Jogi Hirlap, 1927. január-június (1. évfolyam, 1-25. szám)

1927-01-09 / 1. szám

BUDAPEST@ 1127 JANUÁR 9 s* alperesi ügyvédnek vissz­kereseti joga a saját fele­ ellen csak abban az esetben van, ha a felének külön írásbeli utasí­tására élt a felülvizsgálati kérelemmel. A határozat érdemi indoka az, hogy­ az alperes nem mutatta ki, hogy a felperes ellen uzsora­­vétség miatt büntető eljárásnak a folyamatba tétele az em­lített vétség tényálladékának a hiányán, illetőleg bizonyíté­koknak az elégtelenségén kívüli más okból lehetetlen volt.­­Ezekhez képest pedig az az álláspont, hogy polgári bíróság uzsorának a kifogása szempontjából nem ítélhet az ügylet ’érvényessége felett, az 1883 : XXV. t.-c. 12. §-a rendelkezé­sének megfelel. (С. VII. 176911926. Keczer. 1926. XII. 2.) 8. Kamat 8®,­#-on felül. Folyamodó hitelbiztosítéki ok­iratban az 1923 : XXXIX. t.-c.-ben megállapított kamatot köti ki. Elsőbiróság csak 8®/» kamat zálogjogi biztosítását engedi meg. Másodbíróság folyamodó kérelme szerint a fel­emelt kamat bekebelezését rendeli el. Kúria a másodbíró­ság végzését megváltoztatja és az elsőbíróság végzését hagyja helyben, mert a jelzálogbekebelési kérvénynek alapul szolgálni hiva­tott hitelbiztosítéki okirat, egy nyújtandó kölcsön biztosítási módját szabályozza, anná­lfogva az abban kikötött 8%-ot meghaladó kamat­­és késedelmi kamat jelzálogi biztosítására, a pénztartozás­­késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérí­tésről szóló 1923 : XXXIX. t.-cikknek intézkedései, amelyek­­rendelkezései kizárólag arra az esetre terjednek ki, amikor az adós kellő időben a pénztartozást nem teljesül, vagyis ké­sedelembe esik, alapul nem szolgálhatnak; s mert ekként a hatályában még mindig fennálló 5/877 . Vil­. t.-c. 3. §-a értelmében, a 8%-ot meghaladó ka­­­mat erejéig a zálogjog-bekebelezési kérelmet a telekkönyvi hatóság helyesen utasította el. (I. V. 0917,11926. fiaskó, el­nöklő kúriai bíró. 1926. XII. 1.) 9. Nyugdíj valorizáció. Felperes nyugdíj iránti igényét biztosítóintézet ellen érvényesíti. Alsóbírósági ítéletek az 1926 : XVI. t.-c. életbelépte előtt keletkeztek, s nem tartal­mazzák a fenti törvényben kívánt ténymegállapításokat. Kúria az ítéletet feloldja a következő indokolással: A magánalkalmazottak nyugdíjának átértékelésére, va­gyis a nyugdíjaknak a változott gazdasági viszonyokhoz mért megállapítására nézve az 1926. évi XVI. t.-c. rendelkezései az irányadók, amelyek a törvény 21. §-a értelmében az eljá­rás bármely szakában folyamatban levő ügyben alkalma­­­zandók. Az alperesi vállalat, amelynél felperes alkalmazva volt,­­1911. július 1-én már fennállott, ennélfogva a nyugdíj átér­tékelése az 1926. évi XVI. t.-c. 3. és 1. §-a értelmében az arányszám segítségével történik és minthogy felperesnek a nyugdíjra való igénye 1914. július 1-e után nyílt meg, az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely felpe­rest a társaságnak az 1914. július 1-én érvényben volt nyug­díj-, illetőleg illetményszabályzata szerint megilletné. A nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt pe­dig azt az összeget kell számításba venni, amelyet ilyen címen a felpereséhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottak ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak; a későbbi és pedig a nyugdíjazás előtti utolsó nyug­­díjszabályzatnak csak a nyugdíj megállapításának feltételeire és módjára vonatkozó rendelkezései nyerhetnek alkalma­­­zást. Az igy kiszámított járandóság összegének az a százaléka, amely az alperesi vállalat arányszámának megfelel, adja az átértékelt és pengőben fizetendő nyugdijat. (I. 11. 1277/1926. ftött­. 1926. XII. 9.). 10. Valorizáció. Felperes rokonainak házvásárláshoz kamatmentes kölcsönt adott. Ezt a kölcsönt felmondotta s mert a visszafizetés nem történt meg, azt a felmondás ide­jétől átértékelve peresíti. Kúria a követelést 100%-ban meg­ítéli, mert alperesek a felmondás időpontjától kezdve estek fize­tési késedelembe s igy a korona értékében beállott csökke­nés következményeit viselik, még pedig teljes egészében azért, mert alperesek a főleg rokonsági tekintetekből, szí­vességből adott kölcsönt értékálló dologba — házba —­ fektették és ily módon nagyobb anyagi előnyhöz jutottak. (C. 11. 6405/1025. Rötth. 1925. ХП. 1.) 11. Beruházások megtérítése haszonélvezetnél. I has­szonélvező felperes a leégett épületeket tulajdonos beleegye­zése nélkül saját vagyonából felépítette. A haszonélvezet tartama alatt perli a beépített összeget. Kúria elutasítja, mert jogszabály, hogy ha a haszonélvező a tulajdonos bele­­egyezése nélkül, a haszonélvezet tárgyát képező épületek, illetve épületrészek avultsága, vagy vétlen elpusztulása foly­tán olyan építkezéseket végeztetett, amelyek eszközlése szük­séges és célirányos volt, az építtető haszonélvező csukis a haszonélvezet megszűntével követelhet — jóhiszemű birto­kosként— az építkezéssel felmerült költségei­ és kiadásaiért a tulajdonostól megtérítést. (С. 117/1926. fiaskó, elnöklő kúriai bíró. 1926. XII. 10.) 12. Érvénytelen ügylet utólagos jóváhagyása. Peres felek 1920­-ban megegyeztek alperes nőtartásának mértéké­ben. Felperes hosszú idő múlva teljesített, alperes az utolsó teljesítés után évek múlva indított pert az ügylet ha­tálytalanítása iránt, mondván, hogy a megállapodás meg­kötésére lelki kényszer, a teljesítés elfogadására pedig a létkényszer vitte rá. Kúria elutasítja, mert a kikötött vagyoni juttatásokat olyan időben, amikor a szerződés kötése idején vitatott lelki kényszer már nem­ állott fenn,­­ elfogadta, mert a létkényszer hatása alatt elfogadott teljesítés után a jogügylet hatálytalanítását nem szorgalmazta, hanem ke­resetét is a fenti teljesítések elfogadásától számított négy esztendő eltelte után adta be. A felperesnek eme tényeiből és magatartásából azt kell következtetni, hogy­­ az eredetileg, a kényszer hatása alatt kötött jogügylethez utólag hozzájárult. (H. III. 6074/1926, Wesztermayer. 1926. XII. 16.) 13. Hüllen elhagyás. Felperes a H. T. 77. §.a) pontja alapján válópert indít. Alperes a felebbezési tárgyaláson ki­jelenti, hogy hajlandó visszatérni, ha felperes megváltoz­tatja eddigi életmódját. Felebbezési bíróság házasságát al­peres hibájából bontja fel, mert alperes ezzel a kijelentésé­vel a felperes tényeit megbocsátotta s igy a visszahívásnak jogos indok nélkül nem tett eleget. Kúria az ítéletet meg­változtatja és felperes keresetét elutasítja, mert a felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja teljesen téves, mert figyelmen kívül hagyja a Pp. 668. §-ban foglalt jogszabályt és ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyta, hogy a kibékülési hajlandóság joghatály tekintetében nem azonos a megbocsátással (N­. T. 62. §.). Kimondja továbbá, hogy az életközösség visszaállítására való felhívás felperes részéről nem volt őszinte és komoly, mert a kérelem be­adása idején kéteshírű leányokkal ölelkezve járt az utcán és ugyanezen időben jegyben járt. Az őszinte és komoly szándék hiányában kieszközölt bírói felhívásnak pedig joghatálya nincsen. (C. III. 6413/1926. IVesztermayer. 1926. XII. 10.) 14. Visszahívás, megbocsátás. Felperes a H. T. 80. §. a) pontja alapján válópert indit, mert hitvestársa hirtlenü­l elhagyta. Egyéb bontó okokat is hoz fel. Megelőzőleg visz­­szahívási kérvényt is adott be a bírósághoz. Felebbezési bí­róság a bontóokok érdemi elbírálásába nem bocsátkozott, mert felperes az életközösség visszaállítására a kötelező bí­rói felhívás kibocsátását kérte,­­ már­pedig jogszabály az, hogy az ilyen kérvényben nemcsak megbocsátás, hanem a többi bontóokról való lemondás is rejlik s igy azok sem ön­állóan, sem támogató bontóokként nem érvényesítők. Kú­ria ezt az ítéletet feloldja, mert a felebbezési bíróság ítéletében felhívott elvi jelentő­ségű jogszabály ezúttal nem alkalmazható, a különélésre alapított kötelességsértés folytonosságánál fogva. A H. T. 77. §. alapján előzőleg kibocsátott visszahívás ellenére is önálló bontókkal érvényesíthető tehát a H. T. 80. §. u) soci­ůм,л.

Next