Jóbarát, 1977 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1977-11-24 / 47. szám
Sokan és sokat írtak már az folyamán Nicolae Balcescuról, a forradalmárról, a történészről, az irodalmárról. Olyannak írták le amilyen a valóságban volt: ember az emberek között. Most, amikor halálának 125. évfordulója alkalmából rá emlékezünk nem térünk ki Bálcescu, a havasalföldi 1848-as forradalom legkiemelkedőbb alakja életének részletes bemutatására, hiszen ez közismert, s hirtelen haláláról sem tudunk sajnos újabb adatokkal szolgálni. Mindössze röviden szeretnénk szólni arról az időszakról, amelyben élt és halhatatlan munkásságának néhány vonásáról. Ion Ghica a gyermek Balcescuról írva, csodálattal beszélt arról a szenvedélyről, amellyel a haza múltját kutatta, s rendkívüli adottsággal rendelkezett a filozófiai tudományok iránt, és részt is vállaljon belőle: nagyszerű tankönyvnek bizonyultak számára a nagy európai könyvtárak. Meggyőződésem, hogy egy makkegészséges, a szülői birtok csendes nyugalmában írogató Balcescu a legnagyobb korabeli írók soraiba tartozott volna, s a különböző akadémiák megtiszteltetésnek vették volna,...ha tagjaik közé fogadhatták volna és a nyomdák nagy példányszámban jelentették volna meg műveit. A nevét, személyiségét megillető dicsőség azonban elmaradt. Balcescu kortársai számára utat mutató lángként lobogott. Örömmel tölt el, hogy a történelem nagyjai közül példátlanul örökíti meg Mihai Viteazul vajdának, az Egyesülés kimagasló egyéniségének a- salkját Az «Istoria Românilor sub Mihai Voievod Viteazul». (A roma nők történelme Mihai Viteazul vaj manyolt iram. vy ■»■■mu' ■ BÁLCESCU Nyugalommal, éleslátással, lobbanó temperamentumát leküzdve, Balcescu építészhez hasonló tudatossággal alkotta meg, rendezte be életét. «Mindennel a hazát szolgálni» — eszme vezérelte egész életében. A bálcesti-i Barbu, a fejedelmi sütöde vezetője és Zinca szerdárné fia korán megtanult lemondani, (a kényelmes életről, a rangról és a vagyonról) várni, (a megfelelő momentumra forradalmi céljai megvalósítása érdekében) és főként álmodozni. Az 1848-as eseményekben, minden bizonnyal Balcescu volt a legszélesebb és legtisztább látókörű forradalmár. Neki volt meg az a rendkívüli tehetsége, hogy a maga valóságában ítélje meg a történelmi eseményeket. Az író Bálcescu nagyszerűen kiegészítette a a történészt. Amikor a forradalom érdekei úgy kívánták,akkor a törékeny, tapintatos, diszkrét és szerény Bálcescu acélkemény, lángoló harcossá vált. Az író, a felkészült tudós, a polihisztor Bálcescu arra született, hogy megfogalmazza népének torda uralkodása idején) befejezetlen munka, a román történelmi gondolkodás, a román írás kiemelkedő alkotása. Mihai vajda személyiségének patetikus leírása előre vetíti az eminescui művészi tökélyt, politikai szinten pedig a román fejedelemségek egyesítése nagyszerű gondolatának a megvalósulását. Balcescu nem Horea vagy Dózsaként végezte be életét, feje nem hullott a porba, de a száműzetés keserű kenyerét ette, majd Palermoban, ahol utolérte a vég, a szálloda tulajdonosa a szegények közös sírjába temettette el, s koporsója mellett két írástudatlan állt. Európa egyik legnagyobb lángelméje és hazafia elhagyatottan, idegenben halt meg. Elmondhatjuk, hogy egész életét a szabadságért, a haladásért, a társadalmi és nemzeti függetlenségért folytatott harcra tette fel. Nicolae Balcescu a hazát szolgálta, neve halhatatlan maradt. Az 1848-as ideiglenes kormány pecsétje GHEORGHE TOMOZEI Havasalföldi forradalmárok — Costache Petrescu akvarellje