Jogi Hirlap, 1927. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)
1927-01-09 / 1. szám
BUDAPEST@ 1127 JANUÁR 9 s* alperesi ügyvédnek visszkereseti joga a saját fele ellen csak abban az esetben van, ha a felének külön írásbeli utasítására élt a felülvizsgálati kérelemmel. A határozat érdemi indoka az, hogy az alperes nem mutatta ki, hogy a felperes ellen uzsoravétség miatt büntető eljárásnak a folyamatba tétele az említett vétség tényálladékának a hiányán, illetőleg bizonyítékoknak az elégtelenségén kívüli más okból lehetetlen volt.Ezekhez képest pedig az az álláspont, hogy polgári bíróság uzsorának a kifogása szempontjából nem ítélhet az ügylet ’érvényessége felett, az 1883 : XXV. t.-c. 12. §-a rendelkezésének megfelel. (С. VII. 176911926. Keczer. 1926. XII. 2.) 8. Kamat 8®,#-on felül. Folyamodó hitelbiztosítéki okiratban az 1923 : XXXIX. t.-c.-ben megállapított kamatot köti ki. Elsőbiróság csak 8®/» kamat zálogjogi biztosítását engedi meg. Másodbíróság folyamodó kérelme szerint a felemelt kamat bekebelezését rendeli el. Kúria a másodbíróság végzését megváltoztatja és az elsőbíróság végzését hagyja helyben, mert a jelzálogbekebelési kérvénynek alapul szolgálni hivatott hitelbiztosítéki okirat, egy nyújtandó kölcsön biztosítási módját szabályozza, annálfogva az abban kikötött 8%-ot meghaladó kamatés késedelmi kamat jelzálogi biztosítására, a pénztartozáskésedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923 : XXXIX. t.-cikknek intézkedései, amelyekrendelkezései kizárólag arra az esetre terjednek ki, amikor az adós kellő időben a pénztartozást nem teljesül, vagyis késedelembe esik, alapul nem szolgálhatnak; s mert ekként a hatályában még mindig fennálló 5/877 . Vil. t.-c. 3. §-a értelmében, a 8%-ot meghaladó kamat erejéig a zálogjog-bekebelezési kérelmet a telekkönyvi hatóság helyesen utasította el. (I. V. 0917,11926. fiaskó, elnöklő kúriai bíró. 1926. XII. 1.) 9. Nyugdíj valorizáció. Felperes nyugdíj iránti igényét biztosítóintézet ellen érvényesíti. Alsóbírósági ítéletek az 1926 : XVI. t.-c. életbelépte előtt keletkeztek, s nem tartalmazzák a fenti törvényben kívánt ténymegállapításokat. Kúria az ítéletet feloldja a következő indokolással: A magánalkalmazottak nyugdíjának átértékelésére, vagyis a nyugdíjaknak a változott gazdasági viszonyokhoz mért megállapítására nézve az 1926. évi XVI. t.-c. rendelkezései az irányadók, amelyek a törvény 21. §-a értelmében az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyben alkalmazandók. Az alperesi vállalat, amelynél felperes alkalmazva volt,1911. július 1-én már fennállott, ennélfogva a nyugdíj átértékelése az 1926. évi XVI. t.-c. 3. és 1. §-a értelmében az arányszám segítségével történik és minthogy felperesnek a nyugdíjra való igénye 1914. július 1-e után nyílt meg, az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely felperest a társaságnak az 1914. július 1-én érvényben volt nyugdíj-, illetőleg illetményszabályzata szerint megilletné. A nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt pedig azt az összeget kell számításba venni, amelyet ilyen címen a felpereséhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottak ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak; a későbbi és pedig a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdíjszabályzatnak csak a nyugdíj megállapításának feltételeire és módjára vonatkozó rendelkezései nyerhetnek alkalmazást. Az igy kiszámított járandóság összegének az a százaléka, amely az alperesi vállalat arányszámának megfelel, adja az átértékelt és pengőben fizetendő nyugdijat. (I. 11. 1277/1926. ftött. 1926. XII. 9.). 10. Valorizáció. Felperes rokonainak házvásárláshoz kamatmentes kölcsönt adott. Ezt a kölcsönt felmondotta s mert a visszafizetés nem történt meg, azt a felmondás idejétől átértékelve peresíti. Kúria a követelést 100%-ban megítéli, mert alperesek a felmondás időpontjától kezdve estek fizetési késedelembe s igy a korona értékében beállott csökkenés következményeit viselik, még pedig teljes egészében azért, mert alperesek a főleg rokonsági tekintetekből, szívességből adott kölcsönt értékálló dologba — házba — fektették és ily módon nagyobb anyagi előnyhöz jutottak. (C. 11. 6405/1025. Rötth. 1925. ХП. 1.) 11. Beruházások megtérítése haszonélvezetnél. I hasszonélvező felperes a leégett épületeket tulajdonos beleegyezése nélkül saját vagyonából felépítette. A haszonélvezet tartama alatt perli a beépített összeget. Kúria elutasítja, mert jogszabály, hogy ha a haszonélvező a tulajdonos beleegyezése nélkül, a haszonélvezet tárgyát képező épületek, illetve épületrészek avultsága, vagy vétlen elpusztulása folytán olyan építkezéseket végeztetett, amelyek eszközlése szükséges és célirányos volt, az építtető haszonélvező csukis a haszonélvezet megszűntével követelhet — jóhiszemű birtokosként— az építkezéssel felmerült költségei és kiadásaiért a tulajdonostól megtérítést. (С. 117/1926. fiaskó, elnöklő kúriai bíró. 1926. XII. 10.) 12. Érvénytelen ügylet utólagos jóváhagyása. Peres felek 1920-ban megegyeztek alperes nőtartásának mértékében. Felperes hosszú idő múlva teljesített, alperes az utolsó teljesítés után évek múlva indított pert az ügylet hatálytalanítása iránt, mondván, hogy a megállapodás megkötésére lelki kényszer, a teljesítés elfogadására pedig a létkényszer vitte rá. Kúria elutasítja, mert a kikötött vagyoni juttatásokat olyan időben, amikor a szerződés kötése idején vitatott lelki kényszer már nem állott fenn, elfogadta, mert a létkényszer hatása alatt elfogadott teljesítés után a jogügylet hatálytalanítását nem szorgalmazta, hanem keresetét is a fenti teljesítések elfogadásától számított négy esztendő eltelte után adta be. A felperesnek eme tényeiből és magatartásából azt kell következtetni, hogy az eredetileg, a kényszer hatása alatt kötött jogügylethez utólag hozzájárult. (H. III. 6074/1926, Wesztermayer. 1926. XII. 16.) 13. Hüllen elhagyás. Felperes a H. T. 77. §.a) pontja alapján válópert indít. Alperes a felebbezési tárgyaláson kijelenti, hogy hajlandó visszatérni, ha felperes megváltoztatja eddigi életmódját. Felebbezési bíróság házasságát alperes hibájából bontja fel, mert alperes ezzel a kijelentésével a felperes tényeit megbocsátotta s igy a visszahívásnak jogos indok nélkül nem tett eleget. Kúria az ítéletet megváltoztatja és felperes keresetét elutasítja, mert a felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja teljesen téves, mert figyelmen kívül hagyja a Pp. 668. §-ban foglalt jogszabályt és ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyta, hogy a kibékülési hajlandóság joghatály tekintetében nem azonos a megbocsátással (N. T. 62. §.). Kimondja továbbá, hogy az életközösség visszaállítására való felhívás felperes részéről nem volt őszinte és komoly, mert a kérelem beadása idején kéteshírű leányokkal ölelkezve járt az utcán és ugyanezen időben jegyben járt. Az őszinte és komoly szándék hiányában kieszközölt bírói felhívásnak pedig joghatálya nincsen. (C. III. 6413/1926. IVesztermayer. 1926. XII. 10.) 14. Visszahívás, megbocsátás. Felperes a H. T. 80. §. a) pontja alapján válópert indit, mert hitvestársa hirtlenül elhagyta. Egyéb bontó okokat is hoz fel. Megelőzőleg viszszahívási kérvényt is adott be a bírósághoz. Felebbezési bíróság a bontóokok érdemi elbírálásába nem bocsátkozott, mert felperes az életközösség visszaállítására a kötelező bírói felhívás kibocsátását kérte, márpedig jogszabály az, hogy az ilyen kérvényben nemcsak megbocsátás, hanem a többi bontóokról való lemondás is rejlik s igy azok sem önállóan, sem támogató bontóokként nem érvényesítők. Kúria ezt az ítéletet feloldja, mert a felebbezési bíróság ítéletében felhívott elvi jelentőségű jogszabály ezúttal nem alkalmazható, a különélésre alapított kötelességsértés folytonosságánál fogva. A H. T. 77. §. alapján előzőleg kibocsátott visszahívás ellenére is önálló bontókkal érvényesíthető tehát a H. T. 80. §. u) sociůм,л.