Jogi Hirlap, 1927. július-december (1. évfolyam, 26-51. szám)
1927-07-03 / 26. szám
Budapest, 1927 julius 3. A közösség visszaállítására vonatkozó bírói felhívásnak igazoltan nem tett eleget, ennélfogva a H. T. 77. §-a a) pontjában meghatározott bontó ok törvényes feltétele hiányzik. (C. III. 6798/1926. Wesztermayer, 1927. V. 25.) 1049. Anyatartásra a gyermekek aránylagosan és nem egyetemlegesen kötelesek. Az anya 4 gyermeke közül csak a fia ellen indít tartási keresetet. A fellebbezési bíróság a tartás negyed részében marasztalja alperest. Az anya felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy a gyermekek tartási kötelezettsége szüleikkel szemben egyetemleges és nem aránylagos. A Kúria elutasítja a felülvizsgálati kérelmet, mert: az 1877 : XX. t.-c. 11. §-ban felhívott jogszabály értelmében a szülők tartására vonatkozó kötelezettség a tartásra képtelen gyermekek figyelmen kívül maradásával a tartásra képes gyermekek között aránylagos s mivel a felperes nem bizonyította, hogy a perbe nem vont három leánya közül bármelyik is a tartás aránylagos teljesítésére képtelen volna, a fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen alkalmazta, amidőn az alperest csak az aránylagos résznyi tartásdij megfizetésére kötelezte. (C. III. 6473/1926. Wesztermayer, 1927. V. 24.) 1050. Férjtartási kötelezettség. Alperes a házassági életközösséget a 60 éves tőzsdeügynök felperessel megszakította, aki erre keresetet indit alperes ellen tartásdij iránt, azon az alapon, hogy vagyontalan és keresetképtelen. A Kúria elutasítja a keresetet, mert: Az állandó bírói gyakorlat szerint a különélő férj akkor követelhet feleségétől tartást, ha vagyontalan, keresetképtelen és az együttélést a nő tűrhetetlen magaviselete tette lehetetlenné. , A felperes vagyontalanságára nézve adatot nyújt ugyan a keresetlevélhez csatolt szegénységi bizonyítvány tartalma, de a fellebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a keresetképtelenségre nézve, azonkívül , hogy 60 éves, a felperes nem terjesztett elő más tényállást. (C. Hr. 1040/1926. Wesztermayer, 1927. V. 25.) 1051. Ideiglenes tartás bontóperben. A 80. §. a) pontja alapján folyó bontóperben a Tábla ideiglenes nőtartási és gyermektartási dijakat állapit meg a különélés elrendelése nélkül. A Kúria ezen rendelkezéssel szemben megjegyzi a következőket: A bontóper keretében a Pp. 674. §-a értelmében a különélés elrendelése nélkül (H. T. 98. 99. §.) ideiglenes nőtartási és gyermektartási díj meg nem állapítható, de mert a fellebbezési bíróság ítéletének idevonatkozó rendelkezése csak a kúriai ítélet jogerőre emelkedésének napjáig hatályos, ez okból a további intézkedés megtétele tárgytalanná vált. (C. III. 6071 1926. Wesztermayer, 1927. V. 10.) ■ 1 1052. Kötelesrész kiszámítása. Kötelesrész iránti perben vitás, hogy a hagyatéki és az elajándékozott ingatlanok mily időpont szerint értékeltessenek, s hogy ez utóbbiaknál az utóbb bekövetkezett értékemelkedés beszámítható-e? A Kúria a következőképpen ítél: Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy az örök hagyónak élők között, valamint halál esetére szóló rendelkezései sértik-e és ha igen, mennyiben sértik a szükségörökös kötelesrészét, — az állandó bírói gyakorlat szerint az örökhagyó által életében elajándékozott vagyontárgyaknak az ajándékozás idejében volt értéke, míg az örökhagyó hagyatékában meglévő vagyonnak az öröklés megnyílta idejében volt értéke az irányadó, mert az egyes vagyontárgyaknak a hárulás után bekövetkezett természetes értékváltozása rendszerint a tulajdonos javára illetve hátrányára esik. (C. I. 253/1926. Juhász, a Kúria elnöke, 1927. V. 25.) 1053. Örökségről való lemondás és a végrendeleti juttatás elfogadása. Az örökhagyó leányai készpénzben történt kielégítésükkor írásban kijelentették, hogy örökségükre teljes kielégítést nyertek, s hogy a hagyatékból a szülő elhalálozása után reájuk eső részről testvéröccsük javára lemondanak. Az iratot az örökhagyó vette magához. Az örökhagyó halála után végrendelet maradt, amely a hagyaték egy részéről a leánygyermekek javára rendelkezik. A leánygyermekek ez alapon perlik testvéröccsüket a végrendeleti juttatás kiadása iránt, aki viszont a felperesek lemondó nyilatkozatával védekezik. A Kúria helyt ad a keresetnek, mert: bár abból a körülményből, hogy alperesek az örökrészükre az örökhagyó részéről történt kielégíttetésük fejében tették az említett nyilatkozatot és hogy az erről készült iratot az örökhagyónak átadták, nyilvánvaló, hogy az örökhagyó és leánygyermekei közt szerződés jött létre, amely szerint ezek az alperesek örökrészüknek készpénzben történt kielégítése fejében az örökhagyó utáni öröklési jogukról a i/т/?«« 7 л /-· T-ο /-7 é /-» 7-az örökrészére kielégített gyermeknek az öröklési jogáról az örököstársa javára való lemondása tárgyában az örökhagyóval létesített ilyen szerződése azonban egyáltalában nem gátolhatja a szülőt abban, hogy a vagyona felett szabadon rendelkezzék és vagyonából az öröklésről lemondó gyermekét is részesítse, — kivéve, ha az örökhagyó és gyermekei között szabályszerű öröklési szerződés létesült, amiről ebben a perben említés sem történt. A lemondó örököst viszont a szüleivel kötött szerződésben örököstársa javára történt lemondása csak abban az esetben köti azzal az örököstársával szemben, akinek javára a lemondás történt, ha a lemondás kérdésében létrejött szerződésben ez az örököstárs szintén résztvett, vagy ha a lemondó fél a kedvezményezett örököstárssal hasonló tartalmú külön megállapodást létesített. (I. I. 908– 1926. Juhász a Kúria elnöke. 1927. VI. 3.) 1054. Közös végrendelet céljának meghiúsítása élők közötti visszterhes átruházással. A házastársak visszavonhatatlannak nyilvánított közös végrendeletben felperest nevezték meg örökösül. A túlélő férj visszterhes szerződéssel eladja a vagyonát képező ingatlant és új örököst is nevez újabb végrendeletében. A közös végrendeletben kinevezett örökös perli az újabb végrendeletben kinevezett örököst és az ingatlan visszterhes vevőjét is. A Kúria a következőképen ítél: a közös végrendelet az egyoldalú megváltoztatás és felbontás kizárása folytán öröklési szerződés jellegével bír, ennélfogva az örökhagyó élők közti jogi ígylettel sem csökkenthette vagyonát azzal a célzattal, hogy a közös végrendelettel kinevezett örökös öröklési jogát csorbítsa, s amenynyiben az elidegenített vagyont megszerző harmadik személy erről a célzatról tudott, my ezt a vagyont az előbbi állapotba való helyezés kötelezettségével az örökösnek viszszaszolgáltatni köteles. (I. I. 6376/1926. Pap, 1927. IV. 22.) 1055. Kiváltságos végrendelet záradékolása. A világháboruban hősi halált halt örökhagyó a harctéren végrendeletet készíttetett, azt aláírta és két tanúval is aláíratta. A tanuk nem záradékolták a végrendeletet. Vitás a perben, hogy szükséges-e az 1976:XVI. t.-c. 5. §-ában meghatározott záradékolás ennél a kiváltságos végrendeletnél is. A Kúria a következőképen ítél: bár a végrendeletek alaki kellékeit megállapító 1876. évi XVI. t.-c.-nek a kiváltságos végrendeletekre vonatkozó IV. fejezete nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arranézve, hogy az írásbeli magánvégrendeletekről intézkedő, I. fejezetnek ama rendelkezései, amelyek a IV. fejezetben különösen felemlítve nincsenek, a kiváltságos végrendeletekre alkalmazandók, mégis a bírói gyakorlat a kiváltságos írásbeli végrendelet alaki kellékeiről szóló 30. §-t nem tekinti JOGI HÍRLAP