöbbentem, hogy az ember előtt még mennyi megfejtésre váró titok van. Fellobbant bennem a kíván­csiság a mítoszok iránt Az istenekről szóló legendák egyik csoportját meg tudjuk magyarázni a természet nem ismerésével. Másik csoport kialakulá­sának igazi okát nem tudjuk. Szeret­ném kideríteni e leger a’'1 kialakulásá­nak igazi okát úgy gondolom, a törté­nészi szakma segítségével lehet ezt megvalósítani. Nem akarom tovább boncolgatni ezt a témát csupán azt írtam le, hogyan mutatta meg egy «rossz» könyv éle­tem célját. MICSODA BOCSÁNATKÉRÉS! Forgács István siménfalvi VI. osz­tályos humoros történetet küldött. A lényege a következő: egy fiút magával vitt az édesapja a mezőre dolgozni. De annak folyton a futballozáson járt az esze. Rosszul dolgozott. Csak ab­ban reménykedett hogy délben haza­­küldi az apja az ebédért Úgy is történt. Mihelyt hazaért fogta a labdát, elsza­ladt a futballpályára és jó sokáig ját­szott Amikor hazakerült az édesany­ja megszidta, ráripakodott siessen gyorsan az ebéddel a mezőre. Az apjá­nak már megnyúlt a füle az éhségtől. Felkapott egy vesszőt és verni kezdte a gyereket A fiú egyszer csak felkiáltott: — Jaj, ne üssön, édesapám, akarok valamit mondani. Az apa kezében megállt a vessző. Gondolta, bocsánatot akar kérni a lurkó. El is hangzottak a várva várt szavak ilyenképpen: — Édesapám, elereszt-e fürödni? VIZI, VIGYÁZZ! Nem lehet jól elolvasni, Vizi volt-e vagy Kizi, de Pongrácz Ágnes történetét is ideírjuk: 1973. november 16. Folyik az óra. Mindenki figyel, csak én nem. Szépen pilinkáznak a hópelyhek, kinn megder­medt az élet. Kíváncsian ágaskodom az ablak felé, mert borzalmasan unom az órát. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy felszólítanak. Valaki telel. Marokkóról beszél. Én arról áb­rándozom, hogy szünetben meghó­­golyózom Vizi Ildit. Felszólítanak és én elkiáltom magam: — Vizi, vigyázz! KÉK ÉG ALATT Kék ég alatt jeligével érkezett a követ­kező írás: Szeretném, ha megkérdezné valaki, de soha senki sem kérdezi meg, hogy mi szeretnék lenni a pionírszervezet­ben, és milyen tevékenységi programot terveznék. De más volna minden, ha nem irigy­kedne rám az osztály leggyengébb tanulója. Mindenkinek gúnynevet adott, és azon a néven szólít mindenkit. ÖRÖK HARAG Folytathatnék, mert sok-sok írás szunnyad itt a borítékokban, de nem fér több két oldalra. Később, ha újabb érde­kes írások érkeznek, még folytatjuk a játékot. Valamennyi kérdésre, feladatra válaszolhattok, nem kötöttük határidő­höz. Az itt látható rajzokat, képeket buk­­kantók küldték. Végezetül pedig olvas­sátok el Tóth Tibor végvári VI. osztályos szép fogalmazását, összevesztem a barátommal, La­jossal. Ami nem meglepő dolog, mert

Next