Jóbarát, 1980 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-03 / 1. szám
inarckép — Fekete Anna IV. osztályos, Bogártelke PÉLDAKÉPEINK A KOMMUNISTÁK Szőke, vékony férfi a feldolgozó részleg mestere. Fiatal fiúnak nézné az ember, ha nem tudná, hogy három gyermek édesapja s közülük a legnagyobb már első osztályos- Pedig még nemrég ő, Márton volt az iskolás. Székelyudvarhelyen, szakiskolában tanulta az esztergályos szakmát Sok vlahicai és környékbeli falu állattenyésztő, erdőmunkás gyermeke iratkozott már akkoriban szakiskolába Fejlődött, nőtt a vlahicai vasipari vállalat és nőtt szakember-szükséglete is. Az itt előállított nagy tisztaságú öntvényből nem vaskályhák, mezőgazdasági kéziszerszámok készülnek — mint egykor —, hanem gépalkatrészeket öntenek, szállítanak az ország különböző gyárainak. Sőt ma már nemcsak öntött, hanem megmunkált alkatrészek is készülnek itt. Alkatrészek, melyeknek egy részét eddig külföldről vásároltuk. Növekszik, fejlődik a gyár és vele az itt dolgozó emberek száma és szakképzettsége is. Sok száz munkása közül ma csak esztergályos van vagy négyszázötven. És közöttük is élen jár Demeter Márton, tudtam meg ideérkezésemkor az irodában. Ezt olvasom a feldolgozó részleg élmunkás-faliújságán is. Második lett a szakmai vetélkedő megyei szakaszán. Utolsó évei a líceum esti tagozatán. — Mi okozza a legtöbb gondot? - kérdezem, mikor találkozunk. — Az idő hiánya. A gyár, az iskola, a tanulás, készülés órákra, közösségi feladatok... Szabad időmben édesanyámnak is segítek, meg a gyermkekkel is foglalkozni kell... Együtt járjuk a gyárat Figyelem az embert, szeretnék sokat megtudni róla, de ő inkább a gépekről beszél. — Ez itt az én gépem volt, most ügyes, fiatal szakember dolgozik rajta — És mikor maga állt mellette? — Mno 110—120 százalékban teljesítettem a normámat (Tudom, hogy ez komoly anyagi előnyt is jelent, ami fontos szempont a háromgyermekes fiatal családnál.) — Most, mióta a feldolgozó részleg 34 emberének munkájáért felel, lehet, hogy nem is keres annyit, mint élmunkásként — jegyzem meg. — Hát nem... — És mégis elvállalta? — Mi lenne, ha csak az anyagi érdekeinket néznénk? Különben annál többet lehet tanulni, minél többféle problémával találkozik az ember. — A további tervei? — Érettségi után szeretném folytatni a tanulást, szeretnék almérnöki iskolába íratkozni. — És aztán újra a gépekről beszél. — Ezt a csigamarógépet is meg kell nézni. A munkafolyamatot, amit most végzünk rajta, eddig más gyárakban kellett elvégeztetni. Ez a gép meg csak állt itt. Pedig ezreseket ér egy-egy alkatrész, amit most legyártunk rajta És milyen pontos, szép munkát végez! Sohasem gondoltam volna, hogy gépekről ennyi lelkesedéssel lehet beszélni, ezért csodálkozva figyeltem kísérőmet a hallgatásomat a gép iránti csodálatomnak tulajdoníthatta, mert lelkesen folytatta. — Idegen szakembert kellett volna hívni, hogy beindítsa a gépet Szereztünk egy angol szótárt, elolvastuk az utasításokat Valami mégsem passzolt. Aztán egyszer éjjel eszembe jutott a megoldás. Felkeltem, lerajzoltam, lejegyeztem. Igazam volt, most nagyszerűen működik. — Mit tenne, ha újra kellene szakmait választania? — Csak ezt választanám. Úgy tűnik, egyenesen hozzánk, vasasokhoz szól József Attila nagyszerű verse. Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Drága az anyag, amit megmunkálunk, a nagy tisztaságú érc, és drága az energia, csakis pontosan, szépen szabad dolgoznunk. Érettségiző diák, szocialista hazánk kiváló szakmunkása az, aki idézi, aki magáénak vallja a verset amit a proletároknak írt egykor a költő. Pontosan, szépen dolgozni, jartál másan, szépen élni — erre törekszik a tegnapi kisfiú, a mai élmunkás, így válik példaképpé az egykori pionír, a kommunista férfi. TAKÁCS GIZELLA A vitára számos hozzászólás érkezett. — Mi is elítélünk valakit — írta legutóbbi hozzászólónk. Vajon milyen érzés kitagadottnak lenni? Meg van az okom, hogy együttérezzek Péter Jóskával. A hatodik osztályba járok én is. Tanulmányi eredményeim jelesnek mondhatók. Tanáraim kedvelnek, különböző körökre járok, sportkörre, énekkarra stb., és mégis... Talán most, mióta a Jóska levelét olvastam, újra felidéződött minden, a keserű percek, amelyek olyan szorongással teltek, mint Jóskánál. Nemcsak hogy nem hittek nekem, nem bíztak bennem, de csőfondáros megjegyzéseket is tettek. S mindezt miért ? Talán mert ebben az osztályban nem sikerült tartós barátságot kialakítani, nem nyilvánult meg egymás iránti együttérzés, csak a puszta irigység. Gyakran volt veszekedés az osztályban. Sértegettek. Fájt, de tűrnöm kellett. Megmagyarázhatatlan, hogy miért pont én voltam a kiszolgáltatott. Nem kívánkoztam az iskolába se. Otthon gyakran sírva borultam édesanyám vagy testvérem vállára. Már azon voltam, hogy új iskolába íratkozom, de az osztályfőnököm lebeszélt. Kezdetben nagyon rossz volt, de mégis megtaláltam a kiutat. B.A. — aki majdnem hasonló helyzetben volt —, vigasztal, törődött velem. Barátnők lettünk. Kettenben már könnyebb volt tűrni, ellenállni Már nem voltam egyedül. Akármi adódolt, bátran kiálltunk egymásért. Milyen benyomást kelthetett a többiekben a mi elszánt összefogásunk, nem tudom. Az első évek óta a helyzet javult. Kevesebb a vita osztályunkban. A Jóska levelét olvasva arra gondoltam, ha mellette is állna valaki, aki elszántan, bátran védené, megváltozna az osztálynak a véleménye. Azután már ketten hárman is elgondolkoznának és mellé állnának. Lehetséges, hogy egyesek vele éreznek, de valami titkos félelem viszszatartja őket, lehet,hogy éppen Gyuritól tartanak. Jóskának csak egyet tudnék tanácsolni, ne csüggedjen el. Mindaz, amit most ő érez, átélte egy szilágysomlyói kislány is És mégis megoldódot a problémája. Várom a véleményt a levelemről. A nevemet nem szeretném látni a lapban. Ha mégis idéznének belőle, csak Éva jeligére tegyék. »f®**** NEM MINDEGY. VITA. NEM MINDEGY. VITA. NEM MINDEGY. VITA. Az égig érő havas fenyők, a szikrázó, vakító-fehér puha hó, a télszagú tiszta levegő, no meg egy jó szánkó — igazi pihenést nyújtanak a vakációzó gyerekeknek Meredek a domboldat felfelé mintha a szánkó sem akarna csúszni... VITA. NEM MINDEGY. VITA. NEM MINDEGY. VITA. NEM MINDEGY. VITA.